"A tatárjárás nem olyan biztos hogy annyira súlyos volt mint mondják. És a mongol világhódítás itt akadt el, ennél tovább nem jutottak.

1. Áprilisban a muhi csata nagyon kemény volt a mongolok számára, nem volt az annyira egyértelmű. Ami nem is biztos hogy ott volt a Sajónál.

2. A Dunán csak télen tudtak átkelni. Addig mi volt ha annyira nagyon győztek?

3. Egy év alatt elkotródtak.

4. A kánválasztás kamu hisz Batu Kán még évekig itt kodorgótt a környéken.

5. II. Frigyes elfoglalt pár magyar megyét segítség helyett, de IV. Béla mégis hamar visszavette tőle? Egy kivérzett ország tud ilyet a "hatalmas" Német Római birodalom ellen?

6. Lehet hogy egy várat nehezebben vettek be a tatárok, de a mongolok keleten rengeteg nagy erős várost elfoglaltak ostromgépekkel.

7. IV László 1285-ben agyonverte a második tatárjárás alkalmával az Arany Hordát. Egy kiirtott ország képes lenne erre?

8. A mongolok szomszédságában minden állam vazallus lett, Magyarország nem.

9. A mongolok szerint itt érte őket a legnagyobb veszteség."

forrás: internet, köszönet a forrásban lévő összefoglalásért!
kép: internet

közvetett források:

Sikerült meghatározni az Árpád-házi DNS-t

kép: Munkácsy Mihály – Honfoglalás Internet

„A kutatások megerősítették, az Árpád-dinasztia körülbelül a mostani Afganisztán északi részén alakult ki” – ismertette az eredményeket Kásler Miklós.

Mindez azt jelenti, hogy őseink az eddig is jól ismert szaka-szkíták által lakott, vagyis az ázsiai nagy-szkíta területekről jöttek nyugatra. Ezeken a területeken éltek többek között a Bulgárok, Hungárok, Jászok, Avarok, Szakaurak stb. (szerk.)

A közép-ázsiai szkíták, vagy más néven szakák elhelyezkedése (kb. kr.e 200 - -kr.e 130-ig)
kép: nimrodnepe.blog.hu

"Árpád-házi királyok és királynék csontjain végzett genetikai vizsgálatokat az Országos Onkológiai Intézet és egy külföldi egyetem, az eredmények alapján megállapították a dinasztiára jellemző DNS-t – írja péntek délután a Magyar Nemzet.

Új módszer, régi viták

„Sikerült nyolcszáz éves csontokból meghatározni az Árpád-házra jellemző DNS-t és több magyar király csontjait, ezzel a magyarság eredetének tudományos megállapításához is közelebb jutottunk” – idézi a lap Kásler Miklóst, aki sajtótájékoztatón számolt be az eredményekről.

A Magyar Nemzet tudósítása szerint a miniszter felidézte: Magyarországon hosszú időn keresztül teljesen egységes volt a magyarság eredetének megítélése, amely főleg a hagyományokra, legendákra támaszkodott. Ez a szemlélet megváltozott az 1800-as évek második felében és később volt, aki a finnugor, volt, aki a türk rokonságot állapította meg.

Kásler azt is elmondta, hogy sok tudományág foglalkozott a magyarság eredetével, mindenki kialakította a saját véleményét: a tézisek mellett mindig megszülettek az antitézisek és a vita az érzelmi síkra terelődött, amikor már nem a tények alapján alakítottak ki álláspontokat. „Ebből a helyzetből ki kellett mozdulni, amiben segítséget nyújtottak a most megjelent eredmények, amelyek szinte természettudományos pontosságúak, ténynek tekinthetők” – emelte ki az EMMI vezetője.

„A magyarság viharos történelme azt eredményezte, hogy szinte helyrehozhatatlan károk keletkeztek, azt hittük, soha többé nem lehet azonosítani a nagy magyar királyokat és nem lehet ellátogatni a sírjukhoz” – jelentette ki Kásler Miklós. „Ez szülte azt a gondolatot, hogy genetikai módszerekkel, az örökítőanyag vizsgálatával, a korábban ismeretlen csontokból határozzák meg a személyeket” – folytatta a miniszter.

A vizsgálatok alapját az adta, hogy az Országos Onkológiai Intézetben a személyre szabott terápia megállapításához új módszerek jelentek meg, amelyeket aztán lehetett hasznosítani az archeogenetikában is.

Vagyis a régi, nyolc-kilencszáz éves csontokból genetikai vizsgálatokat lehet végezni, hogy azonosítani tudják a személyeket – számol be a Magyar Nemzet. „Ebben a módszerben sokáig senki nem bízott, az elkezdett vizsgálat kivitelezése szinte lehetetlennek tűnt. A kormány húszmillió forinttal támogatta a kutatást, ezzel az új lendületet kapott” – jegyezte meg a tárcavezető.

III. Béla után II. Béla, Urál helyett Afganisztán (Helyesebben az uráli állomás előtt őseink a szaka területen vagy más néven ázsiai szkíta területen éltek szkíta-hun testvéreivel együtt. szerk.)

A tudósítás ezután ismerteti a kutatások hátterét. Mint ismert, eddig csak III. Béla személye volt ismert, ebből indultak ki, így megtalálták a csak az Árpád-házra jellemző DNS-kromoszómát. A kutatásba bevonták az MTA Régészeti Intézetét is, számottevő eredmény nélkül. „Végül az Országos Onkológiai Intézetben (OOI) és egy külföldi kutatóintézetben sikerült kivenni a DNS-t, így bebizonyosodott, hogy a csontváz valóban III. Béláé” – mondta Kásler Miklós. Kiemelte, a Göteborgi Egyetem és az OOI kutatásai párhuzamosan folytak, és az eredmények összecsengtek, így egymást hitelesítették.

„Nem sokkal később sikerült azonosítani az Árpád-házi DNS-t és Vak Béla csontjait is. Majd nagy bizonyossággal le lehetett zárni a vizsgálatokat úgy, hogy megvan két Árpád-házi király, két királyné és két csecsemő csontváza” – folytatódik a cikk.

Az eredményeket összegezve Kásler elmondta, hogy a kutatások megerősítették, az Árpád-dinasztia körülbelül a mostani Afganisztán északi részén alakult ki. Elindult egy lassú mozgás, és körülbelül kétezer évvel ezelőtt az Urálig jutott a család és a rokonsága.

„A Magyarságkutató Intézettel létrejött az a műhely, amely magas tudományos színvonalon működik, és csak tudományos eredményekre épül, így korrekt véleményeket tud megfogalmazni. A legkorszerűbb vizsgálati módszerekkel kimutatott eredmények számos további kérdést vetnek fel, de mivel egzakt következtetésekről van szó, nem érdemes minősíteni, legfeljebb vitatkozni vele” – zárta a tájékoztatót a miniszter."

forrás: Mandiner, Magyar Nemzet

Róka, a hunok királya

Ruga a hunok nagy királya volt 422-434 között, Ruga helyezte át a szkíták, s hunok központját a Duna-vidékére. A hun királyok közül elsőként háborúzott a római birodalommal, pontosabban annak keleti felével. Utódai, unokaöccsei, Buda és Etele voltak. 434-ben hadjáratot indított a Keletrómai Birodalom ellen, eközben érte a halál. A hadjáratot lezáró, nagy politikai sikert jelentő békét már utódai, Buda és Etele kötötte meg 435-ben.

Nevének eredete: A név három változatban, Ρούγας (Rougas), Ρουας (Rouas), és ΄Ρωίλας (Roilas) alakban ismert. A név a súlytalan, alig hallható g miatt ilyen sok alakú, az ótörök eredeti mai átírása Ruγa lenne, ez azonos a mai török Ruğa írásmóddal. A latin és görög anyanyelvűek a g nélkül írták le, a török nyelvek szomszédságában élő gótok g-vel. (Wikipédia)

Az alig hallható "g" egyértelműen egy laza, "k" hangnak felel meg mely alapján ha ezt figyelembe vesszük a Ruga torzult név könnyen visszafejthető az eredeti Rucha, Ruca, Ruka, Roka, vagyis a mi Róka szavunkra.

Ne lepődjünk meg ha egy állatnév volt használatos keresztnévnek. Ez a régebbi korokban igen elterjedt volt és még ma sem halt ki. Gondoljunk például Kempelen Farkasra stb. De vezetékneveinkben is számtalan hasonlót találni.

kép1: internet
kép2: internet

"Theophylactos Simocatta bizánci író szerint a perzsák által legyőzött fehér hunokat a perzsák turkoknak szokták nevezni: a perzsák királya, Ormuzd legyőzi a perzsák által turkoknak nevezni szokott hunokat és Baram perzsa vezér Kolchist támadja meg (III. könyv, 6.).

Theophanes Isaacius  aki más helyen a kazárokat hívja keleti turkoknak  Theophylactos nyomán szintén turk néven említi a Baram által 587-ben legyőzött fehér hunokat.

Itt semmi de semmiképpen nem jöhetnek szóba a mai értelemben vett törökök!

Theophylactos szimplán turk néven széltében-hosszában az altáji törököket nevezi, bizony távolról sem ily körülményességgel: perzsák által turkoknak nevezni szokott hunok. Ez a körülményes jelző határozottan a törököktől megkülönböztető funkciójú! (Sőt üzenet értéke van: vigyázzunk a turk jelzővel, ha azt perzsáknál olvassuk, mert az elsősorban nem a türkökre, hanem a tőlük merőben elütő europid fehér hunokra vonatkozik!) I. Chosroes Anosirván (531-579) a turk jelzőt valóban elsősorban a fehér hunokra használja annak ellenére, hogy a kök-türkökkel is szinte napi kapcsolatban állt, sőt éppen a fehér hunok miatt!  

Például: Az országom északi részén lakó turkok elmondják szegénységüket és attól tartanak, hogy kénytelenek lesznek kalandozásokkal és betörésekkel károkat fognak okozni, ha én nem oldom meg valamiképp helyzetüket. (Karnamag, [13])

Ezek a szegény turkok bizony nem az akkor már éppen világbirodalommal rendelkező kök-türkök, hanem éppen az általuk elűzött fehérhun utód népek! Vegyük észre, hogy ha a perzsák elsődlegesen a velük szövetségi viszonyban álló kök-türköket nevezték volna turkoknak, akkor a fehérhun-utódokat (ef-taliták, uarchonok, avarok) semmiképpen nem ezzel a névvel illették volna.

 Theophylactos Simocatta világosan arról ír, hogy a kök-türkök feltűnésének idejében a perzsáknak már kialakult szokásuk a hunokat turkoknak nevezni. Tehát a perzsáknak már régi szokása volt a hunokat turkoknak hívni, amikor a kök-türkök egyáltalán megjelentek Perzsia látómezejében.

Németh Gyula viszont megírja, hogy a kök-türkök türk önelnevezése pontosan ebből az időből ered ([35], 84. old.)! De a bizáciaktól keletre eső régiók kútfői más esetekben is ugyanezt erősítik meg, sőt teszik kétséget kizáróvá.

Al-Tabari arab történetíró is teljes természetességgel nevezi a fehér hunokat a turkoknak IV. és V. századi eseményekkel kapcsolatban ( [37] 53, 99-105), pedig pontosan ismerte a fehér hunok és kök-türkök viszonyát. Ezt csakis úgy magyarázhatjuk, hogy a fehér hunoknak előbb volt turk nevük, mint az altáji kök-türköknek, akik az impériummal együtt mintegy a nevüket is elhódították a fehér hunoktól. (Ugyanez áll a kagáni és vezér i méltóságra, amelyeket Chorenei Mózes a 320-as évszámnál használ a párthus-utódokkal kapcsolatban, 357-nél viszont éppen a chagan volt észak királya, a Khazirok fejedelme, a királynő pedig a chatun. Az orkhoni felirat szerint ezidőtájt az altáji török népek még a Szent Ötüken erdejét lakták, nem is voltak még sztyeppei népek. A legfőbb méltóságuk eredetileg a jabgu volt.

A türköknek először kagánjuk még Chorenei Mózes után is csak száz évvel lesz!

Az altáji türkök jabgujából 550 körül éppen úgy lett kagán, mint a frankok királyából 800-ban római császár. Nincsen tehát sem türk kagán, sem türk vezír, sem türk rovás, de még a nevük sem a sajátjuk, mert mindezt a fehér hunoktól harácsolták. A harács momentán tényleg az övék. Mint ahogy nincs német Kaiser, német Ozier, német Schrift vagy Staat sem, mert mindezt a rómaiaktól vették át, még ha e szavak echte német hangzásúak is.)

Ha tudjuk, hogy a perzsák már a IV. században is turkoknak nevezték a fehér hunokat, az őket meghódító altáji nép turk neve pedig éppen a hódoltatás idejétől kerül forgalomba, nem nehéz rájönni, hogy itt névátvételről van szó; s nem kell csodálkoznunk azon, ha a fehér hunokkal régebb óta szomszédos népek a VI.század második felében is őket nevezik elsődlegesen turkoknak. (Anosirvánnál pontosan ezt látjuk.)

..a későbbi krónikaírók néha paradox módon mind a fehér hunokat, mind a kök-türköket turk néven nevezik, elég kusza helyzetet hagyva hátra a modern kor történészeinek."

Kapcsolódó cikk: Miért problémás a TÜRK elnevezés?

forrás:

Kánnai Zoltán a „Néhány szó a kazárokról” c. munkájából részlet
kép1: internet
kép2: internet

HUNGARIA SEU TURCIA!

Varga Zoltán: Nándorfehérvári diadal, Hunyadi kirohanása

A Hunyadi János által vezetett keresztény magyar seregek 1456. július 22-én mértek megsemmisítő vereséget II. Mehmed török szultán hadaira. Maga a harc közel egy hónapig tartott, 1456. július 4-21-ig sikeresen tartották a magyar várat a védők, s ezzel lehetőséget adtak a végső győzelemre. A déli harangszó a keresztény világban azóta is a nándorfehérvári diadalra emlékeztet. A napot 2011-ben a Magyar Országgyűlés a nándorfehérvári diadal emléknapjává nyilvánította.

A győzelem után a török terjeszkedés teljesen megtorpant. Hetven évig nem tudtak sikeresen rést ütni a magyar határvonalon. A délmagyarországi erősséget csak 1521-ben tudta bevenni I. Szulejmán. A nándorfehérvári diadal emlékére vezette be 1457-ben III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra, a győzelmi hír vételének időpontjára.

Képek: Internet

Mostanában ahogy utaztam keresztül az országon, fejembe ötlött sok régi emlék, családi történetek, iskolai évek. Keresztülutazva a szép bácskai vidéken eszembe jutott a szomszédos terület, a bánság, melyről felidéztem azt a régi, fejünkbe vert tanítást, melyet azóta sem feledtem és örök hála érte, hogy ezt akkor megtanították nekünk.

Egyszer megkérdeztük a tanárunktól történelem órán, hogy miért van a bánátnak kétféle neve, miért nevezzük bánságnak és bánátnak is? Talán egyik fele bánság, másik fele bánát lehet? Nem tudtuk.

Tanárunk felvilágosított és nyomatékosította bennünk a helyes elnevezést, miszerint az a terület melyet e neveken nevezünk az egyszerűen Bánság. Érthető is volt, mert magyarul látjuk is hogy bán+ság összetételéből adódig eme neve a területnek. Hozzátette tanárunk, hogy a bánát elnevezést, ha lehet, ne használjuk, mert a bánát az nem több nem kevesebb, mint a bánság németes elnevezése mindösszesen.

Ha szépen szeretnénk magyarul kifejezni magunkat, akkor a terület eredeti magyar nevét kell, használjuk, melyből lettek az egyéb idegen elnevezések. Ezt meg is tanultuk azóta helyesen használva sosem mondtuk a bánságra azt, hogy bánát.

Ahogy utazás közben felelevenítettem eme régi emlékeimet, ekkor ötlött belém a szép bácska elnevezése is, mely név ekkor kezdett engem először erőteljesebben megszólítani.

Talán bácska sem az, aminek hisszük, más lehetett korábban csak az elmúlt évszázadok alatt az ő ősi neve könnyebben feledésbe merült?

Talán igen! De ne gondoljunk sci-fi szerű fantasztikus dolgokra, inkább egyszerű gondolatmenetre.

Csak egy picit kanyarodjunk el egy percre, mert ezt még meg kell említenem egy másik érdekességet. Egy régi városunk nevének névtörténete mely az évszázadok alatt kisebb torzuláson esett át.  Van sok ilyen, lehet egyszer összeszedem ezeket.

Ilyen városunk a mai Pancsova, ez a város jelenleg szerbia területén van mai szerb neve Pancevo, magyarosan leírva Pancsevó.  Természetesen, ha ezt látjuk egyértelmű, hogy itt egy szerbek lakta szerb nevű településről van szó és annak lett egy magyar neve. Pedig ha tovább kutatunk, rájövünk, hogy ez nem így van.

Eredeti neve Pancsal (mai helyesírás szerint: Pancsaly), majd ebből lett a szerb pancsevo, mely aztán újra magyar nevet kapott ezután és lett belőle Pancsova.  Egyébként eredeti magyar neve Kövivár volt, később lett Pancsaly, de ez más téma.

Térjünk vissza eredeti témánkhoz a bácska név elemzéséhez.

Mivel bácska területét mindenhol a bács elnevezéssel illetjük, erős a gyanúm a felől, hogy a bácska elnevezés ugyancsak idegen nyelvi formula elsősorban a szláv –ka, -ke, -cka, -cke tipikus használata lehetett, mely a betelepülő szerbek, horvátok, bunyevácok stb. által elterjesztett elnevezés lehetett.

Ha a történelmet vizsgáljuk a Bácska név elterjedése pont abban az időben kezdődik, mikor a török háborúk révén tömegesen települnek be Magyarország déli területeire a délszláv menekültek.

Ezért nagy a valószínűsége, hogy területünk eredetileg és helyesen magyarul bács vagy bácsság lehetett, viszont a mindenhol fellelhető bács szavunk a mérvadó, így a könnyebb kiejtés miatt bizonyosak lehetünk abban, hogy eredetileg e területünk neve nem több és nem kevesebb volt, mint hogy Bács.

Bács megye, Bács-vármegye, bács-i puszta stb.

Bár fülünk már annyira megszokta és gyermekdeden szívéhez szorította a bácska elnevezést, hogy talán jó sokáig velünk is marad, de nagy a valószínűsége annak, hogy a bácska név eredendően koránt sem magyar elnevezés, hanem az eredeti magyar név, egy a szláv nyelvekhez közelebb álló alakká idomult változata mindösszesen, akár a magyar bánságból lett német bánát név esetén is láthattuk

Azért jusson eszünkbe, hogy minden idegennek ható név alatt megtalálhatjuk az eredeti magyar elnevezést.

Érdemes megemlíteni hogy a nagy bácskai területen a középkorban három megye létezett. A mai csongrád (ma Csongrád-Csanád megye), mely mélyen benyúlt akkoriban a mai bácska területére, Bodrog megye és Bács megye. A mai bácskának nevezett terület (mely megegyezik a régi Bács-Bodrog megyével) végeredményben két nagyobb megye területén jött létre 1802-ben, az északi Bodrog vármegyéből és a déli Bács vármegyéből. Bár manapság már Bodrog megye nem létezik, sem Bács-Bodrog megye, viszont a területelnevezés vagyis a Bács, Bácska igen, melynek a mai Magyarország területén megmaradt rész eredendően Bodrogi terület volt, de a szép bács-i, bácskai elnevezést örökölte az elmúlt kétszáz év története során.

Saggitarus
kép forrása: internet