Az Egyetlen vágya Nintu felé fordul,
az Ország anyja ő,
Enki vágya Nintu felé fordul,
az Ország anyja ő.

Vesszejéből a mag a csatornákba ömlik,
vesszejéből a dús mag a nádasban elárad,
vesszeje a fenséges szőrzet alatt felmered.
Így mondja a szót:         „A mocsárba senki sem jön?"

Enki így mondja a szót: „A mocsárba senki sem jön?"
Az ég nevére esküszik;
elnyúlván a mocsárban, elnyúlván mocsarának vizében,
Enki Damgalnunna vizén így mondta a szót.

Ninhurszag a magot méhébe engedi,
a magot méhébe fogadja, Enki magját.

Egy nap volt    első hónapja,
két nap volt     második hónapja,
három nap volt harmadik hónapja,
négy nap volt   negyedik hónapja,
öt nap volt        ötödik hónapja,
hat nap volt      hatodik hónapja,
hét nap volt     hetedik hónapja,
nyolc nap volt nyolcadik hónapja,
kilenc nap volt kilencedik hónapja,

 asszonyi sorsának hava:
mintha olajon, mintha olajon,

 mintha finom, remek olajon -
Nintu, az Ország anyja, mintha olajon, mintha olajon,

 mintha remek, sikló olajon:
megszülte Ninmut.

Ninmu kiállt a csatorna partjára.
Enki a mocsárban körben jár, körben jár,
/Ninmut a csatorna partján megpillantja,/
követének, Iszimunak, így mondja a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnám meg?

A kedves Ninmut       miért ne csókolnám meg?"

Követe, Iszimu, így adja vissza a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnád meg?
A kedves Ninmut       miért ne csókolnád meg?
Királyom, sűrű ködbe burkolózz,
 sűrű ködbe burkolózz!"

Egyik lábával a csónakban áll,
a másikkal a meredek partra lép:
melléhez szorítja őt, megcsókolja őt,
/melléhez szorítja őt, ölébe fekszik,
vesszeje a leánynak feltöri testét, megcsókolja őt./

Ő Enki magját méhébe engedi,
a magot méhébe fogadja, Enki magját.

Egy nap volt    első hónapja,
két nap volt      második hónapja,
kilenc nap volt kilencedik hónapja,
 asszonyi sorsának hava:
mintha olajon, mintha olajon,
 mintha finom, remek olajon -
Ninmu, mintha olajon, mintha olajon,
 mintha remek, sikló olajon:
megszülte Ninkurát.

Ninkura kiállt a csatorna partjára.

Enki a mocsárban körben jár, körben jár,
/Ninkurát a csatorna partján megpillantja,/
követének, Iszimunak, így mondja a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnám meg?
A kedves Ninkurát     miért ne csókolnám meg?"

Követe, Iszimu, így adja vissza a szót:
„A kedves gyermeket miért ne csókolnád meg?
A kedves Ninkurát     miért ne csókolnád meg?
Királyom, sűrű ködbe burkolózz,
 sűrű ködbe burkolózz!"

Egyik lábával a csónakban áll,
a másikkal a meredek partra lép:
melléhez szorítja őt, megcsókolja őt,
/melléhez szorítja őt, ölébe fekszik,
vesszeje a leánynak feltöri testét, megcsókolja őt./
Ő Enki magját méhébe engedi,
a magot méhébe fogadja, Enki magját.

Egy nap volt    első hónapja,
kilenc nap volt kilencedik hónapja,
 asszonyi sorsának hava:
mintha olajon, mintha olajon,
 mintha finom, remek olajon -
Ninkura, mintha olajon, mintha olajon,
mintha remek, sikló olajon:
megszülte Uttut, a szép nőt, akit csodálnak.

Nintu Uttunak, a szép nőnek, akit csodálnak,
így mondja a szót:
„Tanácsot adnék neked, tanácsom fogadd meg,
szót szólnék hozzád, szavam fogadd meg.
Van itt valaki, a mocsárban körben jár,
a mocsárban körben jár,
Enki a mocsárban körben jár, körben jár..."

forrás: internet