"A szkíta világban szokás volt Magyarországtól Mongóliáig kőszobrokkal jelölni a sírhelyeket, és a kultikus építményeket. A szokás a bronzkorig nyúlik vissza. Általában elnagyolt vonású, tömbszerű figurák ezek, amelyek az akár 3 méteres magasságot is megközelítő, henger alakú kődarabok kivésésével keletkeztek. A részletek – ékszerek, fejfedők, hajviseletek – megformálása gondos és aprólékos, bár egyes bálványoknak csupán a feje szoborszerű." " 

"Területi és kronológiai szempontból a kis részletekben sok az eltérés. Mongóliában általában előkelő viselettel mintázták meg őket, s jobbjukat áldásra emelik. Az európai kőbálványok viszont többnyire edényt tartanak mellük előtt összekulcsolt kezükben. (Akár a kunbabák. szerk.) Női szobrok esetén többnyire hangsúlyozták a kebleket, még akkor is, ha egyébként ruha fedte a testet. A férfialakok fegyverrel, páncéllal felszereltek."

"A perzsa nyelvű azerbajdzsáni költő, Nizámi Gandzsaví (1140-1202) – aki felesége révén jól ismerte a kunokat – ugyancsak tudott az oroszul polovecnek nevezett nép bálványairól. Beszámolója szerint az utak mentén álló kőalakok tiszteletadásra, leborulásra késztették az arra haladókat. Mivel az edények mélyítettek, azokban italáldozat lehetett. A termékenységi szimbólumokat hordozó szobrok így nemzetségek őskultuszának lehettek a megszemélyesítői." 

forrás: internet
képek forrása: internet