Albrecht Dürer magyar íjász, 1517, kiadatlan

A 15 éves háborúban (1591/93-1606) is részt vettek a magyar lovasíjász egységek. Szakál’ Dobó József találkozoni a Hadtörténelmi Közleményekben (Budapest, 1894, 7. szám) ezekről az egységekről szóló feljegyzésekkel.

 Hagyományos magyar összetett íj (IX-XI. század)

A Habsburgok Császári Katonai Levéltárának feljegyzése szerint 1592. szeptember 12-én több ilyen lovasíjász alakulat létesült. Pontosabban Tetauer Károly csapatai között 100 lovasíjász volt. Később 200-an voltak Montecuccoli, 200 pedig Jörger és Stahremberg hadseregében. Szó esik még 250 lovasíjászról, akiket az osztrákok 4 hónapon keresztül fizettek, valamint 750 „német lovast és íjászt”, akiket a király fizetett.

 Magyar nemes, 16. század közepe,
Jobst Amman rézkarca

Úgy gondolják, hogy a hagyományos magyar lovasíjászat soha nem tűnt el teljesen, képességeik beépültek a magyarság kiváló modern kori huszár harcművészeteibe. Ennek a fajta könnyűlovasságnak kifejezetten fontos szerepe volt a 17. században, mert kiválóan tudtak felelni az oszmán hadsereget kísérő betolakodó krími tatárok kihívásának.
magyar könnyűlovas

Tudjuk, hogy a magyar huszárok már 1572-ben többféle fegyverrel voltak felszerelve, de sokan hordtak íjat és nyilat, különösen a székely lovasok. Emellett az összetett íjjak mellett léteztek pisztolyok, amelyet gyakran ugyanaz a lovas használt, egészen a 17. századig Közép- és Kelet-Európában. Azt azonban tudjuk, hogy 1814-ben Párizsban láttak baskír lovasíjászokat…

A magyar eredetű huszárság más népeknél is elterjedt,
lengyel szárnyas huszár íjjal és nyíllal

A huszadik századra letűnő lovasíjászatot Kassai Lajos támasztotta fel Magyarországon, aki az 1980-as évek végén megalkotta a lovasíjászat versenyszabály rendszerét és elkezdte ennek az új sportágnak a népszerűsítését. Módszere az 1990-es évektől terjedt el Európa többi részén, az Egyesült Államokban és Kanadában.

forrás és képek: Hungarian Horse archers in the 17th century (hungarianottomanwars.com)