“Arad megyében Csáky gróf ajánlatára a nemes ifjak az Árpádok és a hunok viseletét újra behozni elhatározták. (…) Minden jel arra mutat, hogy ez az ősrégi viselet behozatala nem a véletlen műve, hanem holmi gonosz célzattal van összekötve. (…) Bővebb tudósítást is kérek arról, hogy kinek az eszméje volt az ősi hun öltözet s milyen mértékben terjedt el a szomszédos megyékben. Vajon van-e a dolognak valamelyes politikai háttere?” (1825, augusztus 6-án, August Sedlnitzky császári belügyminiszter.)
Néhány hét múlva mind a Temes, mind a Bihar megyei főispáni beiktatáson résztvevő bandériumok atillában, azaz zsinóros hosszúdolmányba öltözötten vonultak fel. De az atilla nem maradt a Pártiumban, hamarosan bevonult az országgyűlésre. Orczy Lőrincz aradi főispán ruhájáról még rendőri jelentés is készült, a káptalani követ pedig korholta az urak “tatár ruháját”. Bécsben tartottak a ruha mögött megbújó esetleges politikai motivációtól, Széchenyi István viszont kigúnyolta érte, az általa amúgyse sokra tartott, Hunyady grófot.
Az atilla (2), a magyar érzelmű, romantikus öltölközést kedvelő férfiak ruhadarabja lett. Még “alkotmányos kalpagot” is teremtettek hozzá, három fehér tollal. Ugyanebben az évben Veszprémben, majd Somogy megyében is megtiltották, hogy a megyegyűléseken német ruhában (“bugyogóban és pofoncsapott kalapban”) jelenjenek meg a résztvevők. Lassan a vármegyei nemesség szimbolikus jelentőségű ruhadarabja lett. Az 1832-1836. évi országgyülésen a tárgyalási terembe már csak atillában volt szabad belépni (így hát a követek egy jórésze eladta díszmagyarját), 1844-ben pedig Metternich herceg is fekete atillában volt kénytelen megjelenni az országgyűlés megnyitóján.
A szabadságharc leverése után igencsak elszaporodtak a passzív ellenállás kellékei: a Kossuth-kalap, Petőfi-gallér, Zrínyi-dolmány stb. Az atilla megjelenésében is szerepet játszhattak a politikai-ideológiai motivációk, de miért pont egy XVII-dik századi divatot élesztettek fel, a hosszúdolmányt, s adtak neki egy hun nevet.? Mennyi köze volt ehhez a Nádasdy Mausoleumnak? Talán sok. Nádasdyak Attilája térdig érő dolmányt visel.
………………………………..
1. A Mausoleum a hun és magyar vezérektől egészen I. Lipót trónra lépéséig, vagyis 1657-ig követi királyaink történelmét. 59 rézmetszet alkotja az uralkodók egészalakos portrésorozatát. A kötetet 1664-ben Nürnbergben adták ki, Nádasdy Ferenc gróf saját költségén és ajánlásával.
2. Magyar szabók adták ezt a nevet a testhez álló zsinóros dolmányak, amit hősöket ábrázoló régi metszeteken láthattak. Tudomásom szerint 1817-ben, Bártfán említik először, 1838-ban pedig már szótározva van."
szerző: Rosu Mária
forrás: kanadaihirlap.com
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.