Egy 2012-es cikk leporolása

„A bukaresti régészeti intézet kutatócsoportja már végzett DNS-vizsgálatot a 14. század második felében uralkodott Vlaicu Vodă maradványain, abból a célból, hogy tisztázzák végre a román vajdák eredetét. A Székely Hírmondó megkérdezte az ügyben Kádár Gyula történészt, a székelyföldi Történelmi Magazin folyóirat főszerkesztőjét.

Mint a szakember elmondta, a Vlaicu vajda maradványait tartalmazó sírt 2012. június 28-án, a Román Tudományos Akadémia jóváhagyásával tárták fel. I. Basarab Vladislav, vagyis Vlaicu vajda 1325–1377 között élt, 1364-től uralkodott. Édesanyja magyar származású, a magyar királyok távoli rokona, Dobokay Klára volt. Vladislav, románosan Vlaicu édesapja a ma ismert románosított nevén Nicolae Alexandru, a vajdaságot alapító Basarab fia volt.

A Basarabok kun–tatár származása nyilvánvaló, családfájuk visszavezethető egészen Dzsingisz kánig. Rásonyi László turkológus professzor szerint a Basarab szó jelentése „leigázó apa”, a török „bas” leigázni, lenyomni jelentéssel bír.

(Megegyezik a magyar „basz” szóval, mely tömést, nyomást, tolást jelent, innen a kolbász szavunk is. Aba, apa, atya, szavak a magyarban ugyanezen jelentéssel bírnak. Így helyesen magyarul Baszaráb, Baszarab a hangzósítás. szerk.)

A mai Havaselve vajdaságát megalapító vajda az Aranyhorda hercege, Batu kán ükunokája, Dzsingisz kán hetedízigleni leszármazottja volt…

Arra a kérdésre, hogy miért baj az, ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy I. Vladislav, románosított nevén Vlaicu vajda kun származású volt, Kádár így felelt:

Számukra jobb a mítosz, azaz a dák–római származtatás, az imaginárius őstörténet, mert azzal igazolni lehet a nem létező és álomvilágon alapuló „több ezer éves ősiséget” Erdélyben és a mai Románia egész területén.

Míg a kun származású vajdák létezésének elismerése azt mutatná, hogy a vlachokat, a románok elődeit, a hajdani Kunország területén a kun vezetőréteg szervezte meg a saját kun államába. Így el kellene ismerni, hogy a román etnogenézis része a kun is.

Vagyis a románok nemhogy nem tartoznak a "hősi" nemzetek közé, de még államot sem voltak maguk képesek önállóan alapítani, ahhoz is egy fejlettebb kultúrával rendelkező nép kellett.

Ez baj Bukarestnek, mert még mindig fontosabb a »tiszta« dák–római származás tézise, mint elfogadni, hogy a román államiság kezdete a kunokhoz kötődik, tehát csak a 13-14. századig vezethető vissza. Nos, ezért kellett leállítani a DNS-vizsgálatokat is.”

A kutatás közben leállított román tudósok összehasonlítják Vlaicu DNS-ét az osztrák és orosz múzeumokban őrzött kun mintákkal. A DNS-mintákat begyűjtő fiatal kolozsvári történész, Şimon Alexandru szerint „mindenik történész azt állít, ami az eszébe jut. Mi ki akarunk törni ebből a zónából, és a bizonyítékok alapján érvelünk.”

Legyen így, de Kádár Gyula figyelmeztet is bennünket, mert szerinte a románság nyíltan és őszintén csak akkor fog beszélni erről, amikor már a székely tömbmagyarságot is felszámolták, úgy, ahogy Erdély magyar régióival és városaival tették. (Ha a magyarságot kipucolnák a megszállás alatt álló magyar területekről, akkor azután már úgy hazudhatnának ahogyan ők akarnak, a tárgyi emlékeket meg addig csűrnék csavarnák még végül "ősi románként" tudnák a világ elé tárni. szerk.)

Kun csontokra nem lehet román államot építeni

De maradjunk még az uralkodóknál Tamáska Péter történész, a Magyar Hírlapban megjelent Fekete Vajda című cikkében nem kertel: kun csontokra bizony nem lehet román államot építeni. A szerző a Magyar Katolikus Lexikont is idézi, amelyben az áll, hogy „A Dnyesztertől nyugatra lakó kun törzsek fejedelme, Barsz keresztény hitre tért, és a magyar király fennhatósága alá helyezte országát és népét”.

Miután a magyar alapítású milkói  kun püspökség megszűnt a tatárjárás után, a vlah, vagyis az oláh lakosság került szépen lassan túlsúlyba. Tamáska megjegyzi, hogy Basarab nem ortodox, hanem katolikus hiten volt, s ha a kunok szét is szóródtak és beolvadtak a többségbe, az udvarban az írásbeliség nem vlah, hanem egyházi szláv nyelven folyt. Közben azt se feledjük, hogy a források szerint a vlahok a 13. században jelentek meg Erdélyben és a Kárpátokon túlnyúló szörényi bánságban akkor még kifejezetten szórványosan, s erősen kötődtek a megújult bolgár cársághoz.

A történész szerint, ha a csontok beszélni kezdenek, a ránk maradt hiteles adatok, krónikák, pápai és királyi oklevelek tanúságait a modern természettudomány is meg fogja erősíteni. Hát Romániában erre láthatólag fittyet hánynak.” De az igazság elől nem menekülhetnek el! Az idő meg egyre jobban szorítja őket.

forrás: /tortenelemportal.hu/ alapján szerkesztve
kép: internet