forrás és képek: /mandiner.hu/ cikke nyomán

"Hogyan szervezték hadjárataikat és miként harcoltak a legújabb ismeretek szerint a kalandozó hadjárataikat vezető magyarok? Mi indította őket minket a portyákra és miként ért véget ez a korszak? Bácsatyai Dániel történésszel beszélgettünk a korai magyar történelemről!

Nyitókép: Kalandozó magyar harcos egy X. századi itáliai freskón

Bácsatyai Dániel (1985) történész, az ELKH BTK Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.

Mi volt az oka és a célja a magyar hadjáratoknak a 10. század első felében?

A kérdésről folytatott vitákban alapvetően három, gyakran egyoldalúan tálalt és kizárólagosnak beállított motívummal lehet találkozni. Az első megközelítés a zsákmányszerzésre helyezi a fő hangsúlyt, azaz a kalandozó hadjáratokat nem tekinti többnek olyan ötletszerű vállalkozásoknál, amelyek nemesfémek, luxuscikkek és rabszolgák, valamint a megfélemlített helyiektől beszedhető védelmi pénz és a foglyokért remélt váltságdíj megszerzésére irányultak.

A második értelmezés a hadjáratok hátterében meghúzódó, néhol bizonyítható, máshol okkal megkérdőjelezhető külföldi felkéréseket emeli ki, azaz a kalandozókat hadi vállalkozókként, a kínálkozó lehetőséget jó érzékkel megragadó zsoldosokként mutatja be.

A harmadik szemlélet távolabbi nézőpontból, a magyar törzsszövetség magasabb rendű gazdasági-politikai célkitűzéseinek keretében értelmezi a hadjáratokat. Eszerint a vállalkozások fő célja az volt, hogy a szomszédok felett aratott döntő győzelem és területeik kellően elrettentő hatású feldúlása révén

mi magyarok rendszeres adót csikarjunk ki.

Ez történt 899-ben Itáliában, 926-ban a Német Királyságban, 934-ben és 943-ban pedig – vélhetően jóval korlátozottabb eredménnyel – Bizáncban. A megfélemlített területek némelyike, mint Észak-Itália, Bajorország, vagy éppen a dalemincek földje, nem csak rendszeres járulékot vagy alkalmi adókat fizethettek, hanem a magyarok kényszerű szövetségeseiként a felvonulási területet biztonságáról is gondoskodtak.

Melyik a „nyerő” megközelítés?

A három motívum egyenként mind igaz: a valódi kérdés az, hogy mi a célok erősorrendje. A hierarchiában az elsőség a rendszeres adó kikényszerítésének célját illeti. Ez volt ugyanis a katonai kíséret hűségét biztosító, s következésképp az uralom alapját jelentő jövedelmek leginkább áhított, stabilitást biztosító összetevője.

 A kalandozók Magyar hadak Konstantinápoly falai előtt – Képes Krónika (14. sz.)

Sikeres időszakról beszélhetünk?

Úgy vélem, a korszak sikerességét a rendszeres adó megvalósulásának mértéke, valamint a felvonulási terület biztosításának sikere alapján kell megítélnünk. Mindez alapján egy fél évszázados ív bontakozik ki a szemünk előtt: a 910-es években a magyarok saját magterületeiken törték meg a bajorok, majd az első nem Karoling német király, a frankföldi I. Konrád ellenállását, és 926-ban utódját, a Szász-dinasztiából származó I. (Madarász) Henriket is adófizetésre tudták kényszeríteni. Sokatmondó, hogy

a megalázó járadékfizetés felmondásáig a kalandozók hét évig nem is jártak Németországban.

Az ív leszálló ága ekkor kezdődik: ha a 933. évi merseburgi vereség katonailag nem is volt megrázó erejű, éppen elég súlyos körülmény volt a győzelem és a rendszeres bevétel elmaradása. A magyarok ezért minden követ megmozgattak, hogy visszaálljon a korábbi kedvező állapot, a következő két évtizedben azonban már nem jártak sikerrel. Ekkor kerül a célpontok közé Bizánc, a felvonulás és a biztonságos visszatérés fő területe pedig Itália lesz, amely lehetővé teszi a franciaországi és spanyolországi hadjáratokat is. Ez utóbbiak látványos katonai teljesítmények voltak, ám az itt szerzett bevételek nem elégíthették ki tartósan a törzsszövetség igényeit. Amikor a megerősödő Szász-dinasztia előbb Bajorországra, majd Itáliára is kiterjesztette a hatalmát, világossá vált, hogy a nyugat-európai kalandozásoknak hamarosan vége.

Egy szervezett hatalom tudatos, vagy önálló törzsfők hadfők esetleges akcióiról volt szó inkább kalandozó hadi vállalkozó eleink esetében?

Egészen a millenniumig nem vonták kétségbe, hogy a külföldi hadjáratok a törzsek hadseregek szövetsége által elhatározott közös vállalkozások voltak. Ez a kép a millennium idején változott meg a korszak nagy hatású történetírója, Marczali Henrik hatására. Ő úgy vélte, hogy a kalandozó hadjáratok zömmel a törzsfők hadfők fejedelmi központtól független magánakciói voltak. Az általa kifejtett hanyatlásteória szerint az erős egyéniségű honvisszafoglaló fejedelem, Árpád halála után a dinasztia romlásnak indult, a kezdeményezést pedig a „sóvár, kapzsi törzsfők” ragadták magukhoz.

Milyen példát találunk erre?

Ezt a beállítást Marczali egyetlen esetre alapozta. 906-ban ugyanis két önállóan mozgó magyar sereg találkozott össze a szláv dalemincek földjén (a mai Meissen környékén). Az egyik kalandozó hadtestet a dalemincek felkérték a szomszédos Szász Hercegség feldúlására, a másikat azonban nem. Ez azonban nem akadályozta meg a második csapatot, hogy végigpusztítsa a szászok földjét. Valóban gondolhatunk arra, hogy itt két rivális törzs hadsereg egymástól független hadjáratával van dolgunk; az is sokatmondó azonban, hogy a két magyar kontingens bevárta egymást és együtt tértek haza:

egyaránt kitapintható tehát a seregek közti széthúzás önálló politika és együttműködés.

Akárhogyan is történt, ez az önmagában álló eset nem elegendő annak a tételnek a bizonyítására, hogy a kalandozások hadivállalkozások döntő része önálló törzsi hadi vállalkozás lett volna.

Hogyan közelített a többi történész?

Marczali nézetei a következő generáció nagy szintézisének, a Magyar történet Hóman Bálint által írt középkori fejezeteinek megjelenéséig maradtak egyeduralkodók. A hadjáratok öncélúságával szemben Hóman már a vállalkozások mögött húzódó politikai tudatosságot hirdette. Az új paradigma azonban csak a 20. század második felében köszöntött be Györffy Györgynek és Vajay Szabolcsnak köszönhetően. Györffy György a törzsi hadi keretek honvisszafoglalást követő gyors felbomlása és az Árpádok szilárd egyeduralma mellett érvelt, Vajay Szabolcs 1968-as monográfiája pedig a Késő-Karoling-kor szövevényes diplomáciai összefüggései között ábrázolta a kalandozó hadjáratokat, amelyeket egységes vezérlet alatt indított, nagyszabású koncepcióval rendelkező vállalkozásoknak tekintett.

Marczali nézeteit eközben az önálló „törzsi államok” koncepcióját kidolgozó Kristó Gyula éltette tovább, aki sokszor jogosan kritizálta Györffy és Vajay egyes nem kellően alátámasztott megállapításait, az önálló törzsi hadjáratok melletti döntőnek szánt érve azonban semmi esetre sem állja meg a helyét.

Nem bizonyítható ugyanis, hogy lettek volna olyan esztendők, amikor egyszerre indultak hadjáratok a Nyugat és a Balkán felé.

Pedig ha bizonyítható lenne az erők efféle megosztása, az valóban megkérdőjelezné az egységes irányítás teóriáját. 

Akkor hát törzsi hadi keretekben vagy egységesen kalandoztunk vállalkoztunk?

A fentiek nem jelentik azt, hogy nem

indulhattak törzsi hadi vagy más korlátozott keretek között szervezett kalandozások vállalkozások, de a meghatározó forma biztosan nem ez volt.

Máskülönben nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért tekintette kötelezőnek magára nézve minden törzs had a 926. évi szerződést követő békét a németekkel, mint ahogy azt is, hogy miért éppen a merzeburgi csata utáni évben, a német adó elapadását követően indult a legelső bizánci vállalkozás (934).

Legbeszédesebb régészeti bizonyítékaink, a Kárpát-medencei érmeleletek ugyancsak azt valószínűsítik, hogy a távolsági hadjáratok egységes keretek között zajlottak le. Nyugati pénzeket ugyanis nemcsak a nyugati célpontokhoz közelebb eső Dunántúl 10. századi sírjaiban találtak, hanem a Kárpát-medence keleti vidékein is, sőt, a leggazdagabb nyugati éremleletek éppen a Felső-Tisza-vidékről kerültek elő. Mindebből az következik, hogy a kalandozások célpontjait nem határozta meg a törzsek szállásterületének amúgy is rendkívül bizonytalan elhelyezkedése.

Érzékelhető az összetartozás tudata, valamiféle közös kulturális vonás a portyázó magyarokon, vagy akár különböző kulturális hátterű elemekről is beszélhetünk?

A portyákra vonatkozó források nem igazán engednek bepillantást a magyarok belső világába. Mivel a külföldi szerzők nem igazán lépnek túl a barbárokra idegenekre évszázadok óta alkalmazott közhelyeken, így a hadviseléstől eltekintve alig áll rendelkezésre érdemi információ a kulturális sajátosságokra vonatkozóan. Ritka az olyan kézzelfogható adat, mint a kalandozók Liutprand által megörökített hui-hui csatakiáltása, vagy a magyarok vezéreikhez való ragaszkodásának sokszor feltűnő motívuma. A közös kulturális vonások elsősorban a régészeti források révén ragadhatók meg: a kalandozások kapcsán feltétlenül említést érdemel például az a sajátos szokás, hogy a Nyugaton és Bizáncban zsákmányolt érmék egy részét átlyukasztották és a viseletre varrták.

A kulturális háttér esetleges sokszínűsége még kevésbé tapintható ki a forrásokban (leszámítva természetesen a kabarokról megemlékező Konstantin császárt).

Pedig az említett sokszínűség bizonyosan létezett, hiszen

számos jel utal a honfoglalók honvisszafoglalók heterogén összetételére.

Vezetőik között egy esetben szlávhoz hasonlatos név is előfordul: a 922. évi itáliai kalandozás vezérét Bogátnak hívták – a szó jelentése „gazdag” –, nevét az egykorú külföldi író és a hazai krónikások is ebben a formában őrizték meg. Bizonyos, hogy a honvisszafoglaló elit, más sztyeppei pusztai törzsszövetségek vezető rétegeihez hasonlóan nem zárkózott el attól, hogy etnikai eredettől függetlenül bárkit sorai közé fogadjon: az egyedüli kritérium a közös katonai célok elkötelezett és hatékony szolgálata volt.

Átlyukasztott érmék: a kalandozások hadivállalkozások zsákmánya (Dienes István: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972.)

Valóban rettegtek tőlünk a korabeli romanizált népek?

Igen, és elemi érdekünk volt, hogy ez így is maradjon. Amikor egy kortárs szerző összehasonlította a korszak barbárjait nem romanizált szabad népeket,

a vikingeket a vadságuk, a szlávokat a kegyetlenségük, a magyarokat a sokaságuk és fölényük miatt tartotta veszedelmesnek.

A hatásos megfélemlítés a magyarok által választott megélhetés záloga volt. A váratlanul megjelenő, gyorsan mozgó kalandozók, akiknek a legsikeresebb években nem sok szervezett ellenállással kellett szembenézniük, gyakran letáboroztak egy-egy gazdag város szomszédságában; komoly ostromba nem bocsátkoztak, a bent lévőket azonban napokig zsarolva próbálták sarcfizetésre kényszeríteni, miközben portyázóik elpusztították a környéket.

A leghírhedtebb eset az itáliai királyok székvárosának, Észak-Itália egyik legnépesebb és leggazdagabb településének, Paviának a felgyújtása volt, amelyet könyörtelen következetességgel hajtottak végre 924 tavaszán: a híradások szerint 44 templom lett a lángok martaléka, a városlakók közül mindössze 200-an menekültek meg, az életben maradt polgárok pedig 8 mérő ezüstért váltották meg magukat. A számok talán túlzóak, de kétségtelen, hogy a leckéből sokan tanultak.

Miért áldozott le a kalandozások hadivállalkozások csillaga?

A kalandozások hadi vállalkozások óriási sikerét a taktikai fölény mellett a keleti Karoling utódállamban fellépő hatalmi vákuum tette lehetővé. A honvisszafoglaló elit számára kézenfekvő megoldás volt, hogy megélhetésüket főként a nyugat-európaiak, majd később a bizánciak megsarcolása révén biztosítsák. Ez az előny azonban, mint láttuk, a század 930-as éveire olvadni kezdett.

Hamar kiderült, hogy a rendszeres adót felmondó, hatalmukat fokozatosan kiterjesztő és megszilárdító

német királyokra nem lehet döntő vereséget mérni saját magterületeiken.

A 933. évi vereség után négy évvel ismét a Szász Hercegség megtámadása mellett döntöttek, de hiába törtek be a hercegségbe nyugat felől – a máskor bevált stratégiát követve – az új királyt, I. Ottót nem érték felkészületlenül. Ottó egészen a lotaringiai Metzig űzte őket, s a hadjárat e kényszerű irányváltásának következménye volt a páratlanul nagy területre kiterjedő 937. évi franciaországi kaland, amely Itáliában fejeződött be.

A következő évben a kalandozók magyarok ismét Szászországban próbálkoztak, de ezúttal valóban megrázó vereséget kellett elkönyvelniük, nem is tértek vissza többé ide. A következő évtizedben sorra lezárultak a felvonulási területek, előbb a Duna mentén, majd Itáliában is.

Hosszú távon jól jártunk azzal, hogy lezárult ez a korszak?

A nyugati kalandozások vállalkozások jövedelmének elmaradása bizonyára komoly belső válságot okozott, alighanem megkérdőjelezte a dinasztia legitimációját is. Talán nem véletlen, hogy a nyugati kalandozások utolsó két évtizedében két nem Árpád-házi (Turul-házi) vezér, Bulcsú harka és Gyula szerepét hangsúlyozzák a források. Természetes volt tehát a magyar vezetés döntése, hogy mindent egy lapra tegyen fel: ez vezetett az augsburgi kísérlethez és vereséghez 955-ben.

Hosszú távon tehát

nem volt más választás: alkalmazkodni kellett a megváltozott körülményekhez.

Az uralom új keresztény eszmei és mezőgazdasági alapokra helyezése azonban csak hosszú útkeresés és küzdelmes belső átalakulás, tehát rendkívüli erőfeszítések eredményeként valósulhatott meg, amely magában foglalta a pogány múlttal való teljes szakítást és a szomszédos nagyhatalmakkal való kiegyezést is. Ez utóbbi Szent István szilárd hatalomgyakorlása és az ezredforduló III. Ottó császár és II. Szilveszter pápa neveivel fémjelzett kedvező politikai konstellációjának hála nem fenyegette az ország szuverenitását."

 A bezdédi tarsolylemez, Karáth József felvétele

Az eperjeskei tarsolylemez, Gyarmathy László felvétele

A karosi tarsolylemez, Hapák József felvétele

forrás és képek: /mandiner.hu/ cikke nyomán

szerző: Menyhárt László

Részlet a szerző A Csontváry-rejtvény (Tiltott művészettörténet és hit, avagy a bölcsesség képeket szerkesztett magának) c. könyvéből, E-book Könyvház és Kiadó, 2020

1.Ankhot, a csillagkapu kulcsát tartó Ozirisz-Orion I. Szeti fáraó sírjának mennyezetén

2.Non omniapossumusomnes: Nem tudhatunk mindannyian mindent, falkép, XVIII. sz., apátsági ebédlő, Pannonhalma, Győr-Moson-Sopron m.

3.Vatikán városállam címere

4.Krisztus átadja a mennyország kulcsát Szent Péternek, Szentek élete, francia kézirat, pergamen, XIV. sz. (Szent János Főiskola, Cambridge, Anglia)

5.Francesco delCossa (1430 k.-1477):Áprilisallegóriája (Vénusz diadala), részlet, freskó, 1476-84, Schifanoia-palota, Ferrara, Olaszország

Ha tudjuk, hogy Petra-Kéfás (szikla, sziklatömb) Khufu fáraó, a gízai Kheopsz-piramis építtetőjenevének arámi megfelelője, és Jézus, a PáRDuC/PáRTuSNimród leszármazottja ezen a néven – és nem Petrosznak (Péternek) - szólította megSiMoNt (SáMáNt), akkor a Máté evangéliumában olvasható intelem rendkívüli horderejű megvilágítást nyer. Jézus (ezúttal mint A világegyetem nagy építőmestere) ti. ezt mondta: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: te Petra [Kéfás-Khufu: szikla, sziklatömb] vagy, és én ezen a sziklán [vagyis KéFáS-KöVeS-KhuFuhorizontján: a Nagy piramison] építem föl az anyaszentegyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is föl lesz oldva.” Ez ügyben a kőtáblaügynök,Mózes is tudhatott valamit, mert amikor elbúcsúzott a népétől, a Vizsolyi Bibliábanígy kezdte az imáját: „Kőszikla! Te vagy az egyedül igaz Isten…” (a kőszikla angolul: SToNe, azaz ISTeN). Mellesleg az arábiai Petra sziklaváros az edomiták, majd Kr. e. VII. sz.-tól az arameus nyelven beszélő nabateusok, a „sumer” műveltség megőrzőinek székhelye volt. A városban egy hatalmas fekete kőkocka állt, amelyet Kaabunának, neveztek. (Vö. KaaBuNa-KőBáNYa-KőBaNYa; KáBa-KeVe-KeFe! Magyarországon rendszeres fészkelő madár asebes röptű KaBasólyom. A város nevét a Kárpát-medencében az Abaúj-Torna megyei Petra őrizte meg.) Ennél azonban még érdekesebb, hogy milyen kulcso(ka)t kapott Petra? Annak ellenére vagy éppen azért, mert háromszor tagadta meg Jézust, amit a mester jövőbe látó táltosként előre tudott. Pl. a XIV. sz.-i Szentekélete c. francia kéziratban a mennyország háromfogazatú kulcsa az Orion-öv három csillagát jelképezi. Vegyük észre: noha az ábrázoltakhoz hasonló kulcsok ésazokhoz illeszkedő zárak már az ókorban is léteztek, ekkora kulcs a hétköznapi életben azért nem használatos! Ha pedig ilyen aránytalanul nagy, akkor annak a képírásban jelentése van: nagy kulccsal csak valami nagy dolog nyitható. A kulcs az álomfejtők szerint titok, a kulcscsomó pedig azt jelenti, hogy a szerencséd a kezedben van, még akkor is, ha a pannonhalmi apátsági ebédlő kulcsos falképének latin fölirata szerint:Nem tudhatunk mindannyian mindent. Az I. Szeti(Kr. e. 1300 k.) fáraó sírjának mennyezetén lévő képről készült rajzon Orion/Ozirisz/Nimród egycsónakban áll és a bal kezében ankh-jelet tart egy ötágú csillag felé, mely a Bika csillagkép szarva körzetének felel meg az égen, ahol a Nath óriáscsillag (az Auriga/Szekerescsillagkép bokája) és a Rák-köd található. (A Nath szanszkrit jelentése: úr, oltalmazó, mentsvár.) E körzet éppen szemben van galaxisunk központjával. (Mithrász, a bika-/disznóölő Orion szertartása és a „Verekedő betyárok”-témájú pásztorfaragások is az ellengalaxis-központ köré szerveződnek.) A XV. sz.-ban még tudott volt, hogy itt valamitki lehet nyitni: Cossa az Április allegóriája (Vénusz diadala)c.freskórészletén a bika fölött ülő Vénusz kezébe szintén egy szerfölött nagy kulcsot festett a Schifanoia-palotában. (A Vénusz bolygó a Bikában van otthon és uralomban.)

Az egyiptomi ötágú csillag hieroglifája nemcsak csillagot, hanem kaput-ajtót isjelent. Ennek az a jelentősége, hogy a Napút éppen az Orion/Ozirisz/Nimród csillagkép kinyújtott keze fölött keresztezi a Tejutat, ahol az egyetemes hagyomány egy csillagkaput tart számon, amelyen keresztül föl lehet jutni a mennyekbe, vagy onnan le lehet jönni a Földre. Vagyis egy kitüntetett téridőegységben az ankh (a Fényhegyeket jelképező egyiptomi Füles kereszt) - mint egyfajta kulcs - a galaxisközpontunkkal szemközti „zárba” helyezhető, és a csillagkapun (féreglyukon) át szabad az átjárás, legalábbis annak, aki jókor, jó helyen fülest kap. (Vö. aJTó-éLeT! Népünk az Orion csillagkép övét igen sokatmondóan a Mennyország határa, …ablaka, …kapuja névvel is illette.Az erdélyi néphagyományban Nimród mint a kapu őre szerepel. Vö. PáRTuS-PoRTáS!) Mindenesetre akár jónási égi jelnek is tekinthető, hogy korunkban a nyári napfordulókor aNap éppen a H-alakú Orion fölemelt karja fölött látható. Az Orion-öv Mintakacsillagának legészakibb fölkelése (az Égi egyenlítő eszményi megközelítése) pedig egy 12 960 éves korszak tetőpontját, ha úgy tetszik, végét jelzi. (12 960 év a nagy precessziós világév fele.

1.Hármashalmok - Szentháromság

2.A Nagy piramis 52°- és 23,5°-os szögei (Gary Osborn ny.)

3.A Nagy piramis méret- és arányrendszerét utánzó Washington városszerkezete; a 23,5°-os segédvonalon a Fehér Ház és a Capitolium épülete (Gary Osborn ny.); aprecesszió következtében az égi pólus 23,5^o távolságban vándorol az ekliptika (a Napút) pólusa körül.

L. az Orion ingázását modellező dél-amerikailabdajátékterek H-alakját és a magyar népművészettárgyi emlékein pogány konoksággal föltűnő H-alapjelet!) Nem árt tehát lehiggadva elgondolkodnunk azon, hogy eredetileg mire is építette az Orion-övet megszemélyesítő Háromkirályok által - Nimród kinyilatkoztatása alapján - bejelentett Jézus az anyaszentegyházát. (Vö. Petra: KéFáS-KöVeS!) A köves melléknévből a kövess ige is képezhető, amely úgyis értelmezhető, hogy Jézus így szólította föl az ősidőkben kefén néven is számon tartott magyari népet és Petrát: kövess! (A Talmud egyiptomi varázslóként beszél Jézusról.) Mindennek fényében ugyanakkor az is megvilágosodhat, hogy miért állt meg és gyakorolt ingyen kegyelmet a Csontváry által oly magasztalt, legyőzhetetlen Nimród-leszármazott Atillakirályunk Szent Péter városa, Róma kapuja előtt.

Az Orion-öv égi helyzetét a Nílus mentén leképező három egyiptomi piramis – Kheopsz, Menkauré és Hafré – eredetileg valószínűleg hármashalomra épült. Érdemes ennek kapcsán eltűnődni azon, hogy a hármashalom a magyar címerben is megjelenik és a népemlékezet szerint Atillát egy el-, majd visszaterelt folyómederben, hármaskoporsóban temették el. (Vö. HáRoM-HaLoM-HuLláM!) A folyó mitikus és tudományos értelemben időt is jelent. (A XIV. sz.-i olasz térképeken is föltűntetett Duna-delta középső ágának neve: SuLiNa/NíLuS. L. az 52°-os Nílus-deltát!) Noha EpheszosziHérakleitosz (Kr. e. 535-475 k.) azt mondta: nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba, a székely társadalom-szervezetben a Halom nem neve azért is érdekes, mert a szkíták-hunok jellegzetes halmok (földpiramisok) alá temetkeztek és a „sumer” három hegy írásjeleországot jelent. Ez [a hármashalom a címerünkben] ui. nem más, mint maga a Hun Birodalom, ill. annak fölépítése, mégpedig képírási jelekkel szemléltetve – mutatott rá Tóth Gyula informatikus. - A bal oldali halom a balág jele, ez [Atilla idősebb fia]Aladár nyugati királyságára utal. A jobb oldali halom a jobbág jele, vagyis Buda országa. A középső halom, amely magasabb, amelyen a korona található, és amelyből az uralkodás kettőskeresztje is kiemelkedik, nem más, mint a magág, vagyis Atilla országa, birodalmának központja, a drága kárpát-medencei hazánk. A kettőskereszt ugyanakkor azonos ősi rovásírásunk »gy«-betűjével is. Mivel a magánhangzókat régen szinte soha nem írták le, ezért a különállóan leírt »gy«-betű azt is jelenthette, hogy »egy«, vagyis három ország, de mégis egy birodalom. Ugyanez az »egy« más nyelvekben már így hangzik: uno, un, one, ein stb., azaz hun. Mindezek után mindenki tegye föl magának a kérdést: éppen mi, magyarok ne lennénk hunok? Mi, akiknek a címerpajzsa a mai napig őrzi Atilla birodalmának fölépítését és a rovásírás kettőskeresztjével máig is hirdeti hun mivoltunkat?... Tehát három, de mégis egy! Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök igaz Isten. Címerpajzsunk jobb oldala tehát nem csupán a Hun Birodalom fölépítését, nemcsak a bal, a jobb és a magágat szimbolizálja, de magát a Szentháromságot is! Így válik érthetővé, hogy nemzeti címerünk valójában egy hatalmas és szent küldetés kódolt képi ábrázolása. E három ágból álló, de mégis egységes nemzetnek kellett a három személyből álló, de mégis egy igaz Istent képviselnie. E nemzetnek kellett a vért és a vizet, a kegyelmet és az igét kiárasztani Európa népeire. És e nemzetnek kellett a kereszténnyé lett kontinenst önnön testével védelmeznie mindaddig, amíg erre ereje képessé tette.”

A széles körű kutatások fényében ma már nem lehet(ne) sivatagi piramidiotizmusnak minősíteni, hogy Khufu fáraóval, vagyis a kefén néppel összefüggésbe hozott –különleges 52°-os hajlásszögű -, évezredekkel dacoló Nagy piramisnak a méretrendszere-tájolása a világegyetem működésétmodellezi térben és időben: egyfajta matematikai-geometriai-csillagászati kulcs (kód) a teremtéstörténet kereteinek, az égi geometria és a precessziós időgép megértéséhez, amelyet valószínűlegaz utolsó nagy vízözön előtt hagytak az utókorra az Atlantiszról kirajzott, az egyiptomiaknál tehát nyilvánvalóan ősibb turáni-szkíta népek. Kő keményen rejtjelezett számokról van itt szó. Ezt bizonyítja a János evangéliumának talányos mondata is: „Fölszálla Simon Péter és kivoná a halat a partra, amely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal…” A 153-as szám szerepelPorphyri(232 k.-303 k.) „pogány” filozófus Püthagorasz (Kr. e. 569-?) csodatételeiről írott följegyzésében is. A hal, egyszersmind a Halak csillagkép jelképének, a Vesicapiscisnek a formáját két egymásba csúsztatott kör adja ki. A hal vonala által bezárt terület és az egyik kör megmaradt területének az aránya: 153/265, amit Arkhimédész(Kr. e. 287 k.-212) görög természettudós a hal mértékének nevezett. Reciproka, a 265/153 = √3 számtani arány a püthagoreusoknak irányadó volt az egyenlő szárú derékszög, így a Nagy piramis szerkesztésekor is, melynek méretei-arányai-szögei az egyik jelenkori világbirodalom fővárosa, a szabadkőművesek által megtervezett Washington városszerkezetében is kimutathatóak. (Egyébként 1 + 2 + 3 + 4 + 5 + 6 + 7 + 8 + 9 + 10 + 11 + 12 + 13 + 14 + 15 + 16 + 17 = 153 = 9 x 17, mely szorzatnak mindkét tényezője kozmikus szám; a 2 x 17 = 34 a Jupiter bolygó és a szkíta ősbölcsesség képviselője, Buda száma.) Vagyis a Petrára (sziklára) épített eredeti keresztény anyaszentegyháznak – csakúgy, mint a már-már hihetetlen összefüggéseket rejtjelező Csontváry-képeknek - nagyon is sok köze van a számokhoz, a szent geometriához, a kozmoszhoz, a piramisokat is meglátogató, ott a napútszínek fokozatait végleg megtaláló, a magát Atilla-megtestesülésnek tartó Csontváryhoz és hozzánk, magyarokhoz a Jupiter és a Nyilas népéhez.

Föltételezések szerint „Ízisz szeretőjét” (Ozirisz földi mását), a Nílus/Tejút menti Nagy piramist

Kheopsz (Khufu) fáraó építtette, akit Kefeusz királlyal is azonosítanak. A Cefeusz csillagképnek az ógermán rúnaírás ún. Idősebb Futhark-változatában a piramis alakú Thurisaz-jel felel meg. A latin turres tornyot jelent, a FáRaó (FőúR-FőeRő-FaúR-BíRó) kifejezést pedig a PeR-Aaból származtatják, aminek jelentése: Nagy ház, de a Ré napisten nevét is tartalmazó Faúr-szófejtés inkább a magas hon urához vezet. (A székelyek úgy tudják, hogy egy hatalmas, égbelátó, a nagy Isten tudásával elkészített hegyes-peremes épület közelében állott Nimród vára.) A Szfinx (görögül: Rejtély) mancsai között föltárt gránit sztélén pedig az olvasható, hogy a műemlék „Szokarisz házában…Roszetauban fekszik”. (Vö. SZoKaRiSZ-SZeKeReS! L. a Szekeres csillagkép kápolna és a Cefeusz csillagkép piramis formáját!) A kelta napisten, Hu neve azonos jelentésű a Szfinxével. (Hu a gall keltáknál azonos Ezusszal, vagyis Jézussal; a hun mongolul embert jelent stb.) Valami nagy rejtély bujkál tehát e közel-keleti „Nagy (Kefe)ház” körül, legalábbis számunkra, XXI. sz.-i magyaroknak. A múlt századbanmég az iskolában tanították az olyan palindrom szójátékokat, mint pl. GÉZA KÉK AZ ÉG, amely visszafelé olvasva is ugyanazt jelenti. Vajon milyen titkot őriz nyelvünk ezzel a szójátékkal? Mi köze lehet a GéZa/GYőZő méltóságnévnek a KéSZHáZhoz – kimondani is szörnyű: a piramisokról vázlatrajzokat készítő GáCSi festőhöz -, a Turul-dinasztiához, a keresztény Géza fejedelemnek a kék éghez és a GúLának a GYuLához, a GuLYához és a GóLYákhoz/GoLYókhoz/GóJokhoz, nem utolsósorban a KöRhöz (KöRöShöz, a karácsonykor született, kerecsensólyom-szellemiségű HóRuSZ istenfiához)? Mindenesetre Fülöp evangéliuma határozottan kijelenti: „Van az Emberfia, és van az Emberfiának a fia… akit az Emberfia teremt. Az Emberfia az Atyától kapta azt, hogy teremtsen.”A Grál-hagyományban Emberfiának, Jézusnak a fiát Gais néven is számontartják. (Vö. GaiS-GéZa!A Lengyel-magyar krónikaGéza fejedelmetJesszének nevezi, nohabizonyosan nem volt Jahve-hívő. Vö. JeSsZe-JáSZ-íJáSZ-JeZu!)A „sumer” Ninurta/Nimród felesége GuLa gyógyító istennő (füves asszony), akit rendszerint a kutyájával ábrázoltak és a hullámtermészetű Vízöntő megszemélyesítőjeként tartják számon a mezopotámiai csillagtáblákon. Lehet, hogy nála van az eb elhantolva, és a Vízöntő-kor előestéjén, Csontváry (-kutatásom) jóvoltából is a sivatagi gúla szkíta-hun-magyar titkáról lepereg az évezredes homokréteg?

Csontváry kor- és sorstársa, akit akár ismerhetett is, NémätiKálmán (1855-1920) könyvtáros, magyarságkutató (majd felvidéki remete) a Szfinx melletti Ízisz-szentélyből előkerült kőtábla szfinxnévjegye alapján már 1912-ben kimutatta, hogy a Szfinx eredeti hieroglif tulajdonneve: Hun. Évszázadok óta így tudják ezt az arabok is, hiszen ők Abul-Hunnak, vagyis HunAtyának hívják. (Az arab szerzőknél fönnmaradt szóhagyomány alapján a Szfinx egyik legrégibb neve Belhit, ami pedig a Baál-istenhitre utal. L. Bel-Nimród!) Szanszkrit nyelvena hun népet hunának nevezik, Tibetbenpedig Pesh Hunnak hívják Narádát, aki az indus hit szerint az ok-okozat végrehajtó nagy szelleme, a nemzetek fejlődésének, boldogulásának irányítója, a háború és béke intézője, a világ nagy államférfijainak ösztönzője. (L. Atilla: Isten ostora! Vö. NaRáDa-NYáRaDó, vagy NYíLaTYa!) A gízai piramismezőt Roszetaunak nevezték. Vö. GíZa-GéZa; NíLuS-NYiLaS-NYíLáS; SZueZ-ZeuSZ-SZűZ-ÍZiSZ; RoSZeTau-RóZSaTő, mely Szűz Mária (Ízisz-Sirius csillag: régi magyar nevén a Sánta lány) jelképe! Vagyis a „Rózsatőn” álló, gúla alakú „Szekeres” háza, a Nagy piramis végül is tényleg „Szűz Mária szeretője”. Az egyiptomi mitológiában Szokariszt- Ozirisz/Orion/Nimród csillaglelkét - az alvilág bejáratánál őrködő sólyomnak (turulnak) képzelték. A Középbirodalom Koporsó-szövegeiben a halott átváltozásánál és az ún. szájmegnyitási szertartásában tölt be fontos szerepet.

Kézai krónikájában a Babiloni torony „alapjának vastagsága háromszáz lépés volt,emelkedtével azonban lassanként keskenyedett, hogy aljának vastagsága a rá nyomulóterhet megbírja. Vala pedig helyezve Núbia és Egyiptom közé, s maradványait Memphisből Alexandriába menve máig is láthatni”. Nocsak! Hogy is van ez? Nézzünk csak rá a Nílus-delta térképére!

1. Részlet Csontváry Zarándoklás a cédrusoknál Libanonban (piramis alakú lombozat) és Nagy Tarpatak a Tátrában (a kárpiramis előtt szfinxszerű alakzat) c. képéből

2.A Hun Atya (Szfinx), háttérben „Ízisz (Szűz Mária) szeretője”, a Nagy piramis, fotó, Gíza, Egyiptom

3.Csontváry: Szaharai vázlat III., ceruza, papír, 21,5 x 15 cm, 1903 k. (Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Budapest)

4.Piramis a Pilisben, III. István koronázása, iniciálé, pergamen, Képes Krónika, 1360 k. (Országos Széchényi Könyvtár, Budapest)

Memphisz és Alexandria között, nem messze a mai Kairótól ui. a hét világcsodaegyike, az ún. Nagy piramis és a Szfinx látható mindmáig. A sokat emlegetett, de Dél-Mezopotámiában máig még nyomaiban sem talált ún. Babiloni torony tehát – írd és mondd! - eredetileg a Nagy piramis volt. (Ókairót görögül Babilonnak nevezték. Babilon eredeti neve TiNTiRa, a „sumer” neve pedig Ka-DeNGiRa. Mindkét névben a DeNDeRa és a KőTüNDéR szó ismerhető föl.) A magyar szófejtő hely- és létesítmény-meghatározás tehát nemcsak „a parasztok csacska tündérmeséin”, hanem az ó- és középkori tudósok beszámolóin is alapul, akik piramisok alatt tornyokat is értettek. A német polihisztor, AthanasiusKircher(1602-1680) is Bábel-torony címmel szerepelteti a Kheopsz-piramist egy 1679-es könyvének rézkarcán. Ne feledjük! I. István(975-1038) királyunk – e tekintetben követve őseink még romlatlan hitét - Magyarországot Szűz Mária (a Nagy piramis „szeretője”) oltalmába ajánlotta. Jézus pedig ezen a „sziklán” építette föl az anyaszentegyházát. Immár két évszázada, hogy a nagykárolyi illetőségű Thomas Ferdinandus, az orvostudományok doktora Budán, 1805-ben kiadott munkájában jelentős részt szentelt annak bizonyítására, hogy a magyarokat igencsak szoros szálak kötik az ősi egyiptomiakhoz. Ugyanezt a föltételezést bizonyítja sokoldalúan újabban BorbolaJános (1943- ), Hollandiában élő fogorvos és egyiptológus. A fáraók és a magyarság körében föltűnően magas az AB-vércsoport gyakorisága. A héber Biblia XI. sz.-i arámi nyelvű fordítása, a Tanakh is arra enged következtetni, hogy Nimród többek között egy egyiptomi fáraó apja. Mivel Nimród nem volt egyiptomi, így a piramisépíttető „fáraó” sem lehetett az, de mindenképp rokoni szálak fűzték Hunorhoz és Magorhoz, akik viszont bizonyosan Nimród fiai. Az ő népi-nemzeti hovatartozásukat pedig a nevük hordozza félre nem érthetően és elvitathatatlanul. Az „alvó próféta”, Edgar Cayce (1877-1945), betegségeket fölismerő amerikai látnokszerint is a Nagy piramis 12 ezer évvel ezelőtt a kárpát-medencei édenkertből Egyiptomba érkezett emberek irányításával épült. „Lássátok feleim szümtükkel mik vogymuk”,és mit építettek-alkottak a mi eleink szerte a nagyvilágban, ha már elmentek egy olcsó egyiptomi kirándulásra, aminek az igazi egzotikuma, rejtélye, hogy ti ott is otthon vagytok, s ezért akarva-akaratlan ott sem lehettek sorstalanok, bár itthon tudva-tudattalan olykor drágán ráfizettek a sorstalan és hívatlan vendégeinkre!Plein air erfunden: a szabad levegő megtalálva - sürgönyözte egykori tanárának, Hollósy Simonnak (1810-1879) Pestre Csontváry a piramisok tövéből, mert ő ott mélyen átérezhette, hogy a Napút-távlatból szemlélt egyetemes és magyar üdvtörténeti igazság emberileg-művészileg tényleg szabaddá tesz.

No, ami sok, az sok, ez maga az egyiptomi sötétség – mondhatnák erre igen sokan, akik aKépes Krónikát is csak könyvespolcdíszként tűrik meg a választékos ízléssel „designolt” környezetükben. A II. Lászlót (1131-1163) - a korona elrablását -, valamint III. István (1147-1172) és Imre (1174 k.-1204) királyunk koronázását ábrázoló miniatúrák hátterében ti. hatalmas piramisok, ill. piramisformájú sziklák láthatóak a Pilisben. Minden bizonnyal valamikor teljes terjedelmükben – mint Diósjenőn és Márianosztrán - ott is voltak. (L. Trója királya, Priamosz fiának, Párisnak a pilisi letelepedését! Vö. PRiaMoSZ-PeReMeS-PiRaMiS!) III. István a miniatúrán egydobogón ül. (L. Dobogókő!) A Pilis-hegység három mesterséges csúcsának (Rám- és Magas-hegy, Árpádvár) földrajzi helyzete is föltűnően megegyezik a gízai piramisok elrendezésével. Nos, akkor vajon ki építette a legnagyobb „tornyot” („Szűz Mária szeretőjét”) és hol volt eredetileg a piramisok Szentföldje?

1. Molnár Attila: Koporsóhegy, piramis alakú hegy Kolozsvár közelében (Anonymus krónikájában, a Gesta
Hungarorumban említett Kapus patak mellett),fotó, Erdély

2.Nappiramis, fotó, Visoko, Bosznia-Hercegovina – a belsejében lévő köveken székely rovásírások

3.Sámán mágussüveggel, freskó, XII. sz., római katolikus templom, Csíkrákos, Hargita m., Erdély

Arra a kérdésre pedig, hogy eredetileg mi mindenre szolgáltak a tornyok, ősvallásunk egyik helyreállított műemléke, a csíkrákosi vártemplom (Hargita m., Erdély) is magyarázatot adhat: a30 méter magas torony oldalain a festett alakok sorozata többek között az Állatövet ábrázoljaés közöttük megjelenik egy táltos is mágussüveggel a fején.„A sámánizmus egyik legkarakteresebb epizódjának, a sámánná válásnak és az »égbe jutásnak« históriáját meséli el a képsor - írja Sisa Béla (1942- ) építész, örökségmentő. - Ősi hitvilágunk papjának nálunk általánosan használt elnevezése: táltos. A templom nyugati és déli oldalán jól látható a világmindenség Nappal, Holddal és csillagokkal. A torony maga egy életfa, az ábrák (ember, állat, égitest) majdnemmindegyike a díszített résablakok magasságában helyezkedik el. Úgy tűnik, hogy ezen keresztül közlekedhetnek is, így az életfa »átjárhatóvá« vált.”A sámán hitvilágban a világfa csúcsán a rokonok lelkei laknak.

Menyhárt László

kép forrása1: internet
kép forrása2: internet
kép forrása3: internet
kép forrása4: internet

forrás: internet