A hír 2011-es (2016-os frissítéssel) de a probléma máig élő és húsba vágó gond.

 

"A Nyezaviszimaja Moldova című moldáv függetlenségpárti lap szerint Moldova expanzív célokat megfogalmazó szomszédja, Románia egy parazita államhoz hasonlítható, melynek lehetséges, hogy üt az órája a világrendszer átalakulásával.

A természetben 4100 parazita faj él – írja a cikk szerzője, Szvjatoszlav Mazur – ezek közös jellemzője, hogy egy gazdaállat vérét szívják, annak erőforrásait használják. Az államok között is vannak paraziták, amelyek mások vérét szopják, ellopják mások kultúráját, történelmét, ezek az államok hatalmasra növesztik potrohukat, mielőtt aztán végleg összeomlanának. A Nyezaviszimaja Moldova szerint a parazita államok mintapéldánya Románia, amely a római kor örökségére építi állami és terjeszkedő identitásának alapjait. „Románia, ezen mesterségesen létrehozott parazita állam agresszív vezetése, becsapva a világ közvéleményét, arra törekszik, hogy elfoglalja a szuverén és tősgyökeres Moldova földjét, olyan földeket, melyek soha nem tartoztak hozzá.”

A románok el akarják lopni a moldovaiak kultúráját, történelmét, művészetét, nyelvét, mindezt románnak nevezve. El akarják törölni a föld színéről a moldáv népet, moldáv történelmet, moldáv nyelvet. Románia egy nagy blöff, egy parazita állam, amely Magyarország, Bulgária, Moldova ősi területeit kebelezte be, és ezeken élősködik – írja Mazur.

Románia csakis azért létezhet, mert külső hatalmak támogatják, maga Románia állam is külső erők jóvoltából, támogatásával születhetett meg a 19. század második felében. Ez lehet a veszte is, mert a korábbi világrendszer közelgő összeomlásával Románia léte is veszélybe kerülhet – írja a moldovai lap. Moldovai politikai elemző: “Romániának el kell tűnnie a világ térképéről” A Moldovai Köztársaság parlamentjének volt képviselője, a jelenleg politikai elemző Andrej Szafonov az orosz nyelvű nr2.ru portálon azt írta másfél héttel ezelőtt, hogy „Romániának el kell tűnnie a világ térképéről”, ez lévén az egyetlen megoldás a román expanzionizmus megállítására. Szafonov megemlíti, hogy Oroszország és Ukrajna külügyminiszterei Csernovicban fognak találkozni a moldovai–transzdnyeszteri konfliktus kérdésének megvitatására, a helyet nem véletlenül választva ki, hanem azért, mert Romániának Észak-Bukovinára vonatkozó területi követelései vannak. Szafonov azt mondja, a találkozó ideális alkalom lehetne arra, hogy Oroszország és Ukrajna koordinálják a román expanzionizmus visszaszorítására irányuló erőfeszítéseiket.

„Szembe kell néznünk a valósággal. A román expanzionizmussal szemben nem lehet félmegoldásokkal kiállni. Még ha Oroszországnak és Ukrajnának közösek is lesznek az álláspontjaik, nehéz meggátolni Ion Antonescu utódainak expanziós tendenciáit. Románia minden politikai rezsimje agresszív diplomáciai tevékenységet folytatott, mely expanzióért és sovinizmusért küzdött. Másodsorban Romániának erős és befolyásos szövetségesei vannak, mint például az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO”, írja Szafonov, megoldást is javasolva a románkérdésre.

„Nyíltan ki kell mondanunk: az egyetlen mód egyszer és mindenkorra megszabadulni a román veszélytől az a román állam létezésének megszűnése és eltűnése a világ politikai térképéről”.

Szafonov álláspontja szerint Románia térképről való eltűnéséhez együtt kell működniük mindazoknak az államoknak, melyek szenvedtek az oláhok miatt, vagyis Magyarországnak, Bulgáriának, Szerbiának, Ukrajnának, Oroszországnak és a Moldovai Köztársaságnak.

Magyarország megkapná az erdélyi történelmi területeket, a Moldovai Köztársaság egyesülne a román Moldvával, Ukrajna és Oroszország pedig átvenné ezen ország kisebbségek által lakott területeit, Dobrudzsa a bolgárokhoz kerülne vissza stb. Romániát Vlachiára kellene szűkíteni, véli Szafonov, esetleg királysággá válva.

Andrej Szafonov moldovai parlamenti képviselő volt a Szovjetunió idejében és aztán 1994-ig a Moldovai Köztársaság parlamentjében. 1992-től a tiraszpoli szeparatista rendszer egyik ideológusává vált. (Orosz Világ – Kolozsváros – Brassó Infó – Romániai Sajtófigyelő nyomán)

Frissítés:

“Ez egy 2011-es hír” – írja facebookos hozzászólásában egyik olvasónk. Mint kiderült, részben igaza van: összeállításunk első része valóban 2011-es hír, a második rész (“Romániának el kell tűnnie a világ térképéről”) viszont idei, januári. Az általunk szemlézett lapok frissként tálalták az elsőt, ezért tévedtünk mi is, viszont úgy gondoljuk, utólag is lehet pótolni a hiányt, hiszen nem történésről, hanem időtálló véleményről van szó – 2011-ben ugyanis nem találkoztunk vele -, főleg hogy, mint az összeállítás második, valóban friss része bizonyítja, mit sem veszített aktualitásából."

Forrás: https://kuruc.info/r/8/107106/ nyomán
Nemzeti InternetFigyelő (NIF)

„Tény, hogy az Etelközben és az Al-Dunánál még a XIII. században is többségben élő besenyőkre és kunokra rátelepedett oláhok nyelvében még nyomokban sem mutatható ki török hatás! Márpedig ez török nyelvű besenyők esetében elképzelhetetlen lenne. Magyar nyelvi elemek és kölcsönszavak ugyanakkor nemcsak hogy az erdélyi és moldvai, de a havaselvei , sőt dobrudzsai oláhok nyelvében is nagy számban mutathatók ki. S a helynevekre is ugyanez áll: Moldvában és Havasalföldön nem lehet török helyneveket kimutatni, magyar nyelvből származtathatókat annál inkább” (23old.)

„ha egy népcsoport átveszi egy másik nép nyelvét, az vagy tökéletesen kicseréli nyelvét, vagy a saját logikájához és nyelvtanához nyomorítja hozzá, benne hagyva egy sereg árulkodó idegen elemet, de az átvett nyelv eredeti struktúráját teljes egészében megőrző dialektust nem képes teremteni! Egy nyelvnek nem lehet egyidejűleg a kiejtését rosszul, a legfinomabb logikai struktúráját pedig jól megtanulni”) (34old.)

„Dobrudzsában is (ahol tudomásunk szerint soha nem élt számottevő magyarság) erőteljes magyar nyelvi hatások mutathatók ki, ugyanakkor az oláh nyelv térnyeréséig ugyanezen területen domináns kun és besenyő lakosság állítólagos török nyelvének semmi nyoma; akkor ez az állítólagos török nyelv tényleg soha nem is létezett, legfeljebb a finnugrász történelemhamisítók hagymázos kompilációiban. A moldvai, havaselvei és dobrudzsai magyar nyelvi eredetű földrajzi nevekben elsősorban nem magyar, hanem besenyő és kun hatást kell látnunk.” (36old.)

Mióta tudjuk, hogy a TURK és a TÜRK két külön dolog, azóta kezdjük is kapisgálni a dolgokat. Azt is, hogy mi mindennel etettek minket az elmúlt 50-100 évben! (szerk.) Link: Turkok és Türkök

Szerkesztette: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Forrás: Kánnai Zoltán: Besenyők és Úzok /Pdf formában interneten is elérhető/ itt: link
Kép:internet

"Száz évvel ezelőtt, 1918 december 1-én Belgrádban kimondták a Szerb-Horvát-Szlovén állam, közhasználatos nevén Jugoszlávia megalakulását, melyben Ószerbia vezetésével az általa megszállva tartott Délvidék, Montenegró, Bosznia, Horvát-Szlavónország, a szlovénok-lakta Krajna és Karintia egyesültek.

A Szerb-Horvát-Szlovén Királyság (SZHSZ) 1918. december 1-én született meg. Karađorđević Sándor régens és trónörökös  1919 januári rendeletével az államot nyolc tartományra osztotta. A Magyarországtól elcsatolt Bácska (Bács-Bodrog vármegye), Bánát (Torontál és Temes vármegye) és Baranya (az ún. baranyai háromszög) Vojvodina / Vajdaság néven az új állam egyik tartománya lett.

A Szlovén-Horvát-Szerb Királyság kikiáltása 1918. december 1-jén Belgrádban

Az állam nem nemzetállamként, hanem több nemzetiségű államként jött létre. Etnikai heterogenitását jól mutatja, hogy a legnagyobb lélekszámú nemzet, a szerbek aránya mindössze 38-39%-os volt. A szerb politikai elit ezen probléma kezelésére két kísérletet tett:

Az első kísérlet az állam megalakulásától 1929-ig tartott. Ennek lényege három dologban fogható meg: 1. Megteremtették és hangoztatták a „szerb-horvát“ politikai nemzet ideológiáját. 2. Erőteljes közigazgatási centralizációt folytattak és így próbálták elejét venni mindenféle föderációs és autonómista törekvésnek. 3. A szerb politikai elit minden politikai, közigazgatási és katonai pozíciót elfoglalt, sőt a gazdasági erőforrások birtoklásában is megpróbált saját maga javára arányeltolódást elérni.

Ezeket a törekvéseket a jugoszláv állam nem szerb lakói nem fogadták el. Például a horvátok mereven elutasították a „szerb-horvát nemzet“ koncepcióját és a centralizációt, ehelyett a jugoszláv állam föderalizálása és ezen belül a horvát területek autonómiájának kivívására törekedtek.

A második kísérlet 1929-től a királyi diktatúra keretei között bontakozott ki, amikor is Sándor király arra törekedett, hogy megteremtse az egységes jugoszláv nemzetet. Ennek a szándéknak a lényege két dologban fogható meg: 1. Ideológia szempontból: a szerbek, a horvátok és a szlovének, illetve az országban élő többi szláv nép egyetlen egységes nemzetet, a jugoszláv nemzetet alkotja. 2. Közigazgatási szempontból: a bánságok határainak olyanféleképpen történő meghúzása, hogy egyrészt a hagyományos történelmi egységeket feldarabolják, másrészt a lehető legtöbb bánságban biztosítsák a szerb többséget.

A szerb politikai elit támogatta ezt a második kísérletet is, mivel a Sándor király-féle jugoszláv retorika mögött továbbra is lehetősége nyílt a szerb nacionalizmus érdekeinek érvényesítésére. Így az egységes jugoszláv nemzet megteremtésére irányuló törekvés kudarccal zárult, a szerbeket, horvátokat, szlovénokat már nem lehetett egységes nemzetté formálni.

Az államszervező elv nem a nemzeti összetételhez igazodó föderalizmus, hanem a legerősebb nemzet, a szerb hatalmi törekvéseinek szolgálatába állított centralizmus lett. "

Szerkesztette: Gyécső /nimrodnepe.blog.hu/
Forrás és teljes cikk: /delhir.info/