(részlet)

"És kik a rokonaink? Vagy eltűntek a történelem forgatagában?

Úgy tűnik, hogy a magyar nyelv az egyetlen jelenlegi túlélője annak a nyelvcsaládnak, amelyből származik. A mai csuvas nyelv egy hibrid alkotásnak tűnik, amely finnugorból, törökből és a magyarból jött létre. Úgy vélem, hogy a magyarral rokon nyelvek az idők során nem bírták ki a keleti nyomást. Jöttek Dzsingisz kán mongoljai, és velük érkeztek a török népek. Ezért ma a csuvas, baskír, kazak népek törökül beszélnek, de ez egy középkori fejlemény. Előtte más nyelvet használtak, amely közel állt a magyarhoz.

Tehát ha jól értem, akkor a XII. század előtt ezek a népek nagyban hasonlítottak hozzánk?

A baskírok, tatárok, csuvasok annak idején egy magyar típusú nyelvet beszéltek. A genetikai kutatások szintén azt mutatják, hogy ezek a népek nagyon közel állnak hozzánk. De a török nyomás átformálta őket. Egy teljes nyelvcsere történt, és ma már egyértelműen kipcsak-török nyelvet beszélnek.

És kik lehettek a nyelvrokonaink? Tudunk erről valamit?

A közép-ázsiai népek lehettek, elsősorban azok, amelyeket ugor szóval illettek. De nem azok, akiket ma a finnugor elmélet művelői ugornak gondolnak. A krónikák ismernek olyan népeket, mint ötugor, hatugor, vagy hétugor; vagy a volgai bolgárok is rokonaink lehettek. Ezek olyan népek, amelyek a Krisztus utáni évszázadokban fontos szerepet játszottak a Hun Birodalomban. Immár 150 éve kürtölik tele a világot azzal, hogy a magyarok mindent az úgynevezett finnugor ugoroktól vettek át. De ez már csak azért is nehezen képzelhető el, mert ezek a népek még nem olyan régen elmaradott színvonalon éltek. Inkább fordított a helyzet. Könnyen lehet, hogy a magyarok ősei felmentek kereskedni északra, és akkor jöhetett létre valamiféle nyelvi kapcsolat. Ezért vannak olyan nyelvi kapcsolatok, mint némely számnév, vagy a lovas kultúra egyes kifejezései, mint például a kengyel. Feltehetően ezekkel a tárgyakkal kereskedtek, és inkább nyelvi érintkezésről beszélhetünk, nem nyelv-, illetve néprokonságról.

forrás: internet
kép: internet

Amig a britek a brexittel vannak elfoglalva, szépen csöndben Magyarországhoz csatoljuk Észak-Írországot.
Legalábbis a google-ön már foglalgatunk. :D :D

Van egy város Észak-Írországban melynek ír neve Maghera, hogy aztán hogyan lett belőle Nyárádmagyarós, nem tudni, de nem hiszünk a véletlenben.

A térképészek tudhatnak valamit amit mi még nem. :D

Viccet félretéve, a Maghera elnevezés nem is áll annyira távol tőlünk. Kérdés hogy valóban lehetett-e valamilyen köze a történelemben hozzánk magyarokhoz?! Ez jó kérdés! De azért kellemes napot mindenkinek!

kép1: internet
kép2: google_föld

"244 éve, 1776. március 9-én született Habsburg József Antal János főherceg, a népszerű József nádor. Bár nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel valóban az ország és nemzet érdekének szentelte életét.

Kép forrása: Wikimedia Commons

II. Lipót császár és Mária Ludovika spanyol infánsnő hetedik fia gyermekkorát Firenzében töltötte, Bécsbe 1790-ben került, amikor apja császár lett. Tizenhat évesen járt először Pest-Budán, amikor a Lipótot a császári trónon követő Ferenc bátyját magyar királlyá koronázták.

Másik bátyja, Sándor Lipót Magyarország helytartója és nádora volt, az ő 1795-ben bekövetkezett halála után József lépett örökébe. Az ifjú főherceget hamar megkedvelték, főleg amikor elterjedt, hogy magyarul tanul. Első magyar tanára Verseghy Ferenc, a költő volt, aki részt vett a magyar jakobinusok mozgalmában.

Józsefet egy évvel kinevezése után, az 1796-os pozsonyi országgyűlésen közfelkiáltással Magyarország nádorának, a király utáni fő közjogi méltóságra választották meg, a poszton ő volt a 103. és az utolsó előtti, egyben a második Habsburg, ezzel egyidejűleg Pest-Pilis-Solt vármegye főispánja is lett.

József megtanult magyarul s több mint 50 évig töltötte be tisztét. Eleinte az udvar akaratát hajtotta végre, de miután megismerte a helyi viszonyokat, az ország történelmét és alkotmányát, önálló politikával próbálta összehangolni az udvar és a magyar rendek érdekeit - persze ez nem mindig sikerült.

1797-ben, 1800-ban és 1809-ben, a napóleoni háborúk idején a nemesi felkelés főparancsnoka volt, s a kormányzásba az országgyűlési ellenzéket is bevonta, az 1811. évi devalváció súlyos gazdasági következményein lehetőségei szerint próbált enyhíteni.

Metternich abszolutizmusa idején kiállt az országgyűlési szólás szabadsága mellett, s javasolta I. Ferencnek: térjenek vissza az alkotmányossághoz, a magyarok és az uralkodóház viszonyát reformokkal javítsák. Józsefnek sikerült elérnie, hogy a császár megkegyelmezzen a még rabságban sínylődő jakobinusoknak, köztük Kazinczynak.

József nádor lovon Dietrich Monten festményén (kép forrása: Wikimedia Commons)

Idehaza sokat tett az ország gazdasági, kulturális felemelkedéséért, Pest-Buda szépítéséért. Az udvarban azonban gyanakvás vette körül, ellenfelei azzal vádolták, hogy el akarja szakítani a magyar korona országait s maga akar király lenni.

Sokrétű tevékenysége alig felmérhető: 1802-ben támogatásával jött létre a nemzeti könyvtár, amely a Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum magva lett - ennek gyűjteményét is segített bővíteni, értékes kódexeket és ősnyomtatványokat ajándékozva.

1804-ben Pest városnak írt leiratában kifejtette városrendezési elképzeléseit, 1808-ban létrehozta a Szépészeti Bizottságot, ő kezdeményezte az új városrész, a Lipótváros kiépítését. 1815-ben a gellérthegyi csillagvizsgáló építését szorgalmazta, úttörő szerepe volt a Városliget rendezésében (a legöregebb platánfák az ő alcsúti birtokáról származnak, mely birtokot Hörmann Keresztély tett naggyá, a főherceg nádor uradalmi igazgatójaként szerk.) s az általa megvett Margitsziget parkosításában.

1826-ban alapította Pesten a Vakok Intézetét, vállalva annak védnökségét. Pártolta az 1827-28-ban épült kőbányai lóvasút építését, majd a Pest-Vác vonal létrehozását, együttműködve Széchenyi Istvánnal.

Tevékenysége nyomán vált Pest provinciális kisvárosból az 1830-as évekre országos politikai, kulturális és gazdasági központtá. Részt vett az 1835-ben felavatott magyar tisztképző intézet megalapításában, amely I. Ferenc feleségéről kapta a Ludovika nevet.

József nádor harmadik felesége és gyermekei (kép forrása: Wikimedia Commons)

1825-ben József nádor vette rá Ferenc bátyját, hogy - 13 év szünet után - hívja össze az első reform-országgyűlést, s a Tudományos Akadémia itt elhatározott alapítását 10 ezer forinttal támogatta. Az 1832-36-os országgyűlésen mérsékelni próbálta a reformellenzék követeléseit s megakadályozta, hogy a felsőtábla az alsótábla határozatai ellen vétót emeljen.

Az 1838. évi pesti árvíz idején ő irányította a mentést, s sokat tett az árvízkárok enyhítéséért. 1840-ben amnesztiát szerzett az elítélt Kossuthnak, Wesselényinek és Lovassy Lászlónak, 1843-ban megakadályozta a Védegylet feloszlatását.

Segített létrehozni a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankot, alcsúti birtokán mintagazdaságot hozott létre, új terményeket és korszerű eljárásokat honosíttatva meg. Számos humanitárius egyesületet támogatott, 1846-ban alapította a róla elnevezett Ipartanodát, a Műegyetem elődjét.

Első felesége 1799-1801 közt Alexandra Pavlovna orosz nagyhercegnő volt, I. Pál cár lánya, akit első diplomáciai küldetése során maga hozott el Szentpétervárról. A második, 1815-17 közt Hermina anhalt-saumburgi hercegnő, István fiának, az utolsó magyar nádornak és Hermina lányának anyja.

A harmadik 1819-től Mária Dorottya württembergi hercegnő volt, tőle öt gyermeke született. Nádorrá választása ötvenedik évfordulóját 1846-ban országos ünnepségsorozattal ünnepelték. 1847. január 13-án Budán halt meg, a budai nádori kriptába temették.

Ő a Habsburgok magyar ágának megalapítója. Bár nem volt uralkodó, nem állt birodalmi vagy európai politikai poszton, ő lett az egyetlen a dinasztia 400 éves magyarországi regnálása alatt, aki korlátozott eszközeivel az ország és nemzet érdekének szentelte életét. (Öccse, János főherceg hasonló szerepet vitt Stájerország és Graz életében.) Habsburgnak született, de magyarnak halt meg."

forrás: mult-kor

A nyugat-európai emlékezet a lovagkor idejéig tudja követni eme ma is elterjedt üdvözlési formát.

„A kézfogás egy világszerte széles körben elterjedt, üdvözlésre és/vagy búcsúzásra használt szokás, melynek során a két fél megfogja egymás kezét, legtöbb esetben röviden kezet is ráznak. A kézfogás általában a jobb kézzel történik az etikett miatt, mivel a történelem során a katonák jobb kézzel fogták a fegyvert, ezzel azt fejezzük ki, hogy a jobb kezünk foglalt, békés szándékú az üdvözlésünk.” 1

„A kézfogás, mint köszöntési forma hagyománya még a lovagkor 11. illetve 13. század közötti időszakára vezethető vissza, azonban csak a reneszánsz időszakában vált általánossá az európai férfiak közt.

Nyugat-európában „ a kézfogás hagyománya a lovagkorra nyúlik vissza

„Ha találkoztak valakivel, hogy biztosítsák a másikat, nincsenek rossz szándékaik, nyitott tenyerüket egymás fele nyújtották és kezet fogtak, így mutatva, hogy semmi gyilkos szerszámot nem rejtegetnek. Akik jóindulattal voltak egymás iránt, még meg is szorították egymás kezét.” 2

A 11-13. század előtt az európaiak többsége nem ismerte ezt az üdvözlési formát, teljesen mást használtak.

„Az ókori Görögország és Róma társadalmában, ha két ismerős szabad ember találkozott, úgy üdvözölték egymást, hogy jobb kezüket előre lendítették, vagy magasba emelték.”

római üdvözlés

A ma is világ szerte elterjedt üdvözlési forma a kézfogás az európaiak révén terjedt el az egész világon. Ahogy fentebb is írtuk, európában a kézfogás szokásának nem volt a 11. századnál korábbi emlékezete, viszont ez a szokás nem áll meg itt. Ennél sokkal de sokkal régebbi üdvözlési szokásról van szó.

Ha vissza fele megyünk az időben, az ókorban európától keletre találkozunk ezzel az üdvözlési formával.  Kétféle megnevezéssel találkozhatunk.

A legkorábbi adatok a szkítákról és a szkíta származású pártusokról származik. A pártus féle kéznyújtás vagy sok esetben szkíta kézfogás, melynek az eredete is ismert, s a régmúltba vezet minket.  A szkíta népek és ezen belül a szintén szkíta származású pártusok lovas népként a tárgyalásaik során az egymás között kötött szerződéseket kézfogással pecsételték meg. Eredetileg magát a tárgyalást is lóháton ülve bonyolították le, így ha békés szándékkal a másik felé nyújtották a fegyverforgató kezüket, tudhatták, hogy megbízhatnak egymásban, nem támadhattak a másikra. Mindez fontos szertartás volt, mint az óta is egy szerződés kézfogással való megpecsételése egyoldalúan nem felbontható és felér egy aláírt szerződéssel.

Pártus kézfogás

Abban az időben mikor a nyugat-európai népek megismerkedtek ezzel az üdvözlési formával akkor így nevezték: „magyar módra való kéznyújtás”

Számunkra magyaroknak természetes és őseinktől örökölt hagyomány mindez.

Évezredes hagyományról beszélhetünk tehát, mely a szkíta őseink által a lovon köttetett szerződésektől, az európai lovagkoron át mind a mai napig él és használjuk üdvözlésnél, és amely a legfontosabb, hogy ugyanúgy tárgyalásoknál, szerződéskötéseknél is megmaradt az évezredes eredeti jelentéstartalma.

forrás1: internet
forrás2:origo
további adatok: általános kutatási eredmények alapján : szerk.
kép1: internet
kép2: internet
kép3: Internet
kép4:internet

Magyaroláhia (havasalföld)  17 történelmi megyéjének egyike volt. Ma már nem létezik. Bodza és Prahova-megye között lett felosztva, a kettő között terült el eredetileg.

„A Tatárhavasról Havasalföldre érkező Taliga útja mentén két kisebb patak/völgy utal a székelyekre: még a hegygerincen, annak keleti oldalán találjuk a Székelyek patakát, a Bodza-folyó egyik kisebb mellékágát. Délen, a Telejenel és Teleajen folyók összefolyása alatt, egy jobb partilag beömlő patak viseli a Sacuianca (románul a székely nőnemű alakja) nevet. A megye megnevezésén kí­vül mindössze ezek a székelyek jelenlétét vagy tevé­kenységét egyértelműen jelző helynevek, viszont az egykori megye területén több tucatnyi magyar ere­detű településnevet, illetve földrajzi elnevezést ta­lálunk. Sajnos ezek alaposabb vizsgálatával Mikecs László II. világháború idején megjelent tanulmánya óta nem foglalkozott a nyelvészettudomány.”1

„Mindenekelőtt kimutatható, hogy a magyarságra (székelyekre) utaló helynevek többrétegűek, azaz több időszakban történt kiván­dorlást sejtetnek.”2

Magyar helynevek az egykori megye területén

Buzau – Bodzavásár;
Chiojdu, Starchiojd – Kövesd;
Cislau – csiszár szó csisz- tövével hozható kapcsolatba, lófürösztő hely értelemben;
Colceag – a kócsag népies változata, azaz kolcsag szóból;
Facaieni – a fakanál (székelyesen fakalány) szóból;
Hatcaru – a „hat karó” összetételből, ahol a „karó” mértékegység;
Lapoș, Lapoșel – Lápos, Láposka;
Meledic – Menedék;
Mireșu Mare és Mic – a nyíres szóból;
Panatau – pemete(fű) szóból, a székely nyelvjárásban penető;
Palanca – Palánka (fatörzsekből készült erődítmény);
Secuiu – Székely(falu);
Unguriu, Ungureni falvak – „Magyarok faluja”;
Urlați – az Örlec székely nem nevéből;
Vălenii de Munte – város. 1431-ben mint „a székelyek vásárát” és vámszedő helyet említik.

forrás és kép: internet
forrás1,2: Lustra 2017 IV. évfolyam 61. oldal

Kapcsolódó cikkeink: