A szovjet felszabadítás megszállás margójára

" "Durván kiforgatta a történelmi igazságot" Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a "szovjet megszállás emlékművének" nevezte a budapesti Szabadság téren felállított obeliszket, Moszkva fellép a "történelemhamisítás" ellen - kezdte a közelmúltban példátlan támadását az orosz külügyi szóvivő.

Marija Zaharova - aki csütörtök este kiadott állásfoglalásában rámutatott, hogy Budapestnek "a fasiszta megszállás alól való felszabadításáért" 80 ezer szovjet katona vesztette életét - a magyar kormányfőnek a Szabadság téren október 27-én, George H. W. Bush néhai amerikai elnök szobrának felavatásakor elmondott beszédét kifogásolta.

Zaharova azt írta: Az effajta kijelentések durván kiforgatják a történelmi igazságot és a második világháború eseményeit, amelynek végeredményét a nürnbergi bíróság megfelelő ítéletei rögzítették. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a horthysta Magyarország, Adolf Hitler legközelebbi szövetségese, aktív szerepet játszott Csehszlovákia felosztásában és a Jugoszlávia elleni hitleri agresszióban, 1941. június 27-én kezdeményezőleg csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához és a megszállt területeken a békés lakosság és a szovjet hadifoglyok ellen elkövetett tömeges bűncselekményekkel "tüntette ki magát".

Az orosz külügyi szóvivő "náci csatlósok tisztára mosásáról" is írt: Jelenleg egyes államokban az a tendencia figyelhető meg, hogy megpróbálják elhallgatni ezt a tényt és elhallgatni hazánk szerepét a fasizmus felett aratott győzelemben, elkenni egyes fővárosoknak a háborús időszak bűncselekményeiben való történelmi felelősségét, tisztára mosni a náci csatlósokat. A jövőben is határozottan fel fogunk lépni az ilyen hamisítások ellen." (forrás: internet)

..és egy kiváló hozzászólás a cikkel kapcsolatban:

" "a horthysta Magyarország, Adolf Hitler legközelebbi szövetségese, aktív szerepet játszott Csehszlovákia felosztásában és a Jugoszlávia elleni hitleri agresszióban, 1941. június 27-én kezdeményezőleg csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához"

valójában pedig.. A sztálinista Szovjetunió, Adolf Hitler legközelebbi szövetségese aktív szerepet játszott Lengyelország felosztásában, 1939. szeptember 17-én kezdeményezőleg csatlakozott a náci Németország Lengyelország elleni támadásához, miután 1939. augusztus 23-án a Molotov-Ribbentrop paktummal Hitler első csatlósává vált." (forrás:internet - a cikk forrásában)

továbbiak:

"Az Igazság és Magyarország védelmében - MVSZ reflexió az orosz külügyi szóvivő kijelentésére

 Maria Zakharova orosz külügyi szóvivő 2020. október 29-én védelmébe vette a Budapest, Szabadság téri szovjet emlékművet, és kijelentette, hogy azok az állítások, amelyek ezt az emlékművet a szovjet megszállás emlékművének nevezik „perverzek, elferdítik a második világháború történelmi igazságát és eseményeit”. A szóvivő továbbá kijelentette, hogy a Vörös Hadsereg „békét és szabadságot hozott”. Az igazság és Magyarország védelmében Gytevay György Gergely, az MVSZ egyik vezetője szólalt fel.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai orosz állam nem összetévesztendő a kommunista Szovjetunióval, és nagyra becsüljük Oroszország törekvését a hatalmas ország demokratizálása érdekében. Számunkra Oroszország azon erőfeszítései sem maradnak észrevétlenek, amelyekkel a mai világ bonyolult konfliktusainak békés rendezésére törekszik. Azonban mind történészként, mind a Magyarok Világszövetségének tisztségviselőjeként határozottan cáfolnom kell az orosz külügyi szóvivő valótlan és ezért Magyarországot sértő kijelentéseit.

Nem szokás felszabadítónak nevezni azt a hadsereget, amely egy ország fővárosát, értsd Budapestet négy hónapig ostrom alatt tartja, porig bombázva annak belvárosát, utcai harcokban megölve több mint ötvenezer katonáját.

Nem szokása a felszabadító hadseregeknek egy tízmilliós felszabadított országban, értsd Magyarországon megerőszakolni egymillió leányt és asszonyt.

Nem szokás felszabadító hadseregként a felszabadított országból rabszolgasorsnál is kegyetlenebb gulág-fogságba, értsd málenkij robotra 700.000 embert elhurcolni, akiknek több mint fele soha sem térhetett haza.

Ha ezek után bárki arra gondol, hogy a szovjet hadsereg felszabadítóként ténykedett volna Magyarországon, annak jusson eszébe az üdvtörténeti jelentőségű 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc, amely a magyar nép egyértelmű válasza volt a szovjet hadsereg „felszabadító” ténykedésére. Nem véletlenül volt 1956 jelszava: Ruszkik haza!

Értékelhető, hogy Oroszország felelősséget vállal a Szovjetunió cselekményeiért, így azért is, amit a Vörös Hadsereg 1944. novembere és 1945 februárja között Magyarországon művelt. Ám, ha ez így van, akkor javasoljuk, hogy vállaljon felelősséget az okozott károkért is. A Magyarok Világszövetségének Iustitia Bizottsága 2007-ben tényfeltáró elemzést készített az 1956-os szovjet katonai intervencióról. Az elemzés kiszámította a szovjet hadsereg által okozott anyagi károkat is, amelyeknek akkori értéke 55 milliárd USA dollár volt. Figyelembe vége a dollárnak az aranyhoz képest azóta bekövetkezett gyengülését, az a kár ma, 2020. októberében 124 milliárd USD. Ezért a kárért, amely nem számszerűsíti sem a kioltott emberéleteket, sem a négy évtizedes katonai megszállás ideje alatt okozott szenvedést, a Szovjetunió, és annak utódállama(i) máig nem szolgáltattak elégtételt. Az elégtétel szolgáltatásának a felelősségvállalás jegyében eljött az ideje.

Várjuk a külügyi szóvivő asszony reflexióját.

Budapest, 2020. október 31-én  

                          
Gyetvay György Gergely,
 a Magyarok Világszövetsége Budapest Fővárosi Szervezetének elnöke"

forrás - cikk1: internet
forrás - hozzászólás: internet
forrás - cikk2: MVSZ Sajtószolgálat 10641/201030

"Az ötödikes és a kilencedikes diákok már a megváltozott Nemzeti Alaptanterv szerint írt történelemkönyvekből tanulhatnak.

Ezek a tankönyvek egyelőre csak afféle demóváltozatban léteznek, amelyet csak a tanárok érnek el, talán azért is, mert a tartalmukról vita folyik a történészi körökben. Természetesen a liberálisoknak köszönhetően.

Berend Nóra a Cambridge-i Egyetem professzora a Történelemtanárok Egyletének honlapján megjelent írásában gusztustalanul bírálja az egyik ilyen próbatankönyvet, amely

A hazaáruló történészek próbálják elbagatellizálni a történelmünket.

A történész ocsmány módon támadja a hun rokonságot: szerinte (az egyik ilyen próbatankönyv, Gróf Péter és Szabados György műve)

• a magyaroknak és a magyarok kitalált őseinek sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a valóságnál, illetve mindenféle kitalált érdemekért dicséri őket, amihez képest a korabeli nyugati évkönyvek teljesen világossá teszik, hogy „őseink” gyakorlatilag rabló zsoldosok voltak, akik jó pénzért bárkihez elszegődtek,
  
  
• az egyeduralmat dicsőíti a demokráciával szemben, vagyis tendenciózusan úgy mutatja be az  egyeduralmat, mint a demokráciánál jobb politikai berendezkedés,
  
  
• egyoldalúan a kereszténység igazát, valóságosságát hangsúlyozza, „módszeresen torzít” a kereszténység javára.

De a próbatankönyveket azért is bírálja, mert

• a finnugor nyelvrokonságot csak az egyik elméletként mutatják be és
  
  
• elfogadják a hun-magyar kontinuitás, illetve a kettős honfoglalás elméletét is.

A  Történelemtanárok Egylete az egymásnak feszülő érvek miatt konferenciát szervezett a kérdésről, amelyre a könyvek íróit is meginvitálták. Közülük végül csak Szabados György fogadta el a meghívást, aki szilárdan védelmébe vette a társszerzőként írt művet.

Az elmúlt évtizedek magyar őstörténetét a finnugrista elmélet dominálta, ettől kell megszabadítani a területet 

– mondta a Magyarságkutató Intézet munkatársa.

A liberálisok szerint a téma súlyosan átpolitizált, a kormányban Kásler Miklós miniszter személyes mániája az őstörténet és a hun származás, aminek a jegyében létrehozták a Magyarságkutató Intézetet, és annak nézetei tükröződnek vissza az új tankönyvekben. Miután január végén elfogadták az új Nemzeti Alaptantervet, néhány hónap alatt átírták a tananyagot, majd pillanatok alatt el is fogadták az új változatot, jóllehet az elméletről messze nincs tudományos konszenzus."

forrás: vadhajtasok.hu

"A szkíták a mai Ukrajna területéről származó népességből alakulhattak ki, a Kr. e. I. évezredben a magyar ősét is tartalmazó nyelvet beszélhettek a Dunától a Volgáig – a kutatás 150 év „szkíta vagy finnugor” vitáinak vethet véget azzal a csavarral, hogy a szkíták is finnugorok.

A magyar őstörténet, népünk eredete a múlt homályába vész még úgy is, hogy egyébként immár több mint két évszázada születnek az ezt feszegető legkülönfélébb elméletek. Ha a földönkívüli származáshoz hasonló tudománytalan eszmefuttatásokat kizárjuk, még mindig marad jó pár a porondon, ám igazán komolyan csak két irányzatot vehetünk. Az egyik az uráli őshaza a főleg nyelvészeti bizonyítékokra építő finn-magyar rokonsággal, a másik a néphagyomány által is őrzött sztyeppei eredet szkíta, akár hun leszármazással.

A szép az egészben, hogy mindkét – látszólag egymást kizáró – állítást ugyanúgy meg lehet támogatni régészeti, antropológiai és újabban genetikai bizonyítékokkal.

Dr. Horváth Csaba Barnabás történész most arra vállalkozott, hogy a legújabb genetikai statisztikai adatoknak, a régészet és a történeti nyelvészet általánosan elismert eredményeivel való kombinálásával mindezt szintézisbe hozza. A nyáron megjelent tanulmányt itt olvashatja részleteiben, tudományos elemzése, értékelése pedig a történészszakma feladata lesz. Mi azért kerestük meg a kutatót, hogy közérthető módon ossza meg a 24.hu-val az elméletet, amely

150 év „szkíta vagy finnugor” vitáinak vethet véget azzal a csavarral, hogy a szkíták is finnugorok.

A görögöket sem Skandináviából akarják lehozni

Először is érdemes a fent említett három tudományterület (régészet, nyelvészet, genetika) témánk szempontjából fontos jellemzőit kiemelni, önmagukban is mást jelentenek a laikusnak, mást a részleteket ismerő tudósnak. A régészet talán a legegyértelműbb: tárgyi emlékek alapján etnikumra, nyelvre, identitásra ugyan nem következtethetünk, ám nyomon követhetjük általuk egyes közösségek, kultúrák vándorlását, felbukkanását vagy eltűnését egy-egy vidékről.

A finnugor nyelvészet már tartogat meglepetéseket, hiszen laikusként hajlamosak vagyunk homogén egységként kezelni a finnugor nyelvcsaládot, holott a legkevésbé sem az: többszörösen ágakra oszlik egészen addig, míg eljutunk a finnhez, a magyarhoz, a hantihoz és a többiekhez. A finnugorral azonos kategóriát jelentő indoeurópai nyelvcsalád is szláv, germán, újlatin nyelvekre bomlik, és halad tovább a ma létező nyelvekig.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a finn és a magyar nyelv között olyan a különbség, mint mondjuk a spanyol és a lengyel között. Ez a tény ugyan nincs a köztudatban, de tudományos konszenzusnak tekinthető

– fogalmaz a 24.hu-nak a történész.

Mindez pedig témánk szempontjából azt jelenti, hogy az őstörténeti forgatókönyveknél a kutatónak kevésbé kell magát kényszerzubbonyban éreznie. Nem a finnből kell a magyart levezetni, mint ahogy az sem jut eszébe senkinek, hogy a görögök őshazáját a hasonlóan távoli fokon nyelvrokon népek lakta Skandináviában keresse.

A genetika rendkívül bonyolult, itt maradjunk annyiban, hogy az Y-kromoszóma DNS-mutációit tekinthetjük minden valaha élt férfi nyomkövetőjének, amely az egész emberiséget lefedő hatalmas családfát rajzol elénk. Tényleg nem érdemes belemenni a részletekbe, a lényeg, hogy a genetikai adatokból kiolvasható az egyes leszármazási ágak földrajzi elhelyezkedése, létrejöttének ideje, hol találhatók a globális családfán – így pedig már meg lehet rajzolni a vándorlási térképeket.

Finnugor szkíták

Azért volt szükség ezekre az „alapokra”, hogy a továbbiakban ne kelljen rájuk folyton visszautalni, és az események végre sodró lendületet vehessenek. Horváth Csaba vizsgálata a ma finnugor nyelvet beszélő emberek őseire ugyanis egy bronzkori, földművelő közösségben talált rá, amelynek legkorábbi nyomai Kr.e. IV. évezredtől azonosíthatóak Kelet-Európában, nagyjából a mai Ukrajna területén. Ha úgy tetszik, itt lehetett a „finnugor őshaza”.

A területről Kr. e. 3000 táján nagy volumenű népmozgás indult északi és keleti irányba. Előbbi legyezőszerűen elérte a Skandináv-félszigetet, a Jeges-tengert (megmaradt utódaik a mai finnek), utóbbi Kr. e. 2000 körül kelet felé tovább haladva a sztyeppén Mongólia nyugati részéig jutott, köztük kell keresnünk a magyarság magját. Fontos tény, hogy ez a vándorlás időben egybeesik az ugor és a finn-permi nyelvek elválásával a finnugor nyelvcsaládon belül. Horváth Csaba úgy véli:

A kelet-európai népesség keleti leágazásából, a továbbra is a "finnugorok" ugor ágának nyelveit beszélő, sztyeppére kitelepült népcsoportból nőtt ki a szkíta kultúra.

A szkíták Kr. e. 1000-ig a mai Kazahsztán teljes területét elfoglalták, majd nyugat felé figyelhető meg egy kirajzás: Kr. e. 650 táján visszatértek a sztyeppe európai területeire, 500–400 között részlegesen megtelepedtek a Kárpát-medencében is. A mainstream történelemírás iráni nyelvűnek tartja őket, de a történész szerint ez inkább berögződés, mint tény – tanulmányában részletesen kitér erre is. Érdemes kiemelni, hogy a szkíták magukhoz emeltek többféle népet, így az iráni nyelvűek egy részét, a ma türköknek nevezett népeket és a nagyon kései időkben kialakult szlávok őseit, de a szkítaság alapítói vagyis maguk a királyi szkíták sem iráni sem török sem ősszláv nyelvűek nem voltak, ők majd csak későbbi csatlakozás révén váltak a szkíta népesség ilyen vagy olyan  részévé. (szerk.)

Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Magyar ősök a Volgától a Dunáig

Mi most maradjunk Kelet-Európa füves síkságain és a Kr. e. első évezredben: ez az az időszak, amikor nyelvészeti bizonyítékok alapján az ugor nyelvcsoport is szétvált a magyarra, illetve a ma már csak a hantik és manysik által beszélt obi-ugorra. Mit jelent mindez?

Azt, hogy az első évezredben, a hun hódítás megindulásáig, az europid nagyrasszba tartozó szkíta népesség uralta a Dunától a Volgáig húzódó sztyeppét. Nyelvük, nyelveik az elmélet szerint az ugor nyelvek magyar típusú ágába tartoztak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szkíták magyarul beszéltek, hanem egy olyan típusú nyelvet, amelyből a magyar is elnyerte mai formáját.

Úgy tűnik, hogy a hun, majd az utánuk következő féltucatnyi hódítás hullámaival kisebb-nagyobb szkíta elemek is beszivárogtak a Kárpát-medencébe, mígnem a „nagy bevonulás”, azaz a 896-ra datált honfoglalással megszületett a Magyar Nagyfejedelemség. Horváth Csaba Barnabás úgy véli, a kisebb rokon csoportok összeolvadásából itt és ekkor alakult ki a magyar nép és a mai magyar nyelv még a korai Árpádok alatt.

Beolvadtak a hunok is

Persze jó kérdés, hogyan maradt meg a nyelv a hun, majd török ajkú etnikumok tengerében? Röviden úgy, hogy nem volt tenger. Az europid kinézetű, szkíta-magyar köznépre rátelepedő mongoloid vonásokkal rendelkező hun és török elit kisebbségben volt, a területet hosszú ideig kétnyelvűség jellemezte.

Számos történelmi példát látunk arra, hogy az ilyen helyzet – évszázadok kellenek hozzá, de – két irányba dőlhet el. A Balkán mai délszláv területein a romanizált lakosságra „ült rá” egy kis létszámú szláv elit, majd idővel nyelve és kultúrája is egyeduralkodóvá vált. Angliában viszont épp ellenkezőleg történt az 1066-os normann hódítást követően: kétszáz évig élt egymás mellett az angol és a francia szó, majd az őslakos többség nyelvileg is beolvasztotta a hódítókat.

Esetünkben is ez utóbbi történhetett, a szkíta tömeg magába olvasztotta a hun, török eredetű hódítók vékony elitjét. Tőlünk keletre viszont a balkáni példa lett valósággá, ami talán annak is köszönhető, hogy az ideig-óráig fennálló sztyeppei birodalmak hatása egyre csökkent a központi területektől távolodva.

Röviden, és az újságcikk adta lehetőségek okán igencsak leegyszerűsítve ennyi a történet. Laikusként azt mondhatjuk, mindenképp örömteli, hogy őstörténetünk kutatása ma már a tudományágak összekapcsolásával igyekszik új eredményeket elérni, és nem áll be az évszázados lövészárkokba. Ítéletet, ahogy már írtuk, a történészszakma mond majd, bármilyen vita, észrevétel csakis előre vihet."

forrás: 24.hu
képek: 24.hu

Őszi napnak mosolygása,
Őszi rózsa hervadása,
Őszi szélnek bús keserve
Egy-egy könny a szentelt helyre,
Hol megváltott - hősi áron -
Becsületet, dicsőséget
Az aradi tizenhárom.

forrás: internet   Ady Endre október 6 (részlet)
kép: internet

"Néhány napja teljes pompájában magasodik a váci vár alatti terület fölé Attila bronz lovas szobra, az első jelentős köztéri alkotás, amely a nagy hun királynak állít emléket. A szobor eredetijét gipszből alkotta meg Cser Károly szobrászművész a harmincas évek végén, a bronzba öntés és a felállítás azonban elmaradt, hiszen közbeszólt a II. világháború, így a nagyközönség csak a műcsarnokbeli kiállítása során tekinthette meg. A háborút átvészelte ugyan a budapesti Százados úti művésztelep parkjában, a kommunisták ténykedését azonban már nem: a szobor tetemes része elpusztult. A megmaradt felsőtestet a művész egészen haláláig a műtermében őrizte, azt követően pedig a Nemzeti Galéria raktárába került.

Cser Károly unokája, Belloni Ákos azonban nem törődött bele, hogy nagyapja köztéri szobrai feledésbe vesszenek. 2015-re sikerült újra felállítani a váci I. világháborús emlékművet, és a magyar kormány 2019-ben Attila szobrának rekonstrukciójáról is döntött – a határozat szövege szerint a magyar kultúra és a nemzeti hagyományok megerősítése iránti elkötelezettségből. A szobor újraalkotásával és bronzba öntésével Mihály Gábor Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművészt bízták meg, akinek számos köztéri alkotása közül a legismertebbek az Olimpia – Kerékpárosok Lausanne-ban a budapesti Magyar Olimpiai és Sportmúzeum parkjában, illetve az Ezredéves emlék című, a Szent Koronát ábrázoló emlékmű Szarvason. A munkában részt vett további négy szobrász: Mihály Anna, Berlekovity Iván, Fülöp Gábor és Laczik Csaba.

A kormányhatározatot követő egy év munkája nem volt zökkenőmentes a művész állítása szerint. Nem csupán a koronavírus-járvány szólt bele a munkálatok tervszerű alakulásába, de mire a sok utánajárást követően sikerült kikérniük megtekintésre a Nemzeti Galériában őrzött eredeti szoborrészletet, az egyetlen használható fotó alapján már döntés született a rekonstrukció másfeles életnagyságú méretéről, ám a töredék szemrevételezésekor kiderült, hogy valójában kisebb volt, mintegy ötnegyedes életnagyságú. Mihály Gábor elmondása szerint Cser Károly annyira érzékletesen fejezte ki azt a hatalmat és erőt, amellyel Attila felépítette óriási birodalmát, hogy a szoborról készült fényképről sugárzó tekintély és méltóság hatására az alkotás nagyobbnak tűnt, mint amilyen volt.

Attila király, a szkíta és szkíta-hun őseink hunok legendás uralkodója az ókor egyik leghatalmasabb birodalmát irányította, amely Közép-Európától a Kaszpi-tengerig, a Dunától a Balti-tengerig terjedt.

Majd másfél évezreden keresztül megkérdőjelezhetetlen a magyar nép tudatában a hun-magyar folytonosság és az Attila-tisztelet. – Ez nagyon sokat mond, és ennyi nekem elég is – mondja Mihály Gábor, akinek nem titkolt vágya, hogy Attila hun király szobra – mintegy zarándokhellyé válva – tovább örökítse ezt az erős kötődést a jelen és a jövő magyarsága számára."

forrás:/magyarnemzet.hu/
kép: internet