"A huszárság a legmagyarabb fegyvernem. Délszláv több okból sem lehet:
1: A Balkánon nem lehet lovascsatát vívni a domborzat, magas hegyek, szűk völgyek, erdőségek miatt. A Balkánon soha nem volt komoly lótartó kultúra. A középkori források közül egyik sem számol be jelentős balkáni lovasságról. Magyarországon már jóval az államalapítás előttről komoly lótartó kultúra van, amiről rengeteg forrás beszámol és itt a domborzat is alkalmas lovasharcra.
2. A huszár viseletben semmi balkáni eredetű ruhanemű vagy fegyver nincsen. A huszárok sosem hordtak bocskort, bő nadrágot, széles bőrövet, rövid mellénnyt, fezt és nem harcoltak hajlított pengéjű harci késekkel és hosszú díszes ágyazatú balkáni a puskákkal. A huszár viselet és fegyverzet minden egyes része magyar eredetű. A délszláv eredet mellett kiállók egyetlen bizonyítéka egy zsoldlista, amiben főképpen horvát és szerb nevek vannak. Ez önmagában semmit nem jelent.
Egyrészt Horvátország már Szent László király óta Magyarország része, míg egy alakulat eredetére, hovatartozására nem lehet csak a benne szolgáló katonák neve alapján következtetni. Ilyen erővel az '50-es évekbeli Francia Idegenlégió nem francia, hanem német hadsereg, a kortárs US Army pedig nem amerikai, hanem latin hadsereg, stb.
Hussars have Balkan origin. False.
The Hussars are the most Hungarian branch of arms. It can not be Balkan origin because of:
1. There is not suitable terrain in the Balkans for a cavalry battle because of high mountains, narrow valleys, dense forests. Serious horse-culture never was in the Balkans and Medieval sources never say about Balkan cavalry. There is a very serious horse-culture in Hungary much before founding the state, a lot of sources mention it and there the terrain is very good for cavalry.
2. Any part of typical Balkan style clothes and weapons does not appear at Hussars. Hussars never wear sandal, wide trousers, broad belts, short vests, fez, and they never fight with curved bladed knives and long, highly ornamented rifles. All Hussar clothes and weapons have Hungarian origin.
These who say that Hussars have Balkan origin, have a mercenary list where mainly Croatian and Serbian names appear. This does not mean nothing as you can not know the origin of an unit only after the names of its soldier, as if you can know, then we can say, that the French Foreign Legion in the '50-es was not a French but a German army, the contemporary US Army is not American but a Latin army. Anyway, Croatia made part of Hungarian Kingdom since the reign of great Hungarian king Saint Ladislaus."
Huhanye a Déli hunok fejedelme volt. Kr. e. 80-ban született, Hulugu (狐鹿姑) fejedelem unokája, Hülügwengü fejedelem fia volt. Kr. e. 58-tól Kr. e. 31-ig uralkodott. Élete során történt meg a nagy szakadás az északi és a déli hunok között. Bátyja, Csicsi, az északi hunokkal fokozatosan nyugat felé mozdult el és Közép-Ázsiában alakított ki birodalmat magának. Őt végig üldözték is a kínaiak s végül egy expedíciós hadsereg magát az uralkodót, Csicsit is megölte.
Huhanye (呼韓邪), akit talán Huhanyje-ként ejthetünk mai magyarul, behódolt Kínának. Ma szobra áll Hohhotban, mert élete alkonyán feleséget kért a kínai császári udvarból, s ezzel kinyilvánította hódolatát a kínai birodalomnak. Feleségül kapta Wang Csao-csün hercegnőt, akitől több gyermekük született. Azt a fiát, aki e kínai feleségétől Kr. e. 31-ben született, Yituzhiyashi-nak hívták. E név mögül sokak számára fölbukkan az, hogy ez egy magyar név: Vitéz íjász.
HUNok a Kínai Nagyfal alatt
Huhanye egyik korábbi, hun feleségtől született fiát Nangzhiyasi-nak hívták. Ebben a névben is fölismerni vélhetjük az íjász szót (talán Nagyíjász). De számos hun királylista érhető el a világhálón és érdekes összehasonlításokat tehetünk ezekkel. Az Important Hun Rulers (Jelentősebb hun uralkodók) című hun királylista 12 hun dinasztiát különböztet meg. A 12. az, amely Európában uralkodott és ismert fejedelmeink is szerepelnek közöttük, Balambér, Karaton, Buda és Atilla.
Az ujgur királylistán a Huhanyét követő 4. fejedelem neve Uchilonoti, de ennek egy kínai karakterekkel is leírt, valamint annak elfogadott olvasatában is közölt névváltozata Wu-Zhou-Liu-Ju-Di. (kínai karakterrel: 烏珠留若提). (www.reference.com/browse/wiki/Huns). Másrészt a Wikipedia nevű honlap, Wang Mang kínai uralkodó életét bemutatva, Nangzhiyasi-nak nevezi a Kr. e. 8-tól Kr. u. 13-ig uralkodó hun fejedelmet. Egy ausztrál honlap egy betű eltéréssel Nengzhiyasi-nak nevezi őt (www.anu.edu.au/asianstudies/decrespigny/han-xiongni.html). Egy német forrású honlap királylistáján az ugyancsak Kr. e. 8-tól Kr. u. 13-ig uralkodó fejedelem neve Wu-Chu-Lui-Jo-Ti. (Míg a wikipedia honlapján kínai betűs beszúrásokkal is leírják a neveket, így a Nangzhiyasi-t is, addig e német honlap - www.berndjosefjansen.de/Daten/pg_00067.htm - más szerkezetű, de gazdagon tartalmazza más ókori királyok és krónikákban szereplő fejedelmi személyek adatait.) Itt megjelenik e király Otyuru neve is. Ugyanő van megnevezve Wuzhuliu Ruodi néven egy
Huhanye íjász fiairól azonban egy magyar nyelvű honlap is tudósít, ahol Szekér Aloysius könyvét olvashatjuk (www.yamaguchy.netfirms.com/eredet/eredet_01.html). Az itt közzétett Magyarok eredete című könyv második kiadása 1807 májusában jelent meg Pesten. (Az első kiadás Szombathelyen jelent meg 1790-ben.) A Huhanye halálát követően trónra került fejedelemről a következőképpen ír. (Huhanye neve nála Honházi).
F O T C H U L O J O T I.
§. 36.
A’ meghalt Honházi Császár Feleségeinek példás vetekedése.
Fotchulojoti emeltetett Honházi után a’ Birodalomra olly kötéssel, hogy ennek halála után az ő öttse Itutchyasu, a’ kinek az Attya’ végső rendelése szerint a’ Báttya előtt kellett vólna Fejedelemnek lenni, bírná az Országot. Ez a’ végzés lett erántok, minekiutánna a’ Király’ Feleségei közzűl kettő erkőltsös vetekedést tarta, mellyben egyik a’ másiknak fiára mintegy erőszakosan tolta az Országlást, ritka példájára az Aszszonyi Nemnek, a’ melly igen ritkán szokta magától elmellékelni a’ méltóságra vezető alkalmatosságot. Lám hogy a’ régi Magyar Aszszonyságokban is vóltak olly nevezetes erkőlts szeretők, a’ kiknek halhatatlan tselekedete, Unokájiknak örökös példája lehet!
Ebben a szakaszban tehát megjelenik Itutchyasu néven az a személy akit kínai karakterrel 伊屠智牙師 néven jegyzett le a krónika. Maga Fotchulojoti szintén Huhanye fia egy korábbi feleségétől. Ő egy másik honlapon (www.allempires.com/article/index.php?q=The_Xiong_Nu_Empire) Fu-Chu-Ley-Ju-Di /Pozhulonuti/復株累若提 néven szerepel.
Nangzhiyasi (Uchilonoti), a Huhanyét követő 4. fejedelem, szintén előfordul Szekér Aloysius-nál. A következő szakaszban:
O U T C H O U L I E O U J O T I.
§. 40.
A’ Sinai Császár a’ Hunnusohhoz idegenséget mutat.
Outchoulieoujoti, a’ ki előbb Nangtchijasu nevet viselt, az öttse után Fejedelem lett. Ez midőn Uralkodását kezdené, a’ Fiját azonnal kezességbeli zálogúl a’ Sinai Udvarhoz kűldé, a’ melly szokást az előtte lévő Fejedelmek is meg szoktak tartani. Ez vólt tudniillik a’ Sinai Birodalom kórmányozásának egy fő szertartása, hogy a’ szomszéd Tartományoknak Királyjaitól, a’ kikkel frigyet kötöttek, azonnal kezességbéli zálogot kívánnának; közönségesen pedig azon Királyoknak valamelly magzatját, a’ kikkel frigyet kötöttek; a’ kik a’ Császári Udvarnál minden tiszteletben tartattak. Elküldé tehát illy formán Outchoulieoujoti is az ő Fiját a’ Sinai Udvarhoz…
E „Nagyijász” nevű uralkodónk tehát az, aki egyes kínai krónikákban a Wu-Zhou-Liu-Ju-Di /Uchilonoti/烏珠留若提 néven (www.websters-online dictionary.org/definition/english/Hu/Hun.html) szerepel (és még vagy 70 hasonló honlapon is), de más honlapokon Wu-Chu-Liu-Jo-Ti (Otyuru) néven (www.berndjosefjansen.de/Daten/pg_00067.htm) és több (mintegy 15) honlapon a Nangzhiyasi (kínai karakterrel: 囊知牙斯) néven szerepel.
P U N U H.
§. 46.
Juusnak az ő Fija eránt tett rendelései haszontalanok lettek.
A’ meghalt Fejedelemnek fija Punuh vala, a’ kinek még éltében az Országlásra útat illy formán tsinált vala az Attya: Tchijasut a’ maga tulajdon Báttyát, a’ kire mint Napkeleti Királyi Helytartóra a’ Hunnok törvényes szokása szerint a’ Fejedelemség nézett, Juus megölette, hogy ne lenne, a’ ki Punuhot a’ Birodalom elfoglalásában meggátolná; de Tehijasuval olly magot temetett el a’ főldbe, a’ mellyből nagyobb zene-bona tsirázott, mint sem ha azt életben maradni engedte vólna, úgyhogy a’ Napkeleti Hunnusok Birodalmára utólsó romlást hoza; mert Peus nevű Herczeg Outchouljoti, már ez előtt 34. esztendővel meghalt Császárnak fija, Punuhval veszekedni kezdett a’ Birodalomról, először ugyan szóval, utóbb fegyverre is keltek…
Amíg Yituzhiyashi-nak és Nangzhiyasi-nak szerepel a neve a világhálón számos történeti iratban, kínai karakterekkel is lejegyezve, addig Tehijasu-nak a nevét nem találjuk meg ott. Valószínű azonban, hogy Szekér Aloysius forrás is De Guignes volt és a kínai krónikák a Szekér Aloysius által bemutatott anyagnál is részletesebbek. Az említett királylista egy formája Szász Béla: A hunok története, Atilla Nagykirály című könyvében is megjelenik. Érdemes a sok említett névből összeálló királylisták egy szeletét itt is bemutatnunk.
Hun királylisták, dinasztiák szerint
A Hun Birodalmat szervezni kezdő Tou-Man nagykirálytól indulva a következő királylistát találjuk egy forráshelyként jelentős honlapon: (www.websters-online-dictionary.org/definition/english/Hu/Hun.html)
Figyeljük meg a Huhanye fiainak neve végén szereplő noti közös szóképletet. Szász Béla írja, hogy Huhanye fiainak a kínai udvar rendeléséből kellett használnia egy dzsok-ti elnevezést, ami azt jelenti, hogy „szüleit tisztelő”. Ugyanez a szóképlet a következő honlapon Huhanye fiainál a Roudi betűkkel van átírva.
Mao-tun-tól Pu-nu-ig a következő királylistát adja a
www.allempires.com/article/index.php?q=The_Xiong_Nu_Empire c. honlap:
00. Touman - not a Chanyu
01. Modu, 201-174 BC
02. Laoshang, 174-160 BC
03. Junchen, 160-127 BC
04. Yizhixie, 127-114 BC
05. Wuwei, 114-104 BC
06. Zhanshilu, 104-102 BC
07. Goulihu, 102-101 BC
08. Judihou, 101-96 BC
09. Hulugu, 96-85 BC
10. Huyendi, 85-70 BC
11. Xulüquanqu, 70-60 BC
12. Woyenqudi, 60-58 BC
13. Huhanye, 58-31 BC
14. Zhizhi, 56-36 BC
15. Fuzhulei Ruodi, 30-20 BC
16. Souxie Ruodi, 20-11 BC
17. Cheya Ruodi, 11-7 BC
18. Wuzhuliu Ruodi, 7 BC-AD 14
19. Wulei Ruodi, AD 14-19
20. Huduershidaogao Ruodi, AD 19-47
Rulers of the Northern Xiongnu:
21. Punu, AD 47-84
Egy ujgur nyelvű honlap "Uyghurlar" (The Uyghurs) című, Turghun Almas által Almaty-ben (Alma Atában)a "Kazakstan" Kiadónál 1992-ben kiadott munkájából (1. kötet, 180 – 185 old.) idézi a következő hun királylistát (The Hun Tangriquts), ahol tehát Almas az uralkodókat tengrikut-nak nevezi: http://www.uygur.org/enorg/history/tangriqut.html
3 240 - 210 BC Tumen Tangriqut
4 210 - 174 BC Batur Tangriqut
5 174 -161 BC Kokkhan
6 161 - 126 BC Kunkhan
7 126 - 114 BC El Chishi
8 114 - 105 BC Ovi
9 105 - 102 BCUyshilar
10 102 - 101 BC Kulighu
11 101 - 96 BC Qutighu
12 96 - 85 BC Ghuliqu
13 86 - 85 BC Ghuyandi
14 68 - 60 BC Shuluy Qanghuy
15 60 - 58 BC Uyanquti
16 58 - 31 BC Qoghoshar (Khukheniy I.)
17 56 - 36 BC Kutiosh
18 31 - 20 BC Pozhulonuti
19 20 -12 BC Shuzhunoti
20 12 - 8 BC Qiyanoti
21 8 BC - 13 AD Uchilonoti
22 13 - 18 AD Ulunoti
23 18 - 46 AD Ghuduarshi Davganoti
24 21 - 46 AD Udatqu
E lista érdekessége, hogy megadja Huhanye korábbi nevét is: Qoghoshar. A Kr. e. 31-től Kr. u. 46-ig uralkodó Huhanye leszármazottak nevénél itt is a noti névszakasz áll. De e három különböző királylista bemutatása is elegendő arra, hogy érzékelhessük, mindnek vannak egyedi adatai és ezért fontos összehasonlítási forrást jelentenek a hun uralkodók neveiről. Olyan nevekről, amelyek között a mai magyarból ill. a kaukázusi hunok hun-örmény szótárából való adatok is megjelennek.
E honlapok anyaga rendkívül gazdag és érdemes összegyűjteni a magyarral kapcsolatos részleteket azon is túlmenően, hogy a 3 ijászt fejedelemnévként valószínűsítettük. Fontos, hogy az örmények által lejegyzett örmény-hun szótárban több itt megjelenő hun szó és több régi hun uralkodó neve is szerepel. Az Iszfaháni kódexben megtalálható a kínaiak által Maotun-nak nevezett Madü szó, ami az első birodalomalapító nagy hun király neve. Részletek az Iszfaháni kódexből:
harcoló, harcos: vitesi(I)
ijász: vijesi(I)
Madü (a Nagy): Hun fejedelmek neve, rang megjelölést is jelent.
Örményre thagavor (király)-ként fordították. A kínai megjelölés: Modu.
Rutichun: legendabeli keleti hun király, Kína területén háborúzott a tartományurakkal, államot alakított, szövetségese volt a "ti" nép törzsfőnökeinek, ezt a népet egyes sinológusok ősi türk népnek tartják (Kr. e. 6.-5. szd.). Később több nyugati hun vezér neve is: valószínű jelentése: kemény harcos.
Tesviju: jelentése: tűzes íj. Keleti hun király
A hun királyok listáján szereplő nevek közül tehát a hun-örmény szótárban valószínűleg a Rutichun (Qutighu) is megjelenik a Madü (Mao-tun) mellett. Ugyancsak valószínűsithetjük a Tesviju-t is. Másoljuk ide a leggazdagabb királylistának a hun szavakat valószínűleg tartalmazó neveit:
209 - 174 Mo-Tun/MAO-TUN/Batur Tengriqut/ (a Madüész, Midasz nevek is, stb.)
101/0 - 96 Chu-Di-Hu/Qutighu/且提侯 , aki valószínüleg a szótár Rutichun fejedelme
60 - 58 Uyanquti/握衍(月句)提 , ahol a hun-örmény szótár guzi - gut(z)i szava jelenik meg
8 Kr.e. - 13 Kr. u. Wu-Zhou-Liu-Ju-Di/Uchilonoti/烏珠留若提 másik nevén Nangzhiyasi.
Innnentől a Déli Hunok királyai jönnek, sok guzi névvégződéssel:
Itt a lista második felében a quti név ismétlődik a királynevek végén. Itt is kiejtés szerint adhattak kínai karaktert a neveknek, mert a latin betűs Quti kifejezést többféle karakterpárral írták le a kínaiak. Az egyik a 侯提 karakterpár, amiből az első, a hou, a régi kínai hercegi rangsorban a marquess jele is (www.brainyencyclopedia.com/encyclopedia/w/wa/wang_mang.html).
Az összehasonlító fölsorolással tehát rá kívántunk mutatni arra, hogy a kínai történeti irodalom anyaga sok szempontból még kiaknázható, különösen az új hun-örmény szótár anyagával történő összehasonlítás útján.
Zárszó:
Az, hogy Huhanye korábban, még 55-ben született fiának a neve szintén ijász, Nangzhiyasi, valószínübbé teszi a Yituzhiyashi Vitéz-íjász olvasatát. Logikus összefüggésnek látszik az is, hogy mindkét íjász név Huhanye idején került be a kínai krónikákba. A hunok egy része valószínüleg azt a közös "finnugor-magyar-hun" nyelvünket beszélte, ami a kaukázusi örmény kódexekben is le van írva a Meszrop püspök által 400 táján megadott örmény betűkkel, illetve a krétai kódexben görög betűkkel. Jó lenne megfejteni a kínai betűkkel leírt hun uralkodói neveket, mert azok között még más magyar hangzásúak is fölismerhetők lehetnek.
A hun királylisták tanulmányozás a következő sejtést veti föl a szerzőben. Az ordoszi hunok az Eurázsiában a sztyeppén több ezer éve lovat tartó és műveltségüket terjesztő hun-magyar-szkíta nép és a szomszédságukban élő törökös népek ötvözete volt. Törökös nyelvekből értelmezhető nevekre sokan rámutattak már a névanyag elemzése kapcsán (itt Szász Béla A hunok története c. könyvét említem csak, hívatkozásaival). Elképzelhető, hogy a török nyelvű csoportok az idők folyamán egyre nagyobb súllyal bírtak a hunok között. Valószínű lehet az a sejtés is, hogy Huhanye a területileg (délen, Ordoszban) hozzá tartozó ősibb, ordoszi, "finnugor-magyar-hun" nyelvű csoportokat "vitte be" Kínába, mint déli (más megnevezéssel keleti) hunokat. A kínai hercegnőtől, Wang Csou-csüntől született fiúnak adott magyar hangzású névvel egyrészt családi hagyományt követett, mert egy fiát már ijásznak nevezte. De az is lehet, hogy az északi hunoktól történő elszakadását, a már megkezdett különállását akarta erősíteni ezzel is. A behódolt hunoknak ez a nyelve jutott el messzebbre, Csöcsiang és Fucsien tartományokba, talán részben áttelepítések, részben katonai feladatok végrehajtása folytán. Erről tanúskodnak azok a nyelvemlékeink, amiket Csöcsiang és Fucsien tartományokban gyűjtöttek. Erről tanúskodnak azok a források is, amik jelzik, hogy az ősi Kínában még sokkal elterjedtebb volt a magyar eredetű (tehát a hun-magyar-szkíta közös ősnyelvből eredő) szavak használata. Kevés dolog jelzi ezt szebben, mint a kínai űrhajó neve. A szen-csou persze Kínát is jelenti, szimbolikusan, de a jelentése az is: szent csónak. Éppen ez történt más magyar szavakkal is: a végük lekopott. Ahogy ezt az Adathorizontok Eurázsiában c. füzetben közreadtuk, Hu Dzin-Ya kínai utazó a Magyarhoz hasonló sajátosságok egy kínai nyelvjárásban című írásában (Pesti Hirlap, 1932. 54. évf. 34. sz. 14 old.) közread 50 szót Kína Csökiang (ma Zhejiang-nak írják) tartományából, An-Tju városából, amit 1926-ban használnak. Ezeken éppen az látszik, hogy a végük kopott csak le 2000 év alatt!
Kína tele van sok olyan rejtéllyel, ami a mi nyelvünket és történelmünket érinti.
"Az amerikai Vadnyugat egyik jól ismert figurája volt Big Nose Kate, aki Doc Holliday oldalán végigkalandozta az 1880-as éveket és nem egyszer ő húzta ki szerelmét a slamasztikából. Kevesen tudják azonban, hogy a nehéz sorsú lány Pesten, egy magyar családban látta meg a napvilágot.
Horony Mária Katalin 1850. november 7-én született Pesten egy magyar orvos, Horony Miklós és felesége, Katalin legidősebb lányaként. A Horony család az 1860-as években áttelepült az Egyesült Államokba és az Iowa állambeli Davenport városában rendezkedett be. Korábban felmerült az elmélet, miszerint Horony doktor a tragikus sorsú mexikói császár, Habsburg Miksa orvosaként érkezett először a tengerentúlra, de ezt mára cáfolta a kutatás: ma már pontosan tudjuk, hogy Horonyék 1860 szeptemberében érkeztek meg New York kikötőjébe egy német hajó fedélzetén, 1862-ben pedig már Iowában éltek – míg Miksa főherceg „mexikói kalandja” csak 1864-ben vette kezdetét.
A Horony-gyerekekre azonban nem várt boldog fiatalkor Amerikában. Szüleik 1865-ben nem sokkal egymást követően elhunytak, így Katalin és húga, Vilhelmina állami gondozásba, majd különböző nevelőszülőkhöz kerültek. Vilhelmina egy osztrák-magyar házaspárnál talált otthonra, míg Katalin egy Otto Smith nevű ügyvédnél lakott.
Az árvaságra jutott Horony-lányok: Katalin és Vilhelmina
Smith állítólag egy alkalommal megpróbálta megerőszakolni a fiatal lányt, ezért Katalin 1869-ben elszökött tőle és egy gőzhajóra szállva a Missouri állambeli St. Louis városába menekült. Itt Kate Fisher néven rövid ideig egy apácazárdában élt, majd egy éles fordulatot téve, prostituáltként kezdett dolgozni. Később egy visszaemlékezésében arról beszélt, hogy a St. Louisban töltött évek alatt összeházasodott egy Silas Melvin nevű fogorvossal, akitől egy gyermeke is született, majd néhány hónappal később az újszülött és férje is meghalt sárgalázban. Ezt a történetet azonban mindmáig nem sikerült hiteles forrásokkal alátámasztani.
1874-ben már a Kansas állambeli Dodge City-ben élt, ahol egy bordélyházban dolgozott. Itt kezdték először Big Nose Kate (Nagyorrú Kati) néven emlegetni, amely becenév aztán egész életében rajta maradt. 1876-ban a texasi Fort Griffinsbe költözött, ahol nem sokkal később megismerkedett élete szerelmével, Doc Holliday-el. Holliday az amerikai vadnyugat egyik legismertebb alakja volt, aki szerencsejátékosként és a híres békebíró, Wyatt Earp barátjaként és segítőjeként gyakorta keveredett tűzharcba torkolló konfliktusokba.
Big Nose Kate és Doc Holliday egy régi fényképen
Katalin és Holliday a következő években együtt utazták be a délnyugati államokat. Kalandjaik során a magyar lány méltó társává vált párjának. Kate több alkalommal is maga húzta ki Hollidayt a slamasztikából, így például egy késelésig fajuló kártyaparti során maga is fegyvert rántott. Később pedig, amikor Hollidayt gyilkosság vádjával rabosították Fort Griffin városában, Kate furfangos tervet eszelt ki szeretője kiszabadítására. Egy este folyamán felgyújtott egy öreg kunyhót a városban, és amíg mindenki a lángokkal volt elfoglalva, ő a szálloda felé vette az irányt, ahová Hollidayt – börtön híján – bezárták. Kate itt lefegyverezte az őrt, kiengedte Hollidayt, majd két lopott lóra pattanva Dodge City felé vették az irányt.
Horony Katalin, avagy Big Nose Kate fényképe
Kate egy későbbi visszaemlékezése szerint akkor is Holliday mellett volt, amikor 1881. októberében a férfi az Earp testvérek oldalán tűzpárbajba keveredett a Cowboyok néven ismert törvényenkívüli banda tagjaival Tombstone városában. A mintegy fél percig tartó lövöldözés során a bűnözők közül hárman is életüket vesztették, a békebírók közül pedig többen súlyosan megsebesültek, Holliday azonban szerencsés volt: őt csak súrolta az egyik golyó. Kate állítása szerint egy ablakból nézte végig az O.K. karám mellett zajló tűzpárbajt, ami a korszak egyik legismertebb összecsapásának számít.
A tuberkulózisban szenvedő Holliday 1887-ben hunyt el Colorado államban. A férfi és Kate kapcsolata ekkorra már meglehetősen bonyolult volt. Hol összevesztek, hol kibékültek, de jellemzően már külön éltek egymástól. Mindazontáltal Kate egy visszaemlékezése szerint ott volt a férfi oldalán utolsó napjaiban.
Katalin sírja Arizonában
Holliday halála után Kate egy George Cummings nevű arizonai kováccsal házasodott össze, de néhány évvel később elhagyta őt, miután a férfi alkoholista lett. Ezután egy John Howard nevű bányásszal költözött össze, akivel egészen a férfi 1930-ban bekövetkezett haláláig együtt élt. 1931-ben régi barátja, George Hunt arizonai kormányzó segítségével egy nyugdíjas otthonban kapott szállást, ahol élete utolsó évtizedét töltötte. Nagyorrú Kati végül 1940. november 2-án, alig pár nappal 90. születésnapja előtt hunyt le. Bár személye idehaza nem kifejezetten ismert, alakjával számos amerikai westernfilmben is találkozhatunk."
Az archeozoológiai (állati) maradványokat is a tárgyi leletanyagok közé sorolhatjuk. Összetételéből következtethetünk többek között arra, hogy az előkerült állatcsont maradvány vadászatból, halászatból, háziállatok tartásából származott-e. Megfigyeléseket tehetünk feldolgozásuk módszerére vonatkozóan is: a vágásnyomokból következtetni lehet az eszközhasználatra, a konyhatechnológiai fogásokra (pl. filézés), vagy akár a feldolgozás mértékére (mészárszéki, konyhai; az ún. „pottery size” kérdésköre.) A csontokon megfigyelhetőek az ételkészítés során bekövetkező változások pl. hőhatás (sütés, főzés) nyomai is. Messzemenő következtetéseket vonhatunk le pl. abból, hogy az állatok mely részét, milyen arányban fogyasztották legszívesebben (első-, másod- és harmadrangú húsok) Visegrádon fajta szerint szarvasmarha, juh/kecske, sertés, üregi nyúl, házityúk, házi-lúd, páva,pulyka, házi-kacsa, gímszarvas, őz, vaddisznó, mezei nyúl, szarvas, medve, vadmadár, hal csontjait azonosították. Különféle halakra utaló halszálka, pikkely, valamint kagyló is volt a leletek között (Kováts 2010).
Kohári Gabriella PhD.régész közlései
A régészek egyik kincses bányája a korabeli szemét-gödrök! Hihetetlen tárgyak kerülnek elő a gödrökből: többek között kiásták a Budai várpalota, illetve a Visegrádi palota Mátyás király konyhájának szemét gödreit. S mit határozott meg a archeozoológus? Kapaszkodjanak, mert pulykacsontokat találtak! ( Kolumbusz még csak tervezgette a nyugatra induló felfedező útját! ) A gödrökből pulyka lábszár /tibia, ill. femur/ és szárny csontok /os humeri/ sokasága bukkant elő.
HOGYAN KERÜLHETETT PULYKA MÁTYÁS KIRÁLY ASZTALÁRA?
A király PULYKÁT eszik. /jobbra az emelvényen/ /korabeli kódex kép/
„A pulyka a legnagyobb ritkaságok közé tartozott Európa szerte, a magyar udvarnál pedig sokáig hírét sem hallották. Csak az utolsó időkben gondol rá Mátyás, hogy meghonosítsa. Hanem ekkor azzal az aprólékosságig menő buzgalommal és utánajárással, mely őt a legcsekélyebb dologban is jellemzi. Elmondja kívánságát Maffeonak, a milanói herczeg követének. Maffeo aztán az 1480. év folyamán minden igyekezetét ráfordítja, hogy urától a király számára pulykákat kapjon ajándékba. 1480 tavaszán írt levele szerint a király ugyan nagyon sajnálja, hogy a herczeg eddig a tél miatt el nem küldhette az ígért pulykákat de egyszersmind szívesen kéri − ne késlekedjék már tovább velök. küldjön egyszersmind egy szolgát is, a ki bánni tudjon az állatokkal. E szolga egy ideig a magyar udvarnál maradna, míg a király cselédei is megtanulják a pulykákkal való bánásmódot.” (Csánki, 649. o.)
Királyi főszakács /magiszter cocorum./A díszes ruha jobb vállán a Zsigmond alapította sárkányrend jelvénye
Korabeli kártya lap, (1450-70 között) mely egy királyi "szakácsmestert" ábrázol. Feltételezik, hogy Weres Györgyöt ábrázolja, kinek Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, s maga Mátyás király is ette kiváló főzteit. Törzs falujuk a Somogy megyei Kölked és Nagy-Szakácsi.Nem voltak szegény emberek.Korán nemességet, s sok kiváltságot élveztek. Nézzük meg: Weres György jobb vállán a Zsigmond alapította Sárkány rend címere látható.
/Georgius Weres de Naghszakach Magister cocorum regalium./ /Mátyás egyik oklevele, melyben említik a főszakács mestert/ Dl.16445.
Mátyás király pulykákat kér Olasz honból:
Vagyis: Maffeo exkuzálta „ennél a király úrnál”, azaz Mátyásnál a milánói herceg őfelségét, hogy mostanáig nem küldhette el sem az indiai tyúkokat, sem pedig a márvány Bacchust a tél alkalmatlan volta miatt. Mátyás elfogadta a mentegetődzést, most azonban kéri őfelségét, hogy ne halogassa tovább az elküldésüket, és ne várjon más kellő alkalomra, csak még küldjön egy hozzáértő valakit, aki tudja „kormányozni” a nevezett tyúkokat. Mátyás tehát valóban „indiai tyúkokat” kért Milánóból. Tudjuk, hogy a pulykát nevezték indiai tyúknak − ám azt is tudjuk, hogy Európának ekkor még fogalma sem volt Amerikáról, még kevésbé a háziasított nagytestű szárnyasról. Kérdésünk újabb változata tehát: milyen állatot nevezett Maffeo indiai tyúknak?
„… Bei den Mahlzeiten war der italienische Einfluss nicht zu übersehen: Zwiebeln, knoblauch, italienische käsesorten, Maronen, Putenfleisch und nudeln wurden oft verzehrt.” (Mekis−Szőke, 23. o.) Azaz: Mátyás király uralkodása alatt az étkezéseknél megmutatkozott az olasz hatás, többek között a pulykahús fogyasztásában is.
Kropf György gazdaságtörténész, 1898
Budai vár szemétgödreinek ásatási naplójából egy részlet:
Korabeli, nyitott tűzhelyes konyha, melyből több is volt egy várban.
1603-ban Thurzó Szaniszló Galgóci újévi menüjének hatodik fogása az indiai tik (Radvánszky, 1893. 327. o.). 1618-ban Thurzó Imre és Nyári Krisztina lakodalmára „indiákat 12 drbot” szereznek be (Radvánszky, 1879. 28. o.). Bornemissza Anna szakácskönyvében a huszadik, utolsó pulyka-„recept” szerint: „Az indiai tyúkból sok leves étkeket, negyvennél többet készíthetsz”
Kolumbusz még otthon ücsörög, Mátyás pulykát eszik, ez felveti a kérdést, honnan jött Mátyás asztalára?
Egyesek kétkedve fogadják a "pulyka" meghatározást. Kijelentik, hogy az bizony az Afrikából származó gyöngytyúk volt. HÁT, NEM VOLT AZ! Nem voltak a középkori emberek hülyék!
Nézzük meg a XV. század legvégén készült metszeteket:
Külön ábrázolják a gyöngytyúkot, külön a pulykát
A MEGOLDÁS ITT VAN!
Egy érdekes kiállítás Szingapúrban:
Cseng Ho térképe a Szingapuri kiállításon. (már ábrázolják a két Amerikát, és AUSZTRÁLIÁT)
Zheng He (népszerű magyar átírásban: Cseng Ho), császári főeunuch, a 15. századi kínai földrajzi felfedező utak vezetője volt.
Ifjúsága Délkelet-Kínában született egy hui (kínai mohamedán) közösségben, amelyet kb. 12 éves korában lemészároltatott a hatalomra törõ Zhu Di (Csu Ti) herceg. A felnőtteket megölték, a fiatalokat pedig kasztráltatták és eunuchként a nankingi udvarba küldték. Erre a sorsra jutott Zheng Ho is. Ám a jóképű, közel két méter magas fiatalember hamar elnyerte az immár császári címet szerző Zhu Di elismerését, így az főeunuchá, az udvar "császári" vezetőjévé nevezte ki. A Kincses Flotta útjai Később a hatalmában megerősödött császár elhatározta, hogy Kína befolyását kiterjeszti az egész világra. Hamar a befolyása alá vonta Koreát (ahonnan számos ágyast szerzett) és Japánt. Majd 1403-ban megépítette hatalmas Kincses Flottáját, amely 307 hajóból állt, ezek mindegyike tízszerese volt Kolumbusz vezérhajójának, a Santa Mariának, és 27 ezer tengerész szolgált rajtuk. A Kincses Flotta 1405 és 1430 közötti hét útja során a világ hatalmas területeit járta be. Eljutottak Kelet-Afrika partvidékéig, és jóval az európaiak elõtt felfedezték az Antarktiszt, Ausztráliát és Amerikát! Bár Zheng Ho sohasem hagyta el az Indiai-óceán medencéjét, négy admirálisa, hatalmas hadiflottáik élén, bejárta az egész világot. Zheng Ho, muszlim lévén, mindig is el akart zarándokolni Mekkába. Ezt 1431-ben engedélyezték is neki, ám az útról nem tért vissza, sőt az is kétséges hogy egyáltalán eljutott-e a muszlimok szent városába. A felfedezések utóélete A nagy kínai felfedezések, melyek vezetõje Zheng Ho volt, elvesztek a történelemben. Zhu Di halála után a féltékeny mandarinok (miniszterek) konzervatív császárt ültettek a trónra, aki leállíttatta a kincses flotta felfedező útjait és Kínát arra ítélte, hogy évszázadokig a világtól elzárva éljen. Sőt még annak minden nyomát is el akarta tüntetni, hogy a legendás kincses flotta és a nagy tekintélyű, egyes helyeken istenként tisztelt Zheng Ho valaha is létezett. Zheng Ho parancsnoksága alatt álló flotta összesen 62 óriási hajót számlált. Egyes hajózási szakértők szerint a vitorlások hossza 120 méter, legnagyobb szélességük 50 méter lehetett: ehhez kilenc árboc, 4600 négyzetméternyi főfedélzet és legalább 3000 tonna vízkiszorítás tartozott – tízszer nagyobbak voltak Vasco Da Gama zászlóshajójánál. A kutatók véleménye eltér a baochuan tényleges méreteit illetően, de még a legóvatosabb becslések is arra mutatnak, hogy bizonyosan ezek voltak a valaha vízre bocsátott legnagyobb, fából készült hajók.
A kínai zászlóshajó és Vasco Da Gama hajója
Az expedíciókról Ma Huan, az admirális arab tolmácsa számolt be részletesen 1433-ban írt, de csak később megjelent, "Az óceán partjainak átfogó feltérképezése" című könyvében. Ebben leírta a megismert vallásokat, nyelveket, népszokásokat, építészetet, kereskedelmet, mértékegységeket, a növény- és állatvilágot, műszaki megoldásokat, tudományt és kormányzatokat. Ez a Ming-kori Kína enciklopédiája, minden ismeretet tartalmaz a Nanking és Afrika közti térségről. Gavin Menzies angol kutató azt feltételezi, hogy a hatodik, 1421-23-as expedícióból négy kisebb flotta vált ki, s ezek Európa kivételével bejárták az egész világot: Dél-Afrika, a Zöld-foki szigetek és Dél-Amerika mentén, a Magellán-szorosig jutottak, s a Csendes-óceánon át, Ausztrália érintésével értek haza. Egy másik egység az Atlanti-óceánon s az Északkeleti-átjárón, Szibériától északra jutott volna Kínába. Erre számos nyom utal szerte a világon. Menzies szerint a kínaiak térképeit Indiában ismerte meg a velencei Niccolo da Conti, aki utazott a kínai dzsunkákon. A portugál Tengerész Henrik, az első európai expedíciók szervezője az ő révén szerzett tudomást a felfedezésekről.
Menzies bevallja: hibázott, de… Menzies szerint könyvének első változatában azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy mindent egyetlen személy eredményének tulajdonított. Ám mostanra már nem is Cseng Ho lesz a központi alakja, hanem az elődök. Menzies úgy véli, hogy már Kubilaj kán hajósai, a mongol hódító flottája feltérképezte a Föld nagy részét. (A mongol Kubilaj kán, a kínai Jüan-dinasztia alapítója az 1200-as évek végén hódította meg Kínát, illetve Peking elődjét, s nála járt például a feljegyzések szerint a velencei Marco Polo is. A Jüan-dinasztia után kerültek a Mingek hatalomra Kínában.)
Menzies szerint jó néhány bizonyíték van arra, hogy elsüllyedt kínai dzsunkák fekszenek Florida, New York, Dél-Carolina és Kanada partjainál, vagyis Amerikának nem is a Csendes-óceánra néző partjain, hanem a Kínától távolabbi, atlanti partvidéken. Sőt, egy kanadai építész, Paul Chiasson ásatásaira hivatkozva – amelyekről fényképek is láthatók a szingapúri kiállításon – Új-Skóciában, Kanadában a Cape Dauphin-nél egy korai kínai települést is találtak. A régészek azonban vitatják Menzies és Chiasson efféle állításait, és úgy gondolják, hogy inkább egy viking településről van szó Kanada keleti partvidékén. Ezt a nézetet viszont megintcsak Chiasson vitatja. Menzies pedig azt állítja, hogy buddhista sírokat és iszlám sírköveket találtak, amelyek aligha lehetnek európai eredetűek. A sírokban találtak csontokat is, ezeket most DNS-vizsgálatoknak szeretnék alávetni, s erre már engedélyt is kértek a kanadai kormánytól.
Így dőlnek meg a mítoszok! Cseng Ho nemcsak felfedezett új földrészeket, hanem onnan növényeket, ÁLLATOKAT vitt haza Kínába. Így került Kínába az Amerikában őshonos PULYKA is. Mint tojásrakó madár, hamar elszaporodott Kínában, majd a SELYEM ÚTON eljutott Indiába, onnan Olaszországba. /emlékezzünk csak MARCO POLÓ utazásaira/ Ízletes húsa miatt az olaszok hamar elszaporították, s Mátyás király felesége, az olasz Beatrix nem akarván nélkülözni a töltött pulykát, elhozatta a Budai királyi udvarba!
Zsiráf, melyet Cseng Ho hozott Afrikából
Egyet azért ne feledjünk el: Kínában ekkor már rutinszerűen használják a mágneses iránytűt, mely megkönnyítette a tengeri navigációt!
Sajnos, az ortodox történelem átka az új tudás tagadása!"
"1464-ben Mátyás koronázását követően II. Pál pápa levelet pápai levelet küldött a Rex Schytian-nak, a Szkíták Királyának - Mátyásnak.
2. Bonfini, Mátyás udvarába érve, krónikát írt a Sukíta erkölcsökről. (érdekes módon sokminden, e krónikából, lefordításra került, kivéve ezt a témát...)
Részlet: "A Szkíták Nemzete harcedzett, megfékezhetetlen, nem ismeri a fösvénységet és nagyravágyást. A legyőzöttektől semmit nem követelt, a dicsőségen kívül. Tejjel és mézzel éltek. Az igazság náluk nem törvényekkel volt elfogadtatva, hanem jellemükbe volt oltva. Nem volt nagyobb gonosztett náluk a lopásnál. Ezüst, arany után - erkölcsüknél fogva - nem futottak. Egyébként igen mértékletesek, önmegtartóztatóak, és természettől fogva becsületesek voltak. Semmi olyat nem szerez magának, aminek elvesztésétől féljen. Úgy a fáradalmakhoz, mint a harchoz hozzáedzett Nemzet a szkíta, testi erejük mérhetetlen." (Antonio Bonfini)
"Nagyon óvatosak, tervüket titokban tartóak. A kedvező alkalmat gondosan kilesik, s nem annyira kézi erővel, mit csellel, meglepetéssel, a szükségletek elzárásával igyekeznek legyőzni. Népes és szabad ez a Nemzet. Minden kényelem és élvezet fölött arra törekvő, hogy ellenségei ellen magát vitézül viseli." (Bölcs Leon császár)
A Magyar Tudományos Akadémia szerint a szkíták ókori nomád nép voltak az ie. 7. században... Az eEnciclopedia Britannica angol kiadása szerint a szkításk nemesítették kölesből a tönkölyt az ie. 12000 évvel ezelőtti időkben...
A Védák tanítása szerint a szaka nép évmilliókkal ezelőtt vitte körbe a Fényt a Földön...
