Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |

Hungária - Nimród népe

2020. november 09. 11:15 - Kapronczay Gyécső

A magyar szentek napja - november 13

magyar_szentek_0000.jpg

Magyar hazánk, te jó anya,
fiad dicsérd ma, őt dalold,
zengjen a himnusz dallama
hozzá, ki mindig pártfogolt.

Kiket nevezünk „magyar szentek”-nek (és boldogoknak)?

Nem is olyan könnyű pontos meghatározást adni. Azokról a szentekről (illetve boldogokról) van szó, akik valamilyen módon kötődnek népünkhöz, fontosak a számunkra. Ez a kötődés többféle lehet.

A következő csoportokat különböztethetjük meg:

  1. A magyar hazához való viszonyulásuk szerint:

    1. Akik magyar szülőktől születtek, magyar földön éltek

    2. Akiket magyar eleink sajátjukként tiszteltek:

      • B1. Magyar földön éltek még a honfoglalás előtt
      • B2. Külföldről érkeztek, de – tartósan vagy időlegesen – nálunk tevékenykedtek, részt vettek hazánk hitre térítésében.
      • B3. Más módon kötődtek hazánkhoz. Remete Szent Pál

    3. Akiknek ereiben – bár külföldön éltek, talán már nyelvünket sem beszélték – magyar vér csörgedezett.

A magyar szentek és boldogok listája (a megkezdett eljárások is)A lista még nem teljes!

  Név Életállapot stb. Szerzetes-rend Ünnepe Elhunyt
1. Szent Adalbert püspök, vértanú OSB Április 23. † 997
2. Prágai Szent Ágnes szűz OSClarae Június 8. † 1282
3. Boldog Kazotics Ágoston püspök OP November 13. † 1323/32
4. Szent Zoerárd-András remete OSB Július 17. † 1009
5. Boldog Magyar Antal ferences OFM harmadrend November 13. † 1398
6. Boldog Magyar Antal kármelita hittérítő, vértanú O.Carm. November 13. † 1462
7. Isten Szolgája Márton Áron püspök – † 1980
8. Szent Asztrik Anasztáz Radla püspök, hittérítő OSB November 13. † 1034/39k
9. Boldog D'este Beatrix özvegy November 13. † 1239
10. Zoborhegyi Szent Benedek remete, vértanú OSB Július 17. † 1010/12k
11. Károlyi Bernát áldozópap, hittérítő, vértanú OFM – † 1954
12. Boldog Regensburgi Bertold áldozópap?, prédikátor OFM November 13. † 1272
13. Szent Beszteréd püspök, vértanú November 13. † 1045/46
14. Szent Bonifác apát, hittérítő, vértanú OSB November 13. † 1007/09k
15. Szent Buldus (Bőd) püspök, vértanú November 13. † 1045/46
16. Boldog Bánffy Buzád és 190 vt társa hittérítő, vértanú OP November 13. † 1241/43
17. Szent I. Dávid király November 13. † 1153
18. Isten Szolgája Kelemen Didák áldozópap OFMConv November 13. † 1744
19. Árpád-házi Szent Erzsébet November 19. (A világegyházban: november 17.) † 1231
20. Boldog Erzsébet özvegy özvegy November 13. † 1320k
21. Boldog Erzsébet szűz szűz OP November 13. † 1336
22. Portugáliai Szent Erzsébet királyné Július 4. † 1336
23. Szent Gaudentius püspök OSB November 13. † 1011 után
24. Szent Gellért püspök, vértanú OSB Szeptember 24. † 1046
25. Szent Gertrúd apátnő O.Cist November 13. † 12. század
26. Boldog Gertrúd apátnő O.Praem November 13. † 1300k
27. Boldog Gizella királyné Május 7. † 1059
28. Szent Günter remete, hittérítő OSB November 13. † 1045
29. Tiszteletreméltó Csepelényi György hittérítő, vértanú OSPPE November 13. † 1674
30. Szent Hedvig királynő Július 18. † 1399
31. Boldog Ilona OP November 13. (A rendben: november 6.) † 1270
32. Szent Imre herceg November 5. † 1031
33. Boldog Magyar István (13. sz.) hithirdető, vértanú OFM November 13. † 1288k
34. Boldog Magyar István (14. sz.) vértanú OFM November 13. † 1333
35. Szent Pongrácz István áldozópap, vértanú SJ Szeptember 7. † 1619
36. Tiszteletreméltó Kaszap István novícius SJ November 13. † 1935
37. Szent István király Augusztus 20. (A világegyházban: augusztus 16.) † 1038
38. Boldog Sándor István testvér SDB Június 8. † 1953
39. Boldog Piacenzai Jakab hittérítő OFM November 13. † 15. sz.
40. Marchiai Szent Jakab áldozópap, prédikátor OFM November 13. † 1476
41. Wild(es)hauseni Boldog János püspök OP November 13. † 1252/53
42. Boldog Dominici János püspök OP November 13. † 1418/19
43. Kapisztrán Szent János áldozópap OFM Október 23. † 1456
44. Boldog Scheffler János püspök, vértanú Május 17. † 1952
45. Isten Szolgája Brenner János áldozópap, vértanú – † 1957
46. Árpádházi Boldog Jolán özvegy, apátnő OSClarae Június 15. † 1298
47. Isten Szolgája Mindszenty József püspök – † 1975
48. Isten Szolgája Vándor (Wech) József SDB áldozópap, hittérítő SDB – † 1979
49. Szent Kálmán vértanú November 13. † 1012
50. Boldog IV. Károly király Október 21. † 1922
51. Árpádházi Szent Kinga fejedelemasszony OSClarae Július 24. † 1292
52. Kovács Kristóf áldozópap, vértanú OFM – † 1944
53. Körösztös Krizosztom áldozópap, vértanú OFM – † 1944
54. Szent Kvirin püspök, vértanú November 13. † 309
55. Toulouse-i Szent Lajos püspök OFM November 13. † 1297
56. Szent László király Június 27. † 1095
57. Boldog Bátori László OSPPE November 13. (A rendben: február 27.) † 1484k
58. Boldog Batthyány-Strattmann László családapa, orvos Január 22. † 1931
59. Tiszteletreméltó Marton Boldizsár (Marcell atya) áldozópap OCD – † 1966
60. Skóciai Szent Margit királyné November 16. † 1093
61. Árpádházi Szent Margit szűz OP Január 18. † 1270/71
62. Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit szűz O.V.M. November 13. † 1933
63. Isten Szolgálója Bódi Mária Magdolna szűz, vértanú – † 1945
64. Szent Kőrösi Márk kanonok, vértanú Szeptember 7. † 1619
65. Tours-i Szent Márton püspök November 11. † 397
66. Boldog Eszkandéli Máté hittérítő, vértanú November 13. † 1300k
67. Szent Grodecz Menyhért áldozópap, vértanú SJ Szeptember 7. † 1619
68. Boldog (Szent) Mór püspök OSB Október 25. † 1070/73k
69. Boldog Csák Móric áldozópap OP November 13. † 1334/36
70. Esztergomi Boldog Özséb áldozópap, kanonok, a pálosok alapítója November 13. † 1270
71. Remete Szent Pál remete, a pálosok névadója Január 15. † 341/43
72. Magyar Szent Pál és 90 vt társa vértanú OP November 13. † 1240/42
73. Boldog Temesvári Pelbárt áldozópap, prédikátor OFM.Obs November 13. † 1504
74. Lukács Pelbárt áldozópap, vértanú OFM – † 1948
75. Thomasius Szent Péter püspök, pápai legátus O.Carm. November 13. † 1366
76. Szent Pilgrim püspök, hittérítő November 13. † 991
77. Szent Piroska Császárné, az ortodox egyház szentje Az ortodox egyházban: augusztus 13. † 1133/34
78. Kriszten Rafael áldozópap, vértanú OFM – † 1952
79. Szent Salamon király, remete November 13. † 1077
80. Isten Szolgája Bálint Sándor Politikus, egyetemi tanár, kutató. – † 1980
81. Boldog Salkaházy Sára vértanú SSS Május 11. † 1944/45
82. Boldog Sebestyén püspök OSB November 13. † 1007
83. Boldog Szádok és 48 vt társa vértanú OP November 13. (A rendben: június 2.) † 1260
84. Kiss Szaléz áldozópap, vértanú OFM – † 1946
85. Boldog Szalóme hercegnő, szűz November 13. † 1268
86. Boldog Bogdánffy Szilárd püspök, vértanú Október 3. † 1953
87. Boldog Romzsa Tódor püspök, vértanú Október 31. † 1947
88. Boldog Apor Vilmos püspök, vértanú Május 23. † 1945
89. Hajnal Zénó áldozópap, vértanú OFM – † 1945
90. Boldog Meszlényi Zoltán püspök, vértanú Március 4. † 1951

 

forrás: internet

Szólj hozzá!
2020. november 09. 10:28 - Kapronczay Gyécső

Ilyen lenne egy Call of Duty, ha az '56-os forradalmat dolgozná fel

ss.jpg

A Palóc Videotéka tehetséges videósai ezúttal az Activision legendás lövöldéjét valósították meg magyar díszletek között.

A Palóc Videotéka nevű YouTube-csatorna már rengeteg fantasztikus rajongói kisfilmet szállított nekünk, melyek egyaránt kapcsolódnak a gaminghez és e lángoktól ölelt kis ország történelméhez, mindennapjaihoz. Legutóbb egy Need for Speed "gameplayjel" örvendeztettek meg minket, most azonban még komolyabb fába vágták a fejszéjüket. Elképzelték, hogy milyen lenne, ha az Activision következő FPS-e az '56-os forradalom díszletei között játszódna: így született meg a Call of Duty - 1956.

forrás: Gamestar.hu

Szólj hozzá!
2020. október 31. 15:51 - Kapronczay Gyécső

A szovjet megszállás margójára

A szovjet felszabadítás megszállás margójára

szovjetemlekmufelirat.jpg

" "Durván kiforgatta a történelmi igazságot" Orbán Viktor miniszterelnök, amikor a "szovjet megszállás emlékművének" nevezte a budapesti Szabadság téren felállított obeliszket, Moszkva fellép a "történelemhamisítás" ellen - kezdte a közelmúltban példátlan támadását az orosz külügyi szóvivő.

Marija Zaharova - aki csütörtök este kiadott állásfoglalásában rámutatott, hogy Budapestnek "a fasiszta megszállás alól való felszabadításáért" 80 ezer szovjet katona vesztette életét - a magyar kormányfőnek a Szabadság téren október 27-én, George H. W. Bush néhai amerikai elnök szobrának felavatásakor elmondott beszédét kifogásolta.

Zaharova azt írta: Az effajta kijelentések durván kiforgatják a történelmi igazságot és a második világháború eseményeit, amelynek végeredményét a nürnbergi bíróság megfelelő ítéletei rögzítették. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy a horthysta Magyarország, Adolf Hitler legközelebbi szövetségese, aktív szerepet játszott Csehszlovákia felosztásában és a Jugoszlávia elleni hitleri agresszióban, 1941. június 27-én kezdeményezőleg csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához és a megszállt területeken a békés lakosság és a szovjet hadifoglyok ellen elkövetett tömeges bűncselekményekkel "tüntette ki magát".

Az orosz külügyi szóvivő "náci csatlósok tisztára mosásáról" is írt: Jelenleg egyes államokban az a tendencia figyelhető meg, hogy megpróbálják elhallgatni ezt a tényt és elhallgatni hazánk szerepét a fasizmus felett aratott győzelemben, elkenni egyes fővárosoknak a háborús időszak bűncselekményeiben való történelmi felelősségét, tisztára mosni a náci csatlósokat. A jövőben is határozottan fel fogunk lépni az ilyen hamisítások ellen." (forrás: internet)

..és egy kiváló hozzászólás a cikkel kapcsolatban:

" "a horthysta Magyarország, Adolf Hitler legközelebbi szövetségese, aktív szerepet játszott Csehszlovákia felosztásában és a Jugoszlávia elleni hitleri agresszióban, 1941. június 27-én kezdeményezőleg csatlakozott a náci Németország Szovjetunió elleni támadásához"

valójában pedig.. A sztálinista Szovjetunió, Adolf Hitler legközelebbi szövetségese aktív szerepet játszott Lengyelország felosztásában, 1939. szeptember 17-én kezdeményezőleg csatlakozott a náci Németország Lengyelország elleni támadásához, miután 1939. augusztus 23-án a Molotov-Ribbentrop paktummal Hitler első csatlósává vált." (forrás:internet - a cikk forrásában)

továbbiak:

"Az Igazság és Magyarország védelmében - MVSZ reflexió az orosz külügyi szóvivő kijelentésére

 Maria Zakharova orosz külügyi szóvivő 2020. október 29-én védelmébe vette a Budapest, Szabadság téri szovjet emlékművet, és kijelentette, hogy azok az állítások, amelyek ezt az emlékművet a szovjet megszállás emlékművének nevezik „perverzek, elferdítik a második világháború történelmi igazságát és eseményeit”. A szóvivő továbbá kijelentette, hogy a Vörös Hadsereg „békét és szabadságot hozott”. Az igazság és Magyarország védelmében Gytevay György Gergely, az MVSZ egyik vezetője szólalt fel.

Tisztában vagyunk azzal, hogy a mai orosz állam nem összetévesztendő a kommunista Szovjetunióval, és nagyra becsüljük Oroszország törekvését a hatalmas ország demokratizálása érdekében. Számunkra Oroszország azon erőfeszítései sem maradnak észrevétlenek, amelyekkel a mai világ bonyolult konfliktusainak békés rendezésére törekszik. Azonban mind történészként, mind a Magyarok Világszövetségének tisztségviselőjeként határozottan cáfolnom kell az orosz külügyi szóvivő valótlan és ezért Magyarországot sértő kijelentéseit.

Nem szokás felszabadítónak nevezni azt a hadsereget, amely egy ország fővárosát, értsd Budapestet négy hónapig ostrom alatt tartja, porig bombázva annak belvárosát, utcai harcokban megölve több mint ötvenezer katonáját.

Nem szokása a felszabadító hadseregeknek egy tízmilliós felszabadított országban, értsd Magyarországon megerőszakolni egymillió leányt és asszonyt.

Nem szokás felszabadító hadseregként a felszabadított országból rabszolgasorsnál is kegyetlenebb gulág-fogságba, értsd málenkij robotra 700.000 embert elhurcolni, akiknek több mint fele soha sem térhetett haza.

Ha ezek után bárki arra gondol, hogy a szovjet hadsereg felszabadítóként ténykedett volna Magyarországon, annak jusson eszébe az üdvtörténeti jelentőségű 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc, amely a magyar nép egyértelmű válasza volt a szovjet hadsereg „felszabadító” ténykedésére. Nem véletlenül volt 1956 jelszava: Ruszkik haza!

Értékelhető, hogy Oroszország felelősséget vállal a Szovjetunió cselekményeiért, így azért is, amit a Vörös Hadsereg 1944. novembere és 1945 februárja között Magyarországon művelt. Ám, ha ez így van, akkor javasoljuk, hogy vállaljon felelősséget az okozott károkért is. A Magyarok Világszövetségének Iustitia Bizottsága 2007-ben tényfeltáró elemzést készített az 1956-os szovjet katonai intervencióról. Az elemzés kiszámította a szovjet hadsereg által okozott anyagi károkat is, amelyeknek akkori értéke 55 milliárd USA dollár volt. Figyelembe vége a dollárnak az aranyhoz képest azóta bekövetkezett gyengülését, az a kár ma, 2020. októberében 124 milliárd USD. Ezért a kárért, amely nem számszerűsíti sem a kioltott emberéleteket, sem a négy évtizedes katonai megszállás ideje alatt okozott szenvedést, a Szovjetunió, és annak utódállama(i) máig nem szolgáltattak elégtételt. Az elégtétel szolgáltatásának a felelősségvállalás jegyében eljött az ideje.

Várjuk a külügyi szóvivő asszony reflexióját.

Budapest, 2020. október 31-én  

                          
Gyetvay György Gergely,
 a Magyarok Világszövetsége Budapest Fővárosi Szervezetének elnöke"

forrás - cikk1: internet
forrás - hozzászólás: internet
forrás - cikk2: MVSZ Sajtószolgálat 10641/201030

Szólj hozzá!
2020. október 29. 10:15 - Kapronczay Gyécső

A Don mentén magyarul beszélő nép él

Mátyás udvarában ismertek voltak ezek az tények.

Az újkorra kiteljesedő kelet-európai szláv hegemónia előtti időkben a terület etnikai és népességbeli összetétele erősen képlékeny hatást mutat.  A középkori időszakkal kapcsolatban kelet-európában még korántsem számolhatunk a mai értelemben vett és ismert szláv hegemóniával, ezzel jó tisztában lennünk. (szerk.)

"IV. Béla és a Mátyás király is a Magyar Királyság területén szerette volna letelepíteni a keleten maradt magyarokat, azonban elképzelésük nem teljesülhetett. A keleten maradt magyarság ismeretlen történetéről Benkő Mihály történésszel beszélgettünk, aki elmondta, hogy Ázsiában a közelmúltig fennmaradtak a magyarok nyomai.
53902.jpg

– Maradtak magyarok keleten a magyar törzsek szétválása után?

– Fontos kérdés, hogy volt-e egyáltalán ilyen kettéválás és ha volt, akkor mi volt ennek a kiváltó oka. A krónikásaink úgy tudták, hogy szétválás történt a besenyő támadás következtében. Az akkori magyar törzsek egy része dél felé, Perzsia irányába vette útját, másik részük pedig nyugatra. A Riccardus-jelentés viszont arról tudósít, hogy eleink nem háborús konfliktus miatt, hanem azért jöttek el a Kárpát-medencébe, mert ahol éltek, túl sok lett az állat és az ember, így az ottani terület már nem bírta eltartani őket. Érdekes módon, a kortárs ázsiai hagyományban – melyet szerencsésen még nekem is volt módom több idős kipcsak adatközlőtől hallani terepmunkáim során – szintén úgy tudták, hogy a magyarok nem támadás miatt költöztek el, hanem azért, mert sokan voltak és

„a kis kontinensen, egy hegy mögött” telepedtek le.

E történetet magyar-kipcsak adatközlőktől Nyugat-Szibériában több variánsban is hallottam. Arról is beszámoltak, hogy

„régen sokkal többen voltunk: tizenöt törzsünk volt és szétváltunk. Hét törzs elment nyugatra, ott éltek a Kék Ökör völgyében, most pedig egy ismeretlen hegy mögött élnek a kis kontinensen.”

A beszámolók lényege az volt, ők egy nagy, részben Nyugatra távozott nép leszármazottai.

benko-mihaly-1024x681.jpgBenkő Mihály történész (Fotó: Tóth Gábor, Vasárnap.hu)

Ma már több kutató keresi a honfoglalás kori magyar régészeti emlékek régészeti és néprajzi párhuzamait keleten, a Kaukázus előterében, Közép- és Belső-Ázsiában. Ami fontos, hogy a szovjet idők zárultával, sok-sok évtized jelen nem léte után ismét ott vannak a kutatóink az ázsiai terepeken, régészeti feltárásokon, tanulmányozzák az ottani közgyűjtemények régészeti és néprajzi leletanyagát, így lehetőségünk van új válaszokat megfogalmazni történelmünk ezen kérdéses szakaszáról.

– Tudtak-e arról az Árpád-házi uralkodóink, hogy Ázsiában még élnek magyarok?

– Az uralkodói udvarban még biztosan tudtak arról, hogy keleten maradtak még magyar, illetve magyar nyelvű törzsek. A IV. Béla előtti időkből nem tudunk arról, hogy a Kárpát-medencébe kívánták volna áttelepíteni őket, minden bizonnyal azért, mert akkor nem volt rájuk igazán szükség, uralkodóink mással voltak elfoglalva. Később viszont már vannak adatok arra nézve, hogy egy fontos céllá vált a keleten maradt magyarság megtérítése és a Kárpát-medencébe történő telepítése.

Julianus barát súlyos nehézségek árán, de találkozott keleten maradt magyarokkal.

– Mit tudunk róluk?

– Nagyon keveset, alig maradt ránk forrás, elsősorban Julianus barát közléseire hagyatkozhatunk.

„Pogányok. Istenről semmi fogalmuk nincs, de bálványokat sem imádnak, hanem úgy élnek, mint az állatok. Földet nem művelnek, ló-, farkas- és efféle húst esznek, lótejet és vért isznak. Lovuk és fegyvereik bőven vannak, és igen szívesen hadakoznak.” – ahogy olvashatjuk a Riccardus-jelentésben.munkacsy-mihaly-honfoglalas-reszlet.jpgMunkácsy Mihály Honfoglalás (Árpád) című festménye, részlet

– Tudunk valamit a keleten marad magyarok vallásáról?

– Korábban sámánhitűek voltak. Később mohamedánok lettek, de a nomád népeket ma sem jellemzi a fundamentalista muzulmán hit. A mohamedán vallás takarója alatt máig élhetett a korábbi sámánizmus is. Vannak olyan 19. századi adatok, melyek arról árulkodnak, hogy a Nyugat-Szibériában élő magyar kipcsakok sámánhitűek voltak. Sámánjaik specialisták voltak: jósoltak, gyógyítottak, imádkoztak a jó időért, azért, hogy az állataikat el tudják tartani, családjuk számára a megélhetést biztosíthassák.

A 13. század első harmadában a „telepítés” egy alapvető fontosságú kérdés lett, mert IV. Béla és udvari tanácsadó köre remélte, hogy Magna Hungaria magyarjaival együtt komolyabb ellenállást tanúsíthatnak majd a világuralomra törő mongol seregek ellen. Voltak olyan keleti magyarok, akik hajlandóak lettek volna a Magyar Királyság területére költözni és felvenni a katolikus hitet, de ezt az ottani orosz fejedelemségek nem engedték, így nem valósulhatott meg a keleti magyarok átköltözése.

Végül IV. Béla a kunokat – a nyugati kipcsakokat – hozta be a királyság területére, hogy harcoljanak a mongolok ellen.

Azonban a kunok életmódja, mentalitása olyannyira eltért a kereszténnyé lett magyarságétól, hogy ez számos súlyos konfliktust is szült. A magyar nemesek a mongolok kémjeinek tartották a kunokat. Végül Kötöny kánt, a kunok fejedelmét meg is gyilkolták Budán. A kunok erre válaszul dél felé dúlva kimenekültek az országból. IV. Béla a tatárdúlás után hozta vissza őket, ugyanazzal a céllal; ha ismét visszatérnek a mongolok, akkor harcoljanak ellenük a magyar seregekkel együtt. Utódaik élnek a Kiskunságon és a Nagykunságon.

– IV. Béla azt szerette volna elérni, hogy a keleti magyarok a tatárok ellen harcoljanak, de lehet, hogy pont fordítva valósult ez meg?

– Sajnos igen, ez elképzelhető, ugyanis Julianus barát 1237 őszén – második útján – már azt tapasztalta, hogy a mongolok elfoglalták Magna Hungariát, és így az Ural vidékén élő magyar törzsek kényszerűségből behódoltak a mongoloknak, majd azok szövetségesei lettek. Nem tehettek másképpen. A férfiaik bekerültek a mongol birodalom katonai szervezetébe, így a keleten maradt magyarok nem a Magyar Királyság mellett, hanem lehet, hogy éppen az ellen harcolhattak.

– Milyen életük volt a keleten maradt magyaroknak, milyen források említik meg őket?

– A források igen szűkösek, annyi azonban bizonyos, hogy Magna Hungariát államnak tekinthetjük, amely állam a mongolok 13. századi hódításával megszűnt. Szerepükről az Aranyhorda seregeiben és az Aranyhorda felbomlása után a közép-ázsiai harcokban bőségesen szólnak a keleti krónikák. A Közép-Ázsiába került keleti magyarok utódai lehetnek az üzbegisztáni és kazah területeken élő magyar etnikai töredékek.

– A későbbi évszázadokban nem akartuk felkeresni a keleten maradt magyarokat?

– Voltak rá kísérletek, például Mátyás király uralkodása idejére a keleten maradt magyarok egy része már átköltözött a Don folyó innenső, jobb partjára. Különböző kereskedők és utazók híradásai tudósítottak arról, hogy a Don mentén magyarul beszélő nép él. Mátyás udvarában is ismertek voltak ezek az elbeszélések.

Bonfini említi, hogy Mátyás király „szarmata kereskedőkről” hallotta mindezt, és „haza” akarta hozni őket.

A 15. században azonban nem a mongol, hanem az Oszmán Birodalom volt az ellenség, mely miatt fontos lett volna a haderő kiegészítése. Mint ismeretes, erre a nagy vállalkozásra már nem kerülhetett sor Mátyás életében, utána pedig ez az eshetőség a történelem Magyarországra kedvezőtlen fordulatai miatt is kútba esett.diezalbumsarmedriders_i-1024x839.jpgMongol lovasok ábrázolása a 14. század első negyedéből

– A keleten maradt magyarság nem alkotott magáról semmilyen írott forrást, ami fenn is maradt volna?

– Nem tudunk ilyen fennmaradt forrásról. Azonban a nevük különböző keleti krónikákban szerepel. Amikor megbukott az Aranyhorda, akkor arra törekedtek, hogy a Volgától keletre szerezzenek maguknak területet. Így kívántak kitérni az emelkedő orosz hatalom elől. Az Aranyhorda mai Kazahsztán területén harcoló hadseregének egyik vezére volt „Timur, a madzsar”, akiről Mahmud Ibn Vali krónikaíró számol be. Rasid Ed Din híres perzsa történetíró írja, egy jóval korábbi, 13. századi időszakról, hogy a négyezer mongol mellett – amely az alapja volt a hadseregnek – voltak az Aranyhorda seregében cserkeszek, oroszok, jászok, magyarok is. Olyan forrásunk is van, ami megemlíti, hogy az Aranyhordának egy magyar vitéze két kilőtt nyíllal terítette le az ellenség vezérét. A magyarok nyilait tehát keleten is tanácsos volt elkerülni…

– Ismerjük a településeiket?

– Nemrégiben még egy-egy fellelhető volt. Egy 1953-ban készült szovjet térkép szerint a Ferganai-medencében, a Szir Darja folyó mellett voltak magyar nevű aulok. Kirgiz kutatók is írnak arról, hogy vannak náluk magyar toponymek. Kazahsztánban a mai főváros, Nurszultan környékén is volt magyar nevű aul. Személynévként, nemzetségnévként is fennmaradt a Magyar név Közép-Ázsiában.
Kazahsztánban az argünökhöz és a kipcsakokhoz csatlakoztak a magyarok. Ők ma valamennyien kazakul, vagyis török nyelven beszélnek.

– Mikor vesztették el a magyarok a nyelvüket?

– Amikor belekerültek ebbe a hatalmas török néptömegbe. Úgy sejtjük, hogy a 15. századig még beszéltek magyarul. A 18. században Turkoly Sámuel a Krím-félszigeten hét olyan falut is talált, ahol még mindenki magyarul beszélt. A Kaukázus környékén volt az utóállama az Aranyhordának, a Nogai Horda, ebben is voltak még magyarok."

Tóth Gábor

Cikk és képek forrása: /vasarnap.hu/
főkép: internet

Szólj hozzá!
2020. október 15. 11:41 - Kapronczay Gyécső

Elkészültek az első tankönyvek, amelyek a finnugor helyett a szkíta-hun rokonságot tanítják

"Az ötödikes és a kilencedikes diákok már a megváltozott Nemzeti Alaptanterv szerint írt történelemkönyvekből tanulhatnak.

lovasok_pixabay_focuspointcut_600100010x314100010_1.jpg

Ezek a tankönyvek egyelőre csak afféle demóváltozatban léteznek, amelyet csak a tanárok érnek el, talán azért is, mert a tartalmukról vita folyik a történészi körökben. Természetesen a liberálisoknak köszönhetően.

Berend Nóra a Cambridge-i Egyetem professzora a Történelemtanárok Egyletének honlapján megjelent írásában gusztustalanul bírálja az egyik ilyen próbatankönyvet, amely

NEM OKTATNI, HANEM IDEOLÓ­GIAI­LAG FORMÁLNI KÍVÁN EGY OLYAN IRÁNYBA, AMI ELLENTÉTES A DEMOKRÁCIÁVAL ÉS AZ EGÉSZSÉGES SZELLEMI FEJLŐDÉSSEL EGYARÁNT.

A hazaáruló történészek próbálják elbagatellizálni a történelmünket.

A történész ocsmány módon támadja a hun rokonságot: szerinte (az egyik ilyen próbatankönyv, Gróf Péter és Szabados György műve)

  • a magyaroknak és a magyarok kitalált őseinek sokkal nagyobb fontosságot tulajdonít a valóságnál, illetve mindenféle kitalált érdemekért dicséri őket, amihez képest a korabeli nyugati évkönyvek teljesen világossá teszik, hogy „őseink” gyakorlatilag rabló zsoldosok voltak, akik jó pénzért bárkihez elszegődtek,

  • az egyeduralmat dicsőíti a demokráciával szemben, vagyis tendenciózusan úgy mutatja be az  egyeduralmat, mint a demokráciánál jobb politikai berendezkedés,

  • egyoldalúan a kereszténység igazát, valóságosságát hangsúlyozza, „módszeresen torzít” a kereszténység javára.

De a próbatankönyveket azért is bírálja, mert

  • a finnugor nyelvrokonságot csak az egyik elméletként mutatják be és

  • elfogadják a hun-magyar kontinuitás, illetve a kettős honfoglalás elméletét is.

A  Történelemtanárok Egylete az egymásnak feszülő érvek miatt konferenciát szervezett a kérdésről, amelyre a könyvek íróit is meginvitálták. Közülük végül csak Szabados György fogadta el a meghívást, aki szilárdan védelmébe vette a társszerzőként írt művet.

Az elmúlt évtizedek magyar őstörténetét a finnugrista elmélet dominálta, ettől kell megszabadítani a területet 

– mondta a Magyarságkutató Intézet munkatársa.

A liberálisok szerint a téma súlyosan átpolitizált, a kormányban Kásler Miklós miniszter személyes mániája az őstörténet és a hun származás, aminek a jegyében létrehozták a Magyarságkutató Intézetet, és annak nézetei tükröződnek vissza az új tankönyvekben. Miután január végén elfogadták az új Nemzeti Alaptantervet, néhány hónap alatt átírták a tananyagot, majd pillanatok alatt el is fogadták az új változatot, jóllehet az elméletről messze nincs tudományos konszenzus."

forrás: vadhajtasok.hu

Szólj hozzá!
2020. október 12. 09:58 - Kapronczay Gyécső

Őstörténeti csavar: A finnugornak nevezett népek voltak a szkíta birodalmak alapítói

avagy a finnugorrá nyomorított szkíták története

"A szkíták a mai Ukrajna területéről származó népességből alakulhattak ki, a Kr. e. I. évezredben a magyar ősét is tartalmazó nyelvet beszélhettek a Dunától a Volgáig – a kutatás 150 év „szkíta vagy finnugor” vitáinak vethet véget azzal a csavarral, hogy a szkíták is finnugorok.

honfoglalas-1140x641_1.jpg

A magyar őstörténet, népünk eredete a múlt homályába vész még úgy is, hogy egyébként immár több mint két évszázada születnek az ezt feszegető legkülönfélébb elméletek. Ha a földönkívüli származáshoz hasonló tudománytalan eszmefuttatásokat kizárjuk, még mindig marad jó pár a porondon, ám igazán komolyan csak két irányzatot vehetünk. Az egyik az uráli őshaza a főleg nyelvészeti bizonyítékokra építő finn-magyar rokonsággal, a másik a néphagyomány által is őrzött sztyeppei eredet szkíta, akár hun leszármazással.

A szép az egészben, hogy mindkét – látszólag egymást kizáró – állítást ugyanúgy meg lehet támogatni régészeti, antropológiai és újabban genetikai bizonyítékokkal.

Dr. Horváth Csaba Barnabás történész most arra vállalkozott, hogy a legújabb genetikai statisztikai adatoknak, a régészet és a történeti nyelvészet általánosan elismert eredményeivel való kombinálásával mindezt szintézisbe hozza. A nyáron megjelent tanulmányt itt olvashatja részleteiben, tudományos elemzése, értékelése pedig a történészszakma feladata lesz. Mi azért kerestük meg a kutatót, hogy közérthető módon ossza meg a 24.hu-val az elméletet, amely

150 év „szkíta vagy finnugor” vitáinak vethet véget azzal a csavarral, hogy a szkíták is finnugorok.

A görögöket sem Skandináviából akarják lehozni

Először is érdemes a fent említett három tudományterület (régészet, nyelvészet, genetika) témánk szempontjából fontos jellemzőit kiemelni, önmagukban is mást jelentenek a laikusnak, mást a részleteket ismerő tudósnak. A régészet talán a legegyértelműbb: tárgyi emlékek alapján etnikumra, nyelvre, identitásra ugyan nem következtethetünk, ám nyomon követhetjük általuk egyes közösségek, kultúrák vándorlását, felbukkanását vagy eltűnését egy-egy vidékről.

A finnugor nyelvészet már tartogat meglepetéseket, hiszen laikusként hajlamosak vagyunk homogén egységként kezelni a finnugor nyelvcsaládot, holott a legkevésbé sem az: többszörösen ágakra oszlik egészen addig, míg eljutunk a finnhez, a magyarhoz, a hantihoz és a többiekhez. A finnugorral azonos kategóriát jelentő indoeurópai nyelvcsalád is szláv, germán, újlatin nyelvekre bomlik, és halad tovább a ma létező nyelvekig.

Mindez pedig azt jelenti, hogy a finn és a magyar nyelv között olyan a különbség, mint mondjuk a spanyol és a lengyel között. Ez a tény ugyan nincs a köztudatban, de tudományos konszenzusnak tekinthető

– fogalmaz a 24.hu-nak a történész.

Mindez pedig témánk szempontjából azt jelenti, hogy az őstörténeti forgatókönyveknél a kutatónak kevésbé kell magát kényszerzubbonyban éreznie. Nem a finnből kell a magyart levezetni, mint ahogy az sem jut eszébe senkinek, hogy a görögök őshazáját a hasonlóan távoli fokon nyelvrokon népek lakta Skandináviában keresse.

A genetika rendkívül bonyolult, itt maradjunk annyiban, hogy az Y-kromoszóma DNS-mutációit tekinthetjük minden valaha élt férfi nyomkövetőjének, amely az egész emberiséget lefedő hatalmas családfát rajzol elénk. Tényleg nem érdemes belemenni a részletekbe, a lényeg, hogy a genetikai adatokból kiolvasható az egyes leszármazási ágak földrajzi elhelyezkedése, létrejöttének ideje, hol találhatók a globális családfán – így pedig már meg lehet rajzolni a vándorlási térképeket.

Finnugor szkíták

Azért volt szükség ezekre az „alapokra”, hogy a továbbiakban ne kelljen rájuk folyton visszautalni, és az események végre sodró lendületet vehessenek. Horváth Csaba vizsgálata a ma finnugor nyelvet beszélő emberek őseire ugyanis egy bronzkori, földművelő közösségben talált rá, amelynek legkorábbi nyomai Kr.e. IV. évezredtől azonosíthatóak Kelet-Európában, nagyjából a mai Ukrajna területén. Ha úgy tetszik, itt lehetett a „finnugor őshaza”.

A területről Kr. e. 3000 táján nagy volumenű népmozgás indult északi és keleti irányba. Előbbi legyezőszerűen elérte a Skandináv-félszigetet, a Jeges-tengert (megmaradt utódaik a mai finnek), utóbbi Kr. e. 2000 körül kelet felé tovább haladva a sztyeppén Mongólia nyugati részéig jutott, köztük kell keresnünk a magyarság magját. Fontos tény, hogy ez a vándorlás időben egybeesik az ugor és a finn-permi nyelvek elválásával a finnugor nyelvcsaládon belül. Horváth Csaba úgy véli:

A kelet-európai népesség keleti leágazásából, a továbbra is a "finnugorok" ugor ágának nyelveit beszélő, sztyeppére kitelepült népcsoportból nőtt ki a szkíta kultúra.

A szkíták Kr. e. 1000-ig a mai Kazahsztán teljes területét elfoglalták, majd nyugat felé figyelhető meg egy kirajzás: Kr. e. 650 táján visszatértek a sztyeppe európai területeire, 500–400 között részlegesen megtelepedtek a Kárpát-medencében is. A mainstream történelemírás iráni nyelvűnek tartja őket, de a történész szerint ez inkább berögződés, mint tény – tanulmányában részletesen kitér erre is. Érdemes kiemelni, hogy a szkíták magukhoz emeltek többféle népet, így az iráni nyelvűek egy részét, a ma türköknek nevezett népeket és a nagyon kései időkben kialakult szlávok őseit, de a szkítaság alapítói vagyis maguk a királyi szkíták sem iráni sem török sem ősszláv nyelvűek nem voltak, ők majd csak későbbi csatlakozás révén váltak a szkíta népesség ilyen vagy olyan  részévé. (szerk.)

debre20130121016-1-768x435.jpgFotó: Czeglédi Zsolt / MTI

Magyar ősök a Volgától a Dunáig

Mi most maradjunk Kelet-Európa füves síkságain és a Kr. e. első évezredben: ez az az időszak, amikor nyelvészeti bizonyítékok alapján az ugor nyelvcsoport is szétvált a magyarra, illetve a ma már csak a hantik és manysik által beszélt obi-ugorra. Mit jelent mindez?

Azt, hogy az első évezredben, a hun hódítás megindulásáig, az europid nagyrasszba tartozó szkíta népesség uralta a Dunától a Volgáig húzódó sztyeppét. Nyelvük, nyelveik az elmélet szerint az ugor nyelvek magyar típusú ágába tartoztak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a szkíták magyarul beszéltek, hanem egy olyan típusú nyelvet, amelyből a magyar is elnyerte mai formáját.

Úgy tűnik, hogy a hun, majd az utánuk következő féltucatnyi hódítás hullámaival kisebb-nagyobb szkíta elemek is beszivárogtak a Kárpát-medencébe, mígnem a „nagy bevonulás”, azaz a 896-ra datált honfoglalással megszületett a Magyar Nagyfejedelemség. Horváth Csaba Barnabás úgy véli, a kisebb rokon csoportok összeolvadásából itt és ekkor alakult ki a magyar nép és a mai magyar nyelv még a korai Árpádok alatt.

Beolvadtak a hunok is

Persze jó kérdés, hogyan maradt meg a nyelv a hun, majd török ajkú etnikumok tengerében? Röviden úgy, hogy nem volt tenger. Az europid kinézetű, szkíta-magyar köznépre rátelepedő mongoloid vonásokkal rendelkező hun és török elit kisebbségben volt, a területet hosszú ideig kétnyelvűség jellemezte.

Számos történelmi példát látunk arra, hogy az ilyen helyzet – évszázadok kellenek hozzá, de – két irányba dőlhet el. A Balkán mai délszláv területein a romanizált lakosságra „ült rá” egy kis létszámú szláv elit, majd idővel nyelve és kultúrája is egyeduralkodóvá vált. Angliában viszont épp ellenkezőleg történt az 1066-os normann hódítást követően: kétszáz évig élt egymás mellett az angol és a francia szó, majd az őslakos többség nyelvileg is beolvasztotta a hódítókat.

Esetünkben is ez utóbbi történhetett, a szkíta tömeg magába olvasztotta a hun, török eredetű hódítók vékony elitjét. Tőlünk keletre viszont a balkáni példa lett valósággá, ami talán annak is köszönhető, hogy az ideig-óráig fennálló sztyeppei birodalmak hatása egyre csökkent a központi területektől távolodva.

Röviden, és az újságcikk adta lehetőségek okán igencsak leegyszerűsítve ennyi a történet. Laikusként azt mondhatjuk, mindenképp örömteli, hogy őstörténetünk kutatása ma már a tudományágak összekapcsolásával igyekszik új eredményeket elérni, és nem áll be az évszázados lövészárkokba. Ítéletet, ahogy már írtuk, a történészszakma mond majd, bármilyen vita, észrevétel csakis előre vihet."

forrás: 24.hu
képek: 24.hu

Szólj hozzá!
Magyar-történelem kutató, Hagyományőrző-Magazin |SZIESZTA-NETWORK © |
süti beállítások módosítása