"A magyarok egy igazi ékszerdobozt varázsoltak a Balatonból, bele se merek gondolni, hogy milyen dolgokat lennének képesek kihozni egy olyan tengerparti részből, mint amilyen nekünk van."
"Két román fiatal elhatározta, hogy az idei pihenőnapjainak felét itthon, a román tengerparton, míg a fennmaradó részt a Balatonnál fogják eltölteni. Mindezt azért, hogy tapasztalataik és élményeik alapján párhuzamba tudják állítani ezen két népszerű turisztikai célpontot. Az összehasonlítás nem várt fordulatokkal lepte meg a két fiatalt – erről a román Adevarul.ro számolt be.
Andrei és Laura Pop az IT szektorban dolgoznak, így már jó pár éve mindig valamilyen távoli egzotikus szigeten szeretik kipihenni az év fáradalmait. Ám a jelenlegi járványügyi helyzet miatt kissé alább kellett hagyjanak a megszokottakkal, így jutottak arra a döntésre, hogy ha már nem repülhetnek több ezer kilométert, hogy a pálmafák árnyékában hűsöljenek, akkor a két legközelebb eső népszerű turisztikai célpontot veszik célkeresztbe.
A páros egy hetet töltött a Magyarországon a Balatonnál, majd utána szintén egy hetet pihentek a román tengerparton. A nyaralás befejeztével a két fiatal meglepő következtetéseket vont le a két üdülő paradicsommal kapcsolatban. Elmondásuk szerint a két helyszínt még csak összehasonlítani sem érdemes, mivel a Balatonon töltött hét nap maga volt a mennyország, viszont a román tengerpartról keserű szájízzel távoztak.
„Először a Balatonnál voltunk egy július végi, augusztus eleji időszakban. A körülmények kiválóak voltak, a hotel minőségi szolgáltatásokat nyújtott, és az emberek figyelmessége is hozzájárult ahhoz, hogy remekül érezzük magunkat, meg ahhoz, is, hogy legközelebb is őket válasszuk. Az árak!? Nem alacsonyak, de teljesen az észszerűség határain belül mozognak, főleg ha az itthoni árakhoz hasonlítjuk. Az ételek jók és frissek voltak, minőségi borokkal párosítva. Arról nem is beszélve, hogy minden makulátlanul tiszta volt. A hotel személyzete jól felkészült és segítőkész. Az egyikük még románul is elkezdett beszélni velünk, amikor megtudta, honnan jöttünk. Szinte nem tudtunk olyan kéréssel előállni, amit ne oldottak volna meg 5 perc alatt.” – mesélte Andrei.
„Egy pocsolyából egy üdülőparadicsomot hoztak létre…”
„A Balaton igazán egy kis tavacskának tűnik a mi tengerünk mellett. És ennek ellenére mégis milyen élet van ott… Otthon egy ehhez hasonló tónál valószínűleg csak az indák és gyomnövények sokasodnának, azaz hagynánk kárba veszni, de a magyarok egy igazi ékszerdobozt varázsoltak belőle. Abba bele se merek gondolni, hogy milyen dolgokat lennének képesek kihozni egy olyan tengerparti részből, amint amilyen nekünk van.” – egészítette ki Laura, a felesége.
A 7 nap balatoni kaland után újabb 7 nap következett, csak ezúttal a román tengerparton.
„Gyerekkorom óta nem voltam a román tengerparton. Két évtizede még elég problémás volt elhagyni az ország határait, ráadásul az anyagi háttér sem volt ennyire biztos, mint manapság, ezért hát, a többi román családhoz hasonlóan mi is mindig a Fekete-tenger partját választottuk a nyaralás helyszínéül. Bevallom volt bennem egyfajta nosztalgikus hangulat, és alig vártam, hogy újra azokat érezhessem át, amiket akkor, gyerekként. Csak hát, ahogy mondani szokták az idő telik, és az emlékek megszépülnek…” – mondta Andrei Pop.
Káosz és mocsok…
„Már rögtön az első nap kellemetlen és nem várt meglepetésekkel kellett szembenéznünk. Szemét a parton és az utcákon, furcsa és kellemetlen szagok áradtak mindenhonnan, na meg zaj és hangos beszéd. Ahogyan leértünk a partra egyből lesokkolt az élmény: a hely tele volt agyontetovált alvilági figurákkal na meg persze a nőikkel. Úgy festettek, mint egy-egy műanyagemberke. A férfiak vedelték a sört és a napraforgómag héját egyenesen és zavar nélkül a homokba köpködték. A nők pedig a hangos zenére kétes táncokat lejtettek „az úriembereknek.” – idézte fel Andrei.
Laura sem volt elájulva a hőn szeretett tengerpartjuktól.
„A második, vagy a harmadik nap lejárt szavatosságú, romlott ételt tettek elénk, hozzá sem tudtunk nyúlni. Mondtuk, hogy ez így nincs rendjén, és a Fogyasztóvédelemhez fogunk fordulni, de semmibe vették. Szinte semmit sem tettek a turistákért, és szerintem egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy a minőséggel kellene megfogni őket, ha azt akarják, hogy legközelebb is visszatérjenek. Persze nem örültek nekünk, hogy szólni mertünk a pocsék kajáért, de sajnos vannak, akik nem szólnak és beérik az ilyen silány szolgáltatásokkal is. Pedig pénzt adtak érte.” – mondta.
Ha már az áraknál tartunk, a fiatalok szerint Mamaia kissé drágának tűnt ahhoz képest, hogy nyugatabbra ugyanezért a pénzért milyen színvonalú szolgáltatásokat kaphatsz.
„Ezek az árak pont azoknak az uraknak vannak kitalálva, akikről az előbb meséltem a tengerparton. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy pont főszezonban voltunk, de ami még ennél is többet nyom a latba azok a rossz körülmények, a zaj, a hajnalig bömbölő „manele”. Mi biztos nem térünk vissza jövőre!” – összegezte Andrei."
forrás: /filantropikum.com/
kép1:internet
kép2: /filantropikum.com/
