Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

2023. november 06. 14:33 - Kapronczay Gyécső

Szkítia három tartománya és a későbbi három középkori magyar állam

Finnugoristák és azok akik bár nem vallják annak magukat de ettől függetlenül ugyanígy nem akarják elfogadni a szkíta-magyar azonosságot, mindig arra hivatkoznak hogy krónikáink csak azt jelzik, hogy őseink szkítiából jöttek de nem voltak szkíták.

Ha figyelmesen olvasunk látjuk hogy, a krónikásaink nem ezt írják le, hanem kiemelik és ki is hangsúlyozzák, hogy szkíták vagyunk. Arról lehet vitatkozni, hogy a szkíták melyik fajtája a magyar és annak melyik ága. A legjobb az egészben az hogy még azt is kiemelik őseink hogy szkítia egyik kormányzati területe egy az egyben egy magyar állam. Akkor miért is kell tagadni a magyarság szkítaságát?! szerk.  zwzq9-101218-04-szk.jpgSzkítia (i.e. 100 körül) – Wikipédia

"Noha a magyar néven nevezett szkíták csak a IX. század első felétől különíthetőek el másoktól, ez nem jelenti azt, hogy azelőtt ne léteztek volna. Éppen csak más neveken említtetnek, sőt valószínű, hogy a rájuk értett nevek (hun, avar, szabir, onogur, turk, stb.) nem minden esetben ugyanarra a „magyar népre vonatkoztak, hanem egy-egy korábbi de akkor még önálló és különálló összetevőjére.

A kora-középkori népek kialakulása több szálon futó cselekménymenet volt, ekként a különböző hiteles források, ha nem is mindig egyeztethetőek össze, de jól megférhetnek egymással.

A mitológia

A nép eredetét mitikus nyelven kifejező csodaszarvas-monda alapozza meg. A monda legrégebbről ismert változatát Kézai Simon gesztája őrzi. Eszerint Ménrót óriásnak Eneth nevű feleségétől két fia született Perzsia vidékén, Hunor és Magor. A két fiú vadászni indult Meótisz [Azovi-tenger, Aral-tó ?] ingoványaiba, amikor a pusztában egy gímszarvas jelent meg előttük; ők üldözőbe vették, az menekült előlük, míg el nem tűnt. Sokáig keresték, de hiába.

Miután bebarangolták a vidéket, úgy találták, hogy alkalmas állatok tartására. Visszatértek apjukhoz, és beleegyezését elnyerve a Meótisz ingoványai közé költöztek, hogy ott telepedjenek le. Meótisz Perzsiával határos: egy kis gázlótól eltekintve tenger zárja körül; folyói nincsenek, de bővében van fűnek, fának, szárnyasoknak, halaknak és vadaknak. Hunor és Magor öt évig lakott ott.

u1110-a46779-639def1ef3a84-0cee57bb0cd6a1720d48ef66_1.jpgCsodaszarvas, kép: internet

A hatodik évben kimozdultak onnan, és a pusztában Belár fiainak feleségeire és gyermekeire akadtak, akik férjük nélkül maradtak sátraikban. Őket minden ingóságukkal együtt a Meótisz ingoványai közé vitték. Elfogták az alánok fejedelmének, Dulának két lányát is, egyiket Hunor, másikat Magor vette feleségül. Idővel kezdtek oly hatalmas néppé nőni, hogy a föld nem bírta őket táplálni.

A csodaszarvas-mondáról a néprajztudomány bebizonyította, hogy az eredeti magyar néphagyomány része volt, nem egy klerikus költötte, vagy jegyzetelte ki máshonnan. Ezt két tényezőből lehet tudni. Egyfelől az egyházi kötelékbe tartozó középkori írástudónak nem volt szokása pogány eredetmítoszokat gyártani, ellenkezőleg: e hagyományelem fontosságát jelzi az, hogy helyet vívott ki magának a krónikák lapjain.

Másfelől a szarvasűzés mondája olyan keleti népek ajkán is élt, akiknek nyelvét egyeden krónikásunk sem ismerhette.

A szkíták országa

A szkíták országa területileg egységes, ám kormányzás tekintetében három tartományra oszlik, úgymint Bascardiára, Denciára (sárkányfogasok) és Magoriára.

Anonymus vagy a krónikairodalom tükrözi az ősi hagyományt? Mi lehetett mindennek a valóságalapja? Ami az első kérdést illeti: mindkét nézetnek akadt képviselője. gróf Kuun Géza a hármas tagolás eredetisége mellett foglalt állást:

,A tartományok három részre -  Barsacia, Dentia, Mogoria - való felosztása nem máshonnan, mint az ősi néphagyományból kerül a magyar krónikákba. Közülük a két utóbbi egyetlen elnevezéssé egybeszerkesztve Dentumoger formában olvasható Béla király jegyzőjénél.

A második kérdést röviden azzal lehetne megválaszolni, hogy ebben a homályos földrajzi leírásban a magyarság elágazó története ismerszik meg, ugyanis a Közép-Európában a Kárpát-medencei szkíta földet visszaszerző néprészen kívül keleten még évszázadokig létezett két magyar etnikai közösség.

Annál feltűnőbb, hogy több évszázadnyi különélés után a Kárpát-medencei magyar Ottó és Julianus gond nélkül megértette a Kaukázus-vidéki „szabirokat, utóbbi a Volga-menti „baskír magyarokat, ami nyelvünk tartósságának jele. (Fontos kiemelni, hogy a Baskirok csak a XIII. században vesztik el eredeti nyelvüket és lesznek török nyelvűek. szerk.)

Az pedig, hogy Ungaria Magna vagyis Régi Magyarország népe a régiek hagyományából emlékezett véreik elszakadására, annyit bizonyít, hogy ez a tartós nemzedékközi emlékezet, ez a figyelemre méltó erejű etnikai tudat a baskíriai magyarságot is jellemezte. A XIII. század első harmadában tehát három egymástól elkülönült területen éltek magyarok (sőt, a két keleti Magyarország sorsa tovább is nyomon követhető).

Bascardia útja a magyar történeti hagyományban

„A basgirt fajtája kétféle: az egyik a guzziya után Bulgár háta mögött lakik... a basgirt másik fajtája a baganák-kal (a besenyőkkel határos)” (Al-maszúdi)

„Básgirdba indultam, amely negyven nap járásnyira-délre fekszik a szlávok országától... megérkeztem Unkúrijjába, ahol egy básgird nevű nép él ők voltak az elsők, akik a törökök országa felől behatoltak Frankföldre. Bátor emberek, megszámlálhatatlanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijjának hívnak, 78 városból áll... A básgird király gyakran pusztítja a bizánci területeket."

Emlékezetbe idézve korai historiográfiánk azon ismérvét, hogy a fő vonalat képező geszták és krónikák írása és folytatása időben körülöleli Anonymus etnikus őshagyománytól idegenkedő művét, látva azt, hogy a „Bascardia-Dentia-Magoria, hármasságnak történelmi valóságmagja van, hiszen sokáig három Magyarország létezett: a hazai és a külhoni forrásokat együtt tekintve gróf Kuun Géza véleménye tűnik meggyőzőbbnek.

Ettől függetlenül nem minden esetben szabad egyként kezelni őseink három szkíta államát, és az azokból létrejővő középkori magyar államokat. szerk.

„Szkítia három tartománya, már egy I. András-kori ősgeszta (esetleg Abu-Hámid al-Garnáti hatására egy XII. század közepi gesztafolvtatás) lapjaira is feljuthatott a szóhagyományból, s megkezdhette búvópatakszerű útját a latin nyelvű magyar történetírásban, hogy Kézainál és XIV. századi követőinél napvilágra bukkanjon – immár homályosult értelemmel és csorbult névalakokkal.

Annyi bizonyos, hogy Juliánusz testvér az egyedüli névről ismert magyar, aki személyesen tapasztalhatta meg a három egyidejű Magyarország valóságát: az egyikből útra kelt, a másikat megcélozta és annak közelében járt, a harmadikba eljutott."

forrás alapján: Szabados György: Szkítia három tartománya

Szólj hozzá!
2023. november 04. 16:10 - Kapronczay Gyécső

Mátyás király 11 fogásos esküvői lakomája

"történetek a magyarság nagyhatalmi időszakaiból"

aa1jml77.jpg

"A Pillanatképek a magyar középkorból című könyv, Cseppet sem unalmas hétköznapok című fejezetben található A királyi menyegző című írás, amelyben Skorka Renáta Mátyás király és Aragóniai Beatrix fényűző lakodalmáról értekezik. Az 1476. december 22-én, a budai Nagyboldogasszony-templomban tartott esküvő kisebb botrányt kavart, hiszen a hívő lakosság egy része jobban örült volna, ha az ifjú házasok nászéjszakája nem Krisztus születésének idejére esik, de a lovagi tornákkal és körmenetekkel tűzdelt ünnepség így is elkápráztatta az itáliai, német és cseh vendégeket is bőven felvonultató vendégsereget.

Bár 25-én tartózkodtak a világi látványosságoktól, és az egyházi ünnepé volt a főszerep, karácsony másnapján Mátyás az öltözetével nyűgözte le népét: a gyöngyökkel és drágakövekkel hímzett kabátjához nemzeti színeket mintázó rubin, gyémánt és smaragd ékszert öltött, amelynek árát több tízezer aranyforintra becsülik – ez az éves kincstári bevétel akár 10 százalékát is kitehette.

aa1jmggg.jpg

De mit ért volna az egész egy jó lakoma nélkül? A december 22-i szertartás után a budai várba vonult át a násznép, ahol a 22 lépés hosszú, négyszögletes (tehát kb. 16x16 méteres) asztalnál ülő vendégeknek nem külön-külön szolgálták fel az ételt, hanem nagyobb méretű, közös tálakat helyeztek az asztalra, amiből bárki kedvére vehetett. A teremben helyet kaptak Mátyás király fúvósai és dobosai, akik minden fogás érkezését előre jelezték, míg az étkezést lant kíséretében előadott, hősökről szóló énekek kísérték.

Az olasz humanista, Galeotto Marzio leírása szerint a középkori magyar konyha sajátosságai, amelyek a Mátyás-lagzin is megjelentek, abban ragadhatók meg, hogy minden húst (libát, kacsát, kappant, fácánt, foglyot, seregélyt, marhát, bárányt, gödölyét, sertést, vaddisznót) valamilyen lében (szósz, mártás, szaft) szolgáltak fel, valamint hogy az itáliai konyhához képest túlzó volt a fűszerhasználat (sáfrány, szegfűszeg, fahéj, bors, gyömbér), amit Gaelotto a magyarok heves vérmérsékletével indokolt. A humanista a sáfránynak tudta be azt, hogy a magyaroknak jellemzően sárga körmei és ujjai voltak, mivel Mátyás udvarában „az étel kiszedésénél és az evésnél nem használtak villát, hanem az étkezők egy-egy szelet kenyeret vettek a kezükbe, s arra szedtek a közös tálból, majd ujjaikkal falatokat téptek belőle, és ezt ették meg igen jóízűen”. A tizenegy fogásos esküvői fogadást a vendégek bőkezű ajándékai és jókívánságai zárták, és a vendéglátásra nem is lehetett panasz: Mátyás csak vízkeresztkor (1477. január 6-án) engedte útra kelni a meghívottakat.

Egy-egy ilyen, anekdotákban gazdag írás után még felüdülést is jelentenek a kissé szárazabb, például a posztókészítésről vagy a tárnokmesteri címerekről szóló tanulmányok, de a kellemes súlyú, keménytáblás, mégsem túl vaskos kötetet nem is kell azonnal átnyálazni, bármikor le lehet venni a polcról két-három rövid történet erejéig."

képek és forrás: internet
A könyv: (Pillanatképek a magyar középkorból – Szerkesztette: Skorka Renáta és Weisz Boglárka. Martin Opitz Kiadó, Budapest, 2022.)

Szólj hozzá!
2023. november 02. 18:27 - Kapronczay Gyécső

Kazahsztán Karaganda régiójában találtak egy 3400 éves piramist a szkíta-szaka korszakból

a-3400-year-old-pyramid-min.jpeg

"Kazahsztán Karaganda régiójában találtak egy szkíta-szaka korszakhoz tartozó piramist.

Szakértők bejelentették, hogy a Karajartas mauzóleum egy uralkodóé a Begazi Dandibay-korszakból, amely az andronovói időszak utolsó szakasza volt.

A piramis, amelyet négy ásatási szezon során tártak fel a Karaganda Egyetem régészei, egy domb tetején található, amely a Taldy folyóra néz, Karaganda Shet kerületében.

A Kazah Köztársaság Nemzeti Múzeumából Dr. Aibar Kassenali elvégezte a felfedezett piramis első értékelését TRT Habernek.

Dr. Aibar Kassenali bejelentette, hogy a leleteken végzett szén-14-elemzések eredményei szerint a piramis szerkezetét a Krisztus előtti 14. és 12. század közé datálták (Kr. e.).

Dr. Kassenali elmagyarázza ennek a datálásnak a jelentését: „A régióban észlelt több piramis lépcsős mauzóleum jelenléte azt mutatja, hogy a Taldı folyó völgyét, amely a Sari Arka pusztán található, a bronzkorban az andronovói közösségek használták a völgy völgyeként. Királyok, ahol nagy vezetőiket eltemették, mint például a Nílus völgye Egyiptomban. ” – magyarázta szavaival.

Dr. Aibar Kassenali elmondta, hogy amikor a sírkamrában található leleteket megvizsgálták, a pusztai piramis egy helyi uralkodó megbízásából épülhetett, aki az andronovói időszakban uralkodott a szkíta pusztákon.

Dr. Aibar Kassenali azt mondta: „Ha megnézzük a piramisban talált kivágott köveket, a mauzóleum méretét, és azt a tényt, hogy egy ilyen hatalmas építmény a bronzkorban épült egy nagyon száraz vidéken, mint például a pusztán a művészet magas szintű ismerete és gazdag spirituális hiedelmek, amelyeket a Begazi Dandibay közösségek elértek.”

pyramid-min.jpeg

Dr. Serhan Çınar megjegyezte, hogy a szkíta-szakához és a Begazı Dandibay közösségek korai időszakához kapcsolódó ősi történelmi forrásokban vannak információk a piramis alakú sírépítményekről. Dr. Çınar hangsúlyozta, hogy a Karajartasban azonosított lépcsőszerű piramis alakú monumentális sírok a történelmi feljegyzésekben említett szkíta korszakból származó temetkezési építmények korai változatai lehetnek.

A régióban végzett ásatások során feltártak egy protovárosi települést is, amely szintén egy Begazi Dandibay közösséghez tartozik.

Dr. Çınar elmondta: „Ez a település, amely 15 hektáros területen terül el, kronológiailag ugyanabban a történelmi időszakban létezett, mint a Trója 4 Kis-Ázsiában, a korai mükénéi időszak Görögországban, és a Középbirodalom előrehaladott időszaka Egyiptomban. A település falsorral, tervezett utcahálózattal, vízgyűjtő rendszerekkel rendelkezik.”

A kutatók úgy vélik, hogy a Begazi Dandibay közösségek szoros kapcsolatot mutatnak a protoszkíta ​​kultúrával, amely a dél-szibériai karasuk kultúrából származik. A hagyományos szkíta ​​vallási meggyőződés megnyilvánulásaként a sírkamrához vezető folyosók, különösen a Begazi Dandibay fázis mauzóleumaiban, mindig a napkelte irányába nyílnak.

A sírokban található kerek formájú kerámiaedények ebből az időszakból a kulturális folytonosságot szimbolizálják a pusztai környezetben. A szkíta-szaka korszak rituális edényeit képviselik, a későbbi időszakokban pedig az ázsiai hunok idejétől a türk törzseknél megszokott hagyományos üstök archaikus változataivá fejlődtek."

 

forrás: /arkeonews.net/
kép: Dr. Aibar Kassenali

Szólj hozzá!
2023. október 30. 08:18 - Kapronczay Gyécső

Ismeretlen magyar trónörököstől rettegett egész Európa

Felfedték Árpád vezér fiának legendáját

"Árpád vezér fiának haragjától imában kértek segítséget a népek, azonban a bölcs hadvezér mindent elfoglalt, amire szemet vetett.

Árpád vezér vagy Szent István korának történetét jól ismerjük, de a Kárpát-medencei visszatérés és az állam megszilárdításának befejező mozzanata közötti időszak a mai ember számára már kevésbé közismert, pedig ebben az időben is nagy formátumú személyiségek határozták meg a magyarság sorsát.

Az időszakra szoktak tévesen a kalandozások koraként is hivatkozni, az Európába frissen bejött magyar hadak igyekeztek kontinens szerte lerakni a névjegyüket, hogy ez mennyire jól sikerült, azt jól mutatja a latin nyelvű mondás: A „sagittis hungarorum libera nos domine”, vagyis „a magyarok nyilaitól ments meg uram, minket”.

A magyar Európa „turné” annyira sikeres volt, hogy a korabeli európai országok imában kértek segítséget a magyar urak ellen.

 2965b5019d7b005381b42aafce99413f.jpgkép: internet

Egyik kevéssé ismert történelmi személyiségünk a szkíta Árpád vezér egyik fia, Tarkás (valószínűleg Tarkács volt, mint a Mohács, Munkács. szerk.). Létezéséről több forrásból is tudunk, melyek közül a legjelentősebb nem kisebb személytől, mint Bíborbanszületett Konstantin bizánci császártól származnak. Vezető magyar diplomáciai küldöttség 948-ban járt Konstaninápolyban, akkor kapott információt Tarkácsról. Árpád második legidősebb fiaként egyes kutatók úgy vélik, hogy a dinasztia kiemelkedő jelentőségű uralkodójának halála után Tarkács trónörökös is lehetett.

Tarkács, apja parancsára számtalan hadjáratot vezetett, de Árpád már ekkor is igyekezett diplomáciai kapcsolatokat kialakítani a környező országokkal és egyéb kisebb nagyobb hadurakkal. Tudunk például egy hadjáratról, ahol Tarkács egy hadvezértársával Berengár itáliai királynak segédkezett ellenfele leverésében.

A történelem „B-oldala” legalább olyan érdekes, mint amit az iskolában tanulunk. A honvisszafoglalástól az állam megszilárdításáig tartó időszak az egyik legizgalmasabb, még ha az akkori időszakról írásos feljegyzések nem maradtak fenn és részben más népek feljegyzéseire kell hagyatkoznunk. Azt viszont biztosra vehetjük, hogy a magyarság vagyis a szkíták visszatérése és hegemóniája egész Európát meghatározó esemény volt."

forrás alapján: internet

Szólj hozzá!
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |
süti beállítások módosítása