Madzsar romjai a Kuma folyó partján
Még a számát sem tudjuk azoknak a véreinknek, akik a régi hazájukban maradtak, és nem követték Árpád vezér hadait. Ha a magyar krónikai adatokból indulunk ki, lehet, hogy csak egy tizede indult el útnak, hogy visszavegye Attila országát és a többség helyben maradt. A hunok 375-ös hadjárata során is csak egy válogatott haderő indult útnak, hogy elfoglalja Pannoniát. Valószínűleg több helyen is maradtak magyarok a Fekete-tenger és a Kaszpi-tenger közit hatalmas térségben, akik önálló államot alakítottak ki. Az egyik ilyen állam volt a szavárdok állama, a Kaukázusontúli területeken, de a meotiszi-ingoványok környékén is létezhetett egy másik Magyarország.
Különös adatok
A bécsi Nemzeti könyvtárban, a 3505. számú kódexben található az 1500-as években készült térkép, amely ábrázolja a kaukázusi országokat. A Fekete-tenger és Kaszpi-tenger közötti területen „Tartaria Cumania” alatt a mai Grúzia területén olvasható a következő felirat: „Grúzia, vagyis a régi Magyarország”. (Vannak adatok arról, hogy a kora középkorban egy bizonyos hun népességnek a központja Tifilisz volt a mai Kartvélia fővárosa. szerk.) Ezzel a hiteles adattal történészeink mit sem törődtek, azzal magyarázták ezt az adatot, hogy már Bíborbanszületett Konstantin is írt arról, hogy a pannóniai magyarok tartják a kapcsolatot keleti rokonaikkal. Azt viszont nem tisztázták, hogy vajon hol, hány helyen szóródtak szét keleti testvéreink a Kaukázus környékén. Talán azért, mert ezek a dokumentumok ellentmondanak a finnugor elméletnek.
Sokasodó emlékek
Az egyik első középkori híradás, amely a kaukázusi magyarokról érkezett, a Moldvában megtelepedett kunoktól származhatott, akikhez a domonkos szerzetesek mentek téríteni. Valószínűleg ők ismerték a szomszédságukban élő magyar államot, amelyet a kaukázusi Árpád-háziak irányítottak. Ennek hallatán indult el Ottó az 1220-as évek végén, hogy felkeresse és megtérítse őket. A rekonstruált útvonal alapján a Fekete-tenger keleti partjához ért el, ahol találkozott keleti véreinkkel, majd hazatért és elmondta a hírt rendtársainak. Az ő útmutatásait követve indult útnak Julianus barát és társai, akik először a Kaukázus északi részére értek el. Sajnos, ők nem sokat írtak az ott éltekről, mert egy új hatalom, a mongol kikémlelésére indult a Volga-középső folyásához.
Nem halt ki az Árpád-ház?
A 14. században egy pápai bulla is megemlítik a magyarok kaukázusi országát, az 1329-ban kiadott bulla tud arról, hogy a térségben, a Fekete-tenger és a Kaukázus között létezett egy Magyarország, amelyet Árpád (dinasztiához tartozó uralkodók) irányítottak, akkor éppen Jeretán vagy Gyeretyán uralkodott. Sajnos, a pontos helyről nem írt a pápai okirat, de elképzelhető, hogy a mai Grúzia környékén lehetett az egyik központ. A pápai bullából még az is nyilvánvalóvá vált, hogy az Árpád-ház csak a Kárpát-medencében halt ki fiúágon 1301-ben, a Kaukázusban még továbbra is uralkodtak Attila és Árpád utódai."
Hozzátenném, hogy a Kazár állam felbomlása után a kazár elnevezés nem igazán ütötte fel a fejét, csak a Kárpát-medencében. Viszont a régi Kazár állam területe hemzseg a magyar nevektől. Akkor kik is lehettek ezek a Kazárok? Abban biztosak lehetünk, hogy a legközelebbi testvéreink voltak, vagy részben azonosak velünk?! Egyszer ez is kiderül. (szerk.)
Írta: Obrusánszky Borbála
Szerkesztette: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Forrás: Internet/ Ancient Hungary
Kép (Magyar/Madzsar templomai akvarell 1829), forrása: https://bigenc.ru/
A Stephansdomról azt gondolnánk, hogy ha valami, akkor ez ízig-vérig osztrák, hiszen Ausztria egyik jelképe. Nagyjából igazunk is lenne, ám Bécs leghíresebb templomának a története ennél azért szerteágazóbb. Ha megállunk a nyugati homlokzata előtt és a Pogány-tornyok felett a tető irányába nézünk, megállapíthatjuk: alig két emberöltőnyit késtünk ahhoz, hogy a szívünket átjárja a honfiúi, vagy honleányi büszkeség. Egészen 1945. húsvétjáig ugyanis magyar nemzeti színekben pompázott a tető, ráadásul évszázadokon át. Az első piros-fehér-zöld cserepeket – itt-ott némi kékkel színezve – még a magyar Mátyás király adományából rakták fel az épületre, hiszen miután 1485-ben elfoglalta a várost, anyagilag segítette a templom építését, s szinte bizonyos, hogy a nemzetiszínű cserepeket a budai majolikagyártó műhelyben készítették. Mátyásnak nagy tervei voltak Béccsel, átköltöztette az udvarát, s itt is halt meg 1490-ben. Az egyes cserepeket persze időről-időre cserélték ezek után, ám a színharmónia megmaradt egész a második világháború végéig, amikor bombatámadás miatt elpusztult.
