Amit a magyar nyelv teljes természetességgel „magyarnak” nevez, azt a mai szlovák nyelv görcsösen két külön szóval jelöli, nem véletlenül és tudatosan elkülönített jelentéssel. Az egyik szó a magyar nyelvből csak a 19. század első felében tudatosan átvett „Maďar”, amely nekünk egyesült szkítáknak vagyis nekünk magyaroknak az  önmegnevezésésünk, a másik pedig az „Uhor”, amely a szláv nyelvekben hagyományos megnevezésük ránk magyarokra.

Javított és helyes felirat

A vegyes etnikumú szlávokból lett szlovákok világának alapkövei.

"A középkorban fokozatosan betelepült nyugati szlávok a 18-19. századra különültek el a többi rokon szláv népességtől, azoktól akiktől eredetileg jöttek.

A 19. századi szlovák nemzetiségi mozgalmárok hátrányként élték meg, hogy annak az etnikumnak és nyelvnek, amellyel szemben és amelytől elkülönülten kívántak egy saját nyelvi-etnikai alapokon nyugvó nemzeti öntudatot megteremteni, a megnevezése a saját nyelvükben is azonos az ország nevével (Uhor, uhorský jazyk, Uhorsko). Vagyis a 19. században még a magyar királyság is és természetszerűleg Magyarország is, egy és ugyanaz volt, vagyis a szlovák nyelvben Uhorsko az egyet jelentett a magyarok államával és az ezzel megegyező Magyar királysággal. Mindez a frissen ébredező szlovák nemzeti mozgalomnak egyre jobban kezdte piszkálni a csőrét.

Nem tudták megoldani sehogyan sem hogy a szlávok által a késő középkorban benépesített Észak-Magyarországi területeket valahogyan külön kezeljék Magyarország többi területétől, de mindenképpen szerettek volna kitalálni valamit a problémára.

A problémát úgy hidalták át, hogy míg az országra és az állammal kapcsolatos fogalmakra továbbra is a hagyományos szláv „Uhor” megnevezést használták, az etnikumhoz és nyelvhez kapcsolódó fogalmakra már a magyarból átvett „Maďar“ szó használatát vezették be.

 Javított és helyes felirat

Ehhez jött a szláv „önerőszak”

Természetesen nem ment ez teljesen zökkenőmentesen, hiszen évezredes nyelvhasználatot kódoltak át pár évtized alatt. Ezért valószínűleg a szokás erejénél fogva Stúr némely írásában is a „maďarský jazyk“ helyett még „uherský jazyk“ szerepel. Vagyis a szlovák nyelben is, ugyanúgy ahogy a magyarban is a Hungár / ugor és magyar természetszerűleg egy és ugyanazt jelentette.

Az ország névadó és eredeti etnikumának találtak egy új nevet a saját nyelvükben, az ország nevét ezzel etnikai–nyelvi alapjaitól elválasztva, fogalmilag kedvezőbb helyzetet tudtak kialakítani Magyarországon belül a frissen kialakuló szlovák „nemzet” számára. Ez a konstrukció Magyarország területének első világháborút követő felosztásával, és a megmaradt Magyarország etnikailag relatíve homogénné válásával értelemszerűen kínálta az immár szomszédos ország átnevezését a szlovák nyelvben „Maďarsko“-ra.

Csehszlovák nyelvi „önterror”

Az új csehszlovák állam vezetői azért nem bízták a véletlenre ennek a köznyelvben történő alkalmazását: külön rendelet született arról, hogy az „Uhorsko” kifejezés helyett – amely immár csak történelmi fogalomként alkalmazható – a jövőben már a „Maďarsko“-t kell használni, bár még Masaryk elnök is néha tévedésből „Uhersko”-nak hívta a trianoni Magyarországot. 

A szlovák nyelvben ez a megnevezés béli kettősség olyannyira állandósult, hogy mára már a szlovákok dacosan a magyar fél részéről elkövetett sértésnek értékelik, amiért ezt a megkülönböztetést a magyar nyelv nem alkalmazza.

Erre a kettőségre a szlovák fejekben egy erőltetett, de számukra már logikusan összeálló „párhuzamos valóság” épült fel, amely szerint az 1918 előtti és utáni Magyarország között folytonosság nem is létezik és a magyarok csak kisajátítják „Uhorsko” történelmét, ahogy 1918 előtt magával „Uhorsko”-val is tették.

Ebből kiindulva a trianoni békeszerződésben Magyarország nem is vesztett el területeket, mivel „Maďarsko” csak Csehszlovákiával egy időben jött létre, és Magyarország 1918–19-ben nem a saját területi integritását védte, hanem „megtámadta” Szlovákiát.

1938-ban Magyarország nem visszakapott, hanem elcsatolt területeket, mivel azok korábban sosem tartoztak hozzá. 1918 előtt a mai Szlovákia területéről származó kulturális értékek Szlovákiát illetik meg, mivel azokhoz Magyarországnak semmi köze, hiszen sosem feküdtek a területén. A sort elég sokáig lehetne folytatni.

Az elmúlt száz évben egyébként nemcsak a jelenben és a jövőre vonatkozóan tartotta fontosnak a (cseh)szlovák elit az ország „magyartalanítását”, hanem visszamenő hatállyal a múlt magyartalanítására is nagy hangsúlyt fektettek.  Jól mutatja ezt a törekvést a történelmi személyiségek neveinek kötelezővé tett átírása a mai szlovák helyesírás szabályainak megfelelő alakra.

Javított és helyes felirat

Ennek a szlovák „látásmódnak” az ismerete segíthet abban, hogy fel vehessük a harcot a sovén szlovák világképpel szemben és visszaállítsuk a magyarság helyét a világban és a világtörténelemben."

Forás nyomán, eredeti cikk: /ma7.sk/kozelet/minek-nevezzelek/

Képek: internet