A populációgenetika szerint a ma élő magyar férfiak 73,3%-a már 30-40.000 éve itt élt férfiak utóda.
Mégis európai a magyar őshaza?
„a recens minták vizsgálati eredményei szerint, a ma élő magyar férfiak több mint 90%-a 4 származásvonalból eredeztethető, és 73,3%-a már 30-40.000 éve itt élt férfiak utóda”
„ellentmondás található a magyarok és a finnek nyelvrokonsága, valamint a két nép Y kromoszóma vizsgálatokon alapuló genetikai eredete között…”
„Az Y kromoszóma minden más kromoszómától eltérő egyedi tulajdonságokkal rendelkezik. Kis mérete (60Mb) miatt viszonylag könnyen lehet szekvencia-adatokat meghatározni.
Az Y kromoszóma jelentős része nem rekombinálódik (ezt a területet NRY-nak – Non Recombining Y-nak nevezzük), ezért a keletkezett mutációkat időrendi sorrendbe lehet állítani. A vizsgált markerek az NRY területen helyezkednek el. Ezek analízise többek között azért lényeges, mert a recens minták vizsgálati eredményei szerint, a ma élő magyar férfiak több mint 90%-a 4 származásvonalból eredeztethető, és 73,3%-a már 30-40.000 éve itt élt férfiak utóda. Az Y kromoszóma rendkívül alkalmas a migrációk követésére, ezért a fosszilis minták vertikális vizsgálati eredményeit összehasonlítva a jelenben élő népcsoportok horizontális eredményeivel reális képet kaphatunk származásunkról.”
"Statisztikai elemzés alapján haplocsoport eloszlás tekintetében a székelyek nem különböznek szignifikánsan a magyaroktól, ugyanakkor valamennyi, az irodalomból vett populációval összehasonlítva, a haplocsoportok eloszlása a székelyekben szignifikánsan eltérő." 36.old. Forrás: [1]
„A recens minták azt mutatják, hogy a 132 magyarországi és 99 székelyföldi férfitól, valamint ugyanolyan 113, illetve 84 nőtől nyert minta összetétele nem különbözik egymástól, és valamennyiüknek jó kilenctizede az európai őslakosságéval egyezik meg. Ez egyértelműen a mai magyarság genetikailag európai eredetét jelzi.” Szabó István Mihály. Magyar Tudomány 2008. októberi száma.
1990-ben olasz genetikusok által publikált klasszikus genetikai markereken alapuló tudományos vizsgálat arra kereste a választ, hogy vajon milyen arányban van jelen az uráli populációk genetikai állománya a finnek, lappok és magyarok körében (Guglielmino és m.társai 1990.).” (I.m.39.o.)
„A közlemény szerint az uráli gének aránya magyarokban 13,3%, a finnekben 10,1%, a lappokban 47,5%.”
1990-ben olasz genetikusok által publikált klasszikus genetikai markereken alapuló tudományos vizsgálat arra kereste a választ, hogy vajon milyen arányban van jelen az uráli populációk genetikai állománya a finnek, lappok és magyarok körében (Guglielmino és m.társai 1990.).” (I.m.39.o.)
„A közlemény szerint az uráli gének aránya magyarokban 13,3%, a finnekben 10,1%, a lappokban 47,5%.”
A külföldi vizsgálatok közül a legismertebb a Semino-féle, 2000-ben elvégzett sorozat, mondhatni mérföldkő a nemzetközi összehasonlítások területén. Az általuk elvégzett Y-kromoszómás vizsgálatok szerint: "A magyar férfiak 60 %-a az EU-19-es - őskőkorszakbeli - ősapa leszármazottja. ...A magyar férfiak további 13,3 %-a az EU-18, 11 %-a az EU-7, és 8,9 %-a az EU-4 ősapa utóda. Mindez azt jelentheti, hogy a jelenlegi magyar férfiak 93,3 %-a négy ősapától ered, és 73,3 %-a már az őskőkorszakban itt élt férfiak utódja." (Dr. Czeizel Endre: A magyarság genetikája 235. oldal, 3. bekezdés.)
"2000-ben, a világ egyik legautentikusabbnak elismert folyóiratában, az USA-ban megjelenő Science-ben, Semino és 16 genetikus munkatársa közös közleményt tettek közzé. Kiterjedt összehasonlító populációgenetikai vizsgálataik alapján állást foglaltak az európai népek genetikai rokonsági kapcsolatairól…
E vizsgálatok keretében, reprezentatív mintákon, genetikailag a magyar népességet is elemezték.
Népünk vonatkozásában az alábbi megállapításokat tették: A magyar nép ősei a napjainktól számított 40-35 ezer évvel ezelőtt Európában elsőnek megjelent europoid őstelepesek között voltak.
A magyar nép populációgenetikai szempontból ma Európa egyik legkarakterisztikusabban elhatárolható népessége (amire az Eu19 haplotípus - őskőkori genetikai marker - igen magas, kontinensünk népei között a magyarokban legmagasabb százalékarányban kimutatható jelenléte utal).
Vagyis a magyar nép végső eredete messze nem az, amit tanítottak nekünk, és amit sulykolni próbáltak!
Forrás: avilagtitkai.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Esküdt 2020.03.11. 16:11:10
A kevésbé gyakori csoportokat a következők képviselik: Az Indiai-félszigetre vélhetően a holocén időszak kezdetén bevándorolt kelet-európaiak (0,4%). Északkelet-Európa és Nyugat-Szibéria urálinak nevezett, kelet-ázsiai eredetű népei (0,9%; az Eupedia szerint 0,5%). (A finneknél a kelet-ázsiai eredetűek aránya 61,5%. Rokonaink ők: csak úgy, ahogyan a kordé csikót fialhat.) Eurázsia mamutvadászai (2,6%). Európa crô-magnoni őstelepesei (4,4%). Kaukázus vidéki gazdálkodók, Európában újkőkori jövevények (4,8%; az Eupedia szerint 3,5%). A középkorban bevándorolt romák (4,8%). Észak-afrikai eredetű gazdálkodók, Európában újkőkori jövevények (5,6%; az Eupedia szerint 8%). Nyugat-ázsiai gazdálkodók, Európában újkőkori jövevények (9,5%).
Ami pedig nyelvünket illeti, lehet találgatni kiktől örököltük. Nem annyira nehéz, csak az arányokra tessék figyelni.