"Gordon Childe és Fritz Scachermeyr szinte egybehangzóan írják műveikben, az Európai népek tanítómesterei a Kárpát-medencei Szkíták voltak.

 

Zosimus: „A Hunok voltak egy úgynevezett Királyi Szkíták…” [„Hunnos, sive adeo Regii Scythae nuncupandi sunt…”]

 

Evagrius: „A háború idején ugyanúgy, ahogy ünnepeken, Atilla a Király Szkíta regéket adott elő…” [„Temporibus iisdem bellum, quod multorum sermone celebratur, ab Attila Scytharu rege excitatum suit…”]

 

Képes Krónika: „…mihelyt egy Szkíta elesett, Atilla nyomban másikat állított helyére.”

 

Petrus Alcyonius (1487-1527) azt irja a Medices legatus, sive de Exilio Libri II.-ban hogy Atilla az itáliai győzelme után a saját gót [hun] nyelvet terjesztette és aminek a tanítására a saját tartományából tanítókat hozatott hogy az itáliaiaknak a Gót [Hun] nyelvet tanítsák.

 

Marcius Porcius Cato (i. E. 234-i. E. 149) azt írta, hogy Itáliát a Szkíták népesítették be Janus vezetésével.

 

„Cato biztosit arrol hogy a Szkíták népesítettek be Itáliát Janus vezetése alatt, és olyan igazságos és jó törvényekkel kormányozta az alattvalóit, hogy az Utódai Halhatatlan Istennek neveztek.”

 

A Hunok nyelvét beszélték Itáliába még 1820 előtt valamikor; Trento környékén.

 

Berossus (i.e. 3-ik század) azt írta, hogy Comerus Gallus Szkítiaból ment Itáliába és ott szkíta szokás szerint tanította építeni a lakosokat és az azt a területet, amit ő népesített be Itáliának neveztek. [ez valamikor 300 évre a vízözön után].

 

„Plutarchus azt mondja, hogy Janus megváltoztatta a durva viselkedéseiket Itália lakóinak, civilizáltabb viselkedés irányába.”

 

Plinius azt írta, hogy az Umbri nép Itáliába a legrégebbi nép és hogy Szkíta eredetűek.

 

Coccius Sabechius: „Senki előtt sem lehet kétséges, hogy a Hunok vagy Magyarok Szkíták voltak.”

 

Antonio Bonfini: „…Az összes történetírók megörökítik azt, hogy a Magyarok a Hunoktól eredtek… akik a Szkítáktól származtak.”

 

Cato azt is írta, hogy az emberiség Szkítiában élte túl a vízözönt és a Szkíták a legrégebbi nép.

 

1057-ben a Chronicon Sazaviense-ben Magyarország (a Hunok földje/Terra Hunorum) mint menedékhely ahova a szláv szerzetesek menekülnek.

Comerus törvényeket és igazságot is tanított.

 

Johannes Cuspinianus (1473-1527) Magyarországot Archiregnumnak azaz Főkirályságnak nevezi.

 

Cosmas magyarul; „Hatalmas nemzet, nagy erejű, gazdag, hadereje hatalmas, es a Föld bármelyik királyságával képes felvenni a harcot.’”

 

Az Utolsó Vacsora terítője Magyarországon volt 1374-ig amikor Prágába került a Szent Vitus templomba mint a magyar király ajándéka, más ajándékokkal együtt mint Szent Katalin ezüst szobra, Szent Zsigmond képe, valamint egy fehér és egy piros köpönyeg a magyar címerekkel és Szűz Mária kelyhe és ‘tabulája’.

 

A magyar régészek 1939-ig nyolcvanöt nagyobb szkíta temetkezési helyet ismertek fel az országban. Hagyatékuk, csak a Kr. e. VI-III. század közötti időszakból [ez a hivatalosan elismert szkíta időszak] vaszablák sorozata, 25 bronztükör, 67 vasfokos, húsznál több állatalakos tegezdísz, 23 bronzcsörgő, több száz nyílcsúcs, fibulák, vastőrök és kardok."

 

Forrás: magyarnemzetikartya.hu