kép: Buda vára, a magyar nagyhatalom királyi központja, rekonstrukciós rajz nyomán

"Ma már meglepő sokaknak megtudni ezeket a tényeket, de az elmúlt 500 évnyi ínség előtti évszázadokban ránk magyarokra irigykedve néztek a nemzetek, irigyek voltak a földjeinkre, a gazdagságunkra, a természeti kincseinkre, és természetesen a borunkra. Ezt a történelem számos krónikásának és történetírójának feljegyzése is bizonyíthatja, az olaszok már 500 éve megírták azt, hogy a magyaroknál gazdagabb nemzet nincsen Európában.

Marzio Galeotto olasz itáliai humanista és történetíró a nagy Hunyadi Mátyás magyar király udvarának étkezési szokásairól írja:

„A királyi asztalra kerülő étkek sora bő és változatos. Bel- és külföldi tudósítások egyaránt gazdagnak mondják Magyarországot égaljuk minden állat és növényfajtájában, és valóságos Kánaánnak festik, melyből minden bőségesen tellett az udvari konyhára. A kenyérre nagy gondot fordítottak: magyarosan kovásszal készítették és még Beatrix királyné jöttével sem cserélték fel a jó magyar kenyeret az olasz zsemlekenyérre”.

Galeotto szerint más országokban teljesen ismeretlen halfajtákban is dúslakodott Mátyás birodalma. Szerinte a hálót az ország egyetlen folyójába vagy halastavába sem vetették ki hiába. Abban az időben a mennyhal és a csuka voltak a legkedveltebbek.

Egyébként külföldről idekerült írók a magyar borokat általában, Hunyadi Mátyás borait pedig különösen kitűnőnek találták, és mint külföldön szokatlan dolgot említették meg, hogy a király és a főurak egyaránt sokféle bort fogyasztottak evés közben.

Azonban nem csak Galeotto, de Antonio Bonfini, Mátyás király jól fizetett történetírója és Beatrix királyné személyes felolvasója is azt írta rólunk, hogy Európa népei mind irigylik a magyaroktól a Kárpát-medence területét, az itt lévő gazdagságot, ezért gyűlölet veszi őket körbe.

„Magyarországon a leggazdagabb a föld, bő a hal-áldás, nagy mennyiségű a kenyérgabona, a bor pedig kiváló”

- fogalmazott 500 éve.

A magyar gazdagságról egyébként a történelem más korszakaiból is olvashatunk feljegyzéseket. Fruili Berengar itáliai király lombardiai követe 921-ben számolt be arról, hogy a magyarok gazdagsága pazar és szembetűnő. Emellett azt is írta, hogy hatalmas sereget tudunk kiállítani, és ha megindulunk, akkor megmozdul az ég és a föld alattunk. Méltatta harciasságunkat és bátorságunknak, majd hozzátette:

„Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek”.

Prágai (Pereg) Kozma cseh püspök Könyves Kálmán idején tartózkodott Magyarországon; 1110-ben írta a krónikájában, hogy "a magyar nép hatalmas, kincsekben gazdag, háborúban diadalmaskodó és a föld bármely királyával képes szembeszállni".

Aztán ott volt még Freisingi Ottó cisztercita szerzetes, osztrák születésű német püspök, aki nem igazán kedvelte a magyarokat, majd amikor a második kereszteshadjárat egyik vezetőjeként hazánkban járt, megváltozott a rólunk alkotott véleménye, ugyanis 1147-ben így írt a királyunkról és az országunkról:

„Ez a tartomány, amelyet a régiek Pannóniának neveztek, mivelhogy köröskörül erdőségek, hegyek… környékezik… Erdőkben fölötte gazdag, telve mindenféle vadakkal. Felületének szépsége éppoly bájos, mint amilyen dús földjének termékenysége, úgy, hogy mintegy Isten paradicsomának, avagy pompás Egyiptomnak, – boldog Arábiának lehetne nevezni azt”."

forrás: Promo. nyomán,  /mindenszo.hu/
eredeti kép: /epiteszforum.hu/