A Mikulás témaköre mindig is egy nagy csokor kérdést és annál több titokzatosságot ölelt magába. Ki is ő? Honnan származik? Miért teszi, amit tesz és létezik-e egyáltalán? A gyermekeknek örömteli várakozásban, izgatottságban és természetesen finomságokban boldog éveket adományoz már időtlen idők óta.

Noha a misztérium létezését már évszázadok óta a szülők, nagyszülők, óvónénik, tanárnénik tartják fent, a varázs még mindig törhetetlen és pontosan ez az, ami miatt mindig is létezni fog. Ha érdekel pontosan ki is volt az a személy, akinek köszönhetjük gyermekkorunk legszebb éveit, akkor tarts velünk és ismerd meg a Mikulást! 

A nagy szakállú, pocakos, rénszarvasszánnal közlekedő Mikulás alakjának misztériumában manapság az északi-sarkhoz, vagy lappföldhöz szokás kötni, a ma ismert Mikulás és történeteinek alapjául szolgáló piros ruhás jótevőnek az eredeti történet szerint nem a sarkvidékhez van eredetileg köze. Szent Miklós püspök a valóságban egy kis-ázsiai településen élte életét.

Szent Miklós az ókori Anatólia, azaz Kis-Ázsia területén, Patara városában született, majd püspöksége idején került Myra városába, ahol egész további életét élte. A hozzá kapcsolódó legendák is a településhez kapcsolódnak, mely akkoriban a Római Birodalom Lükia tartományának volt a része (i. sz. 3-4. század).

Szent Miklós iskolás évei után a papi lét mellett döntött. Jósága, segítőkészsége az évek során kontinenseket lengett át, imák, fohászok jelentek meg, melyben az ő neve csengett vissza. Püspökké avatása után 52 éven át teljesítette feladatát. Azonban egy ideig kikerült a hivatal bűvköréből, amikor is nagy éhínség idején az egyház vagyonát, értékeit, tartalékait osztotta a szegény emberek között. 

Miklós jóságáról több legenda is megemlékezik, a legismertebb közülük három szegény lány kiházasításához kapcsolódik, akiket apjuk hozomány híján nem tudott férjhez adni. Amikor ez a püspök tudomására jutott, egy éjjel arannyal megrakott erszényt rakott be az ablakukon. A legidősebb lány férjhez adása után a másik két lányt is ugyanígy megsegítette. 

Később egyre több háznál tapasztalták, hogy december elején adománnyal lepi meg őket a kedves, jószívű piros ruhás alak, kinek a jöttét már hónapokkal előtt várták. Hatására a gyerekek jól viselkedtek, kedvesebbek és odafigyelőbbek voltak egymással. Leveleket írtak neki. Ekkor született az a hagyomány is, hogy a kandallóba dobják a levelet, úgy vélték így jut el az üzenetük a Mikulás számára, akinek a címét, kilétét senki sem ismerte igazán, talán csak sejtették. 

Szent Miklósról úgy tartották, szülei örökségét elosztotta a szegények között, a legendák szerint volt, amikor erejével és imájával egy viharból menekített ki hajósokat, máskor a császári hajóról kért a szegényeknek gabonát a legénységtől, kikötésükkor azonban a gabona újra csodás módon megszaporodott. De a püspök az ártatlanok védelméért is küzdött. 

Szent Miklós Krisztus után 343-ban tért végleg nyugovóra, december 6-án  Myra városában. A település ma Denre néven ismert Törökországban, de a híres jótevő emlékét több épület őrzi.

Csodálatos életútja felmagasztalta, s ezzel a mai napig létezik, hiszen megszámlálhatatlan hány ember sorsát tette könnyebbé, szebbé és teszi is ezt a mai napig, egészen addig, amíg tovább visszük, tovább viszik hírét és hagyományát a csodatévő, pirospozsgás arcú, nagy szakállú, szeretetteljes Mikulásnak. 

forrás:

femina.hu
hir.ma

 képek: internet