"Száz évvel ezelőtt ezekben a napokban még bőven folyt az első világháború. November 13-án aláírták a Belgrádi egyezményt, amely jelentősen korlátozta Magyarország hadseregét, és kimondta, hogy segítenünk kell az antant hatalmak esetleges, területeinken való zavartalan áthaladását.

Az egyezmény továbbá azt is leszögezte, hogy az antant országok nem avatkozhatnak be Magyarország belügyeibe, illetve kijelöltek egy demarkációs vonalat, ami pont Szeged alatt húzódott.

Magyarország határain belül létrehozott demarkációs vonalak elhelyezkedése
forrás: internet

Papíron tehát a vonaltól az ország belseje felé fekvő területek védve voltak az ellenséges seregektől, egészen addig, amíg az egyezményben leírtakra fittyet hányva november 17-én

    | a szerb hadsereg több, mint ezer katonájával megszállta Szőreget és Újszegedet.

Elfoglalták a postát, a vasútállomást, a községházat és a csendőrlaktanyát. Az épp a környéken áthaladó vonatokat, egy Temesvár-Budapest és egy Arad-Szeged szerelvényt a nyílt pályán megállították és ott őrizték őket. Somogyi Szilveszternek, Szeged akkori polgármesterének a szerbek azt mondták, csupán rendfenntartani jöttek. A következő napokban korlátozták a két hidat (a közúti hidat csak nappal lehetett használni), leállították az újszegedi villamosokat és közölték a helyi sajtóval, hogy nincs parancsuk Szeged elfoglalására.

Eleinte békésen teltek a napok. A szerb katonák és a magyar rendőrök közösen ügyeltek arra, hogy ne üsse fel baj a fejét. A lakosság türelmes volt, nem volt jele készülő lázadásnak. A következő esztendő telén aztán fordult a helyzet, a szerbek egyértelművé tették, hogy számukra nem ideiglenes a fennállás, hanem igényt tartanak Újszegedre.

    | 1919. február 4-én megalapították Újszeged szerb községet.

Aznap hajnalban újszegediek sokasága költözött át Szegedre. A hídon át kocsin, szekéren vitték ingóságaikat. Az esemény délután négyig tartott, ekkor a szerbek lezárták a hidat.

Újszegedet további két és fél éven át tartotta markában a szerb haderő. 1921. augusztus 21-én virradóra a szerb katonák nyomtalanul eltűntek a városból, ahogyan annak a béketárgyalások szerint is történnie kellett. Hajnalra már csak a kordon maradt, amit még nem bontottak el, ekkorra állítólag ezernyi szegedi gyűlt össze a környéken. Háromnegyed ötkor Janky Kocsárd tábornok és egysége kettős rendbe fejlődve, vidám katonazene-szóra vonult át a hídon a polgárok éljenzésére. A városrészt Quentin francia törzsszázados adta vissza a hadseregen keresztül a városnak.

Somogyi Szilveszter polgármester a következő sorokkal üdvözölte Újszegedet.

„Kedves szegedi Testvéreim! Örömmel szorít ma keblére benneteket az anyaváros, melynek két és fél évig elszakított, legkedvesebb gyermekei voltatok. Amikor a híd lezárult és elbúcsúztunk egymástól, – bár semmi alapos okunk nem volt rá, – mégis úgy éreztük, hogy rövid viszontlátásra búcsúzunk. Nem hittük, nem hihettük, hogy ennek az ősi, nagy alföldi metropolisnak egy városrészét bármily kérlelhetetlen kezek is kiszakítsák az anya testéből.”"

Szerkesztő: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
A nyitókép illusztráció. Fotó: Moravecz János / Fortepan
Forrás és teljes cikk: http://szegeder.hu