"Gondoltad volna, hogy például a híres havasalföldi uralkodó, Mircea cel Bátrán legalább annyira tekinthető magyarnak, mint románnak? És ezt már román sajtó is kezdi beismerni! Legalábbis az Adevarul.ro portál minapi cikkében részükről szokatlan őszinteséggel beszél a havasalföldi és moldvai vajdák génjeiről. Hoppá! Pár adattal mi is hozzájárulunk a tabudöntögetéshez. 

Molnár József: Dezső vitéz önfeláldozása Károly Róbertért (1855) FOTÓ: MAGYAR NEMZETI GALÉRIA 

Kezdjük a 17. század második felében összeállított havaselvi krónikával, mely szerint az ország lakói „azoktól a románoktól (rumânii) származnak, akik a balkánon elváltak a rómaiaktól, és észak felé vándoroltak, átkeltek a Dunán, egy részük a magyar Szörény váránál  telepedett le, a másik bevándorló csapat Magyarországon (Țara Ungurească), az Olt és a Maros mellékén, és a Tisza mentén eljutottak egészen Máramarosig.

Azok, akik Szörény váránál telepedtek le, a hegyek alján egészen az Oltig jutottak, mások pedig az Al-Dunáig. És így benépesítették az egész vidéket, egészen Nikápolyig” (lásd Miskolci Ambrus: A román középkor időszerű kérdései, 2021.) 

Mivel azonban ez nehezen összeegyeztethető az Erdélyt az „elsőbbség” jogán maguknak vindikálók által kreált dákoromán kontinuitás elméletével, a román történészek többsége inkább Fekete Radu (Radó) (Radul Negru) legendájának ad hitelt, amely szerint nevezett vajda Dél-Erdélyből kelt át népével a Kárpátokon, és alapította meg Havasalföldet a 14. század első felében.

Csakhogy a raguzai Pietro Luccari 1605-ben azt írta erről a Feketéről, hogy a „magyar nemzetből” való!

Szent Nikodémusz 1763-ban közzétett életrajzában pedig az áll, hogy a Moldvát a tatárok alól felszabadító László (Vladislav) magyar király testvére volt ez a Fekete vajda.

A források hiánya, illetve ellentmondásossága folytán nehéz kihámozni, hogy a megregulázására törekvő Károly Róbert magyar királyt az 1330-as években hitszegéssel tőrbe csaló (ez a történelemkönyvekből jól ismert Poszádai csata) Baszaráb kun vajda miként kerül képbe, de az is elképzelhető, hogy Fekete vajdával azonos. Vele kapcsán már évekkel ezelőtt heves társadalmi vita alakult ki, amikor egyes kutatók – DNS-vizsgálatokra alapozva – azt bizonygatták, hogy ő bizony tősgyökeres kun volt. És igazuk lehet, hiszen az apja, az „erős vas” jelentésű Thocomerius (Toktemir, Tatamér) is annak vallotta magát. És hogy tovább csigázzuk a fantáziát: 

a régi magyar családokat ismertető Nagy Ivánnál ezt találjuk: a magát Attila hun király véréből eredeztető Ilosvay család „első ismert őse Tatamér volt, aki valószínűleg egy személy a híres oláh vajda Baszaráb atyjával, Tatamérral.” 

Fokozzuk még? Ördögtől való elgondolás? Ugyan már!

A 20. század első felében munkálkodó Veress Endre azt vallotta, hogy ez a kun Basarab a Prut és a Szeret mellékéről, az egykori milkói püspökség területéről ment át Havasalföldre államot alapítani.

Az itteni kun időkre emlékeztet Cozia nevének eredete is, ahol Öreg Mircsa (Mircea cel Bătrân) alapította híres kolostorát, nem beszélve a Bărăganról, amely síkságot, pusztát jelentett a kunok nyelvén, vagy éppen Teleormanról mely szintén kun eredetű és bolond erdő a jelentése.

 Neagu Djuvara román történész szerint Basarab, akárcsak fia, Miklós Sándor római katolikus volt, miközben a románok akkor már régen a keleti egyház védőszárnyait élvezték. 

Sőt, Hósszúmező, câmpulungi és a Farkas megyei Râmnicu Vâlcea-i egyházi adatok szerint a feleségét Margitnak hívták, és 

a krónikás hagyomány tükrében esetében is magyar származással lehet csak számolni. 

Ez már csak azért is tényként kezelhető elgondolás, mert Miklós Sándor (Nicolae Alexandru), illetőleg magyar felesége, a pápával is levelezésben álló Dobokai Klára (Margit?) alapította Argyasudvarhelyen az esztergomi érsekségnek alárendelt, az utódai által aztán felszámolt ungrovlachiai magyar római katolikus püspökséget (Mitropolia Ungro-Vlachiei), 

 építtetett két templomot Hosszúmezőn, egyiket a ferencesek számára. Feleségeként még Lackfy Mária is szerepel a forrásokban.

Miklós Sándor fia volt az 1364 és 1377 között uralkodó I. László (Vlaicu Vodă), akit testvére, I. Radu (Radó) követett a trónon (1377–1383).

Némely történész vele azonosítja a fentebb említett Fekete vajdát, és egyes feltételezések szerint feleségét Annának hívták, aki – magyar lévén – 1380 táján emelt kolostort a domonkosok számára Hosszúmezőn, Argyasban pedig templomot. 

Mircea cel Bátrán negyed- vagy felerészt magyar?

Ezzel pedig elérkeztünk a fiukhoz, Öreg Mircsához, akit az Adevărul.ro inkriminált cikke etnikai szempontból legfeljebb egynegyednyi arányban tart románnak. Pontosabban vlachnak (azaz oláhnak), mert a hat-hétszáz évvel ezelőtti időszakra vonatkozóan ez a nemzetközi szóhasználat. 

A lap családfaelemzése Mircea cel Bătrân apját, I. Radut ugyan románnak tünteti fel, de rámutat: magyar-román vegyes családban született. 

Mint említettük, ez utóbbi anyja Dobokai Klára, Dobokai János erdélyi gróf lánya vagy Lackfy Mária lehetett, de mindkét esetben áll az erdélyi magyar származás;

ám ha valóban Anna volt a felesége, akkor Mircea cel Bătrân nem negyed-, hanem felerészben tekinthető magyarnak.

A történészek többsége azonban Kalinikiát vagy Calinichiát tartja a jeles uralkodó édesanyjának. Az ő etnikai hovatartozásáról többféle történelmi, családtörténeti feljegyzés ismert,

egyik változat szerint Lázár szerb uralkodó lánya, másik változat értelmében viszont bizánci görög hercegnő volt, és általa tudott hatalomra jutni Mircea Vlachiában.

A családfát vázlatosan elemző szakértő fontosnak tartja kiemelni, hogy Havasalföld Mircea cel Bătrân uralkodása idején (előbb 1386–1394, majd 1397–1418) volt a legnagyobb kiterjedésű, hiszen határai Dobrudzsától a mai Szerbia területén fekvő Timok-völgyéig húzódtak. 

A kun családból származó Vladnak, magyar felesége volt, nevezetesen Szilágyi Ilona (Jusztina)  és szász szeretője. FOTÓ: KUNSTHISTORISCHES MUSEUM (BÉCS) 

 Karós Vlad, Vitéz Mihály felmenői

Az Adevărul.ro ugyan megfeledkezik róla, de Mircsa feleségeként egy bizonyos Tolmay Máriát is említenek a források, és unokája, az 1431-ben Segesváron született Karós Vlad (Vlad Țepes) esetében is „félig magyar” származást feltételez például Ioan Bogdan történész.

Az ő apja, Ördög Vlad (II. Vlad) a magyar Sárkányrend tagjaként (ismét) felvette a katolikus vallást, és talán erdélyi felesége volt.

Maga pedig előbb a Báthory-családhoz tartozó, de lengyel gyökerekkel is rendelkező Anasztázia Mária Holszanskát, az 1470-es években pedig Mátyás király néhai nagybátyja, Szilágyi Mihály húgát, Jusztinát vette nőül, aki más forrásokban Ilonaként szerepel (és az is lehet, két külön személyről van szó). Ebből aztán az is kikövetkeztethető, hogy utódja,

I. Mihnea vagy Rossztévő Mihnea is legalább annyira volt magyar, mint román (sírja a nagyszebeni evangélikus templomban található).

Itt érdemes még megjegyezni, hogy az 1980-as években az akkori román hatalom túlbuzgó korifeusainak részéről született egy javaslat arra, hogy

Mircea cel Bátrán nevét Micea cel Viteaz-ra változtassák.

A ténylegesen Vitéz családnevű Mihai Viteazul (1558–1601), a szintén jól ismert havasalföldi fejedelem esetében a történészek némelyike az etnikai származás meghamisítására gyanakszik. Az apját Patrasku Vodá és Patrasku cel Bun néven emlegetik, ám 

korabeli krónikások és későbbi korok szakértői szerint Vitéz Mihály voltaképpen egy görögországi (epiroszi) kereskedőnő szerelemgyermeke. 

Az apja kilétére nincs kellő bizonyíték, de a legenda alapján szintén görög férfi lehetett, aki az epiroszi illetőségű család valachiai, Târgul de Floci helységbeli vendégfogadójában járt 1557 folyamán – írja az adevarul.ro. A több szempontból is meghatározó román történelmi személyiségként számontartott Constantin Bráncoveanu fejedelem (1688–1714) édesanyja, Stanca Cantacuzino ugyancsak görög, bizánci származású volt, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ráadásul a moldvai vajdákról még nem is beszéltünk – de velük egy következő cikkben tervezünk foglalkozni."

Forrás nyomán: Székelyhon.ro → https://szekelyhon.ro/vilag/magyar-ver-havasalfoldi-vajdak-ereiben

kép:internet, a szláv őshaza vízionálása

Ténymegállapítás: "A szlávok csak a hetedik, században kezdtek bevándorolni a Közép-európai területekre. 

Nem tudjuk mi alapján tekintik magukat bárhol is őshonosnak magukat a szlávok és van merszük más népeket bevándorlónak tekinteni, mikor ők maguk szimpla kései bevándorlók európában, elsősorban Közép-Európában. 

Vannak népek, akik a szlávok előtt is léteztek és léteznek ma is!

Ennyit arról, hogy a szlávoknak bármi közük is lenne Közép-Európához.

Ha csak az írásos forrásokat nézzük, mi szkíták már az időszámításunk előtti nyolcadik századtól meg vagyunk említve, mint Közép-Európa népe. 

A szlávok legkorábban az időszámítás utáni hetedik században migrálnak szét Európában. 

És még van merszük magukat velünk szemben "őshonosnak" h.zudni"

A legelfogadottabb nézet szerint a "szlávok" őshazája valahol Észak-Kelet európában vagy a Dnyeper és a Visztula folyók között terült el. Innen vándoroltak a különböző szláv törzsek a nagy népvándorlások idején, az 5.-6. század fordulóján három irányba: nyugatra (részben a Kárpát-medence területére) a lengyelek, csehek, morvák, szlovákok, luzsicai szorbok ősei, keletre (a Don és a Volga folyók környékére) az oroszok, ukránok, rutének (ruszinok), fehéroroszok elődei és délre (a Fekete-tenger partvidékére, illetve a Balkánra) a bolgárok, horvátok, macedónok, szlovének, szerbek ősei.

A „szláv népnek“tehát három fő ága alakult ki: a nyugati, keleti és déli. Az egyes népcsoportok csak nagyon hosszas folyamat útján, valamikor a középkor folyamán különültek el. A Kárpát-medencébe vagy annak környékére érkező szláv törzsek nevüket gyakran arról a folyóról kapták, melynek mentén letelepedtek (pl. a morvák a Morava folyóról – Moravania, vagy a mai szlovákok ősei, a nyitrai szlávok a Nitra folyóról – Nitravania)

K. Boglárka

 kép: A Magyar Királyság etnikai összetétele, és a birodalmon belüli helyi autonómiák elhelyezkedése

A Kárpátokon túli megyék nevei és havasalföld etnikai összetétele a középkorban. 

A középkori havasalföldi kenézek és előkelők is jobbára kun vagy más, török eredetű neveket viseltek, amely számos román történész szerint a származásukra enged következtetni. „A románoknak nomád népekkel való keveredésre volt szükségük ahhoz, hogy létrehozzák saját államukat. Aminek az asszimiláció, a románná válás útjára lépett kun származású Basarab volt a megteremtője” – vallja Djuvara.

forrás: https://kronikaonline.ro/kitekinto/feny-derulhet-a-romanok-kun-eredetere

A Magyarországra behívott kunok évtizedekig hűen szolgálták a magyar királyt, de amikor az egyház erőteljesen szorgalmazta letelepedésüket és megtérítésüket, fegyveresen fellázadtak. IV. (Kun) László, aki egyébiránt nagyon kedvelte őket, kénytelen volt fegyveresen fellépni ellenük. 1280-ban vagy 1282-ben a hód-tavi csatában leverte a lázadókat. Ekkor a kunok egy része ismét visszatelepült Kunországba.

Az idő múlásával azonban nagyon gyengült nemzeti tudatuk. Kunországba folyamatos volt a balkáni oláhok betelepedése, akiknek későbbi vezetői, a kenézek többnyire kun származásúak voltak (köztük valószínűleg I. Baszaráb fejedelem is). A kunok más része a Balkánra telepedett. Kunországból kivándorolt számos kun Macedóniáig jutott, ott, Szkopjétől északra, a róluk elnevezett Kumanovóban telepedtek meg. A meggyengült nemzeti öntudattal rendelkező balkáni kunokat a szerbek, a bolgárok, vagy a macedónok olvasztották magukba.

A történelmi Kunországon a 14. századtól két új állam, Havasalföld és Moldva osztozott, akiknek népei között nagy számban voltak kunok, úzok, jászok, magyarok, székelyek és besenyők.

Vagyis Havasalföld egészen a 15. századig egy vegyes etnikumú terület volt.  Többnyire, magyar és török uralkodó népek vezetése alatt az  ekkor még kisebbségben, de egyre gyarapodó létszámban bevándorló pásztorkodó oláh/vlah népelemekkel vegyülve.

kép: A Szörényi bánság, Havasalföld és a későbbi Moldva etnikai összetétele a késő középkor idején

Tehát kijelethetjük, azt, hogy egészen a 15. századig olyan hogy vlah/oláh uralkodó réteg, vagy vezető még nem létezett ezeken a területeken!

Így ezen tények alapján kimondhatjuk azt a ténymegállapítást, hogy ha valaki egy havasalföldi kenéz leszármazottja, akkor az csak és kizárólag, kun, magyar, székely, esetleg úz származással rendelkezhetett ebben az időben!

Hunyadi János portréja, forrás: internet

Tehát hiába is visítanak a románok, a mai román terület, vagyis Havasalföld csak az újkorban vált oláh/vlah többségű területté és vált a románság egyik központi területévé!

Ezek után nézzük meg a Kárpátokon túli megyék neveit, hány magyar megyét is fogunk találni?! Ezt mindenki döntse el maga.

A Kárpátokon túli megyék nevei

 A kárpátokon túli megyék nevei, elsősorban magyar, kun, néhány szláv, majd talán kettő oláh eredetű
A térképről lemaradt Ilonca/Jalomica megye, amint tudjuk pótoljuk.

Havasalföldi megyék nevei

Méhed megye

Ma Szörényvár (régi nevén: Szörénytornya) –Méhed megye központja.

„A méhek megjelenítése a Méhed tartomány címerében a második etimológiát támassza alá. Tehát, még a román történészek szerint is, neve a magyar méh – méhed szóból származik.”

Hegyi-Zsil megye

Központja Zsilvásárhely. A megye a nevét a Zsil-folyóról kapta.

Völgyi-Zsil megye

Központja Királyi. A megye a nevét a Zsil-folyóról kapta.

Loysta vagy Litovó tartomány

Első alkalommal IV. Béla (1235–1270) magyar király által 1247. július 2-án kiadott joanniták oklevele említi. Az oklevél az ispotályos lovagoknak biztosított területeket a Szörényi Bánságban és Kumániában, „kivéve Litovoi vajda kenázátusának földjét”, amelyet a király a frissen bevándorolt vlachokra hagyott „ahogyan ők tartották”. Az adatok alapján kun vajda területéről lehet szó.

Farkas megye, később ennek fordítása Valcsa megye

Farkas kenéz országa az Olt-mentén található. Neve egy tipikusan magyar (Farcaş (Farkas) is a typical Hungarian name meaning ‘wolf’). Szlávul vlk a farkas neve volt. Feltehetően tőle származik az észak-oláhországi Vâlcea (Valcsa) vidék neve.

Olt megye (régen volt egy romanác megye is, de ezt bekebelezte a mai Olt megye.
Nevét az Olt nevű folyóról kapta.

Argyas megye

Központja Argyasudvarhely

Argyas folyó mentén. Valószínűleg a folyóról kapta a nevét. Az ókorban több neve volt, ezek közé tartozott az Argesszosz, az Ardeiscus és az Ordesszusz is. Nevének jelentése kérdéses, talán a görög nyelvben megmaradt Ordesszusz kibontható egy ordaes+us, vagyis ordas magyar szóra, mely szintén a farkas név egyik változata. Vagyis ordas megye. bizonyítani jelenleg nem tudjuk. Annyi bizonyos, hogy közvetlenül Farkas megye mellett helyezkedik el, így a terület elnevezése is arra ad okot, hogy érdemes foglalkozni az ordas / arch. orgyas, argyas névvel.

Hegyalja megye, ezt bekebelezte a mai Argyas megye.

Központja Hosszúmező.

Deliormán megye

Kun eredetű név, jelentése bolond erdő (Deli orman).

Dombovica megye

Nevének erdete ismeretlen, jelenleg szlávnak tartják. Valószínűleg a dombovica folyóról kapta a nevét. Több kutató nem tartja kizártnak a dombos víz archaikus elnevezését, mely a balkáni szláv nyelvezetbe Dombovica, Dimbovica néven került be.

Vlasca, ma Gyurgyevó (Szent-György) megye

Központja Gyurgyevó

Giurgiu városát a genovaiak alapították és „San Giorgio”-nak, Szent Györgynek nevezték el. A Vlasca elnevezés jelezheti, hogy ezen a területen tömörültek a délről északra vándorló albano-latin nyelvű balkáni vándorló pásztornépek.

Prahova megye

Valószínűleg szláv eredetű név. Az azonos nevű folyóról kaphatta a nevét. Talán a Praho voda, zavaros víz, poros víz jelentéssel bír.

Jilfó megye

Központja bukarest

Bukarest neve feltehetően a magyar bokor szóból vagy Bokor nemzetség nevéből származik (1461-ben "castro Bokoresth" a hivatalos okiratokban). Vagy még a magyar bükk szó is szóba jöhet. Ezen kívül még egyéb etimológiák is szóbajöhetnek: Franz Josef Sulzer (1781) svájci történész szerint a név román bucurie / bucura (öröm) szóból származik. Harminc évvel később egy Bécsben nyomtatott könyv szerint a név „bükk” –„bükkös” területet jelől: Bukarest területén volt, még alapítása előtt (XV. században Vlad Ţepes idejében), a „Codri dí Vlasiei” (Oláherdő). Továbbá a román Adrian Majuru történész azt állítja, hogy neve az albán „bukureshti” (szép) szóból ered. A néphagyományban pedig egy „Bucur” nevű csobán alapított itt egy falút.

Ilonca megye, Jalomica

Valószínűleg szláv eredetű? Az Ilonca-folyóról kapta. nevét.

Székely megye

A székely (Saac, Saaca –sic! – lásd a térképet) megyét 1845-ben szüntették meg, területét felosztva Prahova és Bodza megyék között.

Egykori havasalföldi székely megye

„A havasalföldi székelyek a nehéz történelmi korokat átélve tartották a földet, mely otthont adott számukra. Az örökséget, melyet az utódaikra hagytak, nem sikerült megtartaniuk azoknak, akik a történelmi korokban utánuk jöttek. Pedig hajdan, ahogy a költő mondja: „… templomot épített. Ők a falu. A szórvány-sziget.” De ma már csak nyomaikon haladhattunk, a legendákban s a mesékben élnek tovább.

A mai Bodza és Prahova megye területén létrejött Saac-nak (Saaka), illetve Secuieni-nek nevezett Székely megye, a Havasalföld legjelentősebb gyümölcs- és szőlőtermő területe volt. (Címerjelkép a szőlő volt, mely szimbólum a mai címerekben is megmaradt.) A székely megyét 1845. január 1-jén megszüntették, területén három új megyét alakítottak ki: Prahova (81 magyar település és földrajzi névvel), Bodza (77 magyar település és földrajzi nevet tartalmazott), valamint Jalomica. A volt megye címerén látható a JUDETUL SAAKA (Székely megye) felirat, mely írás átmeneti román ábécé betűivel jelent meg. A Havasalföld megyéi közül az egykori Székely megye volt a legnagyobb kiterjedésű, délen és nyugaton a Jalomica-, keleten a Bodza folyó határolta.

A területre a Bodza folyót követve is eljuthatunk, amely a Tatárhágó alatt, a Leánymező közeléből indul, s a Kárpátokhoz hasonlóan Bodzafordulónál egy hatalmas kanyarral áttöri a hegyeket s 325 km hosszúságban igyekszik a Szeret folyó felé.

Érdekes keresztek, Nap-szimbólumok találhatók a temetőkben, ahol a sírköveken számos magyar név olvasható romános alakban.

Mogyoróson (Alunis) homokkőbe vájt helyiségek, kultikus jelentőségű barlangtemplom van.”

(forrás: https://erdelyalbum.hu/luana-foldje-a-legendak-es-mondak-vilaga/)

Tehát ez alapján nem csodálkozunk azon hogy a késő középkori görög történetírás a Hunyadi családot havasalföldi székely eredetűnek tartotta! 

Bodza megye

Központja Bodzavásár.

A területen folyik át a Bodza-folyó, valószínűleg róla kapta a nevét.
„A Bodza-vidék helynevei magyarok és magyar eredetűek. Ezeket a helybeli románság fonetikusan írja és ejti. Bizonyosság, hogy az egész vidék három gazdag magyar család, a bodolai Béldiek, a hidvégi Nemesek és a zágoni Mikesek tulajdonát képezte. Ezek olcsó munkaerőként a mai Bodza megyével szomszédos területekről telepítettek ide erdőt megmunkáló, állatokat legeltető-vigyázó családokat a XVIII. század elejétől. Nem véletlen tehát, hogy a Bodza-vidék román népviselete hangsúlyosan a Bodza megyei Nehoiu környékének viseletéhez hasonlít.”

forrás: https://www.3szek.ro/load/cikk/79912/tul-a-bodzakon:-nehoiu

Jalomica megye, más néven Ilonca megye

Azonos nevű folyóról kapta a nevét. Valószínűleg szláv eredetű.

Kalarász megye

Központja Kalarász.

Tulcsa megye

Központja Tulcsa.

Konstanca megye

Központja Konstanca

Brajla megye, régi nevén Ibrail megye

Központja Brajla megye.

Neve a megyeszékhely, Brajla város nevéből származik. A város nevét először 1368-ban említik "Drinago" alakban, majd később "Brayla" néven is ismertté vált. A név eredete vitatott. 

A térképről lemaradt Jalomica megye, amint tudjuk pótoljuk.

Moldvai megyék nevei

Botos megye, Botosány megye

Az azonos nevű városról kapta a nevét. Központja Botosány. Maga a város alapítójának (Botos nemesi család) nevéből származik.

Szűcs megye, szűcsség, modern nyelvben Szucsáva

Miron Costin krónikája (1684) szerint magyar szűcsök alapították. Központja Szűcsség, van egy azonos nevű folyó is.

Jász megye

Központja Jászvásár. Moldva területén a 11. században jászok éltek, innen jön a város neve is, Jászvásár. Később azonban a jászok betelepültek a Magyar Királyság területére, Moldva területére pedig vlahok érkeztek.

Német megye, manapság Nemc

A Kelet-Magyarországról átköltözött germán szász telepesekről kapta a nevét.

Központja Karácsonkő, oláh nyelven német kő. Főbb városa még Németvásár.

Vászló megye

Az azonos nevű városról kapta a nevét. Központja Vászló. A várost 1435-ben említik először, I. Illés moldvai feledelem trónra lépésekór. Victor Spinei akadémikus szerint a város neve a besenyők vagy kúnok nyelvéből származik.

Bakó megye, Bákó megye

Az azonos nevű városról kapta a nevét. Központja Bákó. Bákó város neve a magyar „bakó” (azaz „kivégzőhely”?) szóból származik.

Galac megye, Galata megye

Központja az azonos nevű Galac. „Moldva dél-keleti sarkában fekszik Galac (Galaţi). Nevének eredetéről több elmélet is született: Valószínűsíthető, hogy a város neve a kun galat szóból ered, amely az arab qal'at (erőd) szó származéka. Egyes kutatók szerint a Kr. e. III. évszázadban gall eredetű törzsek laktak a vidéken (galaták – vö. kisázsiai Galatia római tartomány), akik itt erődöt építettek, melyet később róluk neveztek el. Mások szerint pedig a várost az időszámítás szerinti IV. században a római Cocceius Galattus alapította, aki Nagy Constantinus császár küldötte volt. Van olyan feltevés is, amely a régi források alapján gondolja úgy, hogy az egykor itt álló halászfalut nevezték el Gǎlaţ (szláv gal- sárból) falunak. Galac város része a Magyarrév, Vadu Ungurului, a „Keresztelő Szent-János” gyönyörű katolikus templomával.”

Vráncsa megye (Frank megye)

Központja Foksány. Vráncsa a legdélibb vidéke a délkelet-moldvai (Szeret-meti) régiónak. Vráncsa (Vrancea) nevét kapcsolatba hozzák a Német Lovagrenddel („frank” – azaz nyugati).

Nimrodnepe.blog.hu, Kapronczay Gyécső
forrás segítségével: Acta Hungaria: A ROMÁN NÉP EREDETÉRŐL, MEGÁLĒ-VLAHÍÁTÓL UNGRO-VLAHIÁIG; A KÁRPÁT-RÉGIÓ MAGYAR EREDETŰ FÖLDRAJZA

"Romániában nagy felháborodást váltott ki, hogy Hunyadi János magyarul beszél a róla szóló új sorozatban. A románok szerint az az elmélet, hogy ha valaki Havasalföldön születhetett, az azt bizonyítja, hogy román volt. Létrehozásakor azonban az oláh vajdaság többnemzetiségű volt, olyannyira, hogy a románság őse a vlah elenyésző számban élt még ezen a területen.

Köztudott például, hogy Havasalföld tartomány nemességeinek nagy része kun származású volt. Első vajdájuk, Baszaráb kun volt. Tehát nem zárható ki a kun származás lehetősége.

De Hunyadi magyar származású is lehetett, hiszen Havasalföldet nem hiába hívták Ungrovlachiának (Magyar Oláhiának). Vajon véletlen egybeesés, hogy ennek a vidéknek ez a neve? Már a név is mutatja, hogy magyarok éltek ott. Ezt mutatja az is, hogy Havasalföld alapítása előtt, 1247-ben Farkas nevű vajdaság létezett. https://en.wikipedia.org/wiki/Farca%C8%99

A Farcas pedig magyar szó, jelentése farkas, angolul wolf. Havasalföldön is bőven van magyar jelenlét, amint azt az 1829-ig létező Székely megye is mutatja. A megye székely-magyarok lakta volt, amint a helynevek magyar etimológiája is mutatja.

- Chiojdu - Kövesd - jelentése magyarul hely kövekkel;
- Cislău - Csiszár - magyarul a lovakat fürdetőket jelenti;
- Colceag - Kócsag - jelentése magyarul kócsag magyarul;
- Făcăieni - Fakanál - jelentése magyarul fakanál;
- Hătcărău - Hatkaró - magyarul 'hat tét' (a 'tét' mértékegység)
- Lapoș, Lăpoșel - Lápos, Láposka - jelentése magyarul Mocsaras hely;
- Meledic - Menedék - jelentése magyarul Menedék;
- Mireșu Mare és Mic - Nagy és Kisnyíres - magyarul Nagy- és Kisbircsi;
- Pănătău - Pemete - magyarul fűfajta;
- Palanca - Palánka - jelentése magyarul fatörzsekből álló erődítmény;
- Secuiu - Székely;
- Unguriu, Ungureni falvak - "Magyarok faluja";
- Urlați - Örlec - az Örlec székely nemzetség nevéből ;
- Vălenii de Munte - város. 1431-ben "a székelyek piacaként" és vámgyűjtő helyként említik.

Az oláhokat Magyarországon oláhnak hívták, jelezve, honnan származnak. De ez nem jelenti azt, hogy mindegyikük román nemzetiségű volt. Ezért kapta Hunyadi az Oláh becenevet, ami egyes okiratokban előfordul. Ahogy az erdélyi magyarok sem románok, ha állampolgárságuk miatt külföldön románnak nevezik is őket. Sőt, még a magyarországi magyarok egy része is "románnak" nevezi az erdélyi magyarokat. (bár ez felháborító)

Hunyadi magyar származását az is mutatja, hogy egyetlen forrás sem állítja, hogy valaha is áttért volna ortodoxiáról a katolicizmusra, pedig köztudott, hogy a románok ortodoxok voltak. Katolikusok ezen a területen csak a magyarok és a kunok voltak. Arra sincs bizonyíték, hogy beszélt románul. Apja neve Vajk volt, ez volt Szent István születési neve is. Ezt a nevet csak magyarok és türk népek használták. Az egyik bátyját pedig Magosnak hívták, ami az angol High/Tall magyar szava."

forrás: K.P. gondolatai alapján fordítva, internet
kép1: internet
kép2: nimrodnepe.blog.hu

"Nagyon röviden nézzük a terület névtörténetét az ezredfordulótól.

Előtte természetesen Etelköz magyar népei lakták e területeket:

1) Besenyőország: a 894-902. évi magyar honegyesítést követően 1070-ig;

2) Kunország: a XI. századtól a kunok és az úzok uralják a területeket.

1233-tól  IV.  Béla  magyar  király  felveszi  a  Rex  Cumanie,  Kunország  királya  címet; 

3)  Ungrovlachia (Ungro─Vlachia) 1324-ben még magyar hűbéri terület, élén I. Károly Róbert király Baszaráb vajdája áll.

1330-ban a poszádai csatától számítják a havasalföldi román történelmet. "

forrás: EPA00007_Mikes_International_2015_01_31-39