Huhanye a Déli hunok fejedelme volt. Kr. e. 80-ban született, Hulugu (狐鹿姑) fejedelem unokája, Hülügwengü fejedelem fia volt. Kr. e. 58-tól Kr. e. 31-ig uralkodott. Élete során történt meg a nagy szakadás az északi és a déli hunok között. Bátyja, Csicsi, az északi hunokkal fokozatosan nyugat felé mozdult el és Közép-Ázsiában alakított ki birodalmat magának. Őt végig üldözték is a kínaiak s végül egy expedíciós hadsereg magát az uralkodót, Csicsit is megölte.

Huhanye (呼韓邪), akit talán Huhanyje-ként ejthetünk mai magyarul, behódolt Kínának. Ma szobra áll Hohhotban, mert élete alkonyán feleséget kért a kínai császári udvarból, s ezzel kinyilvánította hódolatát a kínai birodalomnak. Feleségül kapta Wang Csao-csün hercegnőt, akitől több gyermekük született. Azt a fiát, aki e kínai feleségétől Kr. e. 31-ben született, Yituzhiyashi-nak hívták. E név mögül sokak számára fölbukkan az, hogy ez egy magyar név: Vitéz íjász.

Huhanye egyik korábbi, hun feleségtől született fiát Nangzhiyasi-nak hívták. Ebben a névben is fölismerni vélhetjük az íjász szót (talán Nagyíjász). De számos hun királylista érhető el a világhálón és érdekes összehasonlításokat tehetünk ezekkel. Az Important Hun Rulers (Jelentősebb hun uralkodók) című hun királylista 12 hun dinasztiát különböztet meg. A 12. az, amely Európában uralkodott és ismert fejedelmeink is szerepelnek közöttük, Balambér, Karaton, Buda és Atilla.

Az ujgur királylistán a Huhanyét követő 4. fejedelem neve Uchilonoti, de ennek egy kínai karakterekkel is leírt, valamint annak elfogadott olvasatában is közölt névváltozata Wu-Zhou-Liu-Ju-Di. (kínai karakterrel: 烏珠留若提). (www.reference.com/browse/wiki/Huns). Másrészt a Wikipedia nevű honlap, Wang Mang kínai uralkodó életét bemutatva, Nangzhiyasi-nak nevezi a Kr. e. 8-tól  Kr.  u. 13-ig uralkodó hun fejedelmet. Egy ausztrál honlap egy betű eltéréssel Nengzhiyasi-nak nevezi őt (www.anu.edu.au/asianstudies/decrespigny/han-xiongni.html). Egy német forrású honlap királylistáján az ugyancsak Kr. e. 8-tól Kr. u. 13-ig uralkodó fejedelem neve Wu-Chu-Lui-Jo-Ti. (Míg a wikipedia honlapján kínai betűs beszúrásokkal is leírják a neveket, így a Nangzhiyasi-t is, addig e német honlap - www.berndjosefjansen.de/Daten/pg_00067.htm - más szerkezetű, de gazdagon tartalmazza más ókori királyok és krónikákban szereplő fejedelmi személyek adatait.) Itt megjelenik e király Otyuru neve is. Ugyanő van megnevezve Wuzhuliu Ruodi néven egy

Huhanye íjász fiairól azonban egy magyar nyelvű honlap is tudósít, ahol Szekér Aloysius könyvét olvashatjuk (www.yamaguchy.netfirms.com/eredet/eredet_01.html). Az itt közzétett Magyarok eredete című könyv második kiadása 1807 májusában jelent meg Pesten. (Az első kiadás Szombathelyen jelent meg 1790-ben.) A Huhanye halálát követően trónra került fejedelemről a következőképpen ír. (Huhanye neve nála Honházi).

F O T C H U L O J O T I.

§. 36.

A’ meghalt Honházi Császár Feleségeinek példás vetekedése.

Fotchulojoti emeltetett Honházi után a’ Birodalomra olly kötéssel, hogy ennek halála után az ő öttse Itutchyasu, a’ kinek az Attya’ végső rendelése szerint a’ Báttya előtt kellett vólna Fejedelemnek lenni, bírná az Országot. Ez a’ végzés lett erántok, minekiutánna a’ Király’ Feleségei közzűl kettő erkőltsös vetekedést tarta, mellyben egyik a’ másiknak fiára mintegy erőszakosan tolta az Országlást, ritka példájára az Aszszonyi Nemnek, a’ melly igen ritkán szokta magától elmellékelni a’ méltóságra vezető alkalmatosságot. Lám hogy a’ régi Magyar Aszszonyságokban is vóltak olly nevezetes erkőlts szeretők, a’ kiknek halhatatlan tselekedete, Unokájiknak örökös példája lehet!

Ebben a szakaszban tehát megjelenik Itutchyasu néven az a személy akit kínai karakterrel 伊屠智牙師 néven jegyzett le a krónika. Maga Fotchulojoti szintén Huhanye fia egy korábbi feleségétől. Ő egy másik honlapon (www.allempires.com/article/index.php?q=The_Xiong_Nu_Empire) Fu-Chu-Ley-Ju-Di /Pozhulonuti/復株累若提 néven szerepel.

Nangzhiyasi (Uchilonoti), a Huhanyét követő 4. fejedelem, szintén előfordul Szekér Aloysius-nál. A következő szakaszban:

O U T C H O U L I E O U J O T I.

§. 40.

A’ Sinai Császár a’ Hunnusohhoz idegenséget mutat.

Outchoulieoujoti, a’ ki előbb Nangtchijasu nevet viselt, az öttse után Fejedelem lett. Ez midőn Uralkodását kezdené, a’ Fiját azonnal kezességbeli zálogúl a’ Sinai Udvarhoz kűldé, a’ melly szokást az előtte lévő Fejedelmek is meg szoktak tartani. Ez vólt tudniillik a’ Sinai Birodalom kórmányozásának egy fő szertartása, hogy a’ szomszéd Tartományoknak Királyjaitól, a’ kikkel frigyet kötöttek, azonnal kezességbéli zálogot kívánnának; közönségesen pedig azon Királyoknak valamelly magzatját, a’ kikkel frigyet kötöttek; a’ kik a’ Császári Udvarnál minden tiszteletben tartattak. Elküldé tehát illy formán Outchoulieoujoti is az ő Fiját a’ Sinai Udvarhoz…

E „Nagyijász” nevű uralkodónk tehát az, aki egyes kínai krónikákban a Wu-Zhou-Liu-Ju-Di /Uchilonoti/烏珠留若提 néven (www.websters-online dictionary.org/definition/english/Hu/Hun.html) szerepel (és még vagy 70 hasonló honlapon is), de más honlapokon Wu-Chu-Liu-Jo-Ti (Otyuru) néven (www.berndjosefjansen.de/Daten/pg_00067.htm) és több (mintegy 15) honlapon a Nangzhiyasi (kínai karakterrel: 囊知牙斯) néven szerepel.

P U N U H.

§. 46.

Juusnak az ő Fija eránt tett rendelései haszontalanok lettek.

A’ meghalt Fejedelemnek fija Punuh vala, a’ kinek még éltében az Országlásra útat illy formán tsinált vala az Attya: Tchijasut a’ maga tulajdon Báttyát, a’ kire mint Napkeleti Királyi Helytartóra a’ Hunnok törvényes szokása szerint a’ Fejedelemség nézett, Juus megölette, hogy ne lenne, a’ ki Punuhot a’ Birodalom elfoglalásában meggátolná; de Tehijasuval olly magot temetett el a’ főldbe, a’ mellyből nagyobb zene-bona tsirázott, mint sem ha azt életben maradni engedte vólna, úgyhogy a’ Napkeleti Hunnusok Birodalmára utólsó romlást hoza; mert Peus nevű Herczeg Outchouljoti, már ez előtt 34. esztendővel meghalt Császárnak fija, Punuhval veszekedni kezdett a’ Birodalomról, először ugyan szóval, utóbb fegyverre is keltek…

Amíg Yituzhiyashi-nak és Nangzhiyasi-nak szerepel a neve a világhálón számos történeti iratban, kínai karakterekkel is lejegyezve, addig Tehijasu-nak a nevét nem találjuk meg ott. Valószínű azonban, hogy Szekér Aloysius forrás is De Guignes volt és a kínai krónikák a Szekér Aloysius által bemutatott anyagnál is részletesebbek. Az említett királylista egy formája Szász Béla: A hunok története, Atilla Nagykirály című könyvében is megjelenik. Érdemes a sok említett névből összeálló királylisták egy szeletét itt is bemutatnunk.

 Hun királylisták, dinasztiák szerint

A Hun Birodalmat szervezni kezdő Tou-Man nagykirálytól indulva a következő királylistát találjuk egy forráshelyként jelentős honlapon: (www.websters-online-dictionary.org/definition/english/Hu/Hun.html)

240 - 209                (Tumen Tu-Man Tengriqut)

209 - 174                 Mo-Tun /MAO-TUN/ Batur Tengriqut/

174 - 161                 Ki-Ok /Kokkhan/

161 - 126                 Chun-Chin /Kunkhan/

126 - 114                 I-Tsin-Xien /El'chishye/

114 - 105                 Wu-Wey /Uvey/

105 - 102/1              Wu-Shi-Lu-Ir /Uyshilar/

102/1 - 101/0           Zhou-Li-Hu /Kulighu/

2nd dynasty (Name unknown)

101/0 - 96               Chu-Di-Hu /Qutighu/

96                            Possible unknown ruler

96 - 85                     Hu-Lu-Ku /Hulugu/

3rd dynasty

85 - 68                     Huandi /Chuangdi/

68 - 60                     Hsu-Lu and Chuan-Chou /Shuluy Qanghuy/ 

60 - 58                     Uyanquti 

58 - 31                     Ho-Han-Yeh /Khukhenye I/

58 - 56                     Bosiuytang-Zhuki (West)       

58 - 57                     Huge (Northwest)                   

58 - 56                     Cheli (Southwest)                   

58 - 57                     Uji (Northwest)                        

56 - 54                     Zhunzhen (West)                     

55 - 47                     Zhizhi-Guduhu (East)             

31 - 20                     Fu-Chu-Ley-Ju-Di /Pozhulonuti/

20 - 12                     Su-Xie-Ju-Di /Shuzhunoti/

12 - 8                       Che-Ya-Ju-Di /Qiyanoti/

11 - 10                     Ulunoti烏累若提     

8 BCE - 13 CE        Wu-Zhou-Liu-Ju-Di /Uchilonoti/烏珠留若提

4th (The Split) dynasty

13 - 18                     Wu-Ley-Ju-Di /Ulunoti/烏累若提 (restored)

18 - 46                     Hu-Tu-Ir-Shi-Tao-Gao-Ju-Di /Ghuduarshi Davganoti/

18 - 19                     Xiuybudan                    

21 - 46                     Udatqu                           

46                            Wu-Ta-Ti-Ho

46 - 48                     Pu-Nu /Panu/

 Figyeljük meg a Huhanye fiainak neve végén szereplő noti közös szóképletet. Szász Béla írja, hogy Huhanye fiainak a kínai udvar rendeléséből kellett használnia egy dzsok-ti elnevezést,  ami azt  jelenti, hogy „szüleit tisztelő”. Ugyanez a szóképlet a következő honlapon Huhanye fiainál a Roudi betűkkel van átírva.

Mao-tun-tól Pu-nu-ig a következő királylistát adja a

www.allempires.com/article/index.php?q=The_Xiong_Nu_Empire c. honlap:

00. Touman - not a Chanyu

01. Modu, 201-174 BC

02. Laoshang, 174-160 BC

03. Junchen, 160-127 BC

04. Yizhixie, 127-114 BC

05. Wuwei, 114-104 BC

06. Zhanshilu, 104-102 BC

07. Goulihu, 102-101 BC

08. Judihou, 101-96 BC

09. Hulugu, 96-85 BC

10. Huyendi, 85-70 BC

11. Xulüquanqu, 70-60 BC

12. Woyenqudi, 60-58 BC

13. Huhanye, 58-31 BC

14. Zhizhi, 56-36 BC

15. Fuzhulei Ruodi, 30-20 BC

16. Souxie Ruodi, 20-11 BC

17. Cheya Ruodi, 11-7 BC

18. Wuzhuliu Ruodi, 7 BC-AD 14

19. Wulei Ruodi, AD 14-19

20. Huduershidaogao Ruodi, AD 19-47

Rulers of the Northern Xiongnu:

21. Punu, AD 47-84

Egy ujgur nyelvű honlap "Uyghurlar" (The Uyghurs) című, Turghun Almas által Almaty-ben (Alma Atában)a "Kazakstan" Kiadónál 1992-ben kiadott munkájából (1. kötet, 180 – 185 old.) idézi a következő hun királylistát (The Hun Tangriquts), ahol tehát Almas az uralkodókat tengrikut-nak nevezi: http://www.uygur.org/enorg/history/tangriqut.html

3 240 - 210 BC Tumen Tangriqut

4 210 - 174 BC Batur Tangriqut

5 174 -161 BC Kokkhan

6 161 - 126 BC Kunkhan

7 126 - 114 BC El Chishi

8 114 - 105 BC Ovi

9 105 - 102 BC Uyshilar

10 102 - 101 BC Kulighu

11 101 - 96 BC Qutighu

12 96 - 85 BC Ghuliqu

13 86 - 85 BC Ghuyandi

14 68 - 60 BC Shuluy Qanghuy

15 60 - 58 BC Uyanquti

16 58 - 31 BC Qoghoshar (Khukheniy I.)

17 56 - 36 BC Kutiosh

18 31 - 20 BC Pozhulonuti

19 20 -12 BC Shuzhunoti

20 12 - 8 BC Qiyanoti

21 8 BC - 13 AD Uchilonoti

22 13 - 18 AD Ulunoti

23 18 - 46 AD Ghuduarshi Davganoti

24 21 - 46 AD Udatqu

E lista érdekessége, hogy megadja Huhanye korábbi nevét is: Qoghoshar. A Kr. e. 31-től Kr. u. 46-ig uralkodó Huhanye leszármazottak nevénél itt is a noti névszakasz áll. De e három különböző királylista bemutatása is elegendő arra, hogy érzékelhessük, mindnek vannak egyedi adatai és ezért fontos összehasonlítási forrást jelentenek a hun uralkodók neveiről. Olyan nevekről, amelyek között a mai magyarból ill. a kaukázusi hunok hun-örmény szótárából való adatok is megjelennek.

E honlapok anyaga rendkívül gazdag és érdemes összegyűjteni a magyarral kapcsolatos részleteket azon is túlmenően, hogy a 3 ijászt fejedelemnévként valószínűsítettük. Fontos, hogy az örmények által lejegyzett örmény-hun szótárban több itt megjelenő hun szó és több régi hun uralkodó neve is szerepel. Az Iszfaháni kódexben megtalálható a kínaiak által Maotun-nak nevezett Madü szó,   ami az első birodalomalapító nagy hun király neve. Részletek az Iszfaháni kódexből:

harcoló, harcos: vitesi(I)

ijász: vijesi(I)

Madü (a Nagy): Hun fejedelmek neve, rang megjelölést is jelent.

Örményre thagavor (király)-ként fordították. A kínai megjelölés: Modu.

Rutichun: legendabeli keleti hun király, Kína területén háborúzott a tartományurakkal, államot alakított, szövetségese volt a "ti" nép törzsfőnökeinek, ezt a népet egyes sinológusok ősi türk népnek tartják (Kr. e. 6.-5. szd.). Később több nyugati hun vezér neve is: valószínű jelentése: kemény harcos.

Tesviju: jelentése: tűzes íj. Keleti hun király

A hun királyok listáján szereplő nevek közül tehát a hun-örmény szótárban valószínűleg a Rutichun  (Qutighu) is megjelenik a Madü (Mao-tun) mellett. Ugyancsak valószínűsithetjük a Tesviju-t is. Másoljuk ide a leggazdagabb királylistának a hun szavakat valószínűleg tartalmazó neveit:

209 - 174         Mo-Tun/MAO-TUN/Batur Tengriqut/ (a Madüész, Midasz nevek is, stb.)

101/0 - 96        Chu-Di-Hu/Qutighu/且提侯 , aki valószínüleg a szótár Rutichun fejedelme

60 - 58             Uyanquti/握衍(月句)提 , ahol a hun-örmény szótár guzi - gut(z)i szava jelenik meg

8 Kr.e. - 13 Kr. u. Wu-Zhou-Liu-Ju-Di/Uchilonoti/烏珠留若提 másik nevén Nangzhiyasi. 

Innnentől a Déli Hunok királyai jönnek, sok guzi névvégződéssel:

59-63                     XienTungShiChouTi/ShtongsiSuyghuti/

63-85                     HuYehShihChouHuTi/GhushiShisu Quti/

88-93                     Xiu-Lan-Shi-Hu-Di/Shulan Shisu Quti/

94-98                     TindushsuQuti/TingTuShiJuHuTi/

Kr. u. 98-tól          Wanchi Shisu Quti/Wan-Si-Ju-Ti/

118-124                 Wanchi Shisu Quti/Wan-Si-Ju-Ti/

124-127/128          Wu-Chi-Hu-Shi-Jo/Uzhqushsu Quti/

127/128-140/142   Chu-Chi-Ju-Shi-Ju-Ju-Chin/Kutino Shisu Quti/

143-147                  Hu-Lan-Ju-Shi-Ju-Ju-Chin/Ghoranno Shisu Quti/

147-172/177           I-Ling-Shi-Chou-Chin/Illin Shisu Quti/

172-177/178           Utno Shisu Quti/

177/178-179           Hu-Ching/Ghuzhin/

188-195                  Di-Chi-Shi-Chou-Hu/Qizi Shisu Quti/

 Itt a lista második felében a quti név ismétlődik a királynevek végén. Itt is kiejtés szerint adhattak kínai karaktert a neveknek, mert a latin betűs Quti kifejezést többféle karakterpárral írták le a kínaiak.  Az egyik a 侯提 karakterpár, amiből az első, a hou, a régi kínai hercegi rangsorban a marquess jele is (www.brainyencyclopedia.com/encyclopedia/w/wa/wang_mang.html).

Az összehasonlító fölsorolással tehát rá kívántunk mutatni arra, hogy a kínai történeti irodalom anyaga sok szempontból még kiaknázható, különösen az új hun-örmény szótár anyagával történő összehasonlítás útján.

Zárszó:

Az, hogy Huhanye korábban, még 55-ben született fiának a neve szintén ijász, Nangzhiyasi, valószínübbé teszi a Yituzhiyashi Vitéz-íjász olvasatát. Logikus összefüggésnek látszik az is, hogy mindkét íjász név Huhanye idején került be a kínai krónikákba. A hunok egy része valószínüleg   azt  a közös "finnugor-magyar-hun" nyelvünket beszélte, ami a kaukázusi örmény kódexekben is le van írva a Meszrop püspök által 400 táján megadott örmény betűkkel, illetve a krétai kódexben görög betűkkel. Jó lenne megfejteni a kínai betűkkel leírt hun uralkodói neveket, mert azok  között  még  más magyar hangzásúak is fölismerhetők lehetnek.

A hun királylisták tanulmányozás a következő sejtést veti föl a szerzőben. Az ordoszi hunok az Eurázsiában a sztyeppén több ezer éve lovat tartó és műveltségüket terjesztő hun-magyar-szkíta nép és a szomszédságukban élő törökös népek ötvözete volt. Törökös nyelvekből értelmezhető  nevekre sokan rámutattak már a névanyag elemzése kapcsán (itt Szász Béla A hunok története c. könyvét említem csak, hívatkozásaival). Elképzelhető, hogy a török nyelvű csoportok az idők folyamán egyre nagyobb súllyal bírtak a hunok között. Valószínű lehet az a sejtés is, hogy Huhanye a területileg (délen, Ordoszban) hozzá tartozó ősibb, ordoszi, "finnugor-magyar-hun" nyelvű csoportokat  "vitte be" Kínába, mint déli (más megnevezéssel keleti) hunokat. A kínai hercegnőtől, Wang Csou-csüntől született fiúnak adott magyar hangzású névvel egyrészt családi hagyományt követett, mert egy fiát már ijásznak nevezte. De az is lehet, hogy az északi hunoktól történő elszakadását, a már  megkezdett különállását akarta erősíteni ezzel is. A behódolt hunoknak ez a nyelve jutott el messzebbre, Csöcsiang és Fucsien tartományokba, talán részben áttelepítések, részben katonai feladatok végrehajtása folytán. Erről tanúskodnak azok a nyelvemlékeink, amiket Csöcsiang és Fucsien tartományokban gyűjtöttek. Erről tanúskodnak azok a források is, amik jelzik, hogy az ősi Kínában még sokkal elterjedtebb volt a magyar eredetű (tehát a hun-magyar-szkíta közös ősnyelvből eredő) szavak használata. Kevés dolog jelzi ezt szebben, mint a kínai űrhajó neve. A szen-csou persze Kínát is jelenti, szimbolikusan, de a jelentése az is: szent csónak. Éppen ez történt más magyar szavakkal is: a végük lekopott. Ahogy ezt az Adathorizontok Eurázsiában c. füzetben közreadtuk, Hu Dzin-Ya kínai utazó a Magyarhoz hasonló sajátosságok egy kínai nyelvjárásban című írásában (Pesti Hirlap, 1932. 54. évf. 34. sz. 14 old.) közread 50 szót Kína Csökiang (ma Zhejiang-nak írják) tartományából, An-Tju városából, amit 1926-ban használnak. Ezeken éppen az látszik, hogy a végük  kopott  csak  le  2000 év alatt!

Kína tele van sok olyan rejtéllyel, ami a mi nyelvünket és történelmünket érinti.

2006, augusztus 10.

Szerző:   Bérczi Szaniszló

Forrás és képek: hungaryfirst.hu