cikk: 2009

kép:internet

"szentkatolnai Bálint Gábor szakmai tevékenységét Magyarországon a mai napig nem ismerik el, holott külföldön őt tartják a magyar mongolisztika megalapítójának. Valószínűleg azért nem esett szó róla, mert tevékenysége éppen az finnugor-török háborúra esett, és a fiatal kutató, aki közel 30 nyelven beszélt, sajátos nyelvészeti álláspontot alakított ki, nem csatlakozott egyik táborhoz sem, és keményen harcba szállt igazáért Hunfalvy Pállal és Budenz Józseffel.

(Érdemes kitérni arra, hogy nem jó az ugor-török háború kifejezés, helyesebb lenne a finnugor-török elnevezés. Hogy miért?! Mert az ugor=szkíta, a finnugor meg finnugor. Természetesen a magyarság ugor vagyis szkíta eredetét nem tudták kitörölni a finnugristák, ezért a szkítákra használt ugor nevet torzították végül bele a finnugor nyelvelméletbe elfedve népünk szkíta származását és identitását.

Ezért nem mindegy kinek a szájából halljuk azt hogy ugor! A török meg természetesen nem egyenlő a szkítával, sem a hunnal, attól függetlenül hogy távoli rokonnépeknek tekinthetők, akik mindösszesen megörökölték őseink szkíta kultúráját.

De ha tágabban szeretnénk értelmezni a dolgokat akkor felesleges is a nyelvészeti harc, mert az összes valódi ragozó nyelv egy helyről származik, de ezen nyelveket beszélő népeknek csak egy része volt az, mely kialakította a ma ismert szkíta civilizációt. szerk.)

Utóbbival több vitája is támadt, és Budenz volt az, aki szakmai féltékenységből akart leszámolni ellenlábasával. Megakadályozta, hogy Bálint önálló mongolisztikai tanszéket hozzon létre Budapesten, sőt meg is szüntették ottani állását, magántanárként tanított keleti nyelveket, majd akadémiai segélyét is megvonták. Újszerű nézeteit nem értették meg kortársai, emiatt elterjesztették róla, hogy dilettáns, és a magyart minden más nyelvvel rokonítja.

Ezzel szemben Bálint munkáiból világosan kiderül, hogy ő az akkori nemzetközi elnevezésekben szereplő „turáni”, vagy „szkíta” népek nyelvét akarta tanulmányozni, és azok hasonlóságait kimutatni és elemezni. Bálint közel 20 évre külföldre ment, majd hazatérte után Kolozsváron kapott tanszékvezetői állást, ahol úttörő munkát végzett: vezetése alatt ez az intézmény volt a legnívósabb egész Európában, csak ott lehetett például japán nyelvet, vagy éppen kabardot tanulni, de a mongol nyelv is ritkaságszámba ment az öreg kontinensen. Bálint Gábor tudományos igényű publikációi az Erdélyi Múzeumban jelentek meg, de fontos kultúrtörténeti cikkeit a Székely Nemzetben közölte: ilyen például Dzsingisz kán végrendelete, vagy a buddhizmusról szóló elmélkedése.

Bálint Gábort a Magyar Akadémia azét küldte ki a kalmükök, majd a mongolok közé, hogy tanulmányozza a magyar és a mongol nyelv közti hasonlóságot. Fő pártfogója, az akadémikus Fogarasi János ugyanis nagyon közelinek tartotta a két nyelvet. Bálint négy éves kutatóútja után hazatért, és az Akadémián be is számolt gyűjtőútjáról. Bálint azonban nem magyar-mongol rokonságról beszélt, hanem rájött arra, hogy annak alapja a hun lehetett és ezért az utóbbiakról is gyűjtött néhány forrásadatot. Deguignes védelmében állást foglal az ázsiai hun és az európai hunok azonosságáról, és már akkor megállapította, hogy a kínai krónikákban szereplő xiong-nu kifejezés a kínai fogalomírás szerint egy hun, vagy hunnu alakot ad vissza. Sőt kimutatta, hogy a tamul és a szanszkrit nyelvben a hun szó „huna” alakban van jelen, ami azt mutatta, hogy hunok Észak-Indiában éltek. Sőt, a szakirodalomban talált egy huni népet, akik a dél-kínai Jünan tartományban éltek, Bálint őt is a hunok utódainak tartotta. Ezt legutóbb a koreai régész, Kang In Uk igazolta.

Miután a székelyek mozgalmat indítottak hazahozatalára és elérték, hogy a neves tudóst kinevezzék a kolozsvári Ferenc József tudományegyetem Urál-altaji tanszékének vezetésére, Bálint otthagyta athéni katedráját és 1891-ben hazatért. Még munkába állása előtt szülőfalujában összeállította hatalmas gyűjtésen alapuló tamul-német szótárát, melynek cédula anyaga talán még ma is megtalálható a Székely Nemzeti Múzeumban. Ezen szótárával szintén az európai kutatók élére emelkedhetett volna, ha külföldön széles körben megismerik munkásságát, hiszen elsők között volt, aki felfedezte a dél-indiai nyelv fontosságát a közép-ázsiai népek és a magyarok nyelvének tanulmányozásában. Mindenesetre ő volt az első olyan európai tudós, aki német-dravida szótárt írt, hiszen előtte csak az angol Caldwell jelentetett meg nyelvtani összefoglalót, angol nyelven. Sajnos, még az angol tudós műve sem váltott ki hatást a magyar nyelvészekből, sőt, jóformán senki sem hivatkozott rá.

A tamil és a magyar nyelv közötti kapcsolat kutatását így brit tudósok kezdték meg, akik a 19. század folyamán többször megfordultak az indiai gyarmatokon, és megismerhették az ottani népek nyelvét és műveltségét. Rájöttek arra, hogy a tamil/dravida nyelv nem tartozhat az „indoeurópai” nyelvcsaládba. Elsőként Rasmus Rask, híres dán nyelvész mondta ki, hogy a dravida szkíta nyelv lehet, és ezt a többiek széles körben elfogadták. Maga Caldwell, a tamil nyelv kutatója is hasonlóan vélekedett, sőt ki kell hangsúlyozni, hogy angol és francia nyelvészek az ékiratok nyelvét is akkoriban szkítának/magyarnak gondolták. A 19. században Max Müller hatására a szkíta elnevezést felváltotta ugyan a turáni elnevezés, de azt mondhatjuk, hogy végeredményben a két kifejezés ugyanazt jelenti

Míg nálunk az ugor-török háború után tilalmas témává vált minden új nyelvészeti elmélet, amely nem a finn (ma: uráli) elméletet támasztja alá, addig Nyugat-Európában folytatódott a többféle kutatási irány. A tamul nyelv magyarhoz fűződő kapcsolatát komoly nyugati nyelvtudósok is helyesnek tartották, és ma is végeznek ilyen irányú kutatásokat. Az 1960-as években készült el az első angol-tamul etimológiai szótár, és akkoriban több nyelvész is kimutatta a tamil-uráli nyelvek kapcsolatát. Ma már többen úgy vélik, hogy a tamilok elődei Közép-Ázsiából, majd Pakisztánból vándoroltak délre, és nyelvük szkíta-fajta lehetett. Így utólag tehát az angolszász kutatók igazolták az elfeledett és sokat rágalmazott székely tudósunk igazát.

Bálint Gábor 1895-ben részt vett a Zichy-expedíciban, és eljutott a Kaukázusba. Ott megtanulta a kabard nyelvet, melyet a magyarral nagyon közelinek talált. Hazatérve kiadott egy kabard-magyar-latin szótárat, amelyet azóta is a világ legjobbjának tartanak, sőt ma már fontos nyelvemlék is. A kabardok kapcsán Bálint csak futólag szólt a kaukázusi magyarok utódairól, valamint Madzsar város romjairól. Ezt a témát később Bendefy László kutatta, aki pápai bullákkal igazolta, hogy még 1329-ben is volt az ottani magyaroknak királya, Gyerentyán. Veres Péter etnográfus szerint a Kaukázus térség kutatásában a legjelentősebb eredményt kétség kívül Bálint Gábor érte el, aki hosszú tanulmányútja során a Zichy-expedíció keretében 1885-ben, amikor az adige nyelvet, pontosabban annak, keleti kabard dialektus-csoportját behatóan tanulmányozta. Veres szerint ezzel a Kaukázus hegyi között végzett, voltaképpen mostanáig felülmúlhatatlan nyelvészeti teljesítményével a nemzetközi tudományosságban elévülhetetlen érdemeket szerzett, nevét örökre beírta a kaukazológia aranykönyvébe.

Bálint nyelvészeti munkái után, 1901-ben megírta „A honfoglalás revíziója” c. kötetét, melyben visszatért a hun kérdésre. Megállapította, hogy a mongol nyelvben található sok magyar szó hasonlóságának csak egyetlenegy magyarázata lehet: az igaz nemzeti hagyomány Hunorról és Magorról. Bálint a mongol történelem kapcsán is megemlíti a hunokkal való szoros kapcsolatot. Azt állította, hogy számos mongol törzsnév megtalálható a székely-magyar nemzetnél, sőt az életmódra és az anyagi kultúra tárgyaira utaló szavak is a hun rokonság bizonyítékai. Ugyancsak Bálint Gábor világított rá arra, hogy a hunok története nem a Volgánál, vagy a Donnál kezdődik, hanem Kína szomszédságában, sőt már akkor rájött arra, hogy a hun műveltség szempontjából a kínai és nem a perzsa hatásokat kell figyelembe venni. Ezt a 20. században a sinológusok szintúgy megerősítették.

A könyve azonban a mai napig kiértékelésre vár, abban ugyanis Bálint nem mert nyelvészként állást foglalni bizonyos kérdésekben, hiszen ismerte korlátait, és a nyelvészet eredményeit nem tartotta egyedüli jó megoldásnak. A publikációiból, valamint a megmaradt könyveiből kiderül, hogy Bálint nem csak jól ismerte a külföldi és hazai szakirodalmat, de helyszíni tapasztalatai alapján rengeteg fontos adattal gazdagította magyar tudományt."

forrás: /mult-kor.hu/

Made in Hungária

Hungária szülötte, ez nem csak emberekre tárgyakra vonatkozik, hanem magára a kultúrára, a történelem egészére, minden ami ez alatt a név alatt összegezhető.

Hungária, Dzsungária, Kangaria, mind visszamutat a mai országunkra, Atilla Hungáriájára, a Masszagéta közép-ázsiai ókori Hungáriánkra, és az egyik legrégebbi CHNGR államra, melyet most torzan sumernak neveznek.

Ez egy régi mánia,

A mánia, kettős jelentésű, jelenti a makacsságot, a kitartást, az elszántságot. Emellett jelzi Máni tevékenységét a világban. Máni az ókor végének  és a kora középkori világ egyik legelterjedtebb keresztény irányzatának a létrehozója. A mai római és görög kereszténységtől független keresztény világ egyik legnagyobb hatású ókeresztény ága a nesztoriánus kereszténység mellett.

Mikor szombat este
Zsúfolt volt az a tánciskola.

Szombat este a népek nyüzsgését jelezheti, amikor megannyi nép között  csendesen és méltóságteljesen emelkedik ki kultúránk egy ősi "magból". Emellett  itt a szombat este a sokaság nyüzsgését jelenti elsősorban, nem a napnak van itt szerepe. A sokaság, melyből kialakul valami egységes, kiemelkedő világnézet.

És a fénylő lap gitár,
Szabad új ritmust vibrál,
Ami fellobbant és el nem hamvad
Hát nem csoda,
Hogy a szívem lángolt,
A huszadik nyár volt,
Most vagy soha.

Népeink, melyek a saját akaratuk nélkül nem szűnnek meg létezni. Külső erők nem szűntethetik meg. Kiemelkedik a tömegből ez az új szabad világ, és irányzat, ezzel egy új minőséget mutat meg, mely égő fáklyaként világítja be a régi világot, és hogy lehet így is élni, tisztán és becsületesen. Ezt a tisztaságot nem lehet elpusztítani.

Elindult vágy és remény,

Népeink kultúrája reménysugarat adott a világnak, egy vágyképet tár elénk, hogy mi minden hozható ki a világból, mennyi jóság és szeretet, mi mindent lehet felépíteni, ha szeretnénk. Példát mutat nekünk Hunor és Magyar története, hogy lehet egymásért is élni, nem úgy mint azok a népek akik egymás elnyomásából éltek vagy élnek ma is.

kísérte árny és fény,

A munka nem volt mindig könnyű, mert voltak akadályok, problémák amiket meg kellett oldani, de ott volt a tudat és az akarat a sikerhez. Emellett mindig ott voltak az elnyomók akik a tudásunkat, a kultúránkat akarták a magukénak tudni, majd mindig a teljes elpusztításunkra törtek, de teljesen sohasem tudtak megtörni minket. Mind ahányszor eltemettek minket mi újra kihajtottunk, mert nem tudták hogy magok vagyunk. (csak a mai országunk 1100 éves, nemzetünk évezredeken át ível a múltban, megannyi régi már letűnt országainkon keresztül.)

és közben megtanultam újjászületni én.

Bármikor is összeomlott mindaz amit felépítettünk, mindig újra tudtuk kezdeni, a tenni akarás a vágy a világ szebbé tételére, mindig erőt adott nekünk, hogy akár a nulláról is hatalmas dolgokat alkossunk.

Made in Hungária,
Minden álmom otthona,

Hungária, a bennünk lévő minden jóság és vágy megtestesítője, ezért ő lehet az amely álmaink kezdete és teljessége egyben. Hungária az évezredeken átívelő világkép megtestesítője a magyarság számára.

Mennyi szép és szeszélyes mágia

Jelezheti a magyarság ősi vallását, vállalását a világ jobbá tételére. Az ősi vallásrendszerünket a szkíta máguspapok tanításait, a magyarság varázslatos történelmét.

Made in Hungária,
Ez az a mánia.
Aki hű volt hozzám
Nincs mit megbánnia.

Aki valóban képes volt magyarként élni és átérezni mindazt ami magyar, nem a pénz és a napi civilizációs szeszélyek irányították, az megkapja az örök igazságot. Aki apró pénzre nem váltotta fel magyarságát annak soha sincs mit megbánnia. De ha meg is tette és megbánta de visszatért mindig vissza lett fogadva.

 Mert szólni csak itt tudok,
Míg a szívem szólni hagy,
Hiszen itt voltam én nagyon kicsi ,
És lettem kicsit nagy,
És ez a szív százszor,
Újra fel lángol,
Ha velem vagy.

A magyarságunk szeretete és az abban való hitünk, akárhányszor is elnyomják, újra fellángol. Ha mi magyarok megtaláljuk egymást és összefogunk, boldog világot tudunk építeni, és senki nem győzheti le a magyarságot. Túl régi és tapasztalt ez a nemzet már hogy újat tudjanak mutatni nekünk. Az egységes tudat mindig felül tud emelkedni az elnyomók dezinformációs hullámain.
 

(Nem tudjuk, hogy eredetileg valójában volt-e ilyen gondolat a szöveg megírásakor a készítők részéről, de egy magyar ember számára, aki már egy kicsit is ismeri történelmünket és képes az ezredéveket szívében átérezni, az érteni fogja a dalszöveg ezen mondanivalóját is. )

(olvasónktól)

 Ha esetleg kedvet kaptál a dalhoz is:

Úgy néz ki a szerbek felvásárolták a várost. Legalábbis ez derül ki abból, ahogyan kialakításra került a szegeden nyíló szerb kulturális központ épületének homlokzata.

Persze kérdezzük mi, a magyartalan és lélektelen proli országlakók között megbúvó még létező magyar emberek, hogy  A MAGYAR FELIRAT HOL VAN???

Ez nem szerbia, mégcsak nem is a megszállás alatt álló régi Délvidékünk.

Ez ma Magyarország, ez Szeged... Lehet hogy holnap már ez áll a városhatárban Segedin... 

Itt tartunk... 

szerk.

kép: olvasónktól