Több mint száz aranytárggyal és a lova fejével együtt eltemetett népvándorlás kori, vélhetően hun uralom alatt élt vezér sírját tárták fel a bukaresti Vasile Parvan Régészeti Intézet kutatói a tervezett A7-es autópálya Plojes (ploiesti) és Bodzavásár (Buzau) közötti szakaszának nyomvonalán – jelentette az MTI.
A hírt több romániai portál is közölte szerdán a romániai közúti infrastruktúrát kezelő országos társaság (CNAIR) Facebook oldalán tett bejelentésére hivatkozva. A közösségi oldalon közölt videóban Silviu Ene, a Vasile Parvan Régészeti Intézet tudományos felelőse elmondta: a 4-5. századi sírban talált több mint száz arany vagy aranyozott tárgy között aranyozott kard, tőr, tegezveretek, ruhaveretek, egy bronzüst, nyílhegyek voltak. Az eltemetett férfi arcát vélhetően aranymaszk borította, ennek a maradványait is megtalálták. Hozzátette: a sírból lókoponyát és lócsontokat is kiemeltek.
A régész megjegyezte: nagyon nehéz körülmények között zajlott a feltárás, hiszen esős időben akadtak rá a leletre. Úgy ítélték meg, hogy addig nem hagyhatják abba a munkát, míg a teljes sírt fel nem tárják, különben nem tudták volna megoldani az ásatási helyszín őrzését. Így az éjszakába nyúlóan, elemlámpák fényénél fejezték be az értékmentést.
Radu Bajenaru Vasile Parvan Régészeti Intézet aligazgatója kivételes jelentőségűnek minősítette a leletet. Úgy vélte: olyan harcos sírját találták meg, akit minden jelvényével presztízstárgyával együtt temettek el.
Az MTI kérdéseire írásban küldött válaszokat Radu Bajenaru, Silviu Ene, és Andrei Magureanu régészek írták alá. Mint közölték: a lelet egyaránt tartalmaz fegyvereket, dísztárgyakat, lószerszámokat, ezért a tárgyak közötti összefüggések is fontosak. Hozzátették, a sírba csak a ló reprezentatív részeit temették, amilyen az állat koponyája és lábszárcsontjai.
A lelet korát a tárgyak tipológiája alapján becsülték a IV-V. századra, a pontosabb kormeghatározás érdekében további vizsgálatokat kell elvégezni. Az írásos források alapján ebben a korban a Dunától északra fekvő területeken vélhetően hun, gót és hun uralom alatt álló más népek éltek. A mostani felfedezést egyedinek tartották, de megjegyezték: a környéken találtak még hun üstdarabokat, sírokat és viseleti tárgyakat, és itt került elő a pietroaselei kincs is.
A vizsgálatok még az elején tartanak, de a fegyverek alapján feltételezhetjük, hogy az illető harcos volt, a leltárba vett tárgyak kronológiáját összevetve az ókori forrásokkal feltételezhetjük, hogy hun uralom alatt élt. Az etnikai besorolása nem hisszük, hogy lehetséges lenne olyan vizsgálatok elvégzése nélkül, amilyen a stronciumizotóp vagy archeogenetika, nem beszélhetünk az illető valószínű eredetéről
– válaszolták a leletet feltáró régészek. Hozzátették, azt remélik, hogy a vizsgálatokkal többet sikerül megtudni a személyről, a temetési szertartásáról és közvetve a térség történetéről.
forrás: internet
kép: internet
Szogdok, a közép-ázsiai szkítákhoz tartoztak.
Nevezik őket a szkíták unokatestvéreinek is.
Gyönyörű, ahogyan a Tang-dinasztia korabeli művész ábrázolta ezeket a szugudai zenészeket / kereskedőket.
Még a teve is énekelni látszik.
Fontos tény, hogy a többi közép-ázsiai szkítával egyetemben sok szogd is a Kárpát-medencében nyert hazát a "népvándorlás kori" időszakban.
forrás: internet, facebook/scythians
A Mikulás témaköre mindig is egy nagy csokor kérdést és annál több titokzatosságot ölelt magába. Ki is ő? Honnan származik? Miért teszi, amit tesz és létezik-e egyáltalán? A gyermekeknek örömteli várakozásban, izgatottságban és természetesen finomságokban boldog éveket adományoz már időtlen idők óta.
Noha a misztérium létezését már évszázadok óta a szülők, nagyszülők, óvónénik, tanárnénik tartják fent, a varázs még mindig törhetetlen és pontosan ez az, ami miatt mindig is létezni fog. Ha érdekel pontosan ki is volt az a személy, akinek köszönhetjük gyermekkorunk legszebb éveit, akkor tarts velünk és ismerd meg a Mikulást!
A nagy szakállú, pocakos, rénszarvasszánnal közlekedő Mikulás alakjának misztériumában manapság az északi-sarkhoz, vagy lappföldhöz szokás kötni, a ma ismert Mikulás és történeteinek alapjául szolgáló piros ruhás jótevőnek az eredeti történet szerint nem a sarkvidékhez van eredetileg köze. Szent Miklós püspök a valóságban egy kis-ázsiai településen élte életét.
Szent Miklós az ókori Anatólia, azaz Kis-Ázsia területén, Patara városában született, majd püspöksége idején került Myra városába, ahol egész további életét élte. A hozzá kapcsolódó legendák is a településhez kapcsolódnak, mely akkoriban a Római Birodalom Lükia tartományának volt a része (i. sz. 3-4. század).
Szent Miklós iskolás évei után a papi lét mellett döntött. Jósága, segítőkészsége az évek során kontinenseket lengett át, imák, fohászok jelentek meg, melyben az ő neve csengett vissza. Püspökké avatása után 52 éven át teljesítette feladatát. Azonban egy ideig kikerült a hivatal bűvköréből, amikor is nagy éhínség idején az egyház vagyonát, értékeit, tartalékait osztotta a szegény emberek között.
Miklós jóságáról több legenda is megemlékezik, a legismertebb közülük három szegény lány kiházasításához kapcsolódik, akiket apjuk hozomány híján nem tudott férjhez adni. Amikor ez a püspök tudomására jutott, egy éjjel arannyal megrakott erszényt rakott be az ablakukon. A legidősebb lány férjhez adása után a másik két lányt is ugyanígy megsegítette.
Később egyre több háznál tapasztalták, hogy december elején adománnyal lepi meg őket a kedves, jószívű piros ruhás alak, kinek a jöttét már hónapokkal előtt várták. Hatására a gyerekek jól viselkedtek, kedvesebbek és odafigyelőbbek voltak egymással. Leveleket írtak neki. Ekkor született az a hagyomány is, hogy a kandallóba dobják a levelet, úgy vélték így jut el az üzenetük a Mikulás számára, akinek a címét, kilétét senki sem ismerte igazán, talán csak sejtették.
Szent Miklósról úgy tartották, szülei örökségét elosztotta a szegények között, a legendák szerint volt, amikor erejével és imájával egy viharból menekített ki hajósokat, máskor a császári hajóról kért a szegényeknek gabonát a legénységtől, kikötésükkor azonban a gabona újra csodás módon megszaporodott. De a püspök az ártatlanok védelméért is küzdött.
Szent Miklós Krisztus után 343-ban tért végleg nyugovóra, december 6-án Myra városában. A település ma Denre néven ismert Törökországban, de a híres jótevő emlékét több épület őrzi.
Csodálatos életútja felmagasztalta, s ezzel a mai napig létezik, hiszen megszámlálhatatlan hány ember sorsát tette könnyebbé, szebbé és teszi is ezt a mai napig, egészen addig, amíg tovább visszük, tovább viszik hírét és hagyományát a csodatévő, pirospozsgás arcú, nagy szakállú, szeretetteljes Mikulásnak.
forrás:
képek: internet