Örömmel szakítjuk meg a nyári szieszta időszakot és osztjuk meg olvasóközönségünkkel egyik kedves olvasónk, és kutató észrevételeit alább.

"Egykori mesterem, a Művészet folyóiratnál kollégám, Pap Gábor irodalom- és művészettörténész a Hatodik Elem Alapítvány youtube-csatornáján kényes témájú, rendkívül időszerű és érdekfeszítő előadással jelentkezett.

Kezdjük az előadás címével: "A Cygnus-ágból érkeztünk"! Hát, ennek semmilyen dokumentált, tényleg tudományos, vagy a népemlékezetben megőrzött írott-képi hagyománya nincs. De annak sem, hogy a cigányság és a Hattyú (Cygnus)-csillagkép között közvetlen kapcsolat lenne. Ez kizárólag Pap korábbi fejtegetéseiben jelenik meg, jórészt erőltetett hangalaki alapon. Mások - szintén bármilyen meggyőző bizonyíték nélkül - pl. arról képzelegnek, hogy a magyarság a Nagy Kutya csillagkép főcsillagáról, a Sirius-ról érkezett a Földre. Stb. (Szabad a gazda.)

A cigányságot viszont a magyar csillagmítoszi hagyomány dokumentáltan nagyon is számon tartja a Tejúton. Erről azonban Pap - ki tudja, bár sejtem, milyen megfontolásból: ezúttal is jó farizeushoz méltóan - mélyen hallgat. L. pl. a Tejút egyik elnevezését: Szalmás út! (Vö. SZaLMa-SZeLleM!) Csakhogy e vonatkozásban is a cigány ott és akkor per definitionem tolvajként jelenik meg, aki annak rendje és módja szerint szénát lopott. (Hm!) No, de - a fontos ügy érdekében - tekintsünk el ettől a néprajzi apróságtól! (Ettől még azonban a tény az tény, még ha nem is polkorrekt, ráadásul kozmikus dimenzióban.)

Pap hét hagyományos cigány foglalkozást sorol föl, mert ezek számszakilag beleillenek az ún. hétbolygórendszerbe. Rendben, noha ő is jelzi, hogy 9-ig is bővíthető. De hát volt még néhány ismert foglalkozás: pl. a lábasfoltozó és a hársfavirágszedő, akikkel - csakúgy, mint a vályogkészítőkkel, teknővájókkal - gyerekkoromban, az 50-es, 60-as években még magam is naponta találkoztam. Az egykori jellegzetes foglalkozásoknál ugyancsak valamilyen szemérmességből elhallgatja, hogy a szegkovácsnak manapság leginkább a színesfémgyűjtő, -kereskedő felel meg.

Pesti aszfaltkoptatóként még valószínűleg nem volt ilyen vidéki szomszédja, aki éjjel-nappal égeti az ilyen-olyan mó(d)szerrel megszerzett kábelekről az orrfacsaróan illatos műanyagot. Aztán - inkább az íróasztalánál jeleskedő - művészettörténészként nagyvonalúan nem vesz tudomást, vagy fogalma sincs arról sem, hogy a cigányságnak igen nagy jelentősége-szerepe van a hagyaték-fölvásárlásban és így kiváltképp a műkereskedelemben. Számos nagy értékű remekmű került általuk forgalomba, miként irdatlan mennyiségű hamisítvány is, melyekkel elárasztják a vásárokat, bolhapiacokat stb. és a gyanútlan műgyűjtőket, kincsre vadászókat.

Pap Gábor az egyik youtube-csatornáján, melyen Beszélgetések címmel mondja a magáét

Abban is jókorát téved Pap, hogy a cigányság régi társadalmi hierarchiája ma is változatlanul működik. Szerinte a legfelsőbb szinten a zenész van. (Kétségtelen, hogy itthon és külföldön a kiváló cigányzenészek mind erkölcsileg, mind anyagilag felülreprezentáltak.) Azt akarja bebeszélni, hogy általuk valami szerfölött magas rendű dallam (teremtő ige) közvetítődik a Földre, s hogy a zömmel derék börtönviselt faragók népművészeti tükrösein a táncoló párok hátterében rendre cigányzenész húzza a talpalávalót. És ezt a népi műveltséget tartja hallatlanul magas színvonalúnak az egyetemes művelődéstörténetben is.

Hát Pap példaképének, Kodály Zoltánnak is nagyon más volt a véleménye a népdalok, archaikus énekek, imák rovására - a Gresham-törvény szerint - terjedő ilyetén szórakoztató muzsikáról, múlassa vele az időt akár dolgozó bérrabszolga vagy dologtalan politikus, vidéken vagy városban. A cigányság szociológiai-társadalmi "szent" rangsorának tetején ma (is) a vajda van. Utána minden bizonnyal a bíró következik, mert a cigányok nagyon helyesen és jól fölfogott érdekből nem mennek hivatalos peres eljárásba. Minek azért fizetni, ha a maguk által választott bíró mindenki által elfogadottan elrendezi a vitás ügyeket? (Jómagam, mint egy ideig műkereskedő, szerfölött jóban és üzleti kapcsolatban voltam egy ilyen tekintélyes bíróval is, aki abban a kitüntető megtiszteltetésben részesített, hogy karácsonykor meghívott a "palotájában" rendezett nagy létszámú cigány összejövetelre, melyen az élettársam - egyedül nőként - a férfiak asztalánál ülhetett.)

Abban viszont maradéktalanul egyetértek Pappal, hogy a magyarság és a lényegében (külsődlegesen bizonyosan) keresztény lelkületű cigányság egymásra utalt, s ennek megfelelően kell(ene) viselkednünk, hogy mások (a rajtunk uralkodó háttérhatalom élősködői) ne tudjanak egymás ellen kijátszani bennünket. (Föltűnt, hogy pl. az Ecseri piacon szinte minden cigány kereskedő nyakában hatalmas, gyakran arany kereszt lógott, s vadul-zengzetesen szidták Gyurcsányt, amikor hatalmon volt, mert zsigerből utálták a komcsikat.)

Számtalanszor gyakoroltam ingyen kegyelmet feléjük, amiért a jóérzésűek alkalomadtán hálásak is voltak (lehetett számítani rájuk), de azért - a klasszikus szereposztás szerint - én tartottam el őket, mert azért szinte mindenkor be akartak csapni. Ez többnyire sikerült is nekik: benne volt a pakliban. Sebaj! Minden bizonnyal valamiért sorsközösségben voltunk. (Mindenesetre alaposan megismerhettem sorstársaim gondjait, erényeit, hibáit, létföltételeit... Pap soha életében nem mártózott oly mélyen és empátiával ebbe a színes közegbe, mint én. Mit tesz Isten, éppen egy teljes ingatlan-fölújításon vagyok túl, melyet a szinte mindenhez értő cigány szomszédom nélkül soha nem tudtam volna kivitelezni. Ilyen becsületes, tisztességes, szakszerű munkával már régen találkoztam, mi több, féláron. Persze, más ügyben én is hathatósan segítem őt.)

A Hattyú-csillagkép

No, de hogy kerül itt és most a dadogósan hevenyészett csizma, e kényes téma Pap magasröptűnek látszó asztalára? Éppen akkor, amikor a NER közismerten magas színvonalú kulturális világában (Hahaha!) igen előkelő helyeken és rendkívül befolyásos - hogy ne mondjam, von Haus aus érintett - személyekkel láthatók cigány, ha úgy tetszik, roma celebek? Csak nem valamilyen állami elismerésre ácsingózik az istenadta? Mert ha netán igen, akkor ajánlom, tessék bejelentkezni - mondjuk - a következő Békemenetre, lehetőleg Győzike mellé! (Ő egy 60 milliós Bentley márkájú autóval haza is szállítja.) Neki - bizonyos értelemben similis simili gaudet - valószínűleg készségesen magyarázatot ad a kételyeimre-észrevételeimre. Az ún. beszélgetős műsorában ui. csak ő, a szektavezér mondhatja a magáét, ott kritikai hang, ellenvetés szót nem kaphat, csakúgy, mint az átkosban.

kritikus, művészeti író"

Forrás nyomán: /kronikaonline.ro/

"A honfvisszaoglaló őseink ábrázolásánál rendszerint megjelenik a veretes tarsoly. Kligl Sándor szobrászművész által készített Árpád és vezérei szoborcsoport az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Fotó: Rosta Tibor/MTI

Egy friss kutatás szerint a honvisszafoglalók egyikének a fia lehetett, de már a mai Kolozsvár tájain született az a harcos, akinek sírjából az egyetlen, erdélyben talált veretes tarsoly maradványai kerültek elő. Sírját még a Ceaușescu-diktatúra utolsó évtizedében, a kolozsvári Pata utcai tömbháznegyed építése előtt tárták fel, a leletanyag részleges feldolgozására azonban négy évtizedet kellett várni.

Az Ephemeris Napocensis folyóiratban a közelmúltban jelent meg egy angol nyelvű tudományos dolgozat, melyet Gáll Erwin, a bukaresti Vasile Pârvan Régészeti Intézet kutatója, Nagy Szabolcs és Diana Bindea, az Erdélyi Történeti Múzeum régészei, valamint Horváth Anikó, a debreceni Hun-Ren nukleáris kutatóintézet kutatója jegyeztek. A rézveretes tarsolyról és a X. századi kolozsvári sírokról Gáll Erwin nyilatkozott a Krónikának.

– Kolozsváron már az 1900-as évek elején tártak fel X. századi, honvisszafoglaláskori sírokat. Mit lehet tudni arról a lelőhelyről, ahonnan a most feldolgozott leletanyag előkerült?

– 1985–86-ban a Pata utcai tömbháznegyed felépítése előtt végeztek itt ásatásokat. A Kalevala (Semenicului) utcában három sírt, a Zápolya (Traian Moșoiu) utcában 11 sírt, a Szántó (Plugarilor) utcában 26 sírt tártak fel. Valamennyi a X. századból származik. A leletanyag azonban mindeddig feldolgozásra várt. Szeretnénk valamennyi sír leleteit feldolgozni, de úgy tűnt észszerűnek, hogy a legkülönlegesebb, legegyedibb lelettel, a rézveretes tarsoly leírásával kezdjük.

– Nem biztos, hogy mindenki számára világos: mi is ez a tarsoly. Mire használták?

– Ha a mai fogalmakkal próbálom leírni, egyfajta bőrből készült övtáska, amelyre öntött fémdíszeket szegecseltek. Ez utóbbiak a veretek. A férfiak használták, és mindenféle kisebb használati tárgyakat: csiholóvasat, fenőkövet raktak bele. Minden bizonnyal majdnem mindenkinek volt tarsolya, de nagyon kevés tarsolyt díszítettek veretekkel. A Kárpát-medencében az eltemetett szerves anyagok 98 százaléka megsemmisül. Így a bőr tarsolyokból is csak a veretek maradtak meg. Ezeket úgy kell elképzelnünk, mint a mai bőr tárgyak szegecselt díszítéseit. Fontos azonban, hogy ezek a veretes tarsolyok csak a honvisszafoglalás korában voltak használatosak.

A honvisszafoglalók első nemzedékének az eszközei voltak. Azok hozták magukkal, akik keletről jöttek, aztán itt megszűnt a divatjuk. Sem azelőttről, sem az utánról nem maradtak ránk ilyenek. Az egész Kárpát-medencében 15 tarsoly veretei kerültek elő. Legtöbb a Felső-Tisza vidékén, kettő nem rég került elő Budapest környékén, ez pedig erdélyben. Ez a kolozsvári veretes tarsoly mind a rézveretek formája, mind pedig ezek kialakítási technikája szempontjából teljesen egyedi az egész Kárpát-medencében. Motívumai azonban hasonlítanak a többire. – Ha csak a veretek maradtak meg, biztos, hogy ezek egy tarsoly díszítő elemei voltak? – Egészen biztos, mert ismerjük ezeket a tarsolyokat Skandináváiból, vagy a Volga vidékéről, ahol a bőr részük is megmaradt. Persze, az ottani veretek formailag nem hasonlítanak az itteniekhez, de a tarsolyok technikailag és strukturálisan hasonlóak voltak.

A kolozsvári veretes tarsoly rekonstrukciója
Fotó: Gáll Erwin archívumából

– Kinek a sírjából kerültek elő a tarsolyveretek? – Lovas harcos volt az illető. A lova bizonyos részeit is melléje temették.

– Megölték a lovát, miután a gazda meghalt? Miért?

– Ősi közösségeink hittek abban, hogy szükségük lesz lóra a túlvilágon is. A másik magyarázat szerint arra gondoltak, hogy a lovat ételként fel lehet használni a túlvilágon. Ez persze elvonttá vált már a 10. századig. Sok esetben divatelemként került a ló a sírba. Az avarok (várkonyok) még az egész lovat a sírba helyezték a gazdája mellé. (A hunok is részleges lovastemetkezéssel temették el elhunytaikat. szerk.) Több ilyen sírt is kiástunk Pécskán vagy Nagylakon. A honvisszafoglalás korban már a lónak csak a négy lábszárcsontját és a fejét temették el a gazdájával együtt. – Mit tudtak meg a kutatások során veretes tarsoly tulajdonosáról?

– A sírt radiokarbonos módszerrel is vizsgáltuk. Elég egyértelmű, hogy ez az ősünk 920-930 tájban született, és valamikor a X. század végén halt meg. A sírból és a csontokból vett mintát stronciumizotópos vizsgálatnak is alávetettük, és kiderült, hogy ez az ember a mai Kolozsvár tájékán született, nem máshonnan jött ide. A vizsgálattal tulajdonképpen azt állapítottuk meg, hogy a fogaiba élete első éveiben olyan elemek épültek be, amelyek erre a területre jellemzők. Galéria A kolozsvári sír feltárásának helye Fotó: Gáll Erwin archívumából – Ha ez az ember 920 táján született Kolozsváron, és a honfoglalók leszármazottja volt, az azt is jelenti, hogy a honfoglalók meglehetősen gyorsan eljutottak Erdélybe. – Igen. Erre utal a Zápolya utca egyik sírja is, amelyet radiokarbonnal vizsgáltunk. Az az ember 930–940-ben halt meg 55-70 éves korában. Ő nagy valószínűséggel a honfoglalók egyike volt. Az ő maradványait még nem vizsgáltuk stronciumizotóppal.

– Az iskolában úgy tanultuk egykor, hogy mi magyarok több száz évvel a honfoglalás után lakták be Kelet-Magyarországot, a mai értelemben vett erdélyi tájegységet. Ez a teória akkor megdőlni látszik?

– A X. században főleg a Kis-Szamos vidékén és a Közép-Maros térségében vannak jelei honvisszafoglalás kori nomád csoportok jelenlétének. Ebben az időszakban a honvisszafoglalók csak azokat a területeket szállták meg, ahol sólelőhelyeket találtak. Ez egyértelműen összefügg az állattenyésztéssel, a nomád életmóddal. A juhok és a szarvasmarhák tenyésztéséhez is szükség volt a sóra. Kelet-Magyarország egésze a XI. – XII. században tagozódik be a szervesen a Magyar Királyságba.

– A sírok száma alapján mekkora lehetett a mai Kolozsvár környékén megtelepedett honvisszafoglaló közösség?

– A X. századi közösségek 15-20 együtt élő emberből állhattak. Ez is egy ilyen kis közösség lehetett. Egyelőre sajnos genetikai mintákat nem tudtunk venni, hogy lássuk, milyen kapcsolat van biológiai szempontból a sírokban nyugvók között. Az viszont elmondható, hogy vannak férfiak, vannak nők, sok a fegyveres sír: szablya, tegez, nyílcsúcsok is előkerültek az ásatások során. – Gondolom, a harcosokat temették el a fegyvereikkel. – A nomád közösségek minden férfi tagja harcos is volt, sok esetben még a nők is harcoltak.

– Tudjuk azt, hogy a magyarság mely részéhez tartoztak?

– Ezt nem merném így kijelenteni. Azt tudjuk, hogy a honvisszafoglalás korára jellemző közösség tagjai voltak. Lóval temetkeztek, fegyvereik voltak. Temetkezési szokásaik egyértelműen kapcsolódnak a kor Felső-Tisza vidéki, Budapest környéki temetkezési szokásaihoz. Azt lehet mondani, hogy a honfoglaláskori nomád és félnomád közösség tagjairól beszélhetünk.

– Nyilván ezt a helyet később nevezték el Kolozsvárnak. Milyen lehetett a vidék akkor? Voltak más lakói is?

– Más lakókról nincsenek adataink. A rómaiak által átépített régi szkíta Napoca romjai minden bizonnyal látszottak, hiszen azok még a XVIII. században is láthatók voltak. A síroktól nem messze az egykori római út egy szakaszát is feltárták. Valószínű, hogy ezek a közösségek még a X. században is használták ezeket a római utakat. Nem föltétlenül közlekedési infrastruktúraként - bár ez sem kizárt -, hanem földrajzi jelként. Ha el akartak jutni mondjuk a mai Tordáig, akkor a római út vonalát követték.

– Hogyan került ön most kapcsolatba a nyolcvanas években kiásott sírok leletanyagával? – A X–XI. század a fő kutatási területem, ebből írtam a doktori dolgozatomat is. Tudtam ezekről a leletekről, de az anyag mostanra vált szabadon kutathatóvá. Nagy Szabolcs kollégámmal döntöttük el, hogy feldolgozzuk. Mind a bukaresti régészeti intézet, mind a kolozsvári történeti múzeum vezetősége támogatta a szándékunkat. Ebben az első szakaszban ezt a sírt és a veretes tarsolyt dolgoztuk fel, a többi következik. – Van-e ellenszél Romániában, ha valaki a honfoglalás kori sírokat kezdi kutatni?

– Állíthatom, hogy nincsen. A volt bukaresti professzorom, későbbi főnököm vett rá, hogy a honvisszafoglalás korával foglalkozzam. Azért biztatott, mert ennek a kornak a kutatásához tudni kell magyarul. Az utóbbi időben sok dolgozat, kötet jelent meg erről a korról.

– A leletanyag Kolozsvárnak egy sűrűn beépített részéről származik. Lehet számítani arra, hogy újabb leletek kerülnek elő? – Nem vagyok derűlátó ebből a szempontból. Nem hiszem, hogy itt sok lehetőség nyílna további ásatásokra. Az ásatások a tömbháznegyed felépítését előzték meg"

Forrás nyomán: /kronikaonline.ro/