Szkíta király szobor az iszik kurgánból

ur, urgoi, ourgoi, urog..

"Alighanem a szkíta népek ősatyjai ők: a fatörzsre, melyből az ágak kinőttek. Őshazájuk Legrégibb ismert hazájuk, vagy államuk a Volga középső szakaszánál, a mai Szaratov környékén volt, az erdős puszták övében. Birtokaikat keleten az Urál folyó, nyugaton a Don határolta. Birodalmukat csak később terjesztették ki nyugat felé. Írott források elsőként róluk számolnak be.

Az asszírok jegyezték fel cselekedeteiket az i.e. 7. században, amikor betörtek Elő-Ázsiába. Csak róluk lehet szó, bizonyítják ezt a Média, Urartu stb. vidékéről származó, illetve az ottani divat szerint készíttet tárgyak, melyeket fejedelmi sírjaikban találtak.

Ők telepítették le a Don mellékére a Médiából magukkal ragadott szarmatákat. 

Az iráni származású szarmaták,  szkítákhoz való csatlakozása miatt tartják sokan a szkítákat iráninak, mely nem felel meg a valóságnak a királyi szkíták esetében.  Természetesen a szkíta szövetség több népelemből tevődött össze, így mivel később már a szarmata népesség is a szkítaság kötelékébe tartozott és fordítva, így könnyelműen a szkítákat is iráninak bélyegezték.

Tehát származásukat tekintve a szkíta szövetség kötelékébe tartozó szarmaták irániak voltak, viszont szintén a szkíta szövetség népei közé tartozó királyi vagy úr- szkíták nem iráni és nem indoeurópai származással rendelkeztek. 

szkíta kos

Az i.e. 6. század elején az urak (urogi), avagy királyi szkíták szálláshelyeit a Don és a Dnyeper közötti pusztán találjuk. Virágkoruk aránylag rövid ideig tartott. A macedónok és a szarmaták az i.e. 4. század végén súlyos csapást mértek rájuk, minek következtében erejük megroppant, s birodalmuk végül összezsugorodott.

Az. i.e. 1. században királyi szkíta, illetve ourgoi néven – utoljára hallunk róluk: ekkor a Dnyeper jobb partjánál, a jászik és a roxolánok (Rosalan) között tanyáztak. Mindezek  után a hun birodalom összeomlásakor hallunk róluk és testvérnépeikről újra, akkor már főként Urgur, Uturgur, Kuturgur, Hunurgur elnevezések alatt.

Úgy tűnik, csupán a görögök ismerték a királyi szkíták népének nevét: urak (urogi, ourgoi), s ők is inkább szövetségük nevét, a szkíta címet használták. A kutatók – iráni nyelvekre alapozva – általában a lövő értelmet tulajdonítják a szkíta szónak. Úgy hisszük, a szkíta nyelv alapján legalább ilyen jó megoldással szolgálhatunk.

Az asszírok asguza, iskuza, a Biblia askuz, a görögök a skythes, skythoi címmel illették őket, hallás után így jegyezték le nevüket. E nevet tulajdonítja a bisotuni sziklafelirat az elfogott szaka fejedelemnek (Skukha) is. Benne foglaltatik nevük a massageta (masgut, maskut) kifejezésben is. Nem csak a magyar a szkíta népek egyetlen örököse, kincseik közül a legbecsesebbet, ősi és felülmúlhatatlan nyelvüket azonban kizárólagosan birtokolja. E nyelven, nyelvünkön, elődeink neve, összefoglaló értelemben is, esküdt.

Esküző, esküdött, esküző, eskető, esküdő szavak világosan életre keltik az idegen népek krónikáiban megmaradt elnevezéseket. A szkíta szövetségi rendszer nem is nevezte magát másképp mint amivel éltek, hogy vérszerződéssel vagyis esküvel és vérrel pecsételték meg Isten előtt az együvé tartozást.

Érdemes kiemelni, hogy a királyi szkítáknak vagyis az Uraknak két nagy csoportja volt. Volt egy európai és egy közép-ázsiai népessége, kik együtt éltek a többi szkíta néppel. Az európai szkíták mellett a közép-ázsiai szkíta és király szkíta népek is az európai hun birodalom létrejöttekor annak kötelékében,  közép- és kelet-európában leltek régi és  új hazára.

Árpád vezér és fejedelem

Kik voltak a szarmaták?

Nevüknek legalább kétféle tartalmat kell tulajdonítanunk. Általánosabb értelemben a szarmata megnevezés összefogja mindazon szkíta népeket, kik az i.e. 7–i.sz. 4. században Kelet-Európa pusztáin laktak. A királyi szkítákat, rendszerint, nem tekintik szarmatának, az alánokat azonban többnyire igen, jóllehet ők a korábban masszagéta néven ismert közép-ázsiai királyi szkíták örökösei a többi közép-ázsiai szkíta néppel együtt. A szarmata, ilyen értelemben, félig-meddig mesterségesen szerkesztett csoport, habár magában foglalja a tulajdonképpeni szarmatákat (médeket) is."[1] Így a szarmata elnevezés ugyanúgy csoportmegnevezés mint maga a szkíta. Az idő előrehaladtával, szinte egymás szinonimáivá váltak  és használták egymást felcserélve a kútfők, függetlenül attól, hogy eredendően a szkíta és a szarmata népesség két különálló népcsoport szövetségét jelentette.

További forrásadatok:

<<Szkolotoi (Σκολοτοι)
A Szkolotoi betűfüzérből, az előbbiek szerint eljárva, egy *ɜskolot, *ɜskulot, ha pedig a feltételezett d > l változást, illetve a mássalhangzókat érintő hangmegfeleléseket is figyelembe vesszük, akkor *ɜskodot, *ɜskudot stb. alakú szkíta szót is szerkeszthetünk.>>[2]

<<Ferenczi Enikő a görögös szküth szótövet a magyar eskü szóval kapcsolja össze. „A szkíták nevezhették magukat ama megszólítás szerint, mely visszaállítható a mai magyar esküsző(k) vagy esküző(k) szóból, és jelentése »a személy, aki esküszik« vagy »az eskü népe« szóösszetételhez állhat közel. Az eredeti népnév ismeretlen, csak a szomszédos nemzetek által elrontott elnevezést ismerjük. Legvalószínűbben az asszír változat, az Aškuza(i) vagy Iškuza(i) áll legközelebb a magyar nyelvből alkotott népi névhez.”>> [3]

<<Strabo „a királyiak ugroknak is neveztetnek”
Romulus római követ előadása szerint, hazájuk a Kaukázus hegységtől északra s a Maeotis mocsártól keletre fekvő országban, — Jordanes szerint az Európa keleti határánál levő hungurok országában éltek. Priscus még azt is írja róluk, hogy azok a tőrök, amelyekkel Atilla megajándékozta Anatolius és Nonus bizánci követeket, - tőlük valók.>>[4]

A narancs színnel jelzett szövegek a szerkesztők betoldásai.

Kapcsolódó cikeink: A szarmata hatalomátvétel,  Szkíták vagyis a magyarok,  Szkíta szavak és nevek

kép1: Internet
kép2: Internet
kép3: Internet
forrás1: Esküdöttek szövetsége, Ádám László Budapest 2015   8.oldal
forrás2: Internet
forrás3: Internet
forrás4: Internet, A magyarság mint faj és nemzet, Csuray Károly Budapest 1935 44.oldal Madách könyvkiadó (internetes változat)