rongyos gárda kép: internet

A második nyugat-magyarországi felkelés 

"A második nyugat-magyarországi felkelési kísérlet 100. évfordulója kapcsán hadtörténész munkatársunk kérdésére válaszolva elhangzott: Trianonban az országot „letörölték a térképről”, hisz a versaillesi békerendszer nem vette figyelembe az 1918-ban meghirdetett Wilsoni pontokat, köztük a nemzeti önrendelkezés elvét.

A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főmunkatársa elmondta: jóllehet az osztrák kormány politikája kifejezetten elősegítette a magyarországi bolsevizmus fennmaradását, Ausztria három nyugati vármegye vonatkozásában mégis területi igénnyel élt, arra hivatkozva, hogy mondván, a tanácsrendszert erősítené, ha ezek nem hozzájuk kerülnének.

A beszélgetésben hangsúlyozták: a többi elcsatolt területhez képest hazánk Nyugat-Magyarországon 1921 nyarán még „birtokon belül volt”, a Rongyos Gárda, soproni egyetemisták és legitimista politikusok fellépése pedig a Velencei Egyezményhez és soproni precedensértékű népszavazáshoz vezetett. A hazafiak azonban az egykori Lajtabánság teljes visszatérésében reménykedve készítették elő az újabb felkelési kísérletet.

A reálpoltikai kényszerűség megkövetelte, hogy Bethlen István grófék lefegyverezzék a felkelők félkatonai alakulatait, de az Ausztria ellen kibontakozó népmozgalom és újabb tárgyalási folyamat eredményeképp végül Magyarországot a vesztesek közül elsőként vették fel a Népszövetségbe, és így tíz pinkavölgyi település térhetett vissza a Szent Korona fennhatósága alá."

forrás: Magyarságkutató intézet, youtube

A szkíta harci lovak felszerelésének rekonstrukciója Kray Jenő (Evgeniy Kray) orosz művésztől.

Hogyan lett a kecskéből újrómai?!

"A hazugságokkal vagy féligazságokkal manipuláló román történetírás nem újdonság számunkra, egy jeles román történész, Lucian Boia azonban igencsak kikezdte műveiben az évszázados történelemhamisító praktikákat.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa, Lupescu Radu szerint a lényegi változásra várni kell még.

Lucian Boia (fotó: adevarul.ro)

Lucian Boia bukaresti történészprofesszornak a román történetírás mítoszairól szóló legújabb könyvét olvasva az erdélyi magyar középiskolások helyébe képzelem magam, akik tudathasadásos helyzetben próbálnak tájékozódni Románia történelméről.

Az olyan magyar családokból induló gyerekek, akik odahaza szüleiktől hallottak már egyet s mást Erdély történelméről, elképedve szembesülhetnek a Románia történelmét oktató iskolai történelemkönyvek és az otthoni útravaló között tátongó óriási szakadékkal. Ilyenkor az erdélyi magyar történelemtanár felelőssége, hogy mind a hivatalos román, mind a magyar történetírás dolgairól érdemben tájékoztassa diákjait. Dr. Lupescu Radu magyar történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszékének vezetője szerint történelemtanáraink többsége mindkét álláspontot igyekszik érdemben bemutatni.

Mítoszok országa

A rendszerváltás után jó ideig elképzelhetetlen volt, hogy elismert román történész olyan könyvet írjon, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az eddigi román történetírást. Elsőként Lucian Boia, a Bukaresti Egyetem Történelem Fakultásának professzora törte meg a csendet az 1997-ben megjelent Történelem és mitológia a román közgondolkodásban művével. Az azóta öt kiadást megért könyvet hasonló hangnemű és jól dokumentált kötetek követték, idén pedig Románia miért más? (De ce este România altfel?) című elmélkedéskötete jutott el az olvasóhoz. A szerzőnek sikerült alaposan felkavarni a román történetírás állóvizét. Könyvei a történelemhamisítás béklyójában vergődő román olvasó számára újabb és újabb kérdéseket, tisztázatlan korszakokat tárgyalnak egyszerű, közérthető, tudománynépszerűsítő stílusban.

Kissé kényszeredetten, de a román sajtó is felfedezte Boiát: legutóbb az Adevărul közölt vele interjút arról, hogy lát-e valamilyen kapcsolatot a hazugságokra, féligazságokra épülő román történelemszemlélet és közélet, valamint a között, hogy Románia immár az Európai Unió tagjaként is minden szempontból az utolsó helyen szerepel. Boia szerint a „román területeknek” a mindenkori Európától való, a 14. századtól napjainkig tartó mérhetetlen elmaradása, leszakadása nem tekinthető véletlennek. A szerző elismeri, hogy a mitológián alapuló román történetírás olyan mélyen beágyazódott a román közgondolkodásba, hogy súlyosan befolyásolja az egész nép tisztánlátását, józan ítélőképességét. Ezzel hozható összefüggésbe a kommunizmus bukása után újult erővel feltörő kisebbségellenesség, a másság elutasítása, ami állandó kerékkötője az ország fejlődésének.

Legutóbbi könyvében Boia tág teret szentel Erdély elrománosításának. Egyetlen olyan erdélyi város sem volt Nagy-Románia létrejötte után, amelyben a román lakosság meghaladta volna az összlakosság 50 százalékát, fogalmaz a szerző, aki szerint a modern kori Románia megteremtésében nagy szerepet játszó „idegen elemek” eltávolítása, elüldözése a mítoszokra alapozó román közgondolkodás kényszerítő eszközévé vált, írta a Történelem Portál."

forrás: /magyarno.com/

Erről a városról az avesztán könyvek azt írják, hogy Sahak/Zuhak az északi szkíta szövetség területe volt.Ez a várkastély és város volt a legnagyobb ebben a tartományban. Nevének jelentését úgy kapjuk vissza a leírásokból, hogy szkíta, szaka, esetleg szőke, vagy szék, mint székhely. Helyileg Baktria területén állt, ma Afganisztán. 

Ezeket a megmardt szkíta városokat és erődítményeket Dzsingisz kán pusztítatta el.

forrás: szkíta kutatói fórum, internet

forrás: internet

A turk {szkíta (magyar)} és a türk (altaji népek) kapcsolatairól

szőke (szaka) hercegnő kép: internet

A türk ​​népek testvéreink, de nem az őseink!

Ezt nagyon nagyon fontos kiemelni!

Nem mindegy a származás és nem mindegy a rokonság. Nem mindegy hogy valaki a rokonunk, testvérünk, vagy az ősünk, akitől származunk! 

Mi magyarok nem a török ​​népektől származunk, ők csak a rokonaink. Oldalági rokonok, nem ősök! Mi nem tőlük származunk, csak rokonok!

Turk, Turuk

A közép-ázsiai szkíták, azon belül elsősorban a szakák egy csoportját nevezték ilyen néven.

A hotani szakák nyelvében tturaka egy magas csúcsos fejdísz, sisak, fejfedő elnevezése. (A hotani szakákról tudjuk, hogy eredeti szkíta nyelvüket felcserélték egy iráni nyelvre) Azt nem tudjuk hogy a turk, türk szó az eredeti szkíta nyelvből ered-e vagy az iráni nyelvekből származik?!

Turk - fejfedő, sapka

A mai modern türk népek (és elnevezésük) akkor jöttek létre, amikor az altaj-hegység területéről elszármaztak és a szakák közé költöztek. Itt veszik fel majd a kök-türk nevet. Majd beolvasztják a közép-ázsiában maradt szkíta népeket így téve szert arra a rokonságra, mely alapján a magyarság és annak testvérnépei rokonai lettek akaratlanul is a mai török népeknek.

Több kutató is azt valószínűsíti, hogy a kök-türkök dinasztiája és annak asina neve is a szakáktól származhat.

Az asseina, Asena elsődleges jelentése kék, asszony vagy ősanya.

Álljon még itt pár sor Kánnai Zoltán a „Néhány szó a kazárokról” c. munkájából is gondolatmenetünk tételes vizsgálatára:

„Chosroes Anosirván (531-579) a turk jelzõt valóban elsõsorban a fehér hunokra használja annak ellenére, hogy õ a kök-türkökkel is szinte "napi kapcsolatban" állt, sőt éppen a fehér hunok miatt! Például:

"Az országom északi részén lakó turkok elmondják szegénységüket és attól tartanak, hogy kénytelenek lesznek kalandozásokkal és betörésekkel károkat okozni, ha én nem oldom meg valamiképp helyzetüket." (Karnamag, [10]) Ezek a "szegény turkok" bizony nem az akkor éppen világbirodalommal rendelkezõ kök-türkök, hanem éppen az általuk elűzött fehérhun-szkíta utód népek! Vegyük észre, hogy ha a perzsák elsõdlegesen a velük szövetségi viszonyban álló kök-türköket nevezték volna turkoknak, akkor a fehérhun-utódokat (eftaliták, uarchonok, avarok) semmiképpen nem ezzel a névvel illették volna. Theophylactos Simocatta világosan arról ír, hogy a kök-türkök feltûnésének idejében a perzsáknak már kialakult "szokásuk a hunokat turkoknak nevezni" . Tehát a perzsáknak már régi szokása volt a hunokat turkoknak hívni, amikor a kök-türkök egyáltalán megjelentek Perzsia látómezejében. Németh Gyula viszont megírja, hogy a kök-türkök "türk" önelnevezése pontosan ebbõl az idõbõl ered ([23], 84. old.)!”

„Tehát a kazárokra a bizánciak által ragasztott turk elnevezés semmiképpen sem jelenti a mai értelemben vett törököt; ez a név sokkalta inkább a kazárok fehér hun eredetét erősíti meg, éppen úgy, ahogyan azt Sebeosnál és Zakariás rétornál láttuk. (Sebeos közlése 661 körülről való, tehát éppen abból az időből, amelyre Theophanes általunk vizsgált tudósítása vonatkozik).

A turk nevezet körüli zavar okát egyértelműen abban jelölhetjük meg, hogy e név számos kútfő alapján eredetileg a fehér hunokat jelölte, majd az altáji „kök-türkök” ezt átvették (mint a uarchunok az abar nevet) s a bizánci forrásokban - mint elsők ezen a néven - már ők a turk nevezet szinte kizárólagos és elsődleges viselői.

A perzsa forrásokban jóval tovább tartotta magát a turk névnek elsődlegesen a fehérhun-utódokra való használata, hiszen ők sokkal közvetlenebbül ismerték a fehér hunokat! A modern „forráselemzés” ebből a „zavarosból” aztán könnyűszerrel kihalászta azt a skandallumot, hogy a VI. századdal kezdődően minden pusztai nép török volt! (Az egyetlen kivételt csupán azért tették a magyarsággal, mert ma is élő nyelvünk nem engedi meg törökké nyilvánításunkat. Minden kihalt pusztai népet viszont gondolkodás nélkül kiáltanak ki töröknek.)”

idézettek forrása: Kánnai Zoltán: Néhány szó a kazárokról