"1358. február 18-án született meg a Zárai béke. Zára (horvátul: Zadar) dalmát városban kötött békét Velencével I. (Nagy) Lajos magyar király. Az egész tengerpart Raguzától Révsebesig (Fiume,Rijeka) feltétel nélkül Magyarországhoz került.Zára, Zadar, Nemzeti tér Kép: wikipedia

A korábbi időkben Szent László magyar király horvátországi hódításait folytatva Könyves Kálmán 1105-ben foglalta el a dalmát városokat. Ettől kezdve évszázadokon át Dalmácia birtokáért folytatott küzdelem határozta meg a velencei-magyar kapcsolatokat. 

A XIV. század első évtizedében Velence újra kiterjesztette fennhatóságát a partvidékre. Nagy Lajos 1345-ben azonban harc nélkül visszahódította a területet. Zárát viszont nem sikerült birtokba vennie, mert Velence tengeri-szárazföldi ostrom alá vette a várost. I. Lajos 1346 júliusában újra megpróbálta meghódítani Zárát, támadása azonban súlyos vereséggel végződött. Így a város feltétel nélkül megadta magát Velencének.

A magyar uralkodó nyolc évre fegyverszünetet kötött a Velencei Köztársasággal, majd 1356-ban ismét támadást indított annak szárazföldi területei ellen, de kudarcot vallott Treviso falainál. Ezt követően a magyar-velencei háború újra Dalmáciában folytatódott, ahol 1357 nyarán a magyar uralkodó meghódította Spalato és Trau városát. Szeptemberben pedig seregével bevette Zárát is a helybeli magyarbarát polgárok segítségével. 1357 végére Sebenico (ma: Sibenik), 1358 elejére pedig Nona városa is a magyar koronához került.

Zára,Zadar, Ferences kolostor Kép: wikipedia

A sikeres hadjáratot követően kötött békét Lajos király a Velencei Köztársasággal Zárában, a ferences kolostorban. Velence lemondott mind a városok, mind a szigetek feletti uralomról, elismerte a magyar királyt és utódait a terület egyedüli urának és a dalmát hajóknak szabad kereskedést biztosított az Adrián. Az egész tengerpart Raguzától a mai Rijeka vidékéig feltétel nélkül Magyarországhoz került. A velencei dózse lemondott dalmát és horvát hercegi címéről is, Lajos uralkodása alatt pedig nem is vált kérdésessé a magyar korona fennhatósága Dalmácia fölött. Nagy Lajos 1342-1382 közötti uralkodása idején a Magyar Királyság nagyhatalommá vált Európában."

forrás: /www.hetedhetorszag.hu/

kép: internet

"A Szent István Légiója Közösség juttatta el szerkesztőségünknek azt a filmet, melyet a közelmúltban mutatott be a Russia Today orosz hírcsatorna. A film egy kifejezetten részletes és pontos ismertetést ad Magyarország jelenlegi helyzetéről, illetve bemutatja azt a történelmi múltat, melynek következtében az ország gazdaságilag és politikailag is kivéreztetett állapotba került, mely teljesen kiszolgáltatottá tette az európai hatalmak akaratának.

Napjainkban is az Európai Unió és az Európai Uniót kézivezérlő háttérhatalmi erők akarják bármi áron belekényszeríteni hazánkat egy olyan háborúba, amelyhez semmi közünk, és amelyből csak vesztesként kerülnénk ki, ahogyan az történt az első és a második világháború idején.

A film foglalkozik annak a helyzetnek a bemutatásával, amivel napjainkban a magyar kormányzatnak meg kell birkóznia. Megszólal a filmben Például Székely Árpád, hazánk oroszországi nagykövete és Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője is, aki részletezi hazánk történelmi múltjának azon kritikus pillanatait, melyek a magyarságot többször is olyan háborúkba sodorták, amelyekbe kifejezetten a nálunk erősebb európai hatalmak kényszerítettek. Bencsik András külön is kiemeli, hogy az Európai Unió milyen elánnal kardoskodik amellett, hogy akár törvénytelen eszközökkel is, de Ukrajnát bevegye az Európai Unióba, miközben Ukrajnában valós dolog a fasizmus – mondja a Demokrata főszerkesztője. A Nyugat úgy gondolja, elérkezett az ideje annak, hogy leszámoljon Oroszországgal – fogalmazott Bencsik András.

Külön fontos kiemelnünk, hogy a filmben pontosan bemutatják a készítők, hogyan szedték szét az 1920-s diktátummal a magyarságot a nagyhatalmak úgy, hogy az őshonos magyarság jelentős része egyik napról a másikra idegen országban idegenként találta magát.

A film nem felejti el ismertetni a kárpátaljai magyarságnak az orosz-ukrán háború következtében kialakult  tragikus helyzetét sem.

A hírextra.info szerkesztősége megjegyzi, "nem emlékszünk rá, de legalábbis nem tudunk róla, hogy akár 1990 előtt, vagy éppen azután volt-e eddig olyan külföldi televíziós társaság, mely ilyen részletességgel mutatta volna be Magyarország tragédiáját, mint a Russia Today." "

Íme a film:

 A film címében magyarul tévesen "Nagy-Magyarországot írnak" persze tudjuk az a valódi vagy eredeti Magyarország, és a mai a Csonka-Magyarország!

forrás: /hirextra.info/

"Miután Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin gyermekágyi lázban elhunyt, a fiatal magyar király és apósa, Podjebrád György cseh király kapcsolata fokozatosan elhidegült. Hunyadit bosszantotta, hogy egykori apósa nem támogatta őt III. Frigyes német-római császár ellen, de azt is sérelmezte, hogy a cseh király csapatai rendszeresen betörtek a Felvidékre. A háborút kiváltó legfontosabb tényező ugyanakkor mégis csak az volt, hogy II. Pál pápa elhatározta a huszitákkal túlságosan engedékeny Podjebrád letételét, és a lengyel IV. Kázmérnak, illetőleg a király valamelyik fiának ajánlotta fel a cseh koronát – írja a Rubicon.hu.

Kártételekkel ingereltek

Az egyházfő rendezési terve kifejezetten előnytelen volt Mátyás számára, ugyanakkor mégsem szegült ellen Róma és a császár akaratának, ezért csatlakozott a Podjebrád ellen szerveződő táborhoz. Mivel pedig Kázmér lengyel király figyelmét ezekben az években a Német Lovagrend elleni háború kötötte le, a pápa a magyar uralkodóra alapozta tervét. A casus belli 1468 tavaszán érkezett, amikor Podjebrád Viktorin morva főkapitány háborút indított Frigyes ellen. A császár szorult helyzetében „fogadott fia”, Hunyadi Mátyás segítségét kérte, aki nem habozott. Védelmébe vette a csehországi katolikus rendeket,és 1468. április 25-én keresztes hadjáratot hirdetett Podjebrád György ellen:

„Fenséges atyánknak, a római császárnak háborut üzentetek, ámbár jól tudjátok, hogy vele szerződésünk van, mely minket segélynyujtásra kötelez. És mig elégséges ok nélkül barátainkra támadtok, minket is régtől fogva sokféle kártételekkel és sérelmekkel ingereltek. Ezeket békeszeretetünk mostanig türelemmel viselte el; most azonban a béke biztositékát, a mit szavaitokban és jellemetekben többé nem találhatunk föl, fegyverünkben kell keresnünk” – állt többek közt a hadüzenetben.

Mátyás és Podjebrád György találkozása, Ales Mikolás festménye
 kép: internet

Szerény siker

Mátyás serege megtisztította Ausztriát Podjebrád Viktorin seregeitől, majd elfoglalta a katolikus többségű Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot. A katolikus rendek 1469-ben, Alamócban/ Olmützben már cseh királlyá is megválasztották Hunyadit, ez az aktus azonban fordulópontot eredményezett a háborúban. A ravasz Podjebrád válaszul IV. Kázmér fiait tette meg örököseinek, ráadásul az esztendő második felében Hunyadi seregei súlyos veszteségeket szenvedtek, miközben a császár vonakodott folyósítani a hadjáratra ígért pénzbeli támogatást, és Mátyás cseh királyságát sem volt hajlandó elismerni.

Podjebrád György 1471 tavaszán elhunyt, a cseh rendek egy része pedig Prágában Jagello Ulászlót is megkoronázta, ezzel pedig megszűnt a „keresztes hadjárat” jogalapja, hiszen a trónon ismét egy katolikus uralkodó ült. Mátyás helyzete hamarosan katasztrofálissá vált, két választása maradt: megalázó visszavonulás, vagy meddő küzdelem egy Habsburg-Jagelló egységfront ellen. A magyar király végül a kockázatos utat választotta. Az évekig tartó háborúskodást végül az olmützi béke zárta le 1479-ben, ahol Mátyás a hatalmas túlerővel szemben sikeresen döntetlenre hozta ki az eredményt és annyit tudott elérni, hogy korábbi hódításait és – megosztva – a cseh királyi címet megtudta tartani."

forrás: /24.hu/

I. Károly magyar király, (szóbeszédben ismertebb neve Károly Róbert)"1326. április 24-én lovagrendet alapított a Szent György Lovagrend tagjainak fő feladatai közé tartozott az ország és a kereszténység védelme a hitetlenektől, illetve a király személyi biztonságának megőrzése, az uralkodó érdekeinek érvényre juttatása, valamint tájékoztatása a személyét és hivatalát érintő ügyeiről – írja a Múlt-kor.hu.

kép: internet

Európa egyik legkorábbi világi eredetű lovagrendje volt, létszámuk nem haladhatta meg az 50 főt. Rendszeresen, havonta kellett ülésezniük, hogy megvitassák az aktuális közéleti, az országgal és a királlyal kapcsolatos ügyeket. A tagok szolidaritással és bajtársiassággal tartoztak egymásnak: „Továbbá ha a harczban valamelyik várostromlás közben az árokba vagy a lováról lebukik, egyik a másikat ott ne merje hagyni, amennyire csak gyakorolni lehet az emberi vitézséget a segítségnyújtásban.”

A lovagrend tagjainak előírták egy fekete, térdig érő kámzsás köpeny viseletét, amelynek belsejébe a szív tájékán hét betűt – I, V, I, S, H, F, S – hímeztek, amelyek a lovagrend jelmondatát alkotó szavak kezdőbetűiből álltak össze:

„In veritate iustus sum huic fraternali societati”, azaz „Valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt.”

A Szent György Lovagrend I. Károly és fia, Nagy Lajos uralkodása alatt nagy befolyásra tett szert, Luxemburgi Zsigmond király viszont nem viseltetett bizalommal a társaság iránt, többek közt azért nem, mert a rend nagymestere egyike volt azon főuraknak, akik fogságba ejtették őt. Uralkodása alatt a Szent György Lovagrend ugyan háttérbe szorult, de nem szűnt meg. Visegrádi helytörténészek 1990-ben határoztak a szocialista érában tetszhalott társaság magyarországi újjáélesztéséről, és 1992. április 25-én újból életre keltették a Szent György Lovagrendet a budavári Nagyboldogasszony-templomban tartott szentmisén és lovagavatáson."

forrás: /24.hu/

III. (nagy) Béla 1196. április 23-án halt meg, mint a Magyar birodalom királya. FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/DORFMEISTER ISTVÁN

"Néhány történész az Árpád-kor egyik legnagyobb uralkodójának tekinti, aki uralkodása huszonnégy éve alatt helyreállította a Magyar Királyság megtépázott presztízsét és erejét, miközben hathatósan rendezte az ország belső viszonyait. És bár unokája, IV. Béla egy oklevélben a „Nagy” jelzővel is illette, a magyar történetírás végül nem használta ezt.

A bizánci udvar várományosa volt és I. Mánuel császár nagy szerepet szánt Bélának az egész világot átölelő terveiben. Tőle várta például a két birodalom békés egyesítését halála után, ezért megtette örökösévé.

Tévedés hogy Bizáncban nevelkedett volna, ő volt a bizánci trón várományosa, majd mivel a császárnak született trónörököse így ez meghiúsult, de mi nyertünk egy kiváló magyar királyt a személyében. (szerk.)

„Ritka fejedelem ment át ifjú korában annyira az élet iskoláján, mint ő. Idegenek közt élte ifú éveit, a világnak legromlottabb, legfondorkodóbb udvarában. Görögnek kellett mutatkoznia, a nélkül, hogy megszűnt volna magyarnak lenni. Majd arra volt kilátása, hogy két hatalmas monarchiának legyen az ura, majd meg attól kellett tartani, hogy egyaránt elveszti Byzanczot és Magyarországot. Nemcsak Mánuel oktatta őt az uralkodás művészetére, az emberek ismeretére, hanem a császárnál is jobb mester, az élet.

A természettől hatalmas termettel, szép ábrázattal volt megáldva, úgy hogy egy idegen utazó szerint meglátszott rajta, hogy királynak született. Megvolt benne a tehetség a byzanczi tapasztalatok felhasználására, úgy hogy midőn bátyja halála utat nyitott neki a trónhoz, teljes tudatával bírt feladatának, és azon eszközöknek, melyekkel Magyarországot megtarthatja és felvirágoztathatja” – írja Szilágyi Sándor A magyar nemzet története című történeti munkájában III. Bélával kapcsolatban.

 FORRÁS: WIKIMEDIA COMMONS/JOSEF KRIEHUBER

Béla herceg Bizáncban felvette a görög Alexiosz nevet és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. Hamarosan ő lett az uralkodó első embere, aki a deszpotész címet adományozta neki, amit kifejezetten Béla számára hozott létre. I. ,Mánuel bár már lemondott róla, de amikor váratlanul fia született, megfosztotta a herceget méltóságától és felbontotta a jegyességét is. Béla azonban enélkül is megszerezhette a magyar trónt: miután bátyja, III. István 1172. március 4-én 25 évesen – feltehetően mérgezésben – meghalt, hívei Bélának ajánlották fel a magyar koronát. Ennek elfogadásához először azonban le kellett vernie néhány lázadást, a saját anyját és testvérét börtönbe zárni, majd III. Sándor pápa segítségét kérni a koronázásához. Ez utóbbira végül csak 1173. január 13-án került sor Királyfehérváron. Még néhány év és az új uralkodót I. Mánuel 1180-ban történt halála feloldotta minden korábbi kötelezettsége alól is, így III. Béla komoly bel- és külpolitikai törekvésekbe, gazdasági és társadalmi reformokba kezdhetett.

A magyar király fontosabb eredményei:

• visszafoglalta Bizánctól Magyarország számára Dalmáciát és a Szerémséget;
• megvédte Spalatót és Traut, elfoglalta Zárát;
• birtokokat adományozott (elsőként adományozott például egy egész vármegyét);
• pénzt veretett, vámokat vezetett be;
• palotát építtetett Esztergomban, több monostort alapított;
• ő avattatta szentté I. Lászlót;
• elrendelte az írásos, okmányszerű hivatali ügyintézést;
• szorgalmazta magyar diákok külhoni egyetemeken való tanulását;
• megszervezte a királyi kancelláriát;
• hozzájárult a ciszterci szerzetesrend magyarországi elterjedéséhez;
• jelentős építkezéseket folytatott országszerte;
• elterjedtté tette a földművelést és letelepítette a népesség jelentős részét;
• átalakította a várszervezetet;
• lehetővé tette a kézműipari termékek, luxuscikkek, fegyverek behozatalát;
• városokat hozott létre.

Béla korának egyik leggazdagabb uralkodójának számított, akinek uralkodási idejét több szakember is az Árpád-ház „legfényesebb két évtizedeként” aposztrofálja. 1196. április 23-án (más források szerint április 24-én) halt meg Királyfehérváron, körülbelül 48 évesen – pontos születési idejét nem ismerjük. Fiát, Imrét, még életében királlyá koronázta, míg másik fiát, Andrást azzal bízta meg, hogy vezessen keresztes sereget a Szentföldre."

képek és cikk forrás: /ng.24.hu/kultura/ nyomán