"1358. február 18-án született meg a Zárai béke. Zára (horvátul: Zadar) dalmát városban kötött békét Velencével I. (Nagy) Lajos magyar király. Az egész tengerpart Raguzától Révsebesig (Fiume,Rijeka) feltétel nélkül Magyarországhoz került.Zára, Zadar, Nemzeti tér Kép: wikipedia

A korábbi időkben Szent László magyar király horvátországi hódításait folytatva Könyves Kálmán 1105-ben foglalta el a dalmát városokat. Ettől kezdve évszázadokon át Dalmácia birtokáért folytatott küzdelem határozta meg a velencei-magyar kapcsolatokat. 

A XIV. század első évtizedében Velence újra kiterjesztette fennhatóságát a partvidékre. Nagy Lajos 1345-ben azonban harc nélkül visszahódította a területet. Zárát viszont nem sikerült birtokba vennie, mert Velence tengeri-szárazföldi ostrom alá vette a várost. I. Lajos 1346 júliusában újra megpróbálta meghódítani Zárát, támadása azonban súlyos vereséggel végződött. Így a város feltétel nélkül megadta magát Velencének.

A magyar uralkodó nyolc évre fegyverszünetet kötött a Velencei Köztársasággal, majd 1356-ban ismét támadást indított annak szárazföldi területei ellen, de kudarcot vallott Treviso falainál. Ezt követően a magyar-velencei háború újra Dalmáciában folytatódott, ahol 1357 nyarán a magyar uralkodó meghódította Spalato és Trau városát. Szeptemberben pedig seregével bevette Zárát is a helybeli magyarbarát polgárok segítségével. 1357 végére Sebenico (ma: Sibenik), 1358 elejére pedig Nona városa is a magyar koronához került.

Zára,Zadar, Ferences kolostor Kép: wikipedia

A sikeres hadjáratot követően kötött békét Lajos király a Velencei Köztársasággal Zárában, a ferences kolostorban. Velence lemondott mind a városok, mind a szigetek feletti uralomról, elismerte a magyar királyt és utódait a terület egyedüli urának és a dalmát hajóknak szabad kereskedést biztosított az Adrián. Az egész tengerpart Raguzától a mai Rijeka vidékéig feltétel nélkül Magyarországhoz került. A velencei dózse lemondott dalmát és horvát hercegi címéről is, Lajos uralkodása alatt pedig nem is vált kérdésessé a magyar korona fennhatósága Dalmácia fölött. Nagy Lajos 1342-1382 közötti uralkodása idején a Magyar Királyság nagyhatalommá vált Európában."

forrás: /www.hetedhetorszag.hu/

kép: internet

"A Szent István Légiója Közösség juttatta el szerkesztőségünknek azt a filmet, melyet a közelmúltban mutatott be a Russia Today orosz hírcsatorna. A film egy kifejezetten részletes és pontos ismertetést ad Magyarország jelenlegi helyzetéről, illetve bemutatja azt a történelmi múltat, melynek következtében az ország gazdaságilag és politikailag is kivéreztetett állapotba került, mely teljesen kiszolgáltatottá tette az európai hatalmak akaratának.

Napjainkban is az Európai Unió és az Európai Uniót kézivezérlő háttérhatalmi erők akarják bármi áron belekényszeríteni hazánkat egy olyan háborúba, amelyhez semmi közünk, és amelyből csak vesztesként kerülnénk ki, ahogyan az történt az első és a második világháború idején.

A film foglalkozik annak a helyzetnek a bemutatásával, amivel napjainkban a magyar kormányzatnak meg kell birkóznia. Megszólal a filmben Például Székely Árpád, hazánk oroszországi nagykövete és Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője is, aki részletezi hazánk történelmi múltjának azon kritikus pillanatait, melyek a magyarságot többször is olyan háborúkba sodorták, amelyekbe kifejezetten a nálunk erősebb európai hatalmak kényszerítettek. Bencsik András külön is kiemeli, hogy az Európai Unió milyen elánnal kardoskodik amellett, hogy akár törvénytelen eszközökkel is, de Ukrajnát bevegye az Európai Unióba, miközben Ukrajnában valós dolog a fasizmus – mondja a Demokrata főszerkesztője. A Nyugat úgy gondolja, elérkezett az ideje annak, hogy leszámoljon Oroszországgal – fogalmazott Bencsik András.

Külön fontos kiemelnünk, hogy a filmben pontosan bemutatják a készítők, hogyan szedték szét az 1920-s diktátummal a magyarságot a nagyhatalmak úgy, hogy az őshonos magyarság jelentős része egyik napról a másikra idegen országban idegenként találta magát.

A film nem felejti el ismertetni a kárpátaljai magyarságnak az orosz-ukrán háború következtében kialakult  tragikus helyzetét sem.

A hírextra.info szerkesztősége megjegyzi, "nem emlékszünk rá, de legalábbis nem tudunk róla, hogy akár 1990 előtt, vagy éppen azután volt-e eddig olyan külföldi televíziós társaság, mely ilyen részletességgel mutatta volna be Magyarország tragédiáját, mint a Russia Today." "

Íme a film:

 A film címében magyarul tévesen "Nagy-Magyarországot írnak" persze tudjuk az a valódi vagy eredeti Magyarország, és a mai a Csonka-Magyarország!

forrás: /hirextra.info/

"Miután Mátyás első felesége, Podjebrád Katalin gyermekágyi lázban elhunyt, a fiatal magyar király és apósa, Podjebrád György cseh király kapcsolata fokozatosan elhidegült. Hunyadit bosszantotta, hogy egykori apósa nem támogatta őt III. Frigyes német-római császár ellen, de azt is sérelmezte, hogy a cseh király csapatai rendszeresen betörtek a Felvidékre. A háborút kiváltó legfontosabb tényező ugyanakkor mégis csak az volt, hogy II. Pál pápa elhatározta a huszitákkal túlságosan engedékeny Podjebrád letételét, és a lengyel IV. Kázmérnak, illetőleg a király valamelyik fiának ajánlotta fel a cseh koronát – írja a Rubicon.hu.

Kártételekkel ingereltek

Az egyházfő rendezési terve kifejezetten előnytelen volt Mátyás számára, ugyanakkor mégsem szegült ellen Róma és a császár akaratának, ezért csatlakozott a Podjebrád ellen szerveződő táborhoz. Mivel pedig Kázmér lengyel király figyelmét ezekben az években a Német Lovagrend elleni háború kötötte le, a pápa a magyar uralkodóra alapozta tervét. A casus belli 1468 tavaszán érkezett, amikor Podjebrád Viktorin morva főkapitány háborút indított Frigyes ellen. A császár szorult helyzetében „fogadott fia”, Hunyadi Mátyás segítségét kérte, aki nem habozott. Védelmébe vette a csehországi katolikus rendeket,és 1468. április 25-én keresztes hadjáratot hirdetett Podjebrád György ellen:

„Fenséges atyánknak, a római császárnak háborut üzentetek, ámbár jól tudjátok, hogy vele szerződésünk van, mely minket segélynyujtásra kötelez. És mig elégséges ok nélkül barátainkra támadtok, minket is régtől fogva sokféle kártételekkel és sérelmekkel ingereltek. Ezeket békeszeretetünk mostanig türelemmel viselte el; most azonban a béke biztositékát, a mit szavaitokban és jellemetekben többé nem találhatunk föl, fegyverünkben kell keresnünk” – állt többek közt a hadüzenetben.

Mátyás és Podjebrád György találkozása, Ales Mikolás festménye
 kép: internet

Szerény siker

Mátyás serege megtisztította Ausztriát Podjebrád Viktorin seregeitől, majd elfoglalta a katolikus többségű Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot. A katolikus rendek 1469-ben, Alamócban/ Olmützben már cseh királlyá is megválasztották Hunyadit, ez az aktus azonban fordulópontot eredményezett a háborúban. A ravasz Podjebrád válaszul IV. Kázmér fiait tette meg örököseinek, ráadásul az esztendő második felében Hunyadi seregei súlyos veszteségeket szenvedtek, miközben a császár vonakodott folyósítani a hadjáratra ígért pénzbeli támogatást, és Mátyás cseh királyságát sem volt hajlandó elismerni.

Podjebrád György 1471 tavaszán elhunyt, a cseh rendek egy része pedig Prágában Jagello Ulászlót is megkoronázta, ezzel pedig megszűnt a „keresztes hadjárat” jogalapja, hiszen a trónon ismét egy katolikus uralkodó ült. Mátyás helyzete hamarosan katasztrofálissá vált, két választása maradt: megalázó visszavonulás, vagy meddő küzdelem egy Habsburg-Jagelló egységfront ellen. A magyar király végül a kockázatos utat választotta. Az évekig tartó háborúskodást végül az olmützi béke zárta le 1479-ben, ahol Mátyás a hatalmas túlerővel szemben sikeresen döntetlenre hozta ki az eredményt és annyit tudott elérni, hogy korábbi hódításait és – megosztva – a cseh királyi címet megtudta tartani."

forrás: /24.hu/

I. Károly magyar király, (szóbeszédben ismertebb neve Károly Róbert)"1326. április 24-én lovagrendet alapított a Szent György Lovagrend tagjainak fő feladatai közé tartozott az ország és a kereszténység védelme a hitetlenektől, illetve a király személyi biztonságának megőrzése, az uralkodó érdekeinek érvényre juttatása, valamint tájékoztatása a személyét és hivatalát érintő ügyeiről – írja a Múlt-kor.hu.

kép: internet

Európa egyik legkorábbi világi eredetű lovagrendje volt, létszámuk nem haladhatta meg az 50 főt. Rendszeresen, havonta kellett ülésezniük, hogy megvitassák az aktuális közéleti, az országgal és a királlyal kapcsolatos ügyeket. A tagok szolidaritással és bajtársiassággal tartoztak egymásnak: „Továbbá ha a harczban valamelyik várostromlás közben az árokba vagy a lováról lebukik, egyik a másikat ott ne merje hagyni, amennyire csak gyakorolni lehet az emberi vitézséget a segítségnyújtásban.”

A lovagrend tagjainak előírták egy fekete, térdig érő kámzsás köpeny viseletét, amelynek belsejébe a szív tájékán hét betűt – I, V, I, S, H, F, S – hímeztek, amelyek a lovagrend jelmondatát alkotó szavak kezdőbetűiből álltak össze:

„In veritate iustus sum huic fraternali societati”, azaz „Valósággal igaz vagyok e testvéri társaság iránt.”

A Szent György Lovagrend I. Károly és fia, Nagy Lajos uralkodása alatt nagy befolyásra tett szert, Luxemburgi Zsigmond király viszont nem viseltetett bizalommal a társaság iránt, többek közt azért nem, mert a rend nagymestere egyike volt azon főuraknak, akik fogságba ejtették őt. Uralkodása alatt a Szent György Lovagrend ugyan háttérbe szorult, de nem szűnt meg. Visegrádi helytörténészek 1990-ben határoztak a szocialista érában tetszhalott társaság magyarországi újjáélesztéséről, és 1992. április 25-én újból életre keltették a Szent György Lovagrendet a budavári Nagyboldogasszony-templomban tartott szentmisén és lovagavatáson."

forrás: /24.hu/