"Gondoltad volna, hogy például a híres havasalföldi uralkodó, Mircea cel Bátrán legalább annyira tekinthető magyarnak, mint románnak? És ezt már román sajtó is kezdi beismerni! Legalábbis az Adevarul.ro portál minapi cikkében részükről szokatlan őszinteséggel beszél a havasalföldi és moldvai vajdák génjeiről. Hoppá! Pár adattal mi is hozzájárulunk a tabudöntögetéshez. 

Molnár József: Dezső vitéz önfeláldozása Károly Róbertért (1855) FOTÓ: MAGYAR NEMZETI GALÉRIA 

Kezdjük a 17. század második felében összeállított havaselvi krónikával, mely szerint az ország lakói „azoktól a románoktól (rumânii) származnak, akik a balkánon elváltak a rómaiaktól, és észak felé vándoroltak, átkeltek a Dunán, egy részük a magyar Szörény váránál  telepedett le, a másik bevándorló csapat Magyarországon (Țara Ungurească), az Olt és a Maros mellékén, és a Tisza mentén eljutottak egészen Máramarosig.

Azok, akik Szörény váránál telepedtek le, a hegyek alján egészen az Oltig jutottak, mások pedig az Al-Dunáig. És így benépesítették az egész vidéket, egészen Nikápolyig” (lásd Miskolci Ambrus: A román középkor időszerű kérdései, 2021.) 

Mivel azonban ez nehezen összeegyeztethető az Erdélyt az „elsőbbség” jogán maguknak vindikálók által kreált dákoromán kontinuitás elméletével, a román történészek többsége inkább Fekete Radu (Radó) (Radul Negru) legendájának ad hitelt, amely szerint nevezett vajda Dél-Erdélyből kelt át népével a Kárpátokon, és alapította meg Havasalföldet a 14. század első felében.

Csakhogy a raguzai Pietro Luccari 1605-ben azt írta erről a Feketéről, hogy a „magyar nemzetből” való!

Szent Nikodémusz 1763-ban közzétett életrajzában pedig az áll, hogy a Moldvát a tatárok alól felszabadító László (Vladislav) magyar király testvére volt ez a Fekete vajda.

A források hiánya, illetve ellentmondásossága folytán nehéz kihámozni, hogy a megregulázására törekvő Károly Róbert magyar királyt az 1330-as években hitszegéssel tőrbe csaló (ez a történelemkönyvekből jól ismert Poszádai csata) Baszaráb kun vajda miként kerül képbe, de az is elképzelhető, hogy Fekete vajdával azonos. Vele kapcsán már évekkel ezelőtt heves társadalmi vita alakult ki, amikor egyes kutatók – DNS-vizsgálatokra alapozva – azt bizonygatták, hogy ő bizony tősgyökeres kun volt. És igazuk lehet, hiszen az apja, az „erős vas” jelentésű Thocomerius (Toktemir, Tatamér) is annak vallotta magát. És hogy tovább csigázzuk a fantáziát: 

a régi magyar családokat ismertető Nagy Ivánnál ezt találjuk: a magát Attila hun király véréből eredeztető Ilosvay család „első ismert őse Tatamér volt, aki valószínűleg egy személy a híres oláh vajda Baszaráb atyjával, Tatamérral.” 

Fokozzuk még? Ördögtől való elgondolás? Ugyan már!

A 20. század első felében munkálkodó Veress Endre azt vallotta, hogy ez a kun Basarab a Prut és a Szeret mellékéről, az egykori milkói püspökség területéről ment át Havasalföldre államot alapítani.

Az itteni kun időkre emlékeztet Cozia nevének eredete is, ahol Öreg Mircsa (Mircea cel Bătrân) alapította híres kolostorát, nem beszélve a Bărăganról, amely síkságot, pusztát jelentett a kunok nyelvén, vagy éppen Teleormanról mely szintén kun eredetű és bolond erdő a jelentése.

 Neagu Djuvara román történész szerint Basarab, akárcsak fia, Miklós Sándor római katolikus volt, miközben a románok akkor már régen a keleti egyház védőszárnyait élvezték. 

Sőt, Hósszúmező, câmpulungi és a Farkas megyei Râmnicu Vâlcea-i egyházi adatok szerint a feleségét Margitnak hívták, és 

a krónikás hagyomány tükrében esetében is magyar származással lehet csak számolni. 

Ez már csak azért is tényként kezelhető elgondolás, mert Miklós Sándor (Nicolae Alexandru), illetőleg magyar felesége, a pápával is levelezésben álló Dobokai Klára (Margit?) alapította Argyasudvarhelyen az esztergomi érsekségnek alárendelt, az utódai által aztán felszámolt ungrovlachiai magyar római katolikus püspökséget (Mitropolia Ungro-Vlachiei), 

 építtetett két templomot Hosszúmezőn, egyiket a ferencesek számára. Feleségeként még Lackfy Mária is szerepel a forrásokban.

Miklós Sándor fia volt az 1364 és 1377 között uralkodó I. László (Vlaicu Vodă), akit testvére, I. Radu (Radó) követett a trónon (1377–1383).

Némely történész vele azonosítja a fentebb említett Fekete vajdát, és egyes feltételezések szerint feleségét Annának hívták, aki – magyar lévén – 1380 táján emelt kolostort a domonkosok számára Hosszúmezőn, Argyasban pedig templomot. 

Mircea cel Bátrán negyed- vagy felerészt magyar?

Ezzel pedig elérkeztünk a fiukhoz, Öreg Mircsához, akit az Adevărul.ro inkriminált cikke etnikai szempontból legfeljebb egynegyednyi arányban tart románnak. Pontosabban vlachnak (azaz oláhnak), mert a hat-hétszáz évvel ezelőtti időszakra vonatkozóan ez a nemzetközi szóhasználat. 

A lap családfaelemzése Mircea cel Bătrân apját, I. Radut ugyan románnak tünteti fel, de rámutat: magyar-román vegyes családban született. 

Mint említettük, ez utóbbi anyja Dobokai Klára, Dobokai János erdélyi gróf lánya vagy Lackfy Mária lehetett, de mindkét esetben áll az erdélyi magyar származás;

ám ha valóban Anna volt a felesége, akkor Mircea cel Bătrân nem negyed-, hanem felerészben tekinthető magyarnak.

A történészek többsége azonban Kalinikiát vagy Calinichiát tartja a jeles uralkodó édesanyjának. Az ő etnikai hovatartozásáról többféle történelmi, családtörténeti feljegyzés ismert,

egyik változat szerint Lázár szerb uralkodó lánya, másik változat értelmében viszont bizánci görög hercegnő volt, és általa tudott hatalomra jutni Mircea Vlachiában.

A családfát vázlatosan elemző szakértő fontosnak tartja kiemelni, hogy Havasalföld Mircea cel Bătrân uralkodása idején (előbb 1386–1394, majd 1397–1418) volt a legnagyobb kiterjedésű, hiszen határai Dobrudzsától a mai Szerbia területén fekvő Timok-völgyéig húzódtak. 

A kun családból származó Vladnak, magyar felesége volt, nevezetesen Szilágyi Ilona (Jusztina)  és szász szeretője. FOTÓ: KUNSTHISTORISCHES MUSEUM (BÉCS) 

 Karós Vlad, Vitéz Mihály felmenői

Az Adevărul.ro ugyan megfeledkezik róla, de Mircsa feleségeként egy bizonyos Tolmay Máriát is említenek a források, és unokája, az 1431-ben Segesváron született Karós Vlad (Vlad Țepes) esetében is „félig magyar” származást feltételez például Ioan Bogdan történész.

Az ő apja, Ördög Vlad (II. Vlad) a magyar Sárkányrend tagjaként (ismét) felvette a katolikus vallást, és talán erdélyi felesége volt.

Maga pedig előbb a Báthory-családhoz tartozó, de lengyel gyökerekkel is rendelkező Anasztázia Mária Holszanskát, az 1470-es években pedig Mátyás király néhai nagybátyja, Szilágyi Mihály húgát, Jusztinát vette nőül, aki más forrásokban Ilonaként szerepel (és az is lehet, két külön személyről van szó). Ebből aztán az is kikövetkeztethető, hogy utódja,

I. Mihnea vagy Rossztévő Mihnea is legalább annyira volt magyar, mint román (sírja a nagyszebeni evangélikus templomban található).

Itt érdemes még megjegyezni, hogy az 1980-as években az akkori román hatalom túlbuzgó korifeusainak részéről született egy javaslat arra, hogy

Mircea cel Bátrán nevét Micea cel Viteaz-ra változtassák.

A ténylegesen Vitéz családnevű Mihai Viteazul (1558–1601), a szintén jól ismert havasalföldi fejedelem esetében a történészek némelyike az etnikai származás meghamisítására gyanakszik. Az apját Patrasku Vodá és Patrasku cel Bun néven emlegetik, ám 

korabeli krónikások és későbbi korok szakértői szerint Vitéz Mihály voltaképpen egy görögországi (epiroszi) kereskedőnő szerelemgyermeke. 

Az apja kilétére nincs kellő bizonyíték, de a legenda alapján szintén görög férfi lehetett, aki az epiroszi illetőségű család valachiai, Târgul de Floci helységbeli vendégfogadójában járt 1557 folyamán – írja az adevarul.ro. A több szempontból is meghatározó román történelmi személyiségként számontartott Constantin Bráncoveanu fejedelem (1688–1714) édesanyja, Stanca Cantacuzino ugyancsak görög, bizánci származású volt, és a sort még hosszan lehetne folytatni. Ráadásul a moldvai vajdákról még nem is beszéltünk – de velük egy következő cikkben tervezünk foglalkozni."

Forrás nyomán: Székelyhon.ro → https://szekelyhon.ro/vilag/magyar-ver-havasalfoldi-vajdak-ereiben