A szerzők eredeti szándéka nem az volt, hogy himnuszt alkossanak a székely népnek. Csanády György a verset 1921-ben írta, a Székely Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SzEFHE) "májusi nagyáldozat" névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából. A vers címe nem is tartalmazta a "himnusz" szót, egyszerűen csak "kantátá"-nak nevezték. A zenéjét Mihalik Kálmán leánykarra komponálta. A dalt, több forrás szerint, 1922. május 22-én énekelték először a SzEFHE Aquincumban rendezett találkozóján, a szerző jelenlétében.
A dal később Erdély székely-magyar lakosságának második himnuszává vált.
1945 után tiltva volt, de bensőséges rendezvényeken, családi ünnepségeken titokban gyakran rázendítettek.
A himnuszt a 2009. szeptember 5-én, Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen határozatban fogadták el az önkormányzati képviselők Székelyföld hivatalos himnuszának.
A „régi” székely himnusz
A régi székely himnusznak nevezett ének Bartók Béla Este a székelyeknél c. művének rubato dallama. (Valószínűleg a 20-as években írt hozzá szöveget egy ismeretlen költő.) Az ereszkedő pentaton dallam - bár az ősi népdalok mintáját követi - Bartók saját invenciója.
A csíksomlyói zarándokok énekeként ismeretes mint Székely himnusz.
A Székely Himnusz
Csanády György életre hívója és 25 évig vezetője volt az 1920-ban – a trianoni döntés után – létrehozott Székely Egyetemista és Főiskolai Hallgatók Egyesülete (SZEFHE) nevű önsegélyező és kulturális szervezetnek.
A Székely himnusz versét saját beszámolója szerint 1921-ben írta a SZEFHE májusi nagyáldozat névre keresztelt évenkénti ünnepélyes találkozója alkalmából. A vers címe nem tartalmazta a himnusz szót, a májusi nagy áldozatban egyszerűen csak kantátának nevezték. Zenéjét lánykarra komponálta Mihalik Kálmán és először 1922. május 22-én adták elő az Aquincumban rendezett találkozón, a zeneszerző jelenlétében.
Mihalik Kálmán még ugyanebben az évben, néhány hónappal később meghalt. Temetéséről aláíratlan szerkesztőségi cikket közölt az Új Élet, a Székely himnusz teljes szövegével együtt. „Amíg koporsóját a sírba eresztették, jó barátai igazán hulló könnyzápor közt a megboldogult szerezte székely himnusz eléneklésével búcsúztatták, hogy az kísérje azt, aki életében csak dalolni tudott, még szenvedésében is” – írta az Új Élet, hozzátéve, hogy az egész gyásznép énekelt. Mivel a lap szerkesztője maga Csanády György volt, valószínűsíthető, hogy ő maga adta az új címet a versnek.
Az ének Erdélyben - az Észak-Erdély magyar visszafoglalása és újbóli elvesztése közt eltelt néhány év kivételével - egészen a kommunista rendszer bukásáig tiltott dal volt, büntették az éneklését, de szűk körben, titokban mégis énekelték az elnyomás elleni tiltakozásként.
A himnuszt a 2009. szeptember 5-én Székelyudvarhelyen megtartott Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlésen határozatban fogadták el az önkormányzati képviselők Székelyföld hivatalos himnuszának.
(Forrás: wikipedia)
folytatása következik....
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.