"A 20. század eleji paraszti világban kifejezetten kedvelt volt Magyarországon a töklámpások készítése, amivel ijesztgették, heccelték egymást a fiatalok. Sok helyen tökvicsorinak hívták a betakarítást követően, néhol kifejezetten halottak napja és mindenszentek idején faragott tököt. A népszokás Kelet-Magyarországon, erdélyben is kifejezetten kedvelt volt.

Egyes tájegységeken a Luca-tök volt ismert, ami természetesen Luca-napra készült. A faragott tököt ebben az esetben is gyertyákkal világították ki, és a cél szinten az ijesztgetés volt. Az Amerikában olyan jellemző halloweeni tök valójában az európai kultúrkörből került ki, majd onnan importáltuk vissza.

A tökfaragás Magyarországon régi hagyomány. Olyannyira régi, hogy az első erről szóló történet egészen Salamon, Árpád-házi királyunk idejére nyúlik vissza, aki trónviszályban állt unokatestvéreivel: Gézával, illetve annak halála után Lászlóval.

1081-ben Salamon ugyan elismerte Lászlót, mint magyar királyt, cserében megtarthatta királyi címét és László udvartartást is rendelt mellé, Salamon azonban a királyi udvarban is terveket szőtt a trón visszaszerzésére. Ezek után László biztonsági okokból a visegrádi vár tornyába záratta. Az őröknek parancsba adták, hogy sötétedés után töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy éjszaka is szemmel tarthassák a rabot.

A különleges „fáklyák” azonban nemcsak a vár foglyát világították meg, hanem a Dunán közlekedő hajósoknak is támpontul szolgáltak. Innen ered a mondás: „fénylik, mint Salamon töke”.

A legidősebbek még emlékeznek gyermekkorukból a hagyományra. Bálint gazda is a gyerekkorát említi a sütőtökről szóló blogbejegyzésében:

„Gyermekkoromban azzal szórakoztunk a hosszú őszi estéken, hogy a jókora tököket kivájtuk, szemet, szájat vágtunk rá, és társaink rémületére este égő gyertyát állítottunk belé.”

Gyöngyössy Orsolya néprajzkutató, az SZTE BTK Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatója pedig elmesélte nekünk: jól emlékszik rá, hogy nagyapja a felgyői tanyavilágban, igazi régi vágású parasztember, halottak napja táján szintén faragott tököt, bele gyertyát tett.

A töklámpást ismerik Kelet-Magyarországon, Erdélyben is. – Gonda Klára Gyermekvilág Eszterneken című monográfiájában említi. Azon a vidéken nem csak faragták a tököt, de gyufaszálakból fogakat is kapott, hogy még ijesztőbb legyen. Feltették a töklámpást a kerítésre, ablakba, farakás tetejére, benne gyertya égett, azzal ijesztgették a kisebbeket, a lányokat. Ősszel egyre korábban sötétedik, a köd is leszáll, Mindenszentek és Halottak napja, a hazajáró lelkek ideje pedig különösen borzogató időszak. El tudjuk képzelni, hogy a babonákkal, hiedelmekkel teli paraszti világban felsikított a csíny áldozata, amikor a ködből előviláglott egy vicsorgó száj, egy égő szempár.

Az európai kultúrkörből került ki Amerikába a tökfaragás hagyománya, és mire visszakaptuk, elfelejtettük, hogy a miénk is volt. Ma már a kisebb településeken sem feltétlenül ismerik a régiek hagyományait, hiedelmeit, szokásait, nem hogy a nagyobb városokban. Így eshetett meg, hogy a töklámpást a legtöbben a halloween „idegen” ünnepéhez kötik. Legfeljebb emlékeznek rá halványan, hogy amikor még kicsik voltak, a papa megfaragta lámpásnak a takarmánytököt.

Szóval, ha Halloween helyett ismét magyar néven hívnák, a kutyát sem zavarná. Ez is ugyanúgy veszett ki a 2. világháború után Magyarországon mint a Bálint-napi szerelmi hagyományok, amik  Valentin-napként tértek vissza.

Bálint-napnak nálunk is évszázados hagyománya van. Sok hagyomány és szerelmi babona fűződik ehhez a naphoz. A 2. világháború előtt A 20-30-as években még a rádióban is voltak szív küldi műsorok Bálint napkor.