Csak érdekességképp. Tudjátok hogyan is hívják románul országuk belső történelmi területeit, vagyis a román állam magterületeit? Kapaszkodjatok meg. UNGROVLACHIA, nem vicc, ez a neve. Nem kell túl sok ismeret ahhoz hogy rájöjjünk mit is jelent ez az elnevezés. Ungrovlachia azaz Magyaroláhia, vagyis egy olyan magyar terület, melyre oláhok költöztek. Keressetek rá, érdekes olvasmányok találhatóak ezen a néven.

Vicces nem? Nekik nem.

Izzadnak is az oláhok rendesen, így biztos ami biztos gyorsan át is nevezték Ungrovlachiát cári Romániának, viccet félretéve Románországnak.

(kép forrása)

Az még csak hab a tortán hogy mikor már körvonalazódni látszott hogy a nagy román uralkodó dinasztia vagyis a Basarab család nem is román volt gyorsan leállították a további kutatást. Ekkora bukást nem engedhet meg az így is recsegő ropogó román történelemtudat. Ha tudományosan is bizonyosságot nyer mindaz, melyet egyébként tudunk hogy a román uralkodócsalád kumán vagyis kun származású volt, összeomlana a román világ.

így 2012-ben le is állították a további kutatásokat, hogy mentsék az eddigi menthetőt.

" Egy leállított tudományos kutatás

Az új kulturális miniszter, Puiu Haşotti (képünk) 2012. június végén leállíttatta azokat a régészeti feltárásokat, amelyek célja a Basarab-dinasztiához tartozó havaselvi vajdák származásának  megállapítása. A miniszter álszent módon sírgyalázást emleget." (részlet a forrásban megjelölt cikkből) (forrás)

"Nagyon röviden nézzük a terület névtörténetét az ezredfordulótól. Előtte természetesen Etelköz magyari népei lakták e területeket: 1) Besenyőország: a 894-902. évi magyar honegyesítést követően 1070-ig; 2) Kunország: a XI. századtól a kunok és az úzok uralják a területeket. 1227-től  IV.  Béla  magyar  király  felveszi  a  Rex  Cumanie,  Kunország  királya  címet;  3)  Ungrovlachia (Ungro─Vlachia) 1324-ben még magyar hűbéri terület, élén I. Károly Róbert király Basarab vajdája áll. 1330-ban a poszádai csatától számítják a havasalföldi román történelmet. " (forrás)

/nimródnépe.blog.hu/

„Tetemre hívom itt a Duna partján a magyar fővárost: ez a város megtagadta ezeréves múltját, ez a város sárba tiporta koronáját, nemzeti színeit, és vörös rongyokba öltözött. Ez a város börtönre vetette, kiüldözte a hazából annak legjobbjait és egy év alatt elprédálta összes javainkat.”
(Horthy Miklós, 1919. november 16.)

"1919. november 16-án vonult be Budapestre az általa szervezett Nemzeti Hadsereg élén Horthy Miklós, a proletárdiktatúrát felváltó forradalmi rendszer „erős embere.” Az admirális érkezése – mely esemény pontosan a Károlyi-féle népköztársaság kikiáltásának évfordulójára esett – egy új, negyedszázados korszak kezdetét jelezte, melynek szimbóluma – kormányzói minőségben – éppen maga Horthy lett.

Horthy Miklós, aki politikai pályafutását – és sok szempontból magyarországi közéleti szereplését is – a Szegeden megalakított és többször átszervezett forradalmi kormányban kezdte meg, 1919 augusztusában lépett önálló útra, miután a Fővezérség létrehozásával katonaságát kivonta a minisztériumi befolyás alól. Ezt az önállósodást az jelezte leginkább, hogy a későbbi kormányzó a nyár során Siófokra tette át székhelyét, és felduzzasztotta a Nemzeti Hadsereget, ami 1919 őszére Magyarország legjelentősebb fegyveres alakulata lett.

Horthynak ebből a szempontból sem Szegeden, sem a románok által megszállt Budapesten székelő Friedrich-kormány tekintetében nem akadt párja, hiszen a fővárosban szerveződő polgárőrség nem vehette fel a versenyt a Nemzeti Hadsereg reguláris alakulataival, melyek célja az ország védelme és a rend fenntartása mellett a további forradalmak megelőzése volt. Horthy mindeközben katonatiszt helyett mindinkább politikusként viselkedett, ugyanis szeptember során megpróbált engedélyt szerezni az antanttól serege – 80 000 főre való – további növelésére. Ezzel ugyan nem aratott sikert, azt azonban elérte elérte, hogy a tanácsköztársaságot megbuktató oláh martalóc csapatok befejezzék nyugati irányú előrenyomulásukat.

A kezében összpontosuló haderőn kívül ez a magatartás is hozzájárult ahhoz, hogy Horthy a kormányok fölé emelkedhetett, amit budapesti meghívása mellett – a Friedrich-kabinet októberben két lakosztályt ajánlott fel a fővezérnek a Gellért Szállóban – az antant hatalmak által Magyarországra küldött Clerk-misszió kitüntetett figyelme is jelzett. A George Russel Clerk brit diplomata által szervezett november 5-i tárgyaláson Horthy is részt vett, így a megbeszélésen belátható közelségbe került a budapesti bevonulás időpontja; figyelemre méltó, hogy ezen az ülésen gróf Bethlen István már a későbbi kormányzó támogatójaként lépett fel.

A fehér terrorról terjedő hírek miatt a Nemzeti Hadsereg várható érkezése sokakban félelmet keltett, azt azonban tudnunk kell, hogy mindmáig nem került elő olyan parancs vagy bármilyen közvetlen bizonyíték, amely igazolta volna, hogy Horthy a különítményesek rémtetteire utasítást adott volna. November 5-én viszont ígéretet tett a rend fenntartására, a bevonulás előtti napokban pedig a fővárosi zsidóság Siófokra látogató küldötteit is megnyugtatta. Az antant utasítása nyomán aztán november közepére a román alakulatok kiürítették Budapestet, és egészen a Tiszántúlig vonultak vissza, így e hónap 16-án a Nemzeti Hadsereg birtokába vehette a magyar fővárost.

A fővezér vonata korán reggel érkezett meg a Kelenföldi pályaudvarra, ahonnan hatalmas pompával vonult be fehér lován a Bartók Béla úton a város szívébe. Budapest polgármestere, Bódy Tivadar a Duna partján, a Szent Gellért téren köszöntötte Horthyt, aki híres beszédében „tetemre hívta” a magyar fővárost, felrótta neki, hogy „vörös rongyokba öltözött”, egyúttal azonban megbocsátásáról biztosította hallgatóságát. A bevonulás tehát a félelmekkel ellentétben nem torkollott antiszemita pogromokba és politikai hajtóvadászatba, bár az vitathatatlan, hogy a konszolidáció folyamatának megindulásáig a Prónay-Héjjas-féle fehérterrorista különítmények gyakran terrorizálták Budapest lakosságát.

Horthy Miklós a bevonulás után lefoglalta a Gellért Szállót a Fővezérség számára, ahonnan a katonai vezetés a későbbiekben komoly hatást gyakorolt a politikai folyamatokra, ám sohasem törekedett arra, hogy diktátori hatalmat biztosítson az admirálisnak. Horthy befolyását a közös célok szolgálatába állította, vagyis arra törekedett, hogy egy, az antant által elismert kormány álljon Magyarország élére, mely kijuthat majd a békekonferenciára, és lezárhatja a világháborús konfliktust, másfelől pedig rendet teremthet az új határok közé szoruló államban. Ennek nyomán november 24-én megalakult a „koncentrációs” – vagyis koalíciós – Huszár-kabinet, mely 1920 januárjában delegációt küldött Párizsba, egyúttal pedig sikeresen levezényelte az első nemzetgyűlési választásokat. Horthy ebben a még formálódó rendszerben az államfői pozíciót célozta meg magának, melyet a királyság visszaállítása okán – az 1920. március 1-jei parlamenti szavazás után – kormányzóként foglalhatott el."

forrás: internet
kép: internet

2018-ban készült riporttal emlékezünk

Jól jegyezd meg nem az a lényeg, hogy hunok vagyunk vagy szkíták, vagy kunok, vagy Jászok, hogy sumerből jöttünk vagy az Altajból, netán az Ural mellől, az sem ha a Kárpát-medence a mindenünk. Ők támadnak és támadni fognak.

Fröcsögnek és uszítanak. Gyűlölnek mindent, ami magyar, dilettánsak, tízmillió hülyének tartanak minket, ők akarják megmondani kik is vagyunk, pedig azt csak mi magunk tudhatjuk szívünkben.

Ne zavarjon sose, ha az egyik a szíriuszról, a másik az altajról származik, ne zavarjon, ha az egyik hun a másik szkíta. Magyarok vagyunk mindannyian így együtt mindenestől!

Nem mi vagyunk összezavarodva, a dilettantizmus a túl oldalon van. Már mindent megtennének csak mi ne legyünk. A történelmünket, a hitünket és mindent, ami mi vagyunk, ezért zavarják össze. Ne ijedj meg, mert választékosan beszél, jól ír. Professzorként adja elő magát vagy legalább értelmiséginek, de tartsd magad és légy büszke, az ilyenek gyűlöltek és gyűlölni is fognak. Ilyenek voltak mindég és azok is maradnak. Morogva fölényeskedve köpködnek, ők "tudják" a tutit, majd ők megmondják, hogy ki a magyar, vagyis hogy senki sem magyar, ez a rögeszméjük. A lelkedet akarják. Elég, ha csak meginogsz. Hogy akkor most kinek higgyek? Most akkor kelet vagy nyugat? Jobbról vagy balról?  Írva vagy íratlanul?

Tedd fel magadnak a kérdést! Kinek higgyek?

Csak és kizárólag egy ember van, akinek hitelt adhatsz, és az te magad vagy.

Nem azon kell rágódni, hogy ki hogyan látja a múltat. Minket magyarokat összeköt a múltunk a létünk. Ők ezt használják fegyverként ellenünk. Ékes magyar szóval állítanak bennünket egymás ellen, hogy ők a nevető harmadikként figyeljék, ahogy egymást szedjük szét nem létező, de művileg általuk létrehozott problémákkal.

Ők mindig megmondják majd nekünk a tutit. Ők lesznek a "szakemberek".

Te melyik világban szeretnél élni? Tedd fel magadnak a kérdést!

Egy boldog és összetartó társadalomban vagy egy olyanban ahol neked megmondják a tutit, hogy te ki is vagy, helyesbítek ki is lehetsz, mit engednek meg neked?! 

Választhatsz!

Lehetsz egy sunnyogó, fejét szomorúan leeresztett jött-ment finnugribugris kozmopolita akinek minden büdös ami magyar. Vagy lehetsz büszke magyar, akit mindig is gyűlőlni fognak, mert boldog vagy és mersz az lenni, aki vagy. 

Inkább legyen minden magyar ezerszer szíriuszi, hun, szkíta, vagy sumer, mint egyszer is megalázkodó finnugor.

Vetkőzd le gátlásaid!

A szemükben örökké egy dilettáns hülye maradsz, de légy inkább boldog és büszke magyar, mint a kis kedvenc pincsi kutyájuk kiknek, ha jókedvük van, megengedik, hogy a farukat nyaldosd.

Választhatsz! Ne feledd sosem késő!

kép: internet

Lélegzetelállító képek Budapestről

videó forrása: internet

forrás: internet