Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

Hungária - Nimród népe

2025. június 19. 20:42 - Kapronczay Gyécső

Kanadai kutató rólunk magyarokról olyat mondott, amely világszenzáció

Lancelot története Szent László királyunkon alapszik?

"Egy észak-amerikai kutató egy apró nyelvi részletből indult ki – és olyan elméletre bukkant, ami újraírhatja a középkori lovagi történeteket.​

illustration-lancelot-and-guinevere-thomas-malory-nc-2006_1.jpgkép: internet, Lancelot és Guinevere, N.C.  illusztrációja

Egy szikra Albertából - amely a magyar történelem és az artúri mondakör határát feszegeti

Albertából indult a gondolat, amely könnyen megrengetheti a középkori irodalom világát. Stephen Pow történész, aki eredetileg a tatárjárás kutatásával foglalkozik, egy idő után különös párhuzamokat kezdett észrevenni I. (Szent) László magyar király és Lancelot, az artúri mondakör híres lovagja között.

A kutató először a László név nyugati változataiban talált érdekességeket. A francia nyelvterületen sokszor fordult elő, hogy a Lászlóhoz hasonló hangzású neveket egységesen Lancelotként írták le. Ez az apró nyelvi részlet lett az első mozaikdarab, amely elindította Pow gondolatmenetét.

Túl sok az egybeesés? A történelem új fényt vethet Lancelot eredetére

Ahogy egyre mélyebbre ásott, Pow számos hasonlóságot fedezett fel. Mindkét történetben fontos szerepet kap egy leány elrablása, egy legyőzött pogány, egy hosszú száműzetés, és egy visszaszerzett trón. László apja, I. Béla vízparton halt meg, akárcsak Lancelot apja a legendák szerint. A kanadai kutató úgy látja, hogy ezek az elemek együtt már túlságosan soknak tűnnek ahhoz, hogy puszta véletlenek legyenek.

Pow szerint a kép összeáll, ha hátralépünk egyet. "Ez az egész olyan, mint egy mozaik: ha csak az egyes csempéket nézzük, nem látjuk az egészet. De ha eltávolodunk, kirajzolódik a minta" – magyarázta.

Francia udvar, magyar király?

A kanadai történész III. Béla király francia kapcsolataira is felhívja a figyelmet. Az udvarában élő Mária épp abban az időszakban adott feladatot Chrétien de Troyes-nak, hogy írja meg Lancelot történetét, amikor féltestvére, Margit eljegyzését szervezték – francia királyi vonatkozással. A történelmi időzítés Pow szerint egyértelműen arra utal, hogy a francia udvarban tudatosan formáltak egy olyan alakot, aki a magyar hős tulajdonságaira emlékeztette őket.

Egy különösen érdekes elem: III. Béla is szerepet kapott az artúri mondakör egyik későbbi változatában, amely még szorosabbra fűzheti a magyar történelmi szálat.

Miért nem tűnt fel eddig senkinek?

Pow szerint a válasz részben a tudományos specializációban rejlik. Egy Árpád-házi királyokat kutató történész talán ismeri László összes tetteit, ahogy egy artúri legenda-szakértő is kívülről fújja Lancelot históriáját. De ha egyik sem lát rá a másik területre, a hasonlóságok rejtve maradnak.

A történész szerint neki épp az segített, hogy kívülállóként, átfogóbb nézőpontból vizsgálhatta a különféle forrásokat. "Csak egy fickó vagyok Albertából" – mondta szerényen, hozzátéve, hogy nem magyar származású, egyszerűen csak szereti a rejtélyeket.

Akik hittek benne, és akik nem

Amikor Pow a CEU-n tanult, több történésznek is bemutatta az elméletét. A legpozitívabban Laszlovszky József reagált, aki szerint az ötlet elsőre merész, de a feltárt párhuzamok meggyőzőek. "Első hallásra fantasztikusnak tűnt, de a részletek alapján teljesen elképzelhető" – mondta.

Voltak azonban szkeptikusabb hangok is. Egyes akadémikusok hallani sem akartak az elméletről, mások alaptalanul utasították el. Volt, aki az interneten politikai szándékokat vélt felfedezni Pow munkájában, amit a történész határozottan visszautasított.

Egy ballada, egy szikra – így indult a nyomozás Lancelot után

Egy francia költemény volt az a pont, ahol Stephen Pow gyanúja először felerősödött. Villon balladáját olvasva valami ismerős sejlett fel benne: mintha már hallott volna valahol Lászlóról – csak akkor még nem tudta, kit is rejt ez a név. A sorok mögött kezdett kirajzolódni egy régi történet árnyéka, és Pow fejében összeállt a kép.

Egyre erősebben foglalkoztatta a kérdés: lehetséges, hogy Lancelot, az Artúr-legenda kék palástos lovagja valójában I. (Szent) László magyar király alakjára épült?

Pontosabban: I. (Szent) László lehetett a minta, akiről Chrétien de Troyes megalkotta a kerekasztal egyik legismertebb figuráját. Az elmélet annyira izgalmasnak tűnt, hogy Pow elkezdte lépésről lépésre feltérképezni a párhuzamokat. 

Egy mozaik, amelyet még rakni kell

Az elmélet jelenlegi formájában nem tekinthető tudományosan bizonyítottnak – erről Klaniczay Gábor is nyilatkozott. Ugyanakkor szerinte is figyelemre méltó Pow gondolatmenete, és további kutatásokkal akár megerősíthető is lehetne a teória.

Pow jelenleg is dolgozik egy könyvön, amelyben részletesen bemutatja a nyelvi párhuzamokat, történelmi időzítéseket és a karakterjegyek egyezését. Elmondása szerint az ő elmélete az első, amely lépésről lépésre próbálja megmagyarázni, hogyan és miért született meg a Lancelot név egy olyan világban, ahol magyar királyok tettei is eljuthattak a francia költőkig.

A kutató hisz abban, hogy ha egyszer az összes mozaikdarabot helyére tesszük, világos képet kapunk. És talán akkor már nem tűnik olyan valószínűtlennek, hogy a világ egyik legismertebb lovagja egy magyar király tetteiben gyökerezik.

Az alábbi videóban a „Turán Explorer” történész és legendakutató ugyanezt az izgalmas elméletet járja körül: vajon Sir Lancelot alakja magyar királyi eredetű lehetett?"

Forrás: /promotions.hu/tortenelem-tudomany/

További és bővebb információ: /telex.hu/komplex/2025/05/17/sir-lancelot-szent-laszlo-arpad-haz-magyarorszag-stephen-pow-tortenelem

Szólj hozzá!
2025. június 06. 21:33 - Kapronczay Gyécső

Trianon sem lett volna, ha nincs a török népirtás – Sors/fordító

Amíg Európa szerencsésebb része fejlődött és sokasodott, mi két évszázadon át elkeseredett élet-halálharcot vívtunk a törökkel, amire szinte mindenünk ráment. Túléltük, de odaveszett a középkori épített és írott örökségünk színe-java, a Kárpát-medencét addig kitöltő magyarság nagy részét legyilkolták vagy elhurcolták rabszolgának, és az elveszett kétszáz évet sem kapja vissza soha az ország. Véres homlokkal, szétlőtt országban, és a fejlődésben is alaposan lemaradva vettük fel újra a fonalat a török kiűzése után, ráadásul a kipusztított, elnéptelenedett területeinkre idegen népek tömegei költöztek be.

Ez a problémaegyüttes, így összességében haladta meg a képességeinket, és vezetett el végül a következő katasztrófához, Trianonhoz. A magyar történelem utóbbi fél évezredét végigkísérő tragikus kényszerpályák ősokát tártuk fel Nagy-Luttenberger Istvánnal, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatójával. Amíg Európa szerencsésebb része fejlődött és sokasodott, mi két évszázadon át elkeseredett élet-halálharcot vívtunk a törökkel, amire szinte mindenünk ráment. Túléltük, de odaveszett a középkori épített és írott örökségünk színe-java, a Kárpát-medencét addig kitöltő magyarság nagy részét legyilkolták vagy elhurcolták rabszolgának, és az elveszett kétszáz évet sem kapja vissza soha az ország. Véres homlokkal, szétlőtt országban, és a fejlődésben is alaposan lemaradva vettük fel újra a fonalat a török kiűzése után, ráadásul a kipusztított, elnéptelenedett területeinkre idegen népek tömegei költöztek be. 

Ez a problémaegyüttes, így összességében haladta meg a képességeinket, és vezetett el végül a következő katasztrófához, Trianonhoz. A magyar történelem utóbbi fél évezredét végigkísérő tragikus kényszerpályák ősokát tártuk fel Nagy-Luttenberger Istvánnal, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatójával.

 

 

Címkék: Telegram
Szólj hozzá!
2025. május 24. 09:55 - Kapronczay Gyécső

Néhány szó szabír őseinkről

the-savirs-state-with-varachan-as-its-capital.png
Movses Kalankatuatsi, egy kora középkori történész, a Varsány/Varachan nevű várost a Savir állam fővárosaként említi. Ez az állam a Dagesztáni síkvidék északkeleti részén, 657-659 között alakult ki. Varachan a Savirok szent városaként volt ismert, akik a Kuar/ Kör (nap?) Isten követői voltak. Movses Kalankatuatsi a Varsány/Varachan várost a savir király, Aluanka Varaz-Trdat uralkodása alatt említi.
kép: internet
Szólj hozzá!
2025. május 07. 14:37 - Kapronczay Gyécső

A Kelet-Felvidéki szlovjákok, akik magyarok akartak maradni

"szlovjákok, akik szláv nyelvű magyarnak tartották magukat"

img_20250507_140344.jpgA magyarbarát szlovják köztársaság kiterjedési területe, fotó: internet

forrás: /ujszo.com/

"A szlovják nyelv egyfajta átmenetet képezett a szlovák, a lengyel, a kárpátaljai ruszin és ukrán nyelvek között. E nyelv a történelmi Magyarország Abaúj-Torna, Zemplén, Ung, Szepes és Sáros vármegyéiben volt honos, s a szlováknak volt egyfajta nyelvjárása. A cseh és szlovák nyelvészek a szlovjákot archaikus nyelvként kezelték, amelyet nem érdemes fejleszteni. Talán a ruszin és az ukrán nyelv közötti viszonyt lehetne felhozni mintául, azzal a különbséggel, hogy a századfordulón a magyar kormány is bele akart szólni a szlovák–szlovják nyelvi vitába, saját politikai céljaira felhasználva.

A szlovákok ellenezték

A szlovják nyelv körüli vita elindítója Repánszky József/ Jozef Repánszky, a Kassa melletti Enyicke plébánosa volt, aki az 1860-as években elsőként kezdeményezte a helyi nyelvjárás, azaz a szlovják bevezetését a helyi oktatásban. Ábrahán Barna történész kutatásai alapján tudjuk, hogy Repánszky arra kérte a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy adjanak ki szlovják népiskolai tankönyveket, mert a tanulók az irodalmi szlovák nyelvűket nem értik. Az 1870-es évek elején így szlovják tankönyvek jelentek meg a helyi és a környékbeli iskolákban. Ugyanekkor a római katolikus hívők számára énekeskönyvek készültek, ezen kívül a római katolikus és az evangélikus papság egy része is e nyelven prédikált parókiáján. 

A magyar kormány a szlovják nyelv támogatására tett intézkedései azonnal ellenszenvet váltottak ki a szlovákoknál. Jonáš Záborský Sáros megyei szlovák lelkész volt, aki elsőként kimondta, hogy a szlovják mozgalom veszélyes a szlovákságra nézve. Szerinte a magyaroknak korábban az volt a céljuk, „hogy elszakítsanak minket a csehektől, most pedig, hogy minket magunkat daraboljanak százfelé”.

Az 1867–1918 közötti időszak a magyar állam jóvoltából a szlovják nyelv aranykora volt, több szlovják nyelvű könyv is megjelent. Érdekes adalék a mozgalom történetében, hogy az USA-ban sok újságot és könyvet adtak ki ebben a nyelvjárásban. Magyarországon önálló lapot is indítottak Naša Zastava (Zászlónk) néven, amelynek első száma 1907. október 27-én látott napvilágot Eperjesen, és 1918-ig adták ki. Főszerkesztője Dessewffy István földbirtokos és politikus, segítője Dvorčak Viktor volt. Dvorčak szlovák származású politikus, Sáros megyei főlevéltáros volt ebben az időben. Trianon után a magyar kormány alkalmazásában állt, fedőneve Szőke Költő volt. 

Dvorčak Viktor

Dvorcsák viktor 

Hű testvére a magyar népnek

Dessewffy visszaemlékezésében céljukat a következőképpen foglalta össze:

„Az volt a nézetünk, hogy népünk elég érett arra, hogy maga is belássa, hogy boldog, megelégedett jövője csak akkor lehet, ha a magyar népnek hű testvére marad.”

A szlovják nyelvet szerinte már nem nyelvjárásnak, hanem önálló nyelvnek kell tekinteni, amely hajlamos a szókölcsönzésekre a környező népek nyelveiből. „A nyelvnek ezt a szellemét követtük mi is, és gyakran használjuk azokat a magyar szavakat, amelyeket népünk a közbeszédben elfogadott. Ahol ez nem lehet, inkább a lengyelt s esetleg a magyar rutént vesszük segítségül, mint a nyugati tótot. Így reméljük, sikerülni fog a keleti tót nyelvet a nyugatitól mindjobban és jobban eltávolítanunk.” 

A szlovák értelmiségég reakcióját Milan Hodža szlovák politikus, 1908-ban mondott beszéde alapján rekonstruálhatjuk. „A magyar kormánynak az a célja, hogy a sárosiak olyan törzsnek érezzék magukat, amelynek nincs semmi köze a többi szlovákhoz.” A magyar vezetés szerinte ezzel a szlovák nemzet megosztását akarja elérni, ami ellen védekezni kell.

Semmi autonómia

A csehszlovák időszak alatt a hatóságok a szlovják újságokat és könyveket betiltották, így csak külföldön jelenhettek meg írások ezen a nyelven. A szlovák, ruszin és szlovják értelmiségiek is követeltek egyfajta autonómiát Csehszlovákiától, de nem kapták meg, mivel nem szolgálta volna a központosító állam céljait. A szlovják értelmiség egy része a magyarokban azért bízott, mivel ők nem voltak szlávok, így náluk függetlenebbül megőrizhették volna nyelvüket ellentétben a csehekkel és a szlovákokkal, ahol a beolvadás veszélye fenyegette őket. Nem elhanyagolgató az a szempont sem, hogy közülük sokan magyar identitással is rendelkeztek.

A Kelet-Tót Köztársaság

A magyar vezetés a szlovák és szlovják mozgalomban politikai adut látott korábbi területeinek visszaszerzésére. A magyarok arra számítottak, hogy a szlovák autonómista és szlovják mozgalom révén sikerülhet felbomlasztani a Csehszlovák Köztársaságot. A magyar körök 1918–19 folyamán kétszer is megpróbálták kiaknázni a szlovák és a szlovják regionalizmust, és Magyarország oldalára állítani a felvidéki részeket. 

A szlovják értelmiségiek vezére, Dvorčak Viktor, 1918-ban Eperjesen megalakította a Keletszlovák Nemzeti Tanácsot, mely nem ismerte el a keleti területekre a Csehszlovák állam fennhatóságát. A Keletszlovák Nemzeti Tanács nevében azonnali függetlenséget követelt a szlovják nemzet számára. Dvorčak 1918. december 11-én Kassán kikiáltotta a Kelet-Tót Köztársaság létrehozását, aminek elismerését azonnal kérte Magyarországtól. Fennmaradása esetén ez a terület Magyarországon belül saját önkormányzattal és kulturális autonómiával működött volna. 

Dvorčak egy memorandumot is küldött Jászi Oszkárnak, amiben köztársasága célkitűzéseit ecsetelte. Ebben kifejtette, hogy a szlovjákok fajilag, nyelvileg, kulturálisan és földrajzilag is teljesen függetlenek a szlovákoktól. A magyar kormány azonban nem ismerte el önállóságukat. Dvorčak a csehszlovák csapatok közeledtére Kassáról Magyarországra menekült. 

A keleti vidék második csatlakozási kísérletére Magyarországhoz 1919. június 16-án nyílt újabb alkalom, amikor a magyar Vörös Hadsereg árnyékában kikiáltották a Szlovák Tanácsköztársaságot. Dvorčak nem szimpatizált a Vörös Hadsereggel, ezért Lengyelországba menekült, majd csak a rend helyreállása után ment vissza Budapestre. Dvorčak javaslata ezután az volt, hogy politikai szervezőmunkával és érzelmileg hassanak a szlovák népre. Ezt úgy képzelte, hogy pozitív érveléssel megvilágítja előttük a Magyarországhoz való csatlakozás fontosságát. A szlovják ügy propagálását Dvorčak az 1920–30-as években emigrációból folytatta.

Az 1938 és 1940 közti időszakban a magyar kormány lehetőséget látott arra, hogy Szlovákiával szembeni céljai elérése érdekében továbbra is támogassa a szlovják törekvéseket. Dvorčak Viktor arra kapott megbízást, hogy előkészítse a „szlovják mozgalmat”. Dvorčak kezdetben a szlovák és a magyarországi területeken kb. 370 ezer embert kívánt megnyerni a mozgalomnak, amelyet később e területekről kiindulva bővíteni kívánt.

A magyaro-szlovják típus

Elképzelése szerint a mozgalom propagandaanyagait a magyar titkosszolgálat és a határőrizeti szervek segítségével csempésznék át a határon, és a szlovákiai községekben terjesztenék. A szlovják mozgalom titkos célja az volt, „hogy átitassa a szlovják népet azzal a tudattal, hogy annyi benne a magyar vér, mint a szláv vér, hogy a magyarnak a legközelebbi, ugyan más nyelven beszélő testvére. Ily módon teremtenők ki az úgynevezett magyaro-szlovják típust, amelynek meggyőződésévé válnék, hogy ha más nyelven beszél is, van annyira magyar, mint a csongrádi magyar. Elszakíthatatlan kötelékkel fűzzük így a szlovjákot a magyarhoz. (…) nem fog ellenállni a magyarosításnak, s idővel beolvad a magyar etnosba. (…) A tót nem egyéb, mint a magyarnak olyan tájfajtája, amelyik tót nyelven beszél, s egész összességében több ősszláv vér van benne, mint a magyarban. Egyéb népi tulajdonságaiban azonban a tót tájak népe közelebb áll a szomszédos magyar falvak népéhez, mint más tót tájak népéhez, vagy mint a magyarok különböző tájtípusai egymáshoz. A szlovákok a cseheknek csak nyelvrokonai, de nem nép- és vérrokonai. Ezzel szemben a magyarokkal ugyan nem nyelvrokonok, de nép- és vérrokonok.” 

Az irodalmi szlovák nyelvtől való eltérés hangsúlyozása a szlovják mozgalomban a későbbiek folyamán is fontos maradt. Kászonyi Ferenc magyar egyetemi tanár, hogy Dvorčak mozgalmának céljait tudományosan is megerősítse, a következőkre mutatott rá: „(...) annak, hogy a szlovjákot a szlovák nyelv tájszólásának tekintsük, az a feltétele, hogy a szlovják a szlováknak tája volt-e vagy sem. Volt-e rá akár politikai, akár vallási, gazdasági, társadalmi vagy más kulturális befolyása, ami döntőleg hatott nyelvközösségi egyénisége kialakulására.”


 Milan Hodža
Milán Hodzsa

 

Szlovjákul vagy magyarul

Kászonyi leszögezte, hogy a szlovják nyelvben elég éles eltérések vannak a szlovákhoz képest ahhoz, hogy külön nyelvként funkcionáljon. Egy szlovjákul beszélő ember a szlovák nyelv közelebbi ismerete nélkül képtelen egy szlovák újságcikket megérteni, egyes szavakat itt-ott megért, de egész mondatokat már csak ritkán. „A szlovják gyermek, ha szlovák iskolába jár, szinte új nyelvet tanul, mely az övétől szinte minden szóban többé-kevésbé különbözik. (...) Még a középiskolások is, bármennyire nevelik beléjük az iskolában a szlovák tudatot és anyanyelvük nevetséges, szégyellnivaló voltát, amint kilépnek az iskola kapuján, győz az anyanyelv, és rögtön szlovjákra fordítják át a beszélgetést.” 

Kászonyi ezért hibának tartotta az irodalmi szlovák erőltetését a visszacsatolt terület iskoláiban: „A szlovákizmus terjesztése legfeljebb arra alkalmas, hogy a szlovják nyelv meglévő nagy vitalitását elveszítse, s a szlovjákság jó része hamarosan visszamagyarosodjon, mert ha saját nyelvén nem tanulhat, akkor inkább a magyar nyelvet fogja elsajátítani.”
 

 

A tökéletlen szlovják

A magyar kormány anyagi támogatásával 1939. szeptember 3-án, Kassán újraindult a Naša Zastava mely hetente kétszer jelent meg, főszerkesztője Dvorčak lett, a lapnak 1940-ben 800 állandó előfizetője volt a Magyarországhoz került területeken. A lap alapvető célkitűzése volt, hogy a szlovják nyelvhasználatot és öntudatot erősítse, s esetleg idővel a kelet-szlovák nyelvet az iskolákba is bevezesse. Dvorčak azonnal támadásba lendült a szlovák politikusok és a szlovákiai lapok Magyarországról szóló cikkei ellen, aminek az lett az eredménye, hogy a budapesti szlovák követség állandóan tiltakozott a lapban megjelent cikkek miatt. 

Teleki Pál miniszterelnök felismerte, hogy a szlovjákkérdés hasznára válhatna Magyarországnak, így kikérte az ügyben Madarász István kassai megyéspüspök véleményét. Madarász a következőket válaszolta: „Szlovják nyelv nincs, csak nyelvjárás. Ellenben van szlovák irodalmi nyelv. Szlovják nyelvet rendeletileg terjeszteni, fejleszteni nem lehet. Ha ezt megkíséreljük, a nemzetiségi ellentéteken kívül nyelvi ellentéteket is szítunk. Iskolát járt művelt szlovák szlovják nyelven nem hajlandó beszélni, mert ez sokkal tökéletlenebb, fejletlenebb, keverék, hogy ne mondjam, vegyes nyelv, míg a szlovák fejlett irodalmi.” Madarász igyekezett a későbbiek folyamán is kihátrálni a szlovjákkérdés kapcsán; egy 1943-ban készült feljegyzésben azt mondta, hogy a templom nem lehet irodalmi harcok színhelye és a plébánosai olyan nyelven prédikáljanak amilyet hallgatóságuk megért.

A fiatalság a szlovákhoz húz

A szlovjákkérdéshez Vájlok Sándor kassai író-tanár is hozzászólt egyik tanulmányában. Úgy vélte, a szlovákok között nagy eltérések vannak nyelvi, politikai téren és mentalitásban is. A nyugati szlovákokat azonban öntudatosabbnak és a nemzeti politika iránt fogékonyabbnak tartotta, mint a keletieket. „A nivellálás csak a harmincas években kezdődött meg, így rövid múltra tekint vissza, az értelmiségnél és a fiatalságnál azonban már teljesen befejeződött. A fiatalság nem szlovjáknak vallja magát, hanem szlováknak, az egyetemes szlovák nemzet tagjának.” Írásában figyelmeztette a magyar kormányt, ne támogassa, és főként ne élezze a szlovák–szlovják kérdést, mert ez a magyar politikai vezetésnek nem lehet érdeke.

"A magyarón szélhámosság"

Kassán Dvorčak 1941. január 17-én létrehozta az Ojčizma (Apai Örökség) nevű egyesületet, amely szlovják nyelvtant, szótárt és tankönyveket adott ki. Úgy vélte, az Ojčizma a Matica Slovenská konkurense lehet. Az újdonsült egyesületet a szlovák sajtó tömör egyszerűséggel „magyarón szélhámosságnak” nevezte. A Slovák 1941. február 5-i száma az Ojčizmát egyenesen lengyel célokat szolgáló egyesületnek tüntette fel, amely újra közös lengyel–magyar határt akar létrehozni. A szerző eszmefuttatásával azt kívánta érzékeltetni, hogy a háttérben a Lengyelország feltámasztásán dolgozó magyar politika áll: „Régi célok ezek, melyeket a régi Lengyelország és Magyarország követett. Csodálni kell azonban, hogy ez a régi világ még mindig kísért.” A Slovák idézett cikke a németeknek is szólt: fel akarta hívni a figyelmüket a mozgalomra. Célja ezzel egyúttal az volt, hogy befeketítse a magyarokat a mozgalom támogatása miatt.

1941. április 18-án a pozsonyi magyar követet meglátogatta Mertens Alfréd ügyvéd, az Egyesült Magyar Párt nagymihályi körzetének vezetője, és arra kérte, hogy a magyar kormány ne állítsa le a szlovják mozgalom támogatását. Ha ez megtörténne, állította Mertens, az katasztrofális hatással lenne a keleti szlovákság szlovják mozgalmat felkaroló és Magyarországhoz orientálódó társadalmi rétegeire. A mozgalom beszüntetése esetén ugyanis a keleti szlovákok átváltanának a csehszlovák irányzatra, és a magyarok örökre elveszítenék őket. 

Kuhl Lajos pozsonyi magyar követ cáfolta, hogy a magyar kormány a mozgalom támogatásának leállítását tervezné, de úgy vélte, jobb lenne, ha a mozgalmat a jövőben nem Magyarországról, hanem szlovák területről irányítanák. A követ szerint ez azért lenne fontos, mert így nem lehetne azzal vádolni a szlovják mozgalmat, hogy a magyar irredentáktól függ. Véleménye szerint Dvorčaknak pedig csak a háttérből szabadna irányító munkát végeznie, mert a személye túlságosan is kompromittálódott a szlovákok szemében. Dvorčak személye nélkül azonban nem lett volna életképes a mozgalom, így továbbra is ő maradt az élén.

Dvorčak 1941. május 3-án a Felvidéki Tudományos Társaság szlovjákkérdésről tartott konferenciáján a következőket fejtette ki mozgalmáról: „Szlovják területen ez a nyelv él, ennek a nyelvnek van irodalma, és bátor vagyok megállapítani, hogy ahogyan nincs csehszlovák nyelv, úgy nincs egységes szlovák nyelv sem.” 

Dvorčak nehezményezte, hogy a keleti és a nyugati szlovákokat is egyszerűen szlováknak minősítették, és ez szerinte a magyar sajtó tudatlanságára mutat. Hibaként említette, hogy nem választják szét a két nyelvet, és ezzel nagy szívességet tesznek a csehszlovakizmusnak és szlovakizmusnak: „(…) más a népi öntudata a keleti tótnak, mint a közép-tótnak és a nyugati tótnak.”

Ugyanezen a konferencián Bonkáló Sándor magyar egyetemi tanár nyíltan kimondta, miért lenne olyan fontos Magyarország számára a szlovják mozgalom: „Olyan terület ez a keleti tót terület, hogy azzá lehet nevelni, amivé a mindenkori hatalom neveli. Ha nagyon sokáig tartana ott a tót uralom, néhány évtized alatt ezt a területet el lehetne tótosítani. Viszont ha ezt a területet annak idején odakapcsolták volna a mai rutén területhez, nagyon könnyen el lehetett volna ruténesíteni.” Dvorčak válaszában csak annyit mondott, hogy: „A szlovjakok voltak és vannak. Szlovják kérdés nincs, ezt csak a csehek tették szlovják kérdéssé azáltal, hogy el akarták csehszlovákosítani az egész keleti szlovják területet.”

A Miniszterelnökség Nemzetiségi és Kisebbségi Ügyosztálya 1942. második felében csatlakozott a konferencián elhangozottakhoz, és fenntartással, de hasznosnak ítélte meg a szlovják mozgalmat, amelyről feljegyzést is készített: „Ismeretes, hogy a szlovják mozgalmat magát ügyosztályunk megfelelő mérséklettel ugyan, de támogatja. Ez a politikai jellegű mozgalom lehet hasznos hivatalokon és iskolákon kívül társadalmi alapon, ez idő szerint nem kívánatos azonban, hogy az amúgy is gyakran kritika tárgyává tett mozgalom az iskola falai közé vonuljon be, és ott lehessen alapja esetleges széthúzásnak.” A Kisebbségi Ügyosztály ugyanakkor a szlovjákkérdésben a végső állásfoglalását a háború befejezése utánra halasztotta. 

A magyar politikai vezetés végül belátta, hogy a szlovák–szlovják megosztási politika rövid távon nem hozhat eredményt, ezért lemondott a kérdés további erőltetéséről, annál is inkább, mert ezzel csak rontotta volna az amúgy is feszült szlovák–magyar viszonyt. Dvorčak ekkor már beteg volt, és nem volt megfelelő személy, aki átvehette volna szerepét. A háborús helyzet miatt is fontosabb ügyekkel kellett foglalkoznia a magyar vezetésnek. 

Dvorčak 1943-ban bekövetkezett halála után mozgalma is lassan elhalt. A Naša Zastava 1944. de­cember 2-ig még megjelent Timkó Emil szerkesztésében, de már nem volt hatása a szlovákok kulturális identitásának befolyásolására. A szlovják mozgalom ezután már nem talált tömegbázisra, így ma már csak a viharos 20. század egyik izgalmas epizódja. 

Janek István
az MTA BTK Történettudományi Intézetének történésze"

forrás: /ujszo.com/

Szólj hozzá!
2025. április 28. 15:57 - Kapronczay Gyécső

Magyar, madjar, makar avagy minden élet ősforrása

minden_e_let_o_sforra_sa.jpgkép: internet

Angol nyelvű:

"The Türks called the Bashkorts Ugyrs, they were as headstrong as the Türkmens. They worshipped Alp Baradj, but called him Madjar. In their believes, Madjar was the patron of the Life...

 Hernah, Irna (463-489). The younger son of Atilla In the legends he is frequently called Madjar, “Sacrificer“, because he did not start a fratricidal war with the Bulgars-Sebers to restore the unity of Idel

Subash, a Bardjilian noble, together with Kurbat was a hostage in the Iber-Seber for some time, and has accepted Tengrianism (“Madjarianism“). Together with Kurbat, Subash tried to introduce Madjarianism in the Bardjil, but Husrau broke his plans

Eventually, the biy treacherously wounded Baradj, and he fled to the Kuman desert, and cursed Chirmysh. Soon after that Chirmysh died with terrible pains, and the Bashkorts became convinced that the Snake was the Khan of the Life, Madjar…

A son of of Kurbat Küngrat (“Kubrat“) he was nicknamed “Atilkuse“, i.e “Beardless Atilla“. In reply to the spread of this nickname, he began to call himself “Madjar“, i.e. “Sacrificer, Self-sacrificing“.

please note, kese (here kesu) means bald in hungarian.

djagfar tarihi equals massagetes with madjars, they live in nothern caucasus, and divides into two parts, the white hungarians goes north and mix up with türk elements and called sebers and sabans later on."

 

Nyers fordítás:

"A türkök uguroknak hívták a baskortokat, olyan önfejűek voltak, mint a türkmenek. Alp Baradjt imádták, de Madjarnak hívták. Hitük szerint Madjar az Élet patrónusa volt...

Hernah, Irna (463-489). Atilla kisebbik fiát a legendákban gyakran Madjarnak, „Áldottnak” nevezik, mert nem kezdett testvérgyilkos háborút a bulgár-seberekkel Idel egységének helyreállítása érdekében.

Subash, egy bardjiliai nemes Kurbattal együtt egy ideig túsz volt az Iber-Seberben, és elfogadta a tengrianizmust („madjarizmus”). Kurbattal együtt Subash megpróbálta bevezetni a madjarizmust a Bardjilban, de Husrau megszegte a terveit

Végül a biy (Valószínűleg bő? Ebből lett később a török bej később a bég) alattomosan megsebesítette Baradjt, ő pedig a Kuman-sivatagba menekült, és megátkozta Chirmyst. Nem sokkal ezután Chirmysh szörnyű fájdalmak közepette meghalt, és a baskortok meggyőződtek arról, hogy a Kígyó az Élet kánja, Madjar…

Kurbat Küngrat ("Kubrat") fia volt "Atilkuse", azaz "szakállatlan Atilla" beceneve. E becenév elterjedésére válaszul „Madjar”-nak, azaz „feláldozónak, önfeláldozónak” kezdte nevezni magát.

vedd figyelembe, a kese (itt kesu) magyarul kopasz.

A djagfar tarihi szerint a masszagétának nevezett nép egyenlő a madjarokkal, ők az észak-kaukázusban élnek, és két részre oszlanak, a fehér magyarok észak felé mennek és keverednek a türk elemekkel, majd később sebereknek és szabánoknak nevezik őket."

Kiegészítés:

A madjar, magyar, makar név magyarul egyértelmű (lásd lent.), bár a Makar név kettős jelentéstartalommal bír. Története az ókori Görögország hitére nyúlik vissza. A „Makarios” név a mindenható isten jelképe volt. Akit ők Zeuszként ismertek. E változat szerint a fordítás alapján a Makar név jelentése „áldott, boldog". A mindenható Isten neve volt ez.

Nálunk szkítáknál a teremtő istent hívták "Magúr", "Magyúr"-nak. A mai magyar néplélekből kikopott a neve, pedig az ősszkíták teremtő istene volt. A Makar név lehetett ennek az ősi szkíta névnek a görögösített, torzult változata.

A „Chulman Tolgau” című eposz szerint Atai szkíta király (i.e. 4. század), akiről úgy tartották, hogy a madjarok vezetője volt – a halott hősökből toborzott égi harcosok mitikus serege, akik megóvják a világot a „túloldalról” érkező gonosz szellemek inváziójától.

(https://steppes.proboards.com/thread/28?page=17)

 

A magyar, madjar név jelentése:

elsődleges: "Nagyúr"

Magy, mogy = mai nagy

Ar, er, ur, úr = úr, uralkodó, király, felsőbb hatalom

, Nimród és fiai méltóságnévként ezt a megnevezést használták. Szkíta teremtőisten neve is ebben az alakban köszön vissza, bár inkább itt is tiszteleti névre kell gondolnunk, amilyen néven tisztelték.

további jelentés: "Minden élet ősforrása", áldott, boldog, tiszta

Kapronczay Gyécső

források: https://steppes.proboards.com/thread/28?page=17

Szólj hozzá!
2025. április 23. 15:23 - Kapronczay Gyécső

Magyar vér a havasalföldi vajdák ereiben

Döbbenet van úrrá a románokon..

"Gondoltad volna, hogy például a híres havasalföldi uralkodó, Mircea cel Bátrán legalább annyira tekinthető magyarnak, mint románnak? És ezt már román sajtó is kezdi beismerni! Legalábbis az Adevarul.ro portál minapi cikkében részükről szokatlan őszinteséggel beszél a havasalföldi és moldvai vajdák génjeiről. Hoppá! Pár adattal mi is hozzájárulunk a tabudöntögetéshez. 

nn_havasalfold-posadai-csata_1.jpgMolnár József: Dezső vitéz önfeláldozása Károly Róbertért (1855) FOTÓ: MAGYAR NEMZETI GALÉRIA 

Kezdjük a 17. század második felében összeállított havaselvi krónikával, mely szerint az ország lakói „azoktól a románoktól (rumânii) származnak, akik a balkánon elváltak a rómaiaktól, és észak felé vándoroltak, átkeltek a Dunán, egy részük a magyar Szörény váránál  telepedett le, a másik bevándorló csapat Magyarországon (Țara Ungurească), az Olt és a Maros mellékén, és a Tisza mentén eljutottak egészen Máramarosig.

Azok, akik Szörény váránál telepedtek le, a hegyek alján egészen az Oltig jutottak, mások pedig az Al-Dunáig. És így benépesítették az egész vidéket, egészen Nikápolyig” (lásd Miskolci Ambrus: A román középkor időszerű kérdései, 2021.) 

Mivel azonban ez nehezen összeegyeztethető az Erdélyt az „elsőbbség” jogán maguknak vindikálók által kreált dákoromán kontinuitás elméletével, a román történészek többsége inkább Fekete Radu (Radó) (Radul Negru) legendájának ad hitelt, amely szerint nevezett vajda Dél-Erdélyből kelt át népével a Kárpátokon, és alapította meg Havasalföldet a 14. század első felében.

Csakhogy a raguzai Pietro Luccari 1605-ben azt írta erről a Feketéről, hogy a „magyar nemzetből” való!

Szent Nikodémusz 1763-ban közzétett életrajzában pedig az áll, hogy a Moldvát a tatárok alól felszabadító László (Vladislav) magyar király testvére volt ez a Fekete vajda.

A források hiánya, illetve ellentmondásossága folytán nehéz kihámozni, hogy a megregulázására törekvő Károly Róbert magyar királyt az 1330-as években hitszegéssel tőrbe csaló (ez a történelemkönyvekből jól ismert Poszádai csata) Baszaráb kun vajda miként kerül képbe, de az is elképzelhető, hogy Fekete vajdával azonos. Vele kapcsán már évekkel ezelőtt heves társadalmi vita alakult ki, amikor egyes kutatók – DNS-vizsgálatokra alapozva – azt bizonygatták, hogy ő bizony tősgyökeres kun volt. És igazuk lehet, hiszen az apja, az „erős vas” jelentésű Thocomerius (Toktemir, Tatamér) is annak vallotta magát. És hogy tovább csigázzuk a fantáziát: 

a régi magyar családokat ismertető Nagy Ivánnál ezt találjuk: a magát Attila hun király véréből eredeztető Ilosvay család „első ismert őse Tatamér volt, aki valószínűleg egy személy a híres oláh vajda Baszaráb atyjával, Tatamérral.” 

Fokozzuk még? Ördögtől való elgondolás? Ugyan már!

 

A 20. század első felében munkálkodó Veress Endre azt vallotta, hogy ez a kun Basarab a Prut és a Szeret mellékéről, az egykori milkói püspökség területéről ment át Havasalföldre államot alapítani.

Az itteni kun időkre emlékeztet Cozia nevének eredete is, ahol Öreg Mircsa (Mircea cel Bătrân) alapította híres kolostorát, nem beszélve a Bărăganról, amely síkságot, pusztát jelentett a kunok nyelvén, vagy éppen Teleormanról mely szintén kun eredetű és bolond erdő a jelentése.

 Neagu Djuvara román történész szerint Basarab, akárcsak fia, Miklós Sándor római katolikus volt, miközben a románok akkor már régen a keleti egyház védőszárnyait élvezték. 

Sőt, Hósszúmező, câmpulungi és a Farkas megyei Râmnicu Vâlcea-i egyházi adatok szerint a feleségét Margitnak hívták, és 

a krónikás hagyomány tükrében esetében is magyar származással lehet csak számolni. 

Ez már csak azért is tényként kezelhető elgondolás, mert Miklós Sándor (Nicolae Alexandru), illetőleg magyar felesége, a pápával is levelezésben álló Dobokai Klára (Margit?) alapította Argyasudvarhelyen az esztergomi érsekségnek alárendelt, az utódai által aztán felszámolt ungrovlachiai magyar római katolikus püspökséget (Mitropolia Ungro-Vlachiei), 

 építtetett két templomot Hosszúmezőn, egyiket a ferencesek számára. Feleségeként még Lackfy Mária is szerepel a forrásokban.

Miklós Sándor fia volt az 1364 és 1377 között uralkodó I. László (Vlaicu Vodă), akit testvére, I. Radu (Radó) követett a trónon (1377–1383).

Némely történész vele azonosítja a fentebb említett Fekete vajdát, és egyes feltételezések szerint feleségét Annának hívták, aki – magyar lévén – 1380 táján emelt kolostort a domonkosok számára Hosszúmezőn, Argyasban pedig templomot. 

Mircea cel Bátrán negyed- vagy felerészt magyar?

Ezzel pedig elérkeztünk a fiukhoz, Öreg Mircsához, akit az Adevărul.ro inkriminált cikke etnikai szempontból legfeljebb egynegyednyi arányban tart románnak. Pontosabban vlachnak (azaz oláhnak), mert a hat-hétszáz évvel ezelőtti időszakra vonatkozóan ez a nemzetközi szóhasználat. 

A lap családfaelemzése Mircea cel Bătrân apját, I. Radut ugyan románnak tünteti fel, de rámutat: magyar-román vegyes családban született. 

Mint említettük, ez utóbbi anyja Dobokai Klára, Dobokai János erdélyi gróf lánya vagy Lackfy Mária lehetett, de mindkét esetben áll az erdélyi magyar származás;

ám ha valóban Anna volt a felesége, akkor Mircea cel Bătrân nem negyed-, hanem felerészben tekinthető magyarnak.

A történészek többsége azonban Kalinikiát vagy Calinichiát tartja a jeles uralkodó édesanyjának. Az ő etnikai hovatartozásáról többféle történelmi, családtörténeti feljegyzés ismert,

egyik változat szerint Lázár szerb uralkodó lánya, másik változat értelmében viszont bizánci görög hercegnő volt, és általa tudott hatalomra jutni Mircea Vlachiában.

A családfát vázlatosan elemző szakértő fontosnak tartja kiemelni, hogy Havasalföld Mircea cel Bătrân uralkodása idején (előbb 1386–1394, majd 1397–1418) volt a legnagyobb kiterjedésű, hiszen határai Dobrudzsától a mai Szerbia területén fekvő Timok-völgyéig húzódtak. 

nn_havasalfold-vlad_tepes_002.jpgA kun családból származó Vladnak, magyar felesége volt, nevezetesen Szilágyi Ilona (Jusztina)  és szász szeretője. FOTÓ: KUNSTHISTORISCHES MUSEUM (BÉCS) 

 Karós Vlad, Vitéz Mihály felmenői

Az Adevărul.ro ugyan megfeledkezik róla, de Mircsa feleségeként egy bizonyos Tolmay Máriát is említenek a források, és unokája, az 1431-ben Segesváron született Karós Vlad (Vlad Țepes) esetében is „félig magyar” származást feltételez például Ioan Bogdan történész.

Az ő apja, Ördög Vlad (II. Vlad) a magyar Sárkányrend tagjaként (ismét) felvette a katolikus vallást, és talán erdélyi felesége volt.

Maga pedig előbb a Báthory-családhoz tartozó, de lengyel gyökerekkel is rendelkező Anasztázia Mária Holszanskát, az 1470-es években pedig Mátyás király néhai nagybátyja, Szilágyi Mihály húgát, Jusztinát vette nőül, aki más forrásokban Ilonaként szerepel (és az is lehet, két külön személyről van szó). Ebből aztán az is kikövetkeztethető, hogy utódja,

I. Mihnea vagy Rossztévő Mihnea is legalább annyira volt magyar, mint román (sírja a nagyszebeni evangélikus templomban található).

Itt érdemes még megjegyezni, hogy az 1980-as években az akkori román hatalom túlbuzgó korifeusainak részéről született egy javaslat arra, hogy

Mircea cel Bátrán nevét Micea cel Viteaz-ra változtassák.

A ténylegesen Vitéz családnevű Mihai Viteazul (1558–1601), a szintén jól ismert havasalföldi fejedelem esetében a történészek némelyike az etnikai származás meghamisítására gyanakszik. Az apját Patrasku Vodá és Patrasku cel Bun néven emlegetik, ám 

korabeli krónikások és későbbi korok szakértői szerint Vitéz Mihály voltaképpen egy görögországi (epiroszi) kereskedőnő szerelemgyermeke. 

Az apja kilétére nincs kellő bizonyíték, de a legenda alapján szintén görög férfi lehetett, aki az epiroszi illetőségű család valachiai, Târgul de Floci helységbeli vendégfogadójában járt 1557 folyamán – írja az adevarul.ro. A több szempontból is meghatározó román történelmi személyiségként számontartott Constantin Bráncoveanu fejedelem (1688–1714) édesanyja, Stanca Cantacuzino ugyancsak görög, bizánci származású volt, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ráadásul a moldvai vajdákról még nem is beszéltünk – de velük egy következő cikkben tervezünk foglalkozni."

Forrás nyomán: Székelyhon.ro → https://szekelyhon.ro/vilag/magyar-ver-havasalfoldi-vajdak-ereiben

 

Szólj hozzá!
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |
süti beállítások módosítása