Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2020. szeptember 16. 22:05 - Kapronczay Gyécső

Őseink szkíta kori szobrai

119567729_10157993013872917_3755629448245124960_n.jpg

"A szkíta világban szokás volt Magyarországtól Mongóliáig kőszobrokkal jelölni a sírhelyeket, és a kultikus építményeket. A szokás a bronzkorig nyúlik vissza. Általában elnagyolt vonású, tömbszerű figurák ezek, amelyek az akár 3 méteres magasságot is megközelítő, henger alakú kődarabok kivésésével keletkeztek. A részletek – ékszerek, fejfedők, hajviseletek – megformálása gondos és aprólékos, bár egyes bálványoknak csupán a feje szoborszerű." " 

119576228_319255669330840_5418209429174798539_n.jpg

"Területi és kronológiai szempontból a kis részletekben sok az eltérés. Mongóliában általában előkelő viselettel mintázták meg őket, s jobbjukat áldásra emelik. Az európai kőbálványok viszont többnyire edényt tartanak mellük előtt összekulcsolt kezükben. (Akár a kunbabák. szerk.) Női szobrok esetén többnyire hangsúlyozták a kebleket, még akkor is, ha egyébként ruha fedte a testet. A férfialakok fegyverrel, páncéllal felszereltek."

119677169_708655269724472_3369805906997830652_n.jpg

"A perzsa nyelvű azerbajdzsáni költő, Nizámi Gandzsaví (1140-1202) – aki felesége révén jól ismerte a kunokat – ugyancsak tudott az oroszul polovecnek nevezett nép bálványairól. Beszámolója szerint az utak mentén álló kőalakok tiszteletadásra, leborulásra késztették az arra haladókat. Mivel az edények mélyítettek, azokban italáldozat lehetett. A termékenységi szimbólumokat hordozó szobrok így nemzetségek őskultuszának lehettek a megszemélyesítői." 

forrás: internet
képek forrása: internet

Szólj hozzá!
2020. szeptember 15. 21:29 - Kapronczay Gyécső

Fekete tenger vs. Balaton

románok a balatoni és a fekete-tengeri turisztikai helyek kontrasztjáról..

 "A magyarok egy igazi ékszerdobozt varázsoltak a Balatonból, bele se merek gondolni, hogy milyen dolgokat lennének képesek kihozni egy olyan tengerparti részből, mint amilyen nekünk van."

"Két román fiatal elhatározta, hogy az idei pihenőnapjainak felét itthon, a román tengerparton, míg a fennmaradó részt a Balatonnál fogják eltölteni. Mindezt azért, hogy tapasztalataik és élményeik alapján párhuzamba tudják állítani ezen két népszerű turisztikai célpontot. Az összehasonlítás nem várt fordulatokkal lepte meg a két fiatalt – erről a román Adevarul.ro számolt be.
depositphotos_2790693-stock-photo-sunset-lake.jpg

Andrei és Laura Pop az IT szektorban dolgoznak, így már jó pár éve mindig valamilyen távoli egzotikus szigeten szeretik kipihenni az év fáradalmait. Ám a jelenlegi járványügyi helyzet miatt kissé alább kellett hagyjanak a megszokottakkal, így jutottak arra a döntésre, hogy ha már nem repülhetnek több ezer kilométert, hogy a pálmafák árnyékában hűsöljenek, akkor a két legközelebb eső népszerű turisztikai célpontot veszik célkeresztbe.

A páros egy hetet töltött a Magyarországon a Balatonnál, majd utána szintén egy hetet pihentek a román tengerparton. A nyaralás befejeztével a két fiatal meglepő következtetéseket vont le a két üdülő paradicsommal kapcsolatban. Elmondásuk szerint a két helyszínt még csak összehasonlítani sem érdemes, mivel a Balatonon töltött hét nap maga volt a mennyország, viszont a román tengerpartról keserű szájízzel távoztak.

„Először a Balatonnál voltunk egy július végi, augusztus eleji időszakban. A körülmények kiválóak voltak, a hotel minőségi szolgáltatásokat nyújtott, és az emberek figyelmessége is hozzájárult ahhoz, hogy remekül érezzük magunkat, meg ahhoz, is, hogy legközelebb is őket válasszuk. Az árak!? Nem alacsonyak, de teljesen az észszerűség határain belül mozognak, főleg ha az itthoni árakhoz hasonlítjuk. Az ételek jók és frissek voltak, minőségi borokkal párosítva. Arról nem is beszélve, hogy minden makulátlanul tiszta volt. A hotel személyzete jól felkészült és segítőkész. Az egyikük még románul is elkezdett beszélni velünk, amikor megtudta, honnan jöttünk. Szinte nem tudtunk olyan kéréssel előállni, amit ne oldottak volna meg 5 perc alatt.” – mesélte Andrei.

„Egy pocsolyából egy üdülőparadicsomot hoztak létre…”

„A Balaton igazán egy kis tavacskának tűnik a mi tengerünk mellett. És ennek ellenére mégis milyen élet van ott… Otthon egy ehhez hasonló tónál valószínűleg csak az indák és gyomnövények sokasodnának, azaz hagynánk kárba veszni, de a magyarok egy igazi ékszerdobozt varázsoltak belőle. Abba bele se merek gondolni, hogy milyen dolgokat lennének képesek kihozni egy olyan tengerparti részből, amint amilyen nekünk van.” – egészítette ki Laura, a felesége.

A 7 nap balatoni kaland után újabb 7 nap következett, csak ezúttal a román tengerparton.

roman-tengerpart.jpg

„Gyerekkorom óta nem voltam a román tengerparton. Két évtizede még elég problémás volt elhagyni az ország határait, ráadásul az anyagi háttér sem volt ennyire biztos, mint manapság, ezért hát, a többi román családhoz hasonlóan mi is mindig a Fekete-tenger partját választottuk a nyaralás helyszínéül. Bevallom volt bennem egyfajta nosztalgikus hangulat, és alig vártam, hogy újra azokat érezhessem át, amiket akkor, gyerekként. Csak hát, ahogy mondani szokták az idő telik, és az emlékek megszépülnek…” – mondta Andrei Pop.

Káosz és mocsok…

„Már rögtön az első nap kellemetlen és nem várt meglepetésekkel kellett szembenéznünk. Szemét a parton és az utcákon, furcsa és kellemetlen szagok áradtak mindenhonnan, na meg zaj és hangos beszéd. Ahogyan leértünk a partra egyből lesokkolt az élmény: a hely tele volt agyontetovált alvilági figurákkal na meg persze a nőikkel. Úgy festettek, mint egy-egy műanyagemberke. A férfiak vedelték a sört és a napraforgómag héját egyenesen és zavar nélkül a homokba köpködték. A nők pedig a hangos zenére kétes táncokat lejtettek „az úriembereknek.” – idézte fel Andrei.

Laura sem volt elájulva a hőn szeretett tengerpartjuktól.

„A második, vagy a harmadik nap lejárt szavatosságú, romlott ételt tettek elénk, hozzá sem tudtunk nyúlni. Mondtuk, hogy ez így nincs rendjén, és a Fogyasztóvédelemhez fogunk fordulni, de semmibe vették. Szinte semmit sem tettek a turistákért, és szerintem egyszer sem fordult meg a fejükben, hogy a minőséggel kellene megfogni őket, ha azt akarják, hogy legközelebb is visszatérjenek. Persze nem örültek nekünk, hogy szólni mertünk a pocsék kajáért, de sajnos vannak, akik nem szólnak és beérik az ilyen silány szolgáltatásokkal is. Pedig pénzt adtak érte.” – mondta.

Ha már az áraknál tartunk, a fiatalok szerint Mamaia kissé drágának tűnt ahhoz képest, hogy nyugatabbra ugyanezért a pénzért milyen színvonalú szolgáltatásokat kaphatsz.

„Ezek az árak pont azoknak az uraknak vannak kitalálva, akikről az előbb meséltem a tengerparton. Persze azt is figyelembe kell venni, hogy pont főszezonban voltunk, de ami még ennél is többet nyom a latba azok a rossz körülmények, a zaj, a hajnalig bömbölő „manele”. Mi biztos nem térünk vissza jövőre!” – összegezte Andrei."

forrás: /filantropikum.com/
kép1:internet
kép2: /filantropikum.com/

Szólj hozzá!
2020. szeptember 14. 10:04 - Kapronczay Gyécső

Dicsőség a hős ősöknek dicsőség Szigetvárnak

"Ha Európa aljanépe elfeledte is, mi sose feledjük gróf Apponyi Albert szavait és Szigetvár hős védőinek örökbecsű tettét!

"A történelmi Magyarország töltötte be azt a feladatot, hogy megvédte Európát a Keletről fenyegető veszedelmek elől. Ezt a hivatást tíz századon át töltötte be, és erre egysége tette alkalmassá.
Folyói és völgyei rendszere, oly egységet alkotnak, amely csak egységes hatalom által kormányozható.
A közép hatalmas gazdasági üzemet alkot, a szélek tartalmazzák mindazt az anyagot, amire a gazdasági fejlődés szempontjából szükség van."
gróf Apponyi Albert
119004465_3794391617241755_8042657923513862334_n.jpg
A képen:

Hősi halála emléknapján avatták föl 2016-ban a Zrínyi Miklóst és katonáit ábrázoló kompozíciót, Szabó Tamás szobrászművész alkotását, mely Szigetvár 1566-os védőinek tiszteletére és építésekor a Zrínyi-év emlékezetére készült.
A szoborkompozíció azt a pillanatot ragadja meg, amikor Zrinyi Miklós hadvezér végső támadást intézve a török ostromlók ellen maroknyi seregével kirohant a vár ostromlói ellen.

A talapzaton latinul ez olvasható:

"IN GLORIAM ET HONOREM AETERNUM MILITUM INVICTORUM. MMXVI."

(Örök dicsőség és tisztelet a legyőzhetetlen katonáknak! 2016)"

forrás: internet
Szólj hozzá!
2020. szeptember 09. 14:13 - Kapronczay Gyécső

A honvisszaszerző magyarok embertani típusai

page_2.jpg(interneten fellelhető tanulmányok hivatkozásai alapján)

"Három olyan embertani típus van, melyek a környező népekben nem szerepelnek, s ezért megkülönböztetnek minket a szomszédainktól: ezek a turanid, az uráli és a pamíri típusok. Mindhárom típusra rövid és széles agykoponya jellemző. Habár mindhárom kialakulása Európán kívül történt, döntő mértékben az europid formakörbe tartozó jelleg együttessel írhatjuk le. Mindhárom típus a IX-X. századi honvisszaszerzés kori népesség legfelső társadalmi rétegében fordul elő. A típusok kialakulásának története nem követhető vissza olyan messze az időben, mint az európaiaké. Ennek a leglényegesebb oka, hogy kialakulásuk Közép-Ázsiában, régészetileg kevéssé kutatott területen történt. Közép-Ázsia népessége az időszámításunk kezdetéig europid (azon belül szkítoid) volt, csak az első évezredben jelentek meg közöttük a mongolid népek.

Turáni/Turanid típus
Térben és időben Dél-Szibéria bronzkoráig vezethető vissza.
Nagyobb lélekszámú cro-magnoni típusú (Andronovo, paleoszibirid) europid népesség élt hatalmas kiterjedésű területen a mai Dél-Szibéria és a mai Észak-Kazahsztán pusztáin. Az ezt követő évszázadokban szétterjedtek az egész ázsiai pusztán nagy létszámú népességet létrehozva a Kaszpi-tengertől az Altaj hegységig. Az időszámítás utáni első évezredben fokozatosan, a különböző területeken eltérő mértékben mongolid népességekkel keveredve jött létre az a típus, amely nem tűnt el az idők folyamán, ma is jól felismerhető Közép-Ázsia török nyelvet beszélő népei, elsősorban a kazahok között. Magyarországon a honvisszaszerző őseink vezető rétegében, majd a besenyők és a kunok között gyakori.

Uráli típus
Europid és mongolid népességek folyamatos együttélése révén
alakult ki, valahol az Urál és a Szaján hegység között.
Az ugor nyelvet beszélő nyugat-szibériai voguloknak és osztyákoknak ez az uralkodó típusa. A magyar honvisszaszerző őseink vezető rétegében is előfordult, a köznépből hiányzott.

Pamíri típus
Közép-Ázsia vaskoráig vezethető vissza ez a teljes egészében europid típus, amelyre rövid agykoponya, magas, keskeny arc, meredek homlok, nagy, kerek szemüregek jellemzők. Közép-Ázsiában az időszámítás kezdetén europid típusú, lovas népek, őseink a szakák éltek. Ezt az embertani típust nagy létszámú népesség képviselte, amely napjainkig ugyanazon a területen él a Pamír vidékén, az Amu-Darja és a Szir-Darja között. Ez a típus kis számban megtalálható a X. századi temetőkben is, döntő mértékben a leggazdagabb vezető rétegben."

Eredeti írás szerzője:  Dr. Fóthi Erzsébet

Továbbiak itt:
http://www.matisz.hu/uploads/media/genetika.pdf

képek: internet, internet

Szólj hozzá!
2020. szeptember 01. 10:49 - Kapronczay Gyécső

"Árpád népe törökül beszélt?!" TÉNYLEG?? Neked is ezt tanították?

Ne higgy el mindent amit mondanak, gondolkodj!

hat-tars_1.jpg

gondolatok..

Sokan azt mondták, hogy Árpád népe nem beszélhette a ma magyarnak nevezett nyelvet, hanem egy törökös nyelvet beszéltek, majd mivel jóval kevesebben voltak a Kárpát-medencei népeknél ezért nyelvüket átvették tőlük és bár politikailag övék volt a hatalom ők lettek az uralkodók, de nem az ő nyelvük maradt meg, vagyis a mai magyar nyelv nem tőlük származik.

Van egy logikai bukfenc viszont. Ha Árpádék nem a magyar nyelvet beszélték volna, akkor a későbbi korokban például Juliánus barát nem írhatta volna azt, hogy ő magyar nyelven tudott volna értekezni és megértetni magát a keleten maradottakkal. Tehát ha Árpád népének nyelve megszűnt volna, akkor a velük azonos nyelvet beszélő kint maradott testvérnépek kétszáz évvel később nem érthették volna Juliánus barát kárpát-medencei nyelvét.

Az viszont ténylegesen igaz hogy Árpád népessége jóval kisebb létszámú lehetett, mint a már Kárpát-medencében élő Várkony - Hungár (avar - onogur) népesség.

Tehát ha az is egyértelmű, hogy a Kárpát-medencében élők többen voltak, az ő nyelvüknek kellett jobban érvényesülnie. Függetlenül attól, hogy a fent említett Várkony – Hungár népesség nyelve vagy Árpádék népének nyelve ( de inkább mondjuk nyelvjárásnak, esetleg dialektusnak ) maradt-e fönt, akként amit ma  magyar nyelvként ismerünk, látható hogy mind a kettő azonos tőről kellett, hogy fakadjon.

Azaz Árpád és népe magyarul kellett, hogy beszéljen, mert különben Juliánus barát nem mondhatta volna azt hogy a keleten maradottak is a  mi nyelvünket beszélik, de a Kárpát-medencében korábban is bent lakó népek többségének is a magyar nyelvet kellett beszélnie mert ha nem magyarul beszéltek volna akkor Árpád népének nyelve nem maradt volna fent, vagyis erre minimális lehetett volna az esély.

Akár Etele népéről akár Árpád népéről beszélünk, minden esetben olyan információkat kapunk vissza a krónikákból hogy azért is tetszett nekik a Kárpát-medence a katonai, védelmi, és gazdasági előnyei mellett, mert itt bent a népek ugyanazt a nyelvet beszélték, mint ők maguk és megértik egymást. Tehát a Kárpát-medencébe beérkezők minden esetben testvéri népekkel tudtak egyesülni.

Ehhez jön hozzá a Besenyők nyelve is: A Besenyők magyarral egyező nyelve

szerk.:Gyécső
kép forrása: internet

1 komment
2020. szeptember 01. 08:41 - Kapronczay Gyécső

Százéves Trianon (Döntsük meg? Törődjünk bele? Kik Trianon igazi felelősei?)

gondolatok..

_112669228_23f2c517-5a01-4e72-8df7-3cc962ebefe1.jpg

Kocsis István erdélyi történész megállapítása:

"Engesztelhetetlen gyűlölet fakadhat lelkiismeret-furdalásból is. Az utódállamok társadalmának azért rossz a lelkiismerete, mert túlrabolták magukat. A bitorló rossz lelkiismerete miatt alakult ki bennük az a kényszer, hogy a magyarokat rágalmazni kell. Gyűlölnöm kell, akit kiraboltam. Nem én, a lelkiismeretlen és telhetetlen rabló vagyok a bűnös, hanem az, akit kiraboltam. Meg kell szabadulnom tőle, mert ha nem semmisíthetem meg, alakulhat úgy, hogy visszaköveteli a rablott holmit."

"A történelemhamisítás célja Szlovákiában és Romániában is, hogy segítségével asszimilálják az ott élő magyarságot. A román és a szlovák történészek azonban nem tudtak eddig egyetlen bizonyítékot sem felmutatni arra vonatkozóan, hogy elődeik a XIII. század előtt is a Kárpát-medencében éltek."

Úgyhogy ennyit arról, hogy mi magyarok bárhol a Kárpát hazában területbitorlók lennénk.

kép: internet

Szólj hozzá!
2020. szeptember 01. 08:08 - Kapronczay Gyécső

Az ismeretlen Magyar kardok a 14. századból.

fb_img_1598633565378.jpg

Az ismeretlen Magyar kardok a 14. századból.

Hely: Topkapi múzeum, Isztambul

Méretük: 2,5-2,7m teljes hosszúság.

Valószínűleg a Magyarországra betörő oszmán hadak vihették hadizsákmányként el.

Bár 14. századra datálják a kardokat, nem zárható ki hogy használatban voltak a mohácsi csatánál is.

Van egy olyan érzésünk hogy ezeket a kiváló magyar termékeket nem híresztelik nagyon. Nekünk sem tanították valódi múltunkat.

kép forrása: /phdazeletrol.blog.hu/

Szólj hozzá!
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |
süti beállítások módosítása