A 100 éves Romániának, a 63 éves Junckernek és az alig fél évszázados Európai Uniónak a több mint 1000 éves Magyar államból csak azt üzenjük, hogy magyar világ lesz Erdélyben!
Forrás: 888.hu / facebook
A 100 éves Romániának, a 63 éves Junckernek és az alig fél évszázados Európai Uniónak a több mint 1000 éves Magyar államból csak azt üzenjük, hogy magyar világ lesz Erdélyben!
Forrás: 888.hu / facebook
Melyek voltak azok a területek, ahová a szkíta népek folyamatosan költöztek az elmúlt három ezer évben?
Melyik az a nép, amelyet az elmúlt ezer évben más népek szkítának neveztek és tartottak?
Melyik az a nép, amely magát szkítának tartotta, tartja?
Melyik az a nép, amely sem rómára, sem perzsára, sem kínai népre sem egyéb más népre nem vezeti vissza eredetét, csakis a szkítára, vagyis a hunra?
Melyik az a nép, amely csak és kizárólag a szkíta-hun ősökre vezette mindig is vissza magát, és erről az összes krónikája is így vall?
Melyik az a nép, amelynek uralkodóit minden időben szkíta királyoknak nevezték?
Melyik az a nép, amely azért választotta központjának azt a területet ahol él, mert ott mindig olyan nyelvű népek éltek, mint ő?
Melyik az a nép, a melynek elnevezései egyértelműen a szkíta ősiséget mutatják?
Melyik aza a nép, amely még akkor is szkíta-hun eredetűnek tartotta magát, mikor ez a közvélemény ezt negatív örökségnek tartotta?
Melyik az a nép, amely mind a mai napig Nimród/Ménrót leszármazottjának tekinti?
Melyik az a nép, amely kultúrája, megegyezett és megegyezik a szkíta kultúrával, és teljesen természetes utódja annak?
Melyik az a nép, amely harcmodora, megegyezett és megegyezik a szkíta harcmodorral, és teljesen természetes utódja annak?
és végül egy finnugor nép büszkén vállalja magát finnugor népnek, de egy szkíta nép viszont büszkén vállalja magát szkíta népnek!
A végére érve, az összes kérdésre, ha a magyar néppel kapcsolatban jutnak eszedbe gondolatok, az nem a véletlen műve.
Reméljük, létezik más nép is amely az összes kérdésre tud válaszolni és magát szkítának tart(hat)ja.
Ha ezekre a kérdésekre leadott válaszok illenek népedre, akkor szkíta vagy!
(Ezek után kapálózhatnak a szlávok, vagy a perzsák és egyéb népek. Nem mindegy hogy valaki ténylegesen szkíta, vagy csak a szkíta kultúra részbeni örököse!) Természetesen a legnagyobb öröm mindenki számára ha sok nép tartja magát így vagy úgy a szkítaság örökösének. Csak kultúrharcot ne csináljanak belőle!
Szerző: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Kép: Internet
"Duzzogó hangvételű lejáratócikkek jelentek meg az ellenzéki médiában, amiért a Budapesti Operettszínház új, nemzeti érzelmű vezetése egy musicallel készül a trianoni gyalázat századik évfordulójára.
A balliberálisok alig kapnak levegőt: hogyhogy meg mernek emlékezni a legnagyobb magyar tragédiáról?! Hallatlan! Ám ezzel újra csak azt bizonyítják, amit legkésőbb 2004. december 5. óta mindenki tud róluk: hidegen hagyják őket nemzeti sorskérdéseink, fájdalmaink.
Sőt, Erdély elcsatolását is szívesen megünneplik, mint Medgyessy, ha azzal belerúghatnak egyet a magyarságba.
„Trianon-musicallel száll be a kultúrharcba az operettszínház” – ezzel a címmel írt hüledező cikket csütörtökön a hvg.hu.
A történet előzménye, hogy októberben Kiss B. Attilát választották meg a Budapesti Operettszínház főigazgatójának, akinek a balettigazgatója Apáti Bence balettművész, a Magyar Idők főmunkatársa lesz. Jövő februártól öt esztendőre szól a megbízatásuk. Nos, Apáti miatt jó néhány ballib kolléga heveny hisztigörcsöt kapott. Ennek tünetei – úgymint nyilvánosság előtti artikulátlan nyerítés és aggódás – már az eredmény előtt elkezdődött, és azóta is tart. Eleinte az fájt nekik, hogy milyen rossz lesz, ha esetleg ők lesznek az operettszínház új vezetői.
Hogy miért? Hát mert Apáti nemzeti érzelmű ember, aki liberóékkal ellentétben nem gyűlöli a kormányt, tehát nem az ő kutyájuk kölke. Ilyen ember pedig szerintük ne legyen balettigazgató. Most pedig, hogy aggodalmaik dacára mégis ő lett, elkezdték a szokásos játszadozásukat: az élő fába is belekötnek, aljaskodnak. A hvg.hu például egy „komoly” névtelen forrást is bevetett:
Kiss B. Atilla hozza a mentét, Apáti Bence pedig a pitbullokat – magyarázza egy színházi ember, miért a Magyar Művészeti Akadémia tagja, az operaénekes Kiss B. Atilla és a balettcipőt a kormánypárti publicista tollára cserélő Apáti Bence vezetheti jövő februártól a nemrégiben sok vihart megélt Operettszínházat.
Ezután megjövendölték:
az új vezetéssel össze fog omlani az operettszínház költségvetése. (Mint tudjuk, a balliberális média tele van kiváló jósokkal. Például milyen ügyesen előre látták, hogy Orbán legkésőbb 2011-ben megbukik, a magyar gazdaság nem bírja ki az IMF nélkül, a határkerítés nem állítja meg a migrációt, vagy hogy nem tudjuk megrendezni az úszóvébét.) Amúgy magunk között szólva: a kedves ellenzéki tollnokok teljesen dilisek! Hát ha annyira csípi a szemüket Apáti Bence közéleti munkássága, éppen hogy egyengetniük kéne előtte az utat vissza a balettba, hátha akkor kevesebb ideje jut (őket) bosszantó cikkeket írni, meg a Keménymagban vitézkedni. Ez lenne a logikus – és éppen ezért nem ezt csinálják. Hogy miért, ne kérdezzék. Nem tudom.
De vissza a kiindulópontunkhoz! „Trianon musicallel száll be a kultúrharcba az operettszínház” – háborog a hvg.hu, és háborgását szinte szó szerint átveszi az Index, a 24.hu és a 168 Óra is. És ugyanezzel a lendülettel mindjárt hülyét is csinálnak magukból. A pályázatok ugyanis három hete nyilvánosak, azóta mindenki, akit érdekelt, elolvashatta, mit ígér Kiss B. Attila. A több mint százoldalas anyagban ott van feketén-fehéren, hogy a 2020/2021-es szezonban a szokásos évi négy bemutató közül az utolsó, negyedik egy Trianonhoz kapcsolódó mű lesz.
De hát mi ebben a hírértékű?
Ép lelkületű nemzetek megemlékeznek győzelmeikről és tragédiáikról egyaránt. Inkább arról kéne leleplező anyagot készítenie az ellenzéki szennymédiának, mely kulturális intézmények nem készülnek semmivel Trianon évfordulójára, kik azok a magyar intézményvezetők, akik elszabotálják ezt, és magasról tesznek az országcsonkításra. Őket kéne lekapni a tíz körmükről.
Persze, hogy nem fogják.
Ők azokért a kultúrterroristákért lelkesednek, akik az ilyen csip-csup, „nemzetieskedő” témákat messzire elkerülik. Akik nem „magyarkodnak”, mivel megtanulták a leckét az átkosban: tekintettel kell lenni a szomszéd népek érzékenységére… Így hát a HVG és társai örökös hőse és kulturális orákuluma például az az Alföldi Róbert, aki a magyar Nemzeti Színházban engedte volna ünnepelni a románoknak Erdély elcsatolását 2010-ben! Innen nézve nem az a csoda, hogy ezek a figurák szarnak Trianonra, a magyarok fájdalmára, hanem az, hogy csak néha ünneplik meg az országcsonkolást. Mint például 2002-ben, amikor együtt koccintott Erdély elcsatolására az akkori magyar és román kormányfő, Medgyessy Péter és Adrian Nastase.
Egyébként pedig: mi köze Trianonnak a kultúrharchoz? Az égvilágon semmi! Hisz Trianon mindannyiunk arculcsapása. Nemcsak a jobboldali magyaroké, hanem a baloldaliaké és a liberálisoké is. A klasszikust idézve: „Magyar az, akinek fáj Trianon – a többi csak állampolgár”. Ám ilyenkor kibújik a szög a zsákból! (Mint 2002. december 1-jén vagy 2004. december 5-én.) Azzal, hogy a magyar nemzet közös tragédiáját az ellenzékiek gúnyolódva „átlökik” a jobboldalra, mintegy jelezve, őket és a ballib haverokat ez a téma hidegen hagyja, saját homlokukra égetnek billogot.
Önmagukat rekesztik ki a nemzetből."
Cikk és kép forrása: vilagfigyelo.com
Ismerjük az elmúlt száz év oktatási mechanizmusát. Mindent csak átvettünk, amit nem az se a mienk. Mivel az ember örül, hogy napi feladatai zsúfoltságában megszerzi a betevőt, nincs ideje utánanézni dolgoknak. A betevő az első, így volt és így lesz, és ha egy nemzet el van szegényítve, meg van nyomorítva, nem tud foglalkozni kultúrájával múltjával. Így könnyen befolyásolhatóvá válik.
Így történt nyelvünk szétszabdalásával is, mert nemcsak országunk testét tépték szét a haramiák, hanem nyelvünket és múltunkat is ott tépték, ott taposták ahol és ahol nem szégyellték.
Ismerjük már a tézist, elnyomót kiállt az elnyomó! A legjobb fegyverük ellenünk, hogy a saját elnyomó rendszerüket vetítik rá az áldozatokra, így nyerve támadási felületet és jogalapot a bűntudat mentesítésére.
Na de kanyarodjunk vissza fő témánkra.
Csak néhány szóban foglalkozzunk egy a „szláv” nyelvekben is meglévő szavakkal.
Mai témánk a szláv VÁROS elnevezés.
Eredetét tekintve most nem szeretnék belemenni, ez nem része cikkünknek. Minden valószínűség szerint Szkíta-Szarmata eredetű szó, de ami bizonyos, hogy a szlávok tőlük kapták és nekünk ez a szó szkíta örökségünk, persze a magyarban más formában van jelen.
Járjuk körbe a город (gorod), град (grad) város jelentésű szavakat. Most belecsapunk a nehezébe, mert ez a szó különleges az ilyen típusú szavak esetében.
Könnyebb dolgunk lenne néhány egyszerűbb szóval foglalkozni, mint például:
PUT, PUTY(путь) = (P)+ ÚT
KAMENY/KÁMENY(камень) = KŐ, SZIKLA, magyarul KEMÉNY
BESZED, BESZEDOVATY(беседовать) = MEGBESZÉLNI, MEGTÁRGYALNI VALAMIT
Lehetne folytatni. Itt a lényeg az csupán annyi, hogy mindenféle előzetes vizsgálat nélkül, minden olyan szót, amely a magyarban is megbvan és egyéb szláv nyelvekben is megvan, azt automatikusan a magyar nyelv rovására szláv eredetű szónak titulálták. Viszont ha megvizsgáljuk a szavak eredetét, jelentését, szóbokrait, rájövünk, hogy az állítólagosan átvett szavak 99,99%-a eredetileg is magyar szó volt. Ezek nagy része belső keletkezésű szó. Minimális az átvett szavak aránya.
Az elmúlt 20 évben több angol szó került be „ideiglenesen” nyelvünkbe, mint szláv szó az elmúlt ezer évben összesen.
Na de nézzük meg a GOROD, GRAD szócsaládot.
Ha tudjuk, hogy honnan ered és mit keresünk, pofon egyszerű a tétel, viszont alap esetben nem könnyű visszafejteni e szavak alap eredeti formáját, jelentését.
A végeredmény az ősi KÖR szavunk lesz, de nem olyan egyszerűen, mint gondolnánk.
Mai magyarban a GOROD, GRAD szavakat nem használjuk, ebben a formában valószínű mi nem is használtuk.
Frissítés: A magyar nyelvben létezik és használt szó a GARÁD.
Tüskés sövényből, gallyakból, szalmából, trágyából, gizgazból rakott kerítés. Elsősorban a fátlan Alföldön készítettek így kerítést a porták, még inkább a → kertek (→ szálláskertek), némely nyom szerint települések köré. Gyakori volt a garád mint az → akol, → karám, → szalmakarám és más állattenyésztést szolgáló építmény fala, kerítése is. A garád a különböző szláv nyelvekben is, körülKERÍTett hely, istálló, ól jelentésű szó eredetileg.(Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970)
Garádja, gárgya a. m. kerítés, sövény, gát, töltés, gémes kút kerítése. (kislexikon, Pallas nagylexikon alapján)
Egyedül a szintén torzult változat a GRÁDICS szó maradt meg szintén vár, később magaslat és lépcső jelentéssel.
Az általunk korábban használt szó, amely ehhez a szóbokorhoz tartozik, az a KARÁD szavunk. Ma már ez a szó sem mond sokat nekünk, hacsak nem jut eszünkbe egy régi színésznőnk neve Karády Kataliné.
Ahhoz hogy közelebb kerüljünk, a szó eredetéhez, tudnunk kell, hogy mi is az a város? Amint rájövünk, hogy a városok, vagyis inkább mondanám a települések egy olyan területek, amelyek védelem szempontjából körül vannak kerítve, egyből átlátjuk miből áll össze ez a szócsalád.
Azaz minden olyan terület, amely fallal van körülvéve. De ugyanez a helyzet az állatok istállójával is.
KARÁD, GARÁD = magyar KERÍT, körbekerít, talán eredetileg ez a szavunk jelenthetett települést is.
KARÁM= elkerített terület, istálló (jelenleg türk eredetűnek írják „hivatalosék”, mert a tatár nyelvben is meg van KORÁM-ként.
Egyéb szavak még a karámra, KARÁN, KARÁNY, HARÁM
Dunántúlon inkább KORLÁT, KOLLÁT
KERT= elkerített, körbevett, elkülönített terület
Még a KERET is elkerített terület, akár a képkeret.
A GOROD és annak rövid változata a GRAD, a mi KERÍT szavunk egy más nyelvbe átkerült változata. Azt is meg merem kockáztatni, hogy eredetileg a szláv nyelvekben is KOROT, KRAT lehetett a kiejtés, ezt már nem tudjuk. De annak, aki foglalkozott már kicsit is a nyelvekkel, az tudja, hogy a K, H, G hangzók bármikor könnyen megváltozhatnak és egymással felcserélhetőek.
KERT, KERÍT
GRAD, GOROD
HRAD
Innen erednek a német területen lévő GRATZ, KÖNIGRATZ nevek is.
Másik szócsalád, mely szintén a KÖR szavunkra megy vissza a GYŐR, GYŰRŰ szavunk, mely szintén elkerített, általában kör alakú települést jelent.
A KÖR (statikus), GÖR (dinamikus) szópárra most nem térek ki de tanulmányt érdemlő szavak. Nagyon érdekes és szerteágazó alap szavai a magyar nyelvünknek.
Biztos vagyok benne, hogy vannak e szavainkról szép és tartalmas tanulmányok. Cikkünk nem a teljességet tudja itt bemutatni, inkább csak próbál kaput nyitni, megmutatni nyelvünk szépségeit, képzőképességét azoknak, akiknek ez a téma még újdonság.
Mivel a középkorban a vár építészet miatt elterjedt a VÁR+OS elnevezés ezért az egyéb más elnevezések nyelvünkben háttérbe szorultak, vagy megszűnt a használatuk.
Szerző: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Borítókép: /nimrodnepe.blog.hu/
"Száz évvel ezelőtt ezekben a napokban még bőven folyt az első világháború. November 13-án aláírták a Belgrádi egyezményt, amely jelentősen korlátozta Magyarország hadseregét, és kimondta, hogy segítenünk kell az antant hatalmak esetleges, területeinken való zavartalan áthaladását.
Az egyezmény továbbá azt is leszögezte, hogy az antant országok nem avatkozhatnak be Magyarország belügyeibe, illetve kijelöltek egy demarkációs vonalat, ami pont Szeged alatt húzódott.
Magyarország határain belül létrehozott demarkációs vonalak elhelyezkedése
forrás: internet
Papíron tehát a vonaltól az ország belseje felé fekvő területek védve voltak az ellenséges seregektől, egészen addig, amíg az egyezményben leírtakra fittyet hányva november 17-én
| a szerb hadsereg több, mint ezer katonájával megszállta Szőreget és Újszegedet.
Elfoglalták a postát, a vasútállomást, a községházat és a csendőrlaktanyát. Az épp a környéken áthaladó vonatokat, egy Temesvár-Budapest és egy Arad-Szeged szerelvényt a nyílt pályán megállították és ott őrizték őket. Somogyi Szilveszternek, Szeged akkori polgármesterének a szerbek azt mondták, csupán rendfenntartani jöttek. A következő napokban korlátozták a két hidat (a közúti hidat csak nappal lehetett használni), leállították az újszegedi villamosokat és közölték a helyi sajtóval, hogy nincs parancsuk Szeged elfoglalására.
Eleinte békésen teltek a napok. A szerb katonák és a magyar rendőrök közösen ügyeltek arra, hogy ne üsse fel baj a fejét. A lakosság türelmes volt, nem volt jele készülő lázadásnak. A következő esztendő telén aztán fordult a helyzet, a szerbek egyértelművé tették, hogy számukra nem ideiglenes a fennállás, hanem igényt tartanak Újszegedre.
| 1919. február 4-én megalapították Újszeged szerb községet.
Aznap hajnalban újszegediek sokasága költözött át Szegedre. A hídon át kocsin, szekéren vitték ingóságaikat. Az esemény délután négyig tartott, ekkor a szerbek lezárták a hidat.
Újszegedet további két és fél éven át tartotta markában a szerb haderő. 1921. augusztus 21-én virradóra a szerb katonák nyomtalanul eltűntek a városból, ahogyan annak a béketárgyalások szerint is történnie kellett. Hajnalra már csak a kordon maradt, amit még nem bontottak el, ekkorra állítólag ezernyi szegedi gyűlt össze a környéken. Háromnegyed ötkor Janky Kocsárd tábornok és egysége kettős rendbe fejlődve, vidám katonazene-szóra vonult át a hídon a polgárok éljenzésére. A városrészt Quentin francia törzsszázados adta vissza a hadseregen keresztül a városnak.
Somogyi Szilveszter polgármester a következő sorokkal üdvözölte Újszegedet.
„Kedves szegedi Testvéreim! Örömmel szorít ma keblére benneteket az anyaváros, melynek két és fél évig elszakított, legkedvesebb gyermekei voltatok. Amikor a híd lezárult és elbúcsúztunk egymástól, – bár semmi alapos okunk nem volt rá, – mégis úgy éreztük, hogy rövid viszontlátásra búcsúzunk. Nem hittük, nem hihettük, hogy ennek az ősi, nagy alföldi metropolisnak egy városrészét bármily kérlelhetetlen kezek is kiszakítsák az anya testéből.”"
Szerkesztő: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
A nyitókép illusztráció. Fotó: Moravecz János / Fortepan
Forrás és teljes cikk: http://szegeder.hu
Szerkesztő: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/