forrás: internet

(részlet)

kapcsolódó korábbi cikkeink: 

A szarmata hatalomátvétel (cikk a szkíta hegemónia első megroppanásáról)
Nem minden szláv, amely annak tűnik (Gondolatok a nyelvi érintkezések irányáról)

"Hosszabb időn keresztül tartó szomszédság vagy együttélés sohasem marad nyomtalanul a népek életében. Két vagy több nép között, amelyet egymás közelébe sodort a sors, mindig kialakul valami kapcsolat. Akár barátságos, akár ellenséges ez a viszony, előbb-utóbb rákényszeríti őket egymás életének, társadalmi és katonai szervezetének, szellemi és anyagi műveltségének megismerésére és az ahhoz való alkalmazkodásra. Mindez természetszerűen új fogalmak megismerésével jár. Mivel pedig az új fogalmak mindig a nyelvben is visszatükröződnek, egy nyelv szókincsének vizsgálata arra is rávilágít, hogy az illető nép az idők folyamán milyen népekkel került kapcsolatba, sőt sokszor arra is következtethetünk belőle, hogy ez a kapcsolat milyen erős volt és milyen térre terjedt ki. Ezért a nyelvtudománynak ez a része, a szavak eredetének vizsgálata, már régóta egyik legfontosabb ága az őstörténetnek, azaz a történet azon részének, amelyre vonatkozólag írott forrásokkal nem rendelkezünk. A nyelv ősi eredeti szókincse a nyelvet beszélő népnek más népekhez való rokonságát bizonyítja, a kölcsönszavak pedig - és nincs nép a világon, amelynek kölcsönszavai ne volnának - elárulják, hogy milyen idegen népekkel érintkezett.

Természetes, hogy az ezeréves magyar-szláv érintkezésnek is megvannak a maga nyomai a nyelvben. Találunk szláv kifejezéseket a magyar nyelvben és viszont magyar szavakat a környező szláv népek nyelvében. Hogy ezek a kölcsönszavak milyen fogalomkörökre vonatkoznak, és mit jelentenek, azt alább két részben mutatjuk be. Az első részben a szláv nyelv magyar elemeinek korai szakaszával, a másodikban pedig a szláv nyelveknek magyar jövevényeivel kései középkori hatásaival foglalkozunk.

 Magyar elemek a szláv nyelvekben. (részlet)

A magyarság a Kárpát-medence területére a kelet-európai füves pusztamezőkről érkezett. Életmódja, gazdasági és társadalmi berendezkedése, egész szellemi és anyagi műveltsége természetesen lényegében azonos volt az eurázsiai puszták népeinek életmódjával és műveltségével, szókincse is ezt tükrözte.

Az új fogalmakat a lassan kialakuló még szétszórt szlávság természetesen attól a néptől tanulta, amellyel találkozott az évszázadok során. Ez pedig - néhány apró szigettől eltekintve - a szkíta, vagyis más néven a magyar volt. A szláv nyelvekben a szavak közt tehát főleg magyar elemeket találunk.

Növény- és állatvilág. A magyarság sok szót adott a vele kapcsolatba lépett népeknek, ilyen pl. a jávor vagy juhar (szláv jávor), jegenye (szláv jagnjed), lúc (szláv/uc), boróka (szláv borovka). Egyéb fái közül átvették a cser- (cer), berkenye (brekynja) és a tiszafa (tisa) nevét. A bokorféleségek közül a bodza (buzja), galagonya (glogynja), málna (maiina), rekettye (rakyta) bokroknak. Az egyéb növények közül a lapu (lopuch), borostyán (brstan), cirok (sirhk), iszalag (svlak), páfrány, régi páprád (paprat), és szittyó (sitje), a gomba (goba), a moh-moha (rrrbh), a galy (golj).

A gyümölcsfák közül az almát, körtét, meggyet nem találjuk szláv nyelvekben, viszont  magyarból való a szilva (sliva), a cseresznye (cresnja) és a barack (brasky) neve. Vadon élő gyümölcseink neve közül az eper ősi, míg a másik elnevezés átkerült a szláv nyelvekbe szamóca (samonica). Konyhanövényeink között alig van, ami ne került volna át: hagyma, borsó. A legrégibb réteget itt a szkíta nevű növények alkotják: bab (bob), kapor (kopr), lencse (leca), cékla (svekla), répa (répa), uborka, régebben ugorka (ugorka), retek (retky), murok (mrky).

Sokkal több a magyarból átvett madárnevek száma: csíz (ciz), galamb (golqb), gerlíce (grlica), ráró, egy sólyomfajta neve, (cseh, tót raroh), szajkó (sojka), szalonka (slQka), szarka (sraka, straka), veréb (vrab-ec).

Feltűnően sok a magyar a víziállatok neve között: csuka (scuka), galóca (glavatica), kárász (karas), márna (mrena), viza (viza), pisztráng (pstrqg), rák (rak), vidra (vydra) stb. Valószínű hogy szkíta eredetű a halikra neve is (ikra).

A halászmesterség szakkifejezései közül megemlítjük a varsa (vrsa), szegye (sedja), lésza (lésa) és a szák (sak) szavakat. Ezek mellett különböző vidékeken még más magyar eredetű kifejezések is élnek.

A vadászat kifejezései közül, amelyek a legnagyobbrészt ősiek, a magyarból kerültek át a számszeríj, eredetileg számszerigy (samostrél), a puzdra (puzdro) és a pagony, az erdőnek az a része, amely a vadászok és a hajtók között van.

Földmívelés és állattenyésztés. A magyarság már a honvisszafoglalás előtt is ismerte a földmívelés elemeit, amint azt a szánt, vet, arat, eke, tarló, búza, boglya stb. kifejezések világosan bizonyítják. A szláv nyelvekbe átkerült szavaból is van rengeteg fontos gazdasági növény, így a már említett babon és lencsén kívül a rozs (roz), zab (zob), repce (répica) neveit, a gabonaneműek összefoglaló neve, a gabona (gobino) és a kalász (klas). Ugyancsak a szkítából való a gabonavetemények fő dudvája, a konkoly (kQkolj). A szántófölddel kapcsolatos kifejezések közül magyar a barázda (brazda), mesgye (mezda), parlag (prélog), ugar (ugor). A szántóföld javításával kapcsolatos ganéj (gnoj), a szántással az eke részei között a csoroszlya (créslo) és az ösztöke (styk). A learatott gabonával kapcsolatos kifejezései közül az asztag (stog), a csép (cepy), a szalma (slama) és a polyva (pleva) magyar eredetűek.

Teljesen magyar eredetű a szénagyűjtés szókincse. Ez természetes is, mert a magyarság régebbi hazájában is ismerte az istállótartást, így magyar eredetű a széna (séno), kasza (kosa), gereblye (grablje), abrak (obrok), korpa (krupa). Az ökörfogat intézménye amint azt az iga (igo) és járom (jarbm) nevei mutatják. Ezzel szemben a pásztor (pastyr), kanca (konica), patkó (podkova) és a zabola (zobalo) kifejezések olyan fogalmakra terjedtek el, amelyek már az őshazában régi ősi szónak számíthattak. Így pl. a honvisszafoglaláskori sírokban nagyszámú zabola-leletek igazolják a zabola ismeretét."

Fenti szöveg az eredeti korhű javítása.

a javított szöveg eredetije: magyar-szláv nyelvi érintkezések
kép: internet

"Jól jegyezd meg román!

Nem a bátorságod vagy a harci erényed miatt lett tied országom keleti fele. Nem büszke és kemény harc volt művelésed.

Ingatag talaj melyen állsz ezt te is tudod.
Jó farvizen eveztél de a dicsőség nem a tiéd!

Tudd román hogy a dicstelenség gyümölcse ingatag mocsár!
Tudom hogy félsz de bűnöd elől nem bújhatsz el.

Ember még lehetsz ha szembenézel mindezzel vagy a feledés lesz becstelenséged jutalma."

szerk.: nimrodnepe.blog.hu
eredeti kép forrása: internet

A nagy háborúba belecitálták, Trianonban keresztre feszítették, a második világháborúban kivéreztették, '56-ban sírba tették, majd elföldelték s, ahol csak tudták magyartalanítottak ősi hazánkban, kívül, s belül. Még ma is csak szellemként tekintenek ránk, mi nem "létezünk", "sosem voltunk", de ordítanak és rettegnek, mert vagyunk és feltámadunk, mindig s mindenkor, a nemzet jámbor de öklét megrázza, s ha kell a legjobbkor csap oda hol a világ pusztítói ássák, de már önnön s a világ sírját.

szöveg: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
kép forrása és készítő az alábbi linken: facebook

"Kigyúlt a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünkön égi öröm lángol át.