"Induljunk el, járjuk körbe a témát:

 Az archeozoológiai (állati) maradványokat is a tárgyi leletanyagok közé sorolhatjuk. Összetételéből következtethetünk többek között arra, hogy az előkerült állatcsont maradvány vadászatból, halászatból, háziállatok tartásából származott-e. Megfigyeléseket tehetünk feldolgozásuk módszerére vonatkozóan is: a vágásnyomokból következtetni lehet az eszközhasználatra, a konyhatechnológiai fogásokra (pl. filézés), vagy akár a feldolgozás mértékére (mészárszéki, konyhai; az ún. „pottery size” kérdésköre.) A csontokon megfigyelhetőek az ételkészítés során bekövetkező változások pl. hőhatás (sütés, főzés) nyomai is. Messzemenő következtetéseket vonhatunk le pl. abból, hogy az állatok mely részét, milyen arányban fogyasztották legszívesebben (első-, másod- és harmadrangú húsok)  Visegrádon fajta szerint szarvasmarha, juh/kecske, sertés, üregi nyúl, házityúk, házi-lúd, páva,pulyka, házi-kacsa, gímszarvas, őz, vaddisznó, mezei nyúl, szarvas, medve, vadmadár, hal csontjait azonosították. Különféle halakra utaló halszálka, pikkely, valamint kagyló is volt a leletek között (Kováts 2010). 

A régészek egyik kincses bányája a korabeli szemét-gödrök!  Hihetetlen tárgyak kerülnek elő a gödrökből: többek között kiásták a Budai várpalota, illetve a Visegrádi palota Mátyás király konyhájának szemét gödreit. S mit határozott meg a archeozoológus? Kapaszkodjanak, mert pulykacsontokat találtak! ( Kolumbusz még csak tervezgette a nyugatra induló felfedező útját! )
A gödrökből pulyka lábszár /tibia, ill. femur/ és szárny csontok /os humeri/ sokasága bukkant elő.

HOGYAN KERÜLHETETT PULYKA MÁTYÁS KIRÁLY ASZTALÁRA?

„A pulyka a legnagyobb ritkaságok közé tartozott Európa szerte, a magyar udvarnál pedig sokáig hírét sem hallották. Csak az utolsó időkben gondol rá Mátyás, hogy meghonosítsa. Hanem ekkor azzal az aprólékosságig menő buzgalommal és utánajárással, mely őt a legcsekélyebb dologban is jellemzi. Elmondja kívánságát Maffeonak, a milanói herczeg követének. Maffeo aztán az 1480. év folyamán minden igyekezetét ráfordítja, hogy urától a király számára pulykákat kapjon ajándékba. 1480 tavaszán írt levele szerint a király ugyan nagyon sajnálja, hogy a herczeg eddig a tél miatt el nem küldhette az ígért pulykákat de egyszersmind szívesen kéri − ne késlekedjék már tovább velök.  küldjön egyszersmind egy szolgát is, a ki bánni tudjon az állatokkal. E szolga egy ideig a magyar udvarnál maradna, míg a király cselédei is megtanulják a pulykákkal való bánásmódot.” (Csánki, 649. o.)

Korabeli kártya lap, (1450-70 között) mely egy királyi "szakácsmestert" ábrázol. Feltételezik, hogy Weres Györgyöt ábrázolja, kinek Hunyadi János, Szilágyi Erzsébet, s maga Mátyás király is ette kiváló főzteit. Törzs falujuk a Somogy megyei Kölked és Nagy-Szakácsi.Nem voltak szegény emberek.Korán nemességet, s sok kiváltságot élveztek. Nézzük meg: Weres György jobb vállán a Zsigmond alapította Sárkány rend címere látható.

Mátyás király pulykákat kér Olasz honból:

Vagyis: Maffeo exkuzálta „ennél a király úrnál”, azaz Mátyásnál a milánói herceg őfelségét, hogy mostanáig nem küldhette el sem az indiai tyúkokat, sem pedig a márvány Bacchust a tél alkalmatlan volta miatt. Mátyás elfogadta a mentegetődzést, most azonban kéri őfelségét, hogy ne halogassa tovább az elküldésüket, és ne várjon más kellő alkalomra, csak még küldjön egy hozzáértő valakit, aki tudja „kormányozni” a nevezett tyúkokat. Mátyás tehát valóban „indiai tyúkokat” kért Milánóból. Tudjuk, hogy a pulykát nevezték indiai tyúknak − ám azt is tudjuk, hogy Európának ekkor még fogalma sem volt Amerikáról, még kevésbé a háziasított nagytestű szárnyasról. Kérdésünk újabb változata tehát: milyen állatot nevezett Maffeo indiai tyúknak?

„… Bei den Mahlzeiten war der italienische Einfluss nicht zu übersehen: Zwiebeln, knoblauch, italienische käsesorten, Maronen, Putenfleisch und nudeln wurden oft verzehrt.” (Mekis−Szőke, 23. o.) Azaz: Mátyás király uralkodása alatt az étkezéseknél megmutatkozott az olasz hatás, többek között a pulykahús fogyasztásában is.

Budai vár szemétgödreinek ásatási naplójából egy részlet:

1603-ban Thurzó Szaniszló Galgóci újévi menüjének hatodik fogása az indiai tik (Radvánszky, 1893. 327. o.). 1618-ban Thurzó Imre és Nyári Krisztina lakodalmára „indiákat 12 drbot” szereznek be (Radvánszky, 1879. 28. o.). Bornemissza Anna szakácskönyvében a huszadik, utolsó pulyka-„recept” szerint: „Az indiai tyúkból sok leves étkeket, negyvennél többet készíthetsz”

Kolumbusz még otthon ücsörög, Mátyás pulykát eszik, ez felveti a kérdést, honnan jött Mátyás asztalára?

Egyesek kétkedve fogadják a "pulyka" meghatározást. Kijelentik, hogy az bizony az Afrikából származó gyöngytyúk volt.  HÁT, NEM VOLT AZ!  Nem voltak a középkori emberek hülyék!

Nézzük meg a XV. század legvégén készült metszeteket:

A MEGOLDÁS ITT VAN!

Egy érdekes kiállítás Szingapúrban: 

Zheng He (népszerű magyar átírásban: Cseng Ho), császári főeunuch, a 15. századi kínai földrajzi felfedező utak vezetője volt.

Ifjúsága
Délkelet-Kínában született egy hui (kínai mohamedán) közösségben, amelyet kb. 12 éves korában lemészároltatott a hatalomra törõ Zhu Di (Csu Ti) herceg. A felnőtteket megölték, a fiatalokat pedig kasztráltatták és eunuchként a nankingi udvarba küldték. Erre a sorsra jutott Zheng Ho is. Ám a jóképű, közel két méter magas fiatalember hamar elnyerte az immár császári címet szerző Zhu Di elismerését, így az főeunuchá, az udvar "császári" vezetőjévé nevezte ki.
A Kincses Flotta útjai
Később a hatalmában megerősödött császár elhatározta, hogy Kína befolyását kiterjeszti az egész világra. Hamar a befolyása alá vonta Koreát (ahonnan számos ágyast szerzett) és Japánt. Majd 1403-ban megépítette hatalmas Kincses Flottáját, amely 307 hajóból állt, ezek mindegyike tízszerese volt Kolumbusz vezérhajójának, a Santa Mariának, és 27 ezer tengerész szolgált rajtuk. A Kincses Flotta 1405 és 1430 közötti hét útja során a világ hatalmas területeit járta be. Eljutottak Kelet-Afrika partvidékéig, és jóval az európaiak elõtt felfedezték az Antarktiszt, Ausztráliát és Amerikát! Bár Zheng Ho sohasem hagyta el az Indiai-óceán medencéjét, négy admirálisa, hatalmas hadiflottáik élén, bejárta az egész világot. Zheng Ho, muszlim lévén, mindig is el akart zarándokolni Mekkába. Ezt 1431-ben engedélyezték is neki, ám az útról nem tért vissza, sőt az is kétséges hogy egyáltalán eljutott-e a muszlimok szent városába.
A felfedezések utóélete
A nagy kínai felfedezések, melyek vezetõje Zheng Ho volt, elvesztek a történelemben. Zhu Di halála után a féltékeny mandarinok (miniszterek) konzervatív császárt ültettek a trónra, aki leállíttatta a kincses flotta felfedező útjait és Kínát arra ítélte, hogy évszázadokig a világtól elzárva éljen. Sőt még annak minden nyomát is el akarta tüntetni, hogy a legendás kincses flotta és a nagy tekintélyű, egyes helyeken istenként tisztelt Zheng Ho valaha is létezett.
Zheng Ho parancsnoksága alatt álló flotta összesen 62 óriási hajót számlált. Egyes hajózási szakértők szerint a vitorlások hossza 120 méter, legnagyobb szélességük 50 méter lehetett: ehhez kilenc árboc, 4600 négyzetméternyi főfedélzet és legalább 3000 tonna vízkiszorítás tartozott – tízszer nagyobbak voltak Vasco Da Gama zászlóshajójánál. A kutatók véleménye eltér a baochuan tényleges méreteit illetően, de még a legóvatosabb becslések is arra mutatnak, hogy bizonyosan ezek voltak a valaha vízre bocsátott legnagyobb, fából készült hajók.

Az expedíciókról Ma Huan, az admirális arab tolmácsa számolt be részletesen 1433-ban írt, de csak később megjelent, "Az óceán partjainak átfogó feltérképezése" című könyvében. Ebben leírta a megismert vallásokat, nyelveket, népszokásokat, építészetet, kereskedelmet, mértékegységeket, a növény- és állatvilágot, műszaki megoldásokat, tudományt és kormányzatokat. Ez a Ming-kori Kína enciklopédiája, minden ismeretet tartalmaz a Nanking és Afrika közti térségről. 
Gavin Menzies angol kutató azt feltételezi, hogy a hatodik, 1421-23-as expedícióból négy kisebb flotta vált ki, s ezek Európa kivételével bejárták az egész világot: Dél-Afrika, a Zöld-foki szigetek és Dél-Amerika mentén, a Magellán-szorosig jutottak, s a Csendes-óceánon át, Ausztrália érintésével értek haza. Egy másik egység az Atlanti-óceánon s az Északkeleti-átjárón, Szibériától északra jutott volna Kínába. Erre számos nyom utal szerte a világon. Menzies szerint a kínaiak térképeit Indiában ismerte meg a velencei Niccolo da Conti, aki utazott a kínai dzsunkákon. A portugál Tengerész Henrik, az első európai expedíciók szervezője az ő révén szerzett tudomást a felfedezésekről. 

 Menzies bevallja: hibázott, de…
Menzies szerint könyvének első változatában azzal követte el a legnagyobb hibát, hogy mindent egyetlen személy eredményének tulajdonított. Ám mostanra már nem is Cseng Ho lesz a központi alakja, hanem az elődök. Menzies úgy véli, hogy már Kubilaj kán hajósai, a mongol hódító flottája feltérképezte a Föld nagy részét. (A mongol Kubilaj kán, a kínai Jüan-dinasztia alapítója az 1200-as évek végén hódította meg Kínát, illetve Peking elődjét, s nála járt például a feljegyzések szerint a velencei Marco Polo is. A Jüan-dinasztia után kerültek a Mingek hatalomra Kínában.)

 Menzies szerint jó néhány bizonyíték van arra, hogy elsüllyedt kínai dzsunkák fekszenek Florida, New York, Dél-Carolina és Kanada partjainál, vagyis Amerikának nem is a Csendes-óceánra néző partjain, hanem a Kínától távolabbi, atlanti partvidéken. Sőt, egy kanadai építész, Paul Chiasson ásatásaira hivatkozva – amelyekről fényképek is láthatók a szingapúri kiállításon – Új-Skóciában, Kanadában a Cape Dauphin-nél egy korai kínai települést is találtak. A régészek azonban vitatják Menzies és Chiasson efféle állításait, és úgy gondolják, hogy inkább egy viking településről van szó Kanada keleti partvidékén. Ezt a nézetet viszont megintcsak Chiasson vitatja. Menzies pedig azt állítja, hogy buddhista sírokat és iszlám sírköveket találtak, amelyek aligha lehetnek európai eredetűek. A sírokban találtak csontokat is, ezeket most DNS-vizsgálatoknak szeretnék alávetni, s erre már engedélyt is kértek a kanadai kormánytól.

Így dőlnek meg a mítoszok! Cseng Ho nemcsak felfedezett új földrészeket, hanem onnan növényeket, ÁLLATOKAT vitt haza Kínába. Így került Kínába az Amerikában őshonos PULYKA is.
Mint tojásrakó madár, hamar elszaporodott Kínában, majd a  SELYEM ÚTON eljutott Indiába, onnan   Olaszországba.   /emlékezzünk csak MARCO POLÓ utazásaira/
Ízletes húsa miatt az olaszok hamar elszaporították, s Mátyás király felesége, az olasz Beatrix nem akarván nélkülözni a töltött pulykát, elhozatta a Budai királyi udvarba!

Egyet azért ne feledjünk el: Kínában ekkor már rutinszerűen használják a mágneses iránytűt, mely megkönnyítette a tengeri navigációt!

 Sajnos, az ortodox történelem átka az új tudás tagadása!"

Szerző: Szűcs Szepsy Levente

Forrás és képek: hungaryfirst.hu