"Kozmopolita „barátaink” viszonya a manapság egyre inkább előtérbe kerülő archeogenetika tudományát illetően meglehetősen ellentmondásos. Általában nem szeretik. Viszolyognak tőle. Főként, ha úgy érzik, veszélybe kerül a szerintük „másfél évszázada lezárt vita”. Tehát az a nézet, hogy semmi közünk a szkíta-hun népek örökségéhez, az csak egy utólag megkonstruált hamis fikció. Az eddigi vizsgálatok eredményei nem éppen ebbe az irányba mutatnak.

(forrás: kuruc.info)

Be is indult a gőzhenger, igyekeztek összemosni az egész törekvést a pozsonyi csatáról készült, egyébként valóban hibáktól hemzsegő animációs filmmel, mely joggal kritizálható, csakhogy attól még a DNS-vizsgálatok eredményei nem hazudnak a Magyarságkutató Intézet kedvéért.

Egy szó, mint száz, jól ismert köröknek valamiért borzasztóan fáj, ha át kell fogalmazni bizonyos tételeket az MTA által vallott magyar őstörténet vonatkozásban. Mert úgy tűnik, mégiscsak az derül ki, krónikáink, népművészetünk, költészetünk, és általában véve a 19. századik megkérdőjelezhetetlen kollektív nemzeti emlékezetünk nem hagymázas képzelgésre épült. Hogy miért gyűlölködnek egy tudományos kérdésen, azt bizonyára tudjuk.

Mert általában azért leleplezik magukat. Ahogy most is tették.

Mint arról beszámoltunk mi is, a Magyarságkutató Intézet archeogenetikusai azonosították a Hunyadi család DNS-profilját. Mindezek tükrében pedig tovább folytathatóak a kutatások, megállapíthatóvá válik Hunyadi Mátyás származása is.

De most jön ám a csavar, hirtelen jó ideológiai „szolgálóleánnyá” szegődik az archeogenetika, amint az a kérdés forog fenn, vajon Hunyadi Mátyás román származású volt-e avagy sem. Természetesen ők, köztük a balliberális HVG ezt már eldöntötte. Olvassuk csak, miképpen:

„A történelemszemléletében is a saját útján tévelygő Kásler Miklós emberi erőforrás-miniszter, felmelegítve egy régebbi legendát, megkérdőjelezi a Hunyadi család román származását. Szerinte a família vagy kun–tatár eredetű, vagy európai uralkodókhoz kötődik” – forgatja gúnyosan tollát a HVG újságírója, Riba István.

No, most akkor álljunk meg egy pillanatra.

A cikk szerzőjének és teljes körének jóval, de jóval fontosabb, hogy a genetikai vizsgálatok igazolják Mátyás román származását, mint az számunkra, hogy cáfolják.

(forrás: internet)

Három dolgot kell leszögeznünk:

- A jelenleg zajló kutatások elsősorban, másodsorban, de még csak harmadsorban is kizárólag tudományos alapúak, érzések és prekoncepciók huszadrangúak e tekintetben.

- Anakronisztikus, ha a 21. század szemüvegén keresztül akarnánk középkori viszonyokat elemezni, így a „román származást” is, egész egyszerűen teljesen más síkon értelmezhető abban a korszakban a vérségileg vett nemzetiségi hovatartozás, mint manapság.

- A fentiek értelmében Mátyás király semmilyen tekintetben nem volt román, és nem „románosítható” el. Mellesleg Magyarország és Horvátország királya 1458-tól, cseh király 1469-től, Ausztria uralkodó főhercege 1486-tól haláláig, de elsőrendűen a magyar történelem egyik legkiválóbb alakja, ahogy a teljes Hunyadi-ház, csak a bolondok kérdőjelezhetik meg, hogy minden fontos tekintetben magyarok voltak, a „magyartalanított” Hunyadi Mátyás egy vicc és komolyan vehetetlen.

Márpedig pont ez utóbbit szeretné elérni a nevezett HVG-s újságíró és még sokan mások, akik „mernek kicsik lenni”, és azt gondolják, ha a genetikai vizsgálatok igazolják, Mátyásnak román felmenői is lehettek, röhöghetnek rajtunk egy sort, kárörvendhetnek, „még ez sem a tiétek”. De ezzel csak saját magyarellenességüket leplezik le, újra csak bebizonyították, semmi közük ehhez a sorsközösséghez és megint saját maguk rekesztik ki magukat onnan.

Hunyadi Mátyás a magyar birodalmiság időtlen vezérlő csillaga volt, és az is marad mindörökre, ezen már semmi nem fog változtatni.

Lantos János – Kuruc.info"

Forrás: /kuruc.info/

"Számos ázsiai népnél él egy legenda, mely szerint létezett egy ősi birodalom, amely a mai ázsiai műveltségek bölcsője volt. Uralkodói jóságosak és bölcsek voltak, lakói békében és jólétben éltek. Mind az uralkodó, mind a nép a Belső Ösvényt járta, emberséges és emelkedett szellemű volt, így az országban felépült a megvilágosult társadalom.

A tibetiek ezt az országot Sambalának hívják. Népéből a hagyomány szerint számos megvilágosult született, és a Szkíta Bölcs Buddha is meglátogatta első királyát, akit magas szintű tanításokban részesített. E tanítások ma Kálacsakra Tantra néven ismertek. Királya példáját követve, az egész nép a Belső Ösvény gyakorlója lett, és magas szellemi szintet ért el.

Az eurázsiai szellemiség ősi szkíta központja

A neves iráni tudós, Idries Shah, a szellemi hagyományok kutatója írja, hogy az eurázsiai szellemiség ősi központja a szkíta népek lakta Közép- és Belső-Ázsia volt. Szerinte e szellemiség nagyrészt a magyarok közvetítésével eljutott Európa népeihez, valamint az indiánok révén az amerikai földrészre is. Közvetlen és közvetett kisugárzása alapvető hatással volt Eurázsia “peremterületeire”: Kínára, Indiára, Mezopotámiára, Egyiptomra valamint Európa régi földközi tengeri műveltségeire is, és ma is meghatározó erőt gyakorol szinte egész Földünk népeire. Magyar műveltségünk e szellemiségnek a közvetlen örököse.

Magyar ősnép, ősnyelv, ősműveltség

A régi görög források szerint a szkíták nemzetsége a legősibb a Földön. Az élő buddhista hagyomány Buddhának, a szkíta királyfinak a családfáját Földünk első uralkodójáig vezeti vissza, a legősibb időkbe. Eredetkutatásunk egy újabban kialakult vonalának képviselői a legújabb genetikai kutatásokat egybevetve a régészet leleteivel, arra a tudományos érveléssel alátámasztott eredményre jutottak, hogy a magyarság őshonos a Kárpátmedencében, aminek ténye visszavezethető egészen a jégkorszakig.

Eszerint mi magyarok a jégkorszakig visszavezethető genetikai, kulturális és nyelvi folytonosságot képező ősnép vagyunk, a magyar nyelv ősnyelv, ősi rovásírással, a magyar kultúra pedig ősműveltség. Fajunk, nyelvünk, műveltségünk és hazánk, a Kárpátmedence – szemben az eddigi elképzelésekkel – népek, nyelvek és műveltségek kirajzásának forrása. A Kárpát-medencébe beáramló szkíta-hun őseink ezzel az őshonos szkíta népességgel egyesültek. (Helyzetünk e szemlélet szerint érdekes hasonlóságot mutat a tibetiekével, akik őshonosnak tartják magukat a Tibeti fennsíkon, és ugyanakkor hirdetik fajuk és műveltségük szkíta rokonságát.)

A belső utazás szkíta hagyománya

Ősidőkbe visszanyúló szkíta hagyományunkban eleink évezredeken keresztül felhalmozott bölcsességet hagytak ránk. Ez az eurázsiai hagyomány, melynek életet adó gerince a belső utazás, ma is él, és ma is teljes. Tanításai és gyakorlatai tartalmaznak minden szükséges útmutatást a teljesség megtapasztalásához elvezető belső utazástól a megvilágosult társadalom felépítéséhez szükséges minden tudni- és tennivalóig. Az élet minden területét érintik, a lelki-szellemi kultúra felépítésétől és ápolásától a megvilágosult rendnek a külső környezetben való megteremtéséig.

A lényegi tanítások ismételt hullámai

A belső utazás szkíta hagyománya a történelem folyamán sokszor gyakorolt megtermékenyítő hatást világunkra. A Kárpát-Medencétől a Csendes Óceánig ívelő Szkíta Övezetben megjelent megvilágusult mesterek újra és újra felelevenítették a lényegi tanításokat, melyek hullámai ismételten szétáradtak Földünkön, új erőt adva a szellemi útnak. A buddhista hagyomány számon tartja, hogy a Szkíta Bölcs Buddha előtt számos buddha élt és tanított. Hagyományának alapítóját, Senrab Buddhát, a tibeti bön a történelem előtti korokba helyezi. Mindezen megvilágosultak tanítványai szerteáradtak a világban, és terjesztették a belső utazás tanait, melyek nyomai fellelhetők sok helyütt.

A tanítások több ízben voltak megújító hatással Európára is. A Buddha idejét követő századok kis-ázsiai és görög bölcsei nyitják a sort. Jézus tanításaiban meghatározó szerepet játszik a Buddha által tanított Széles Út, amely éppen a Jézust közvetlenül megelőző időkben kezdett széles körben terjedni nem is olyan messze a mediterrán térségtől. De a belső utazás magas szintű gyakorlójára mutat az is, hogy Jézus megvalósította a szivárványtestet, aminek bizonyítéka a halálakor eltűnt teste. E gyakorlat hagyományvonala ma is töretlen mind a tibeti buddhizmusban, mind a bönben, és gyakorlására napjainkban is adódnak példák.

A szivárványtest megvalósításához elengedhetetlen az élő hagyományvonal áldása, ami arra a következtetésre vezet, hogy Jézusnak magának is rendelkeznie kellett vele. A belső utazás tanításai később az alkímia néven terjedtek el. Egyik legjelentősebb hulláma a középkor haldokló szellemiségű Európájába hozott világosságot, “újjászületés” (reneszánsz) néven. E kornak szinte minden egyes kiemelkedő alakjáról megmutatkozott, hogy a belső utazás gyakorlója volt.

Szellemi újjászületés napjainkban

Jelen korunkban a Belső Ösvény nagy léptekkel terjed az egész világon, és máris jól látható változásokat eredményez a tudományok és a művészetek terén, egy várva-várt újabb “újjászületést” indítva útjára a válság szélére sodort világunkban. Szorosabb értelemben vett magyar hagyományunkban az elméről szóló tanítások meséinkben maradtak ránk, de bölcs tanítóinknak számtalan más eszközük is volt a világról szóló tudásuk megfogalmazására. Ilyen az ötfokú zene, a táncok, a művészet, az ételek elkészítésének módjai, a települések építési rendje, a társadalom szervezése, és ilyen az élet minden részére kiterjedő szokások és szertartások sora, amelyek mind az élet szentségét és mélyebb értelmét fejezik ki.

Az életben megjelenített tudást a Belső Ösvény tanítói alkották meg jótéteményként, hogy az egész nép életének megvilágosult rendet adjanak, hogy hétköznapi cselekedetek során keresztül is mindenki át tudja élni a világ szentségét. Ez tükröződik a magyar népi hagyomány ősi szertartásosságában, amely kiterjedt a közösség és az egyén életének minden mozzanatára és tárgyára.

A tibeti mesterek is az ősi szkíta tudás letéteményesei

Bár magyar hagyományunk sok értékes eleme ma is meghatározza vagy legalábbis befolyásolja gondolkodásunkat és életünket, minden jel arra mutat, hogy a lényegi tanítások élő átadásának vonalai sajnos mára eltűntek. Napjainkban is léteznek azonban a világon bölcs tanítók, akik nemcsak őrzik a szkíta hagyomány vonalait, hanem a gyakorlatban is megvalósították annak legbelső lényegét. Ilyenek a tibeti mesterek, akik a magyar mellett szintén az ősi szkíta tudás letéteményesei."

forrás: /buddha-tar.hu/
kép: internet

"Közzétette a Hunyadiak archeogenetikai kutatásának új eredményeit a Magyarságkutató Intézek Facebook-oldalán. Korábban megírtuk: új kutatásokba kezdett a Magyarságkutató Intézet, melynek célja, hogy megállapítsák a Hunyadi-család, így Mátyás király származását. Ennek kapcsán Horvátországban feltárták Corvin János és fia, Corvin Kristóf csontvázait, és DNS-mintát is vettek belőlük.

A Magyarságkutató Intézet Facebook-oldalánközölte, megvannak a DNS-vizsgálat eredményei. Mint írják, a lepoglavai pálos kolostor főoltára előtti sírból vett csontmintákból a sikeres DNS kinyerése után a Magyarságkutató Intézet szakértői meghatározták az egyénekre jellemző Y-STR DNS profilt, ami a két mintában megegyezik.

Ez az eredmény a történeti adatokat megerősítve azt jelenti, hogy a genetikai adatok is az apa-fiú leszármazást mutatják. Tehát minden adat azt bizonyítja, hogy a sírokban valóban Mátyás király természetes fia és unokája, Corvin János és Corvin Kristóf nyugszik.

Hozzátették, ezzel meghatározásra került az a DNS (genetikai) profil, amivel a Hunyadiak valamennyi felmenőjét és leszármazóját azonosítani tudják.

Korábban megírtuk: érdekes, hogy egyelőre nem téma sem a román történészek között, sem a román médiában az a genetikai vizsgálat, amivel Hunyadi Mátyás származását próbálják beazonosítani Magyarországon. Azért is érthetetlen ez az érdektelenség, mert a hivatalos narratíva szerint Mátyás király továbbra is az egyik legnagyobb román király." szerintük..

forrás: Erdély.ma

"172 éve, 1849. február elsején, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepének vigíliáján Zenta megadására szólították fel a magyarokat a szerbiai önkéntesekből és helyi szerbekből álló szerb csapatok, amelynek megtagadása után megindult az ostrom azon zászló alatt, amelyet a VMSZ öt évvel ezelőtt megszavazott Vajdaság tradicionális zászlajának.

Zenta eleste után  Trifkovics Aleksandar őrnagy, a szerb csapatok és a helyi szerbek egy része raboltak, pusztítottak és gyilkoltak a városban, a Szentháromság emlékmű köré gyűjtve a levágott áldozatok fejeit.

A  mészárlás  Zentán  két  hétig  tartott,  a  halálos  áldozatok  számát a történészek 2000-2800 fő  közé teszik. Aki bírt Magyarkanizsa, Szeged irányába menekült.  Sokakat  felakasztottak,  agyonvertek,  a  legtöbb  embert  csoportokban  az  alsóvárosi temető táján lévő, úgynevezett dézsma-magazinum mellé vezették ki, és ott lőtték le őket. A lakosok  egy  részét  arra  kényszeríttették,  hogy  fegyveres  felügyelet  mellett  a  megöltek  fejeit levágják,  és  hogy  a  levágott  fejekkel  a  Szentháromság  szobrot  díszítsék  fel. (Minő keresztényi cselekedet.. szerk.) Ezeken kívül folyamatosan napirenden voltak a súlyos botozások, a  minimális botütések   száma   50-60 volt,   aminek   következtében   sokan   megnyomorodtak.   Rengeteg asszonyt, leányt és leánygyermeket tömegesen megerőszakoltak. A vérfürdőben a magyarok oldalán lévő zsidókat sem kímélték, maga a zentai rabbi is áldozatul esett a terrornak.

A gyilkolásnak az sem vetett véget, hogy voltak kivételek ,s így egy helyi szerb földbirtokos, Vujic Sava , Zagorica Mojsije  jegyző, valamint a helyi pravoszláv pópa, Nikolic Aleksandar is kegyelemért esedezett (emellett mindhárman mentették, bújtatták és élelemmel ellátták a magyarokat.

A magyar hadsereg 1849. március 22-én foglalta vissza a várost. A háború előtt 15 ezer lelket számláló városban alig maradt életben 400 magyar lélek. A felszabadulás után Perczel Miklós, a magyar csapatok vezetője nem engedte, hogy a zentai vérengzés miatt felbőszült magyar csapatok a szerb lakosságon álljanak bosszút. Perczel vésztörvényszéket állíttatott fel, amely 47 zentai szerbet talált bűnösnek és halálra ítélt. A büntetést Zentán, május 22-én hajtották végre."

forrás: délhír.info