videó: internet
videó: internet
képre kattintva nagyítható.
Strabo „a királyiak ugroknak is neveztetnek”
Vagyis a királyi szkíták, azaz az ősszkíták másik neve ugro, ugros, azaz ugor.
Eredeti alak: úr, urak, majd urg, urog, később torzulva ugorrá.
Romulus római követ előadása szerint, hazájuk a Kaukázus hegységtől északra s a Maeotis mocsártól keletre fekvő országban, — Jordanes szerint az Európa keleti határánál levő hungurok országában éltek. Priscus még azt is írja róluk, hogy azok a tőrök, amelyekkel Atilla megajándékozta Anatolius és Nonus bizánci követeket, - tőlük valók.
Zöldhalompusztai aranyszarvas kép: internet
részletek Csuray Károly, A magyarság, mint faj és nemzet című könyvéből link

Manicheus zsoltár :
…Öltsd fel az igazság ruháját,
add át magad a benned lakozó isteninek.
Ajándékozd meg értelmed a hittel.
Tökéletesítsd belátásodat.
A tanácsot kérőkkel légy türelmes,
Megfontolásaidban tartsd meg a bölcsességet
Űzd ki a haragot lényedből.
Lágy alázatos a vágyaidban.
Győzd le a szenvedélyt, mely téged mindenbe belevisz.
Higgy rendeltetésedben!
Töltsd be tökéletesen, türelemmel, belső megértésben.
Őrizd meg elhivatottságod mindörökkön örökké. Így légyen….
forrás: internet
kép: internet

Az Egyetlen vágya Nintu felé fordul,
az Ország anyja ő,
Enki vágya Nintu felé fordul,
az Ország anyja ő.
Vesszejéből a mag a csatornákba ömlik,
vesszejéből a dús mag a nádasban elárad,
vesszeje a fenséges szőrzet alatt felmered.
Így mondja a szót: „A mocsárba senki sem jön?"
Enki így mondja a szót: „A mocsárba senki sem jön?"
Az ég nevére esküszik;
elnyúlván a mocsárban, elnyúlván mocsarának vizében,
Enki Damgalnunna vizén így mondta a szót.
Ninhurszag a magot méhébe engedi,
a magot méhébe fogadja, Enki magját.
Egy nap volt első hónapja,
két nap volt második hónapja,
három nap volt harmadik hónapja,
négy nap volt negyedik hónapja,
öt nap volt ötödik hónapja,
hat nap volt hatodik hónapja,
hét nap volt hetedik hónapja,
nyolc nap volt nyolcadik hónapja,
kilenc nap volt kilencedik hónapja,
asszonyi sorsának hava:
mintha olajon, mintha olajon,
mintha finom, remek olajon -
Nintu, az Ország anyja, mintha olajon, mintha olajon,
mintha remek, sikló olajon:
megszülte Ninmut.
Ninmu kiállt a csatorna partjára.
Enki a mocsárban körben jár, körben jár,
/Ninmut a csatorna partján megpillantja,/
követének, Iszimunak, így mondja a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnám meg?
A kedves Ninmut miért ne csókolnám meg?"
Követe, Iszimu, így adja vissza a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnád meg?
A kedves Ninmut miért ne csókolnád meg?
Királyom, sűrű ködbe burkolózz,
sűrű ködbe burkolózz!"
Egyik lábával a csónakban áll,
a másikkal a meredek partra lép:
melléhez szorítja őt, megcsókolja őt,
/melléhez szorítja őt, ölébe fekszik,
vesszeje a leánynak feltöri testét, megcsókolja őt./
Ő Enki magját méhébe engedi,
a magot méhébe fogadja, Enki magját.
Egy nap volt első hónapja,
két nap volt második hónapja,
kilenc nap volt kilencedik hónapja,
asszonyi sorsának hava:
mintha olajon, mintha olajon,
mintha finom, remek olajon -
Ninmu, mintha olajon, mintha olajon,
mintha remek, sikló olajon:
megszülte Ninkurát.
Ninkura kiállt a csatorna partjára.
Enki a mocsárban körben jár, körben jár,
/Ninkurát a csatorna partján megpillantja,/
követének, Iszimunak, így mondja a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnám meg?
A kedves Ninkurát miért ne csókolnám meg?"
Követe, Iszimu, így adja vissza a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnád meg?
A kedves Ninkurát miért ne csókolnád meg?
Királyom, sűrű ködbe burkolózz,
sűrű ködbe burkolózz!"
Egyik lábával a csónakban áll,
a másikkal a meredek partra lép:
melléhez szorítja őt, megcsókolja őt,
/melléhez szorítja őt, ölébe fekszik,
vesszeje a leánynak feltöri testét, megcsókolja őt./
Ő Enki magját méhébe engedi,
a magot méhébe fogadja, Enki magját.
Egy nap volt első hónapja,
kilenc nap volt kilencedik hónapja,
asszonyi sorsának hava:
mintha olajon, mintha olajon,
mintha finom, remek olajon -
Ninkura, mintha olajon, mintha olajon,
mintha remek, sikló olajon:
megszülte Uttut, a szép nőt, akit csodálnak.
Nintu Uttunak, a szép nőnek, akit csodálnak,
így mondja a szót:
„Tanácsot adnék neked, tanácsom fogadd meg,
szót szólnék hozzád, szavam fogadd meg.
Van itt valaki, a mocsárban körben jár,
a mocsárban körben jár,
Enki a mocsárban körben jár, körben jár..."
forrás: internet
Máni
"A manicheizmus az ókori Perzsia Párthia területén a pártus Mani püspök által alapított vallás. A világvallások közül mára egyet teljesen elfelejtettünk, de mégis itt van közöttünk, akár a mindennapjainkban is – több ezer év elteltével is hatással van ránk. Annak tudata, hogy valahol mindannyian a Fényből származunk, valami nagyon ősi belénk ivódott tudás lenyomata kell legyen.
A manicheizmusról, azaz Fény követőiről alig hallani manapság, pedig egykoron a legnagyobb világvallás volt, amely Perzsiából Párthiából kiindulva bejárta Európa és Ázsia majd minden országát, sőt Afrika legtekintélyesebb birodalmát, Egyiptomot is. Eltűntében szerepet játszott eretnekségként való üldözése, mely következtében az Igazság Egyházának (miként magukat hirdették) szinte összes dokumentuma megsemmisült.
Mani nem szavakban kapta az alapélményt, hanem képben. A képet kellett neki nyelvre fordítania. Térítése előtt 2 évig befalaztatta magát egy barlangba és ott képekben nyilatkozott meg neki a teljes tanítás. Önmagát Jézus apostolának nevezte.
A kereszténységnek ez az az ága, amelyik nem judeo. Nagyon szigorú szabályrendszere van. Az üdvözülést gyakorlatilag ellenségeink lelkének megmentése által nyerhetjük el, melyhez a tudáson keresztül vezet az út. Amíg nem érzel erőt, késztetést ellenséged lelkének megmentésére, tanulj, hátha egyszer eljutsz oda…
Nem hordoz Perzsa hagyományokat és alapvetően dualisztikus istenképet sem. Hagyománya a Pártusok szkíta ősvallására tekint vissza, amelyben a későbbi korokban a “Fény” számtalan alakjában tisztelt Egy-Isten hit nyilvánul meg. Hogy is lehetne másképpen, hiszen a Fény “megtestesülése”, a látható nap is Egy. A föld is egy, csakhogy egy rendszer része is. A zoroasztrizmus Ahura Mazdájához hasonló figura helyett Mani a dualizmust mint a rendszert működtető elemét írja le. A jó és rossz harca a világot működtető folyamat része, nem pedig istenek! Máni gnosztikus tanításának központi gondolata: az anyagtalan jó, a spirituális Fényvilág és az ördögi, anyagban megnyilatkozó világ közötti kibékíthetetlen harc. Az ember Máni felfogása szerint a gonosz alkotta földi anyag fogságában élő fényszilánkot magában hordozó lény (tehát a két őselv, a jó és a gonosz, az angyali és az ördögi keveréke), aki két világ mesgyéjén áll, s akinek lelke az Isten Lelkének lehasadt szilánkja.
A manicheizmus volt az ősvallás utolsó szervezett megjelenése (melyből minden eredt), talán az utolsó virágkor. Ereje megmutatkozik abban, hogy minden üldöztetés ellenére időről-időre felbukkan egészen a 15. századig.
manicheizmus a fény vallása
kép:internet
Ez a vallás nem egészen idegen a magyarságtól. Bár a legutóbbi kutatások szerint nem a Mani-i forrásból, de Scithianos tanai voltak az ősmagyarok vallásának alapjai. Erre utal a Szent Korona szimbólumrendszere, melynek a négy napkorongból álló eddig térkitöltő elemnek nevezett zománckép-motívumai manicheisták. A négylábú állat és a madár a tűz és a levegő közegének szimbólumai a manicheizmusban, ahol (kizárólag itt) megtörténhet afényfelszabadítás. A 8 manichesta apostol a manicheista felsorolás szerinti sorrendben szerepel a koronán. A népköltészetünkben is bőven található manicheista-rokon szimbólum, és a nemesi kúriáink szőlő és dinnyemotívumai sem elhanyagolhatók (nagy fénytartalmú gyümölcsök). Érdemes megemlíteni a Corpus Juris Hungaroris Hungarici – a magyar törvénytár – tartalmát is, amely 1046-ban a Vata féle népilázadás után tiltja az alábbiakat: rítos etnikos gentilis skitikos – azaz a szkíta nemzeti népi szokásokat szertartásokat.
„Máni Jézus Krisztus apostola, a Világosság Birodalmának küldötte volt. Egy új világvallás megalapítója, (Elsősorban a kereszténység megtisztítójának is mondhatjuk) orvos, költő, nyelvújító, festőművész, szónok és egy lant feltalálója. Egy új, a lélek fejlettségi fokán nyugvó keresztény beavató tanítást hirdetett meg. Tanította a két természetrend tanát, a mikrokozmoszok tanát és az endúra vagy átalakulás tanát. Az utcáról betérő érdeklődőnek le kellett mondania a bálványok imádásáról, a hús evéséről, az emberek és állatok öléséről, nem űzhettek mágikus gyakorlatokat, boszorkányságot. Tanítása a Csendes-óceántól az Atlanti-óceánig visszhangzott, a szépség és a tisztaság tanítása volt, és a Jó és csakis a Jó Istenéről szólt. Helyreállította az összetört tanítást, az egyetemes kereszténységet. Ellenségei szemében ő lett a tökéletes eretnek. … A pártus próféta, Máni tanítása volt a magyarság ősi vallása.” ( Mani és a manicheizmus; Előszó; L. N. L. Könyvkiadó)
„Én, Máni, Jézus Krisztus apostola Isten akaratából, az Igazság Atyjáéból, akitől eredek, aki mindörökkön örökké él, mert Ő mindenek előtt volt, és mindenek után lesz. Minden, ami keletkezett és majd egykor létrejön, az Ő ereje által létezik. Belőle eredek én, az Ő akaratából létezem. Általa nyilvánult meg nekem minden igazság. És így az Ő igazságából való vagyok. Eme igazságot a vélem utazóknak nyilvánítottam ki. Békét hirdettem a béke gyermekeinek, reményt prédikáltam a halhatatlan nemnek. Kiválasztottam azokat, akik az igazság ezen ösvényén képesek a fölemelkedésre, és megmutattam nekik a fölfelé vezető ösvény futását. (Itt Máni a beavatásról beszél. LP)Leírtam a halhatatlan örömhírt, és belefoglaltam a különös, pompás titkokat. Hatalmas dolgokról és roppant történések legmagasztosabb jeleiről adtam hírt benne. Amit Isten kinyilvánított, elmagyaráztam azoknak, kik az igazságot szomjúhozzák. Tanúságot tettem nekik az igazi látásról, s a legnagyszerűbb kinyilatkoztatásról, mely részemül jutott.” Kölni Manicheus Kódex, i. u. 5. sz.
A manicheus keresztényeknek Béma-ünnepük volt, melyben a BÉMA a szertartások fő kellékét szolgáltató emelvény neve egy bizonyos szónoki dobogó. A Képes Krónika szövege is leír egy spontán hirtelenséggel megrendezett Béma-ünnepet Szent László királyunk édesapja, I. Béla király uralkodása alatt az ún. harmadik „pogánylázadás” idejéből."
forrás és kép: /fenymag.hu/
"Ünnepi tízeurós pénzérmét dobott piacra a szlovák nemzeti bank – gondolom, hogy ők. Az ünnepi szlovák tízeurós egyik oldalán Rudnay Sándor, Erdély püspöke, az esztergomi bazilika építtetője látható, másik oldalán pedig maga az esztergomi bazilika."

"Mondom: ez egy szlovák pénzérme. Ünnepi. Egyszer majd numizmatikai ritkaság lesz belőle.
Hát nem aranyosak? Olyan nehéz lehet, ha nincs mit feltenni az ünnepi érmére, csak azt, ami a miénk. Együtt érzünk veletek, gyerekek…"
Az eurocoinhouse oldalon kínált érmékkel kapcsolatban a leírásban már nem mertek ekkorát hazudni, kicsit finomítottak a szlovákok idiotizmusán, bár ez is csak pofon a sz@rnak. Itt már Hungarian-slovak archbishop-nak írják Rudnay Sándort.
(Bayer Zsolt, badog.blogstar.hu)
további forrás: /mindenszo.hu/ /www.eurocoinhouse.com/
Aki kevésbé mélyedt el a baskír-magyar kapcsolatokban annak ajánljuk egy korábbi cikkünket is: Ismered azt a szót hogy bozgor? Ha igen, ne ijedj meg tőle!
Baskíria kép:internet
Az egyetlen nem „finnugor” rokon melyre a finnugristák is rácsaptak. Miért is olyan jó nekik Baskíria? Mert ott van az Urálnál, ahova minket, magyarokat is tesznek a 800-as évek előtti korokban. Gondolhatjuk, azért mert úgymond északon élnek a finnugor területeken. Sokan lehet finnugornak is gondolják őket emiatt.
(Felsorolás nem teljes, jelenleg csak főbb pontokat említünk meg.)
A finnugorizmus felkarolta a baskírokat, bár nem magát a népet, hanem a területet. Mint állítólagos magyar őshaza. A hazugság csak úgy igazán jó hazugság, ha csak részben hazudnak. Persze senki nem állítja hogy ne jártunk volna azokon a területeken, de őshazának kijelenteni az nettó hazugság lenne.
De nézzük a valóságot:
Mi a közös a baskírokban és a magyarokban?