Forrás nyomán: /kronikaonline.ro/

"A honfvisszaoglaló őseink ábrázolásánál rendszerint megjelenik a veretes tarsoly. Kligl Sándor szobrászművész által készített Árpád és vezérei szoborcsoport az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban Fotó: Rosta Tibor/MTI

Egy friss kutatás szerint a honvisszafoglalók egyikének a fia lehetett, de már a mai Kolozsvár tájain született az a harcos, akinek sírjából az egyetlen, erdélyben talált veretes tarsoly maradványai kerültek elő. Sírját még a Ceaușescu-diktatúra utolsó évtizedében, a kolozsvári Pata utcai tömbháznegyed építése előtt tárták fel, a leletanyag részleges feldolgozására azonban négy évtizedet kellett várni.

Az Ephemeris Napocensis folyóiratban a közelmúltban jelent meg egy angol nyelvű tudományos dolgozat, melyet Gáll Erwin, a bukaresti Vasile Pârvan Régészeti Intézet kutatója, Nagy Szabolcs és Diana Bindea, az Erdélyi Történeti Múzeum régészei, valamint Horváth Anikó, a debreceni Hun-Ren nukleáris kutatóintézet kutatója jegyeztek. A rézveretes tarsolyról és a X. századi kolozsvári sírokról Gáll Erwin nyilatkozott a Krónikának.

– Kolozsváron már az 1900-as évek elején tártak fel X. századi, honvisszafoglaláskori sírokat. Mit lehet tudni arról a lelőhelyről, ahonnan a most feldolgozott leletanyag előkerült?

– 1985–86-ban a Pata utcai tömbháznegyed felépítése előtt végeztek itt ásatásokat. A Kalevala (Semenicului) utcában három sírt, a Zápolya (Traian Moșoiu) utcában 11 sírt, a Szántó (Plugarilor) utcában 26 sírt tártak fel. Valamennyi a X. századból származik. A leletanyag azonban mindeddig feldolgozásra várt. Szeretnénk valamennyi sír leleteit feldolgozni, de úgy tűnt észszerűnek, hogy a legkülönlegesebb, legegyedibb lelettel, a rézveretes tarsoly leírásával kezdjük.

– Nem biztos, hogy mindenki számára világos: mi is ez a tarsoly. Mire használták?

– Ha a mai fogalmakkal próbálom leírni, egyfajta bőrből készült övtáska, amelyre öntött fémdíszeket szegecseltek. Ez utóbbiak a veretek. A férfiak használták, és mindenféle kisebb használati tárgyakat: csiholóvasat, fenőkövet raktak bele. Minden bizonnyal majdnem mindenkinek volt tarsolya, de nagyon kevés tarsolyt díszítettek veretekkel. A Kárpát-medencében az eltemetett szerves anyagok 98 százaléka megsemmisül. Így a bőr tarsolyokból is csak a veretek maradtak meg. Ezeket úgy kell elképzelnünk, mint a mai bőr tárgyak szegecselt díszítéseit. Fontos azonban, hogy ezek a veretes tarsolyok csak a honvisszafoglalás korában voltak használatosak.

A honvisszafoglalók első nemzedékének az eszközei voltak. Azok hozták magukkal, akik keletről jöttek, aztán itt megszűnt a divatjuk. Sem azelőttről, sem az utánról nem maradtak ránk ilyenek. Az egész Kárpát-medencében 15 tarsoly veretei kerültek elő. Legtöbb a Felső-Tisza vidékén, kettő nem rég került elő Budapest környékén, ez pedig erdélyben. Ez a kolozsvári veretes tarsoly mind a rézveretek formája, mind pedig ezek kialakítási technikája szempontjából teljesen egyedi az egész Kárpát-medencében. Motívumai azonban hasonlítanak a többire. – Ha csak a veretek maradtak meg, biztos, hogy ezek egy tarsoly díszítő elemei voltak? – Egészen biztos, mert ismerjük ezeket a tarsolyokat Skandináváiból, vagy a Volga vidékéről, ahol a bőr részük is megmaradt. Persze, az ottani veretek formailag nem hasonlítanak az itteniekhez, de a tarsolyok technikailag és strukturálisan hasonlóak voltak.

A kolozsvári veretes tarsoly rekonstrukciója
Fotó: Gáll Erwin archívumából

– Kinek a sírjából kerültek elő a tarsolyveretek? – Lovas harcos volt az illető. A lova bizonyos részeit is melléje temették.

– Megölték a lovát, miután a gazda meghalt? Miért?

– Ősi közösségeink hittek abban, hogy szükségük lesz lóra a túlvilágon is. A másik magyarázat szerint arra gondoltak, hogy a lovat ételként fel lehet használni a túlvilágon. Ez persze elvonttá vált már a 10. századig. Sok esetben divatelemként került a ló a sírba. Az avarok (várkonyok) még az egész lovat a sírba helyezték a gazdája mellé. (A hunok is részleges lovastemetkezéssel temették el elhunytaikat. szerk.) Több ilyen sírt is kiástunk Pécskán vagy Nagylakon. A honvisszafoglalás korban már a lónak csak a négy lábszárcsontját és a fejét temették el a gazdájával együtt. – Mit tudtak meg a kutatások során veretes tarsoly tulajdonosáról?

– A sírt radiokarbonos módszerrel is vizsgáltuk. Elég egyértelmű, hogy ez az ősünk 920-930 tájban született, és valamikor a X. század végén halt meg. A sírból és a csontokból vett mintát stronciumizotópos vizsgálatnak is alávetettük, és kiderült, hogy ez az ember a mai Kolozsvár tájékán született, nem máshonnan jött ide. A vizsgálattal tulajdonképpen azt állapítottuk meg, hogy a fogaiba élete első éveiben olyan elemek épültek be, amelyek erre a területre jellemzők. Galéria A kolozsvári sír feltárásának helye Fotó: Gáll Erwin archívumából – Ha ez az ember 920 táján született Kolozsváron, és a honfoglalók leszármazottja volt, az azt is jelenti, hogy a honfoglalók meglehetősen gyorsan eljutottak Erdélybe. – Igen. Erre utal a Zápolya utca egyik sírja is, amelyet radiokarbonnal vizsgáltunk. Az az ember 930–940-ben halt meg 55-70 éves korában. Ő nagy valószínűséggel a honfoglalók egyike volt. Az ő maradványait még nem vizsgáltuk stronciumizotóppal.

– Az iskolában úgy tanultuk egykor, hogy mi magyarok több száz évvel a honfoglalás után lakták be Kelet-Magyarországot, a mai értelemben vett erdélyi tájegységet. Ez a teória akkor megdőlni látszik?

– A X. században főleg a Kis-Szamos vidékén és a Közép-Maros térségében vannak jelei honvisszafoglalás kori nomád csoportok jelenlétének. Ebben az időszakban a honvisszafoglalók csak azokat a területeket szállták meg, ahol sólelőhelyeket találtak. Ez egyértelműen összefügg az állattenyésztéssel, a nomád életmóddal. A juhok és a szarvasmarhák tenyésztéséhez is szükség volt a sóra. Kelet-Magyarország egésze a XI. – XII. században tagozódik be a szervesen a Magyar Királyságba.

– A sírok száma alapján mekkora lehetett a mai Kolozsvár környékén megtelepedett honvisszafoglaló közösség?

– A X. századi közösségek 15-20 együtt élő emberből állhattak. Ez is egy ilyen kis közösség lehetett. Egyelőre sajnos genetikai mintákat nem tudtunk venni, hogy lássuk, milyen kapcsolat van biológiai szempontból a sírokban nyugvók között. Az viszont elmondható, hogy vannak férfiak, vannak nők, sok a fegyveres sír: szablya, tegez, nyílcsúcsok is előkerültek az ásatások során. – Gondolom, a harcosokat temették el a fegyvereikkel. – A nomád közösségek minden férfi tagja harcos is volt, sok esetben még a nők is harcoltak.

– Tudjuk azt, hogy a magyarság mely részéhez tartoztak?

– Ezt nem merném így kijelenteni. Azt tudjuk, hogy a honvisszafoglalás korára jellemző közösség tagjai voltak. Lóval temetkeztek, fegyvereik voltak. Temetkezési szokásaik egyértelműen kapcsolódnak a kor Felső-Tisza vidéki, Budapest környéki temetkezési szokásaihoz. Azt lehet mondani, hogy a honfoglaláskori nomád és félnomád közösség tagjairól beszélhetünk.

– Nyilván ezt a helyet később nevezték el Kolozsvárnak. Milyen lehetett a vidék akkor? Voltak más lakói is?

– Más lakókról nincsenek adataink. A rómaiak által átépített régi szkíta Napoca romjai minden bizonnyal látszottak, hiszen azok még a XVIII. században is láthatók voltak. A síroktól nem messze az egykori római út egy szakaszát is feltárták. Valószínű, hogy ezek a közösségek még a X. században is használták ezeket a római utakat. Nem föltétlenül közlekedési infrastruktúraként - bár ez sem kizárt -, hanem földrajzi jelként. Ha el akartak jutni mondjuk a mai Tordáig, akkor a római út vonalát követték.

– Hogyan került ön most kapcsolatba a nyolcvanas években kiásott sírok leletanyagával? – A X–XI. század a fő kutatási területem, ebből írtam a doktori dolgozatomat is. Tudtam ezekről a leletekről, de az anyag mostanra vált szabadon kutathatóvá. Nagy Szabolcs kollégámmal döntöttük el, hogy feldolgozzuk. Mind a bukaresti régészeti intézet, mind a kolozsvári történeti múzeum vezetősége támogatta a szándékunkat. Ebben az első szakaszban ezt a sírt és a veretes tarsolyt dolgoztuk fel, a többi következik. – Van-e ellenszél Romániában, ha valaki a honfoglalás kori sírokat kezdi kutatni?

– Állíthatom, hogy nincsen. A volt bukaresti professzorom, későbbi főnököm vett rá, hogy a honvisszafoglalás korával foglalkozzam. Azért biztatott, mert ennek a kornak a kutatásához tudni kell magyarul. Az utóbbi időben sok dolgozat, kötet jelent meg erről a korról.

– A leletanyag Kolozsvárnak egy sűrűn beépített részéről származik. Lehet számítani arra, hogy újabb leletek kerülnek elő? – Nem vagyok derűlátó ebből a szempontból. Nem hiszem, hogy itt sok lehetőség nyílna további ásatásokra. Az ásatások a tömbháznegyed felépítését előzték meg"

Forrás nyomán: /kronikaonline.ro/