A Mikulás témaköre mindig is egy nagy csokor kérdést és annál több titokzatosságot ölelt magába. Ki is ő? Honnan származik? Miért teszi, amit tesz és létezik-e egyáltalán? A gyermekeknek örömteli várakozásban, izgatottságban és természetesen finomságokban boldog éveket adományoz már időtlen idők óta.

Noha a misztérium létezését már évszázadok óta a szülők, nagyszülők, óvónénik, tanárnénik tartják fent, a varázs még mindig törhetetlen és pontosan ez az, ami miatt mindig is létezni fog. Ha érdekel pontosan ki is volt az a személy, akinek köszönhetjük gyermekkorunk legszebb éveit, akkor tarts velünk és ismerd meg a Mikulást! 

A nagy szakállú, pocakos, rénszarvasszánnal közlekedő Mikulás alakjának misztériumában manapság az északi-sarkhoz, vagy lappföldhöz szokás kötni, a ma ismert Mikulás és történeteinek alapjául szolgáló piros ruhás jótevőnek az eredeti történet szerint nem a sarkvidékhez van eredetileg köze. Szent Miklós püspök a valóságban egy kis-ázsiai településen élte életét.

Szent Miklós az ókori Anatólia, azaz Kis-Ázsia területén, Patara városában született, majd püspöksége idején került Myra városába, ahol egész további életét élte. A hozzá kapcsolódó legendák is a településhez kapcsolódnak, mely akkoriban a Római Birodalom Lükia tartományának volt a része (i. sz. 3-4. század).

Szent Miklós iskolás évei után a papi lét mellett döntött. Jósága, segítőkészsége az évek során kontinenseket lengett át, imák, fohászok jelentek meg, melyben az ő neve csengett vissza. Püspökké avatása után 52 éven át teljesítette feladatát. Azonban egy ideig kikerült a hivatal bűvköréből, amikor is nagy éhínség idején az egyház vagyonát, értékeit, tartalékait osztotta a szegény emberek között. 

Miklós jóságáról több legenda is megemlékezik, a legismertebb közülük három szegény lány kiházasításához kapcsolódik, akiket apjuk hozomány híján nem tudott férjhez adni. Amikor ez a püspök tudomására jutott, egy éjjel arannyal megrakott erszényt rakott be az ablakukon. A legidősebb lány férjhez adása után a másik két lányt is ugyanígy megsegítette. 

Később egyre több háznál tapasztalták, hogy december elején adománnyal lepi meg őket a kedves, jószívű piros ruhás alak, kinek a jöttét már hónapokkal előtt várták. Hatására a gyerekek jól viselkedtek, kedvesebbek és odafigyelőbbek voltak egymással. Leveleket írtak neki. Ekkor született az a hagyomány is, hogy a kandallóba dobják a levelet, úgy vélték így jut el az üzenetük a Mikulás számára, akinek a címét, kilétét senki sem ismerte igazán, talán csak sejtették. 

Szent Miklósról úgy tartották, szülei örökségét elosztotta a szegények között, a legendák szerint volt, amikor erejével és imájával egy viharból menekített ki hajósokat, máskor a császári hajóról kért a szegényeknek gabonát a legénységtől, kikötésükkor azonban a gabona újra csodás módon megszaporodott. De a püspök az ártatlanok védelméért is küzdött. 

Szent Miklós Krisztus után 343-ban tért végleg nyugovóra, december 6-án  Myra városában. A település ma Denre néven ismert Törökországban, de a híres jótevő emlékét több épület őrzi.

Csodálatos életútja felmagasztalta, s ezzel a mai napig létezik, hiszen megszámlálhatatlan hány ember sorsát tette könnyebbé, szebbé és teszi is ezt a mai napig, egészen addig, amíg tovább visszük, tovább viszik hírét és hagyományát a csodatévő, pirospozsgás arcú, nagy szakállú, szeretetteljes Mikulásnak. 

forrás:

femina.hu
hir.ma

 képek: internet

rongyos gárda kép: internet

A második nyugat-magyarországi felkelés 

"A második nyugat-magyarországi felkelési kísérlet 100. évfordulója kapcsán hadtörténész munkatársunk kérdésére válaszolva elhangzott: Trianonban az országot „letörölték a térképről”, hisz a versaillesi békerendszer nem vette figyelembe az 1918-ban meghirdetett Wilsoni pontokat, köztük a nemzeti önrendelkezés elvét.

A VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főmunkatársa elmondta: jóllehet az osztrák kormány politikája kifejezetten elősegítette a magyarországi bolsevizmus fennmaradását, Ausztria három nyugati vármegye vonatkozásában mégis területi igénnyel élt, arra hivatkozva, hogy mondván, a tanácsrendszert erősítené, ha ezek nem hozzájuk kerülnének.

A beszélgetésben hangsúlyozták: a többi elcsatolt területhez képest hazánk Nyugat-Magyarországon 1921 nyarán még „birtokon belül volt”, a Rongyos Gárda, soproni egyetemisták és legitimista politikusok fellépése pedig a Velencei Egyezményhez és soproni precedensértékű népszavazáshoz vezetett. A hazafiak azonban az egykori Lajtabánság teljes visszatérésében reménykedve készítették elő az újabb felkelési kísérletet.

A reálpoltikai kényszerűség megkövetelte, hogy Bethlen István grófék lefegyverezzék a felkelők félkatonai alakulatait, de az Ausztria ellen kibontakozó népmozgalom és újabb tárgyalási folyamat eredményeképp végül Magyarországot a vesztesek közül elsőként vették fel a Népszövetségbe, és így tíz pinkavölgyi település térhetett vissza a Szent Korona fennhatósága alá."

forrás: Magyarságkutató intézet, youtube

A szkíta harci lovak felszerelésének rekonstrukciója Kray Jenő (Evgeniy Kray) orosz művésztől.

Hogyan lett a kecskéből újrómai?!

"A hazugságokkal vagy féligazságokkal manipuláló román történetírás nem újdonság számunkra, egy jeles román történész, Lucian Boia azonban igencsak kikezdte műveiben az évszázados történelemhamisító praktikákat.

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem adjunktusa, Lupescu Radu szerint a lényegi változásra várni kell még.

Lucian Boia (fotó: adevarul.ro)

Lucian Boia bukaresti történészprofesszornak a román történetírás mítoszairól szóló legújabb könyvét olvasva az erdélyi magyar középiskolások helyébe képzelem magam, akik tudathasadásos helyzetben próbálnak tájékozódni Románia történelméről.

Az olyan magyar családokból induló gyerekek, akik odahaza szüleiktől hallottak már egyet s mást Erdély történelméről, elképedve szembesülhetnek a Románia történelmét oktató iskolai történelemkönyvek és az otthoni útravaló között tátongó óriási szakadékkal. Ilyenkor az erdélyi magyar történelemtanár felelőssége, hogy mind a hivatalos román, mind a magyar történetírás dolgairól érdemben tájékoztassa diákjait. Dr. Lupescu Radu magyar történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi és Európai Tanulmányok Tanszékének vezetője szerint történelemtanáraink többsége mindkét álláspontot igyekszik érdemben bemutatni.

Mítoszok országa

A rendszerváltás után jó ideig elképzelhetetlen volt, hogy elismert román történész olyan könyvet írjon, amely alapjaiban kérdőjelezi meg az eddigi román történetírást. Elsőként Lucian Boia, a Bukaresti Egyetem Történelem Fakultásának professzora törte meg a csendet az 1997-ben megjelent Történelem és mitológia a román közgondolkodásban művével. Az azóta öt kiadást megért könyvet hasonló hangnemű és jól dokumentált kötetek követték, idén pedig Románia miért más? (De ce este România altfel?) című elmélkedéskötete jutott el az olvasóhoz. A szerzőnek sikerült alaposan felkavarni a román történetírás állóvizét. Könyvei a történelemhamisítás béklyójában vergődő román olvasó számára újabb és újabb kérdéseket, tisztázatlan korszakokat tárgyalnak egyszerű, közérthető, tudománynépszerűsítő stílusban.

Kissé kényszeredetten, de a román sajtó is felfedezte Boiát: legutóbb az Adevărul közölt vele interjút arról, hogy lát-e valamilyen kapcsolatot a hazugságokra, féligazságokra épülő román történelemszemlélet és közélet, valamint a között, hogy Románia immár az Európai Unió tagjaként is minden szempontból az utolsó helyen szerepel. Boia szerint a „román területeknek” a mindenkori Európától való, a 14. századtól napjainkig tartó mérhetetlen elmaradása, leszakadása nem tekinthető véletlennek. A szerző elismeri, hogy a mitológián alapuló román történetírás olyan mélyen beágyazódott a román közgondolkodásba, hogy súlyosan befolyásolja az egész nép tisztánlátását, józan ítélőképességét. Ezzel hozható összefüggésbe a kommunizmus bukása után újult erővel feltörő kisebbségellenesség, a másság elutasítása, ami állandó kerékkötője az ország fejlődésének.

Legutóbbi könyvében Boia tág teret szentel Erdély elrománosításának. Egyetlen olyan erdélyi város sem volt Nagy-Románia létrejötte után, amelyben a román lakosság meghaladta volna az összlakosság 50 százalékát, fogalmaz a szerző, aki szerint a modern kori Románia megteremtésében nagy szerepet játszó „idegen elemek” eltávolítása, elüldözése a mítoszokra alapozó román közgondolkodás kényszerítő eszközévé vált, írta a Történelem Portál."

forrás: /magyarno.com/

Erről a városról az avesztán könyvek azt írják, hogy Sahak/Zuhak az északi szkíta szövetség területe volt.Ez a várkastély és város volt a legnagyobb ebben a tartományban. Nevének jelentését úgy kapjuk vissza a leírásokból, hogy szkíta, szaka, esetleg szőke, vagy szék, mint székhely. Helyileg Baktria területén állt, ma Afganisztán. 

Ezeket a megmardt szkíta városokat és erődítményeket Dzsingisz kán pusztítatta el.

forrás: szkíta kutatói fórum, internet

forrás: internet