kép: internet

"A kelták és a magyarok esetleges rokoni kapcsolata régóta foglalkoztatja a történelem iránt érdeklődőket és a misztikus, rejtélyekkel teli témák kedvelőit. A kérdés egy sor történelmi, nyelvészeti és kulturális összefonódást feltételez, amelyeket néhány kutató és lelkes amatőr is próbált már összekapcsolni. Bár a mai tudományos álláspont szerint a magyarok és a kelták nem alkotnak közvetlen rokoni ágat, egyes hasonlóságok mégis arra ösztönöztek sokakat, hogy keressék a közös vonásokat.

Kelták és magyarok: két ősi kultúra nyomában

A kelták és a magyarok földrajzi és kulturális gyökerei egymástól távol állnak: míg a kelták Európa nyugati és középső területein, addig mi magyarok Közép-Ázsiában, illetve az Urál környékén alakítottuk ki saját kultúránkat. A kelták kultúrája a vaskorban (Kr. e. 8. század) indult fejlődésnek, és ezen időszak alatt különböző nyugat-európai területeken, főként a mai Franciaország, Írország és Nagy-Britannia területein váltak meghatározóvá. Mi magyarok viszont az i.e 2200-tól  formáltuk és alakítottuk ősi kultúránkat, majd érkeztünk vissza Kárpát-medencébe, ahol egy akkor már szintén több ezer éves rokoni szkíta és kelta kulturális örökség fogadott minket.

Mindkét nép hagyományai gazdag szellemi világot és különleges mitológiát tükröznek. Érdekes módon egyes kutatók éppen az ezen a területen található szimbolikus és kulturális párhuzamokra alapozzák azt a feltételezést, hogy a kelták és a magyarok valamilyen módon összekapcsolódnak. Bár közvetlen genetikai rokonságot nem sikerült bizonyítani, kulturális szempontból több misztikus kapcsolat is előkerül, amelyek közös vonásokat mutatnak.

Mitológiai és szimbolikai párhuzamok

Az ősi kelta és magyar mitológia olyan mély és szimbolikus elemekkel rendelkezik, amelyek már önmagukban is lenyűgözőek. A kelták természetközpontú hitvilága számos eleme átfedést mutat a magyar nép ősi világképével. A kelta kultúrában az istenek és szellemek a természetben élnek – fákban, patakokban, hegyekben és tavakban –, hasonlóan a magyar hitvilág szellemeihez és természeti erőihez. A magyar mágus ,táltos hit, megjelenik olyan kelta rítusokban is, ahol a druidák szellemi vezetőként és gyógyítóként léptek fel, kommunikálva az istenekkel és a természeti szellemekkel.

A szarvas motívum, amely a magyar mitológiában fontos szerepet játszik, a kelták körében is jelen volt. A kelta hitvilág egyik központi figurája, Cernunnos, a termékenység és az állatok istene, gyakran szarvakkal ábrázolt alakban jelenik meg, akárcsak a magyar mondavilág Csodaszarvasa. Ez a szarvas-szimbólum összekötő kapcsot jelenthet a két kultúra szimbolikájában. A Csodaszarvas történetében a szarvas az égi vezető szerepét tölti be, míg Cernunnos az élet és a halál körforgásának, az átváltozásnak és az új életnek az őrzője.

Nyelvészeti érdekességek

Nyelvészeti szempontból a kelták és a magyarok közötti kapcsolat szintén nyilvánvaló. Bár a nyugati csoportosítás szerint a kelta nyelvcsalád az indoeurópai nyelvek közé tartozik, míg a magyar vagyis a szkíta a nemlétező finnugor nyelvcsalád része. A nyelvtudomány mai állása szerint tehát a két nép nyelvében nincsenek közvetlen kapcsolódási pontok, ám ennek ellenére rengeteg szótörténeti érdekesség felmerül. Például egyes kutatók szerint a kelta „mag” szó, amely „fiút” jelent, érdekes hasonlóságot mutat a magyar „mag” szóval, amely szintén a nép, a gyökerek kifejezésére alkalmas.

Továbbá a „dun” szócsoport, amely a kelták körében folyókat, víztesteket jelölt, több európai folyónévben is fennmaradt, például a Duna (Danubius) folyó nevében. Ez a jelenség azonban inkább a területi átfedések következménye, mivel a kelta nyelv jelentős hatást gyakorolt az egész régió toponímiájára. Így ezek a kapcsolódások inkább kulturális, mint nyelvi kapcsolódási pontokra utalnak. Érdemes kiemelni, hogy Thana vagy ,más néven Dana, egy fontos szereplője a magyar mitológiának, mert ő volt Jáfet fia, ki a nagy Ménróth, vagy más néven Nimród atyja volt, de mindenképpen felmenője, kiről valószínűleg a Duna, Danu folyó kapta a nevét. (szerk.)

Régészeti és tárgyi leletek

Régészeti szempontból a kelta és magyar nép közvetlen kapcsolatait egyelőre nem sikerült alátámasztani. A Kárpát-medencében azonban a kelták jelenléte jól dokumentált, hiszen már a Krisztus előtti 4-1. században különböző kelta törzsek telepedtek le itt szkíta őseink közé, például a szkordiszkuszok, akik a mai Magyarország területén hoztak létre településeket. A régészeti leletek között találhatók olyan fegyverek, dísztárgyak és ékszerek, amelyek kelta stílust tükröznek, és amelyek később egyfajta kelta-magyar kulturális örökség részévé váltak.

A magyar nép visszaérkezésekor valószínűleg maradtak még kelta eredetű törzsek és közösségek a régióban, amelyek valamilyen mértékben befolyásolhatták a magyarság kultúráját. Például a visegrádi várhegy régészeti feltárásai során előkerültek kelta település maradványai, melyek arra utalnak, hogy a helyi kultúrában valamilyen szinten tovább éltek a kelta hagyományok.

A spirituális és asztrológiai világok párhuzamai

Érdekes szellemi kapcsolatot jelent a két nép időszemléletének és naptárjainak hasonlósága is. A kelták rendkívül fejlett asztrológiai rendszerrel rendelkeztek, amely nagyban befolyásolta ünnepeiket és vallási rítusaikat. Számukra kiemelten fontosak voltak a napfordulók és a napéjegyenlőségek, melyekhez különféle szertartásokat kötöttek. A magyar hagyományban a napfordulók, például a téli napforduló, szintén nagy jelentőséggel bírnak, és ezeket ünnepekkel, különböző szertartásokkal övezik. Egyes kutatók úgy vélik, hogy ezek a szokások és ünnepek a kelta szellemi hatás következményeként maradhattak fenn a Kárpát-medencében.

A kelták és a magyarok közötti szellemi és spirituális kapcsolódásokban gyakran felmerül az a gondolat is, hogy mindkét kultúra előszeretettel használta az átváltozás és újjászületés motívumát. A kelta kultúrában például a druida bölcsek vezetésével gyakran vezettek szertartásokat az újjászületés, a természet megújulása és a lelki megtisztulás jegyében. Hasonló szertartásokra és rituálékra találunk példákat a magyar hagyományokban is, ahol a természettel való harmónia és az égi jelek követése kiemelt szerepet játszik.

A rokonság keresésének háttere és mítosza

A kelták és magyarok közötti kapcsolatok kutatása inkább kulturális párhuzamokat keres, semmint tényleges rokoni kapcsolatok bizonyítékait. Azonban az a tény, hogy mindkét nép gazdag szimbolikával és spirituális hagyományokkal rendelkezett, továbbra is inspirálja azokat, akik az ősök misztikus kapcsolataira kíváncsiak. A mítoszok és hagyományok összefonódása egyfajta spirituális rokonságot sugallhat, amely lehetőséget nyújt arra, hogy különleges, titkokkal teli kapcsolatokat fedezzünk fel.

Egyesek szerint az ilyen párhuzamok abban gyökerezhetnek, hogy a kelták és a magyarok egyaránt a természet közeli életmódot, a napéjegyenlőségek és a napfordulók szellemiségét élték meg kultúrájukban. Bár az idő és a földrajzi távolság eltávolította a kelták és a magyarok őseit egymástól, a természet és a szellemek tisztelete mégis hasonló alapokra épült." Ezért a közös rokoni alap megállja a helyét.

 Cikk forrása: internet, Ősi könyvtár

Források és irodalom:

A kelta és magyar kultúra közötti lehetséges összefonódásokat több szempontból is kutatták. Bár hivatalos történelmi és genetikai bizonyítékok nem támasztják alá a közvetlen rokonságot, a kultúrtörténeti és mitológiai kutatások terén érdekes elemzések születtek. További olvasmányok ajánlhatók azok számára, akiket ez a téma lenyűgöz:

Mircea Eliade – "A szent és a profán: A vallási gondolkodás formái" (Eliade általánosságban tárgyalja a természeti népek szellemi és vallási gyakorlatainak hasonlóságait, amelyek segíthetnek megérteni a magyar és kelta hitvilág közötti párhuzamokat).

László Gyula – "A kettős honfoglalás elmélete" (Bár főként a honfoglaló magyarság történetével foglalkozik, bepillantást nyújt az ősmagyar hiedelmek és az Európában élő népek közötti lehetséges kapcsolatokba).

John Koch – "Celtic Culture: A Historical Encyclopedia" (Az enciklopédia átfogó képet ad a kelta kultúráról, beleértve a mitológiát és vallási hiedelmeket, amelyek érdekes hasonlóságokat mutathatnak a magyar hagyományokkal).

Kiszely István – "A magyarság őstörténete" (Kiszely műve a magyarok eredetéről és kultúrájáról szól, amely hozzájárulhat a párhuzamok megértéséhez a két nép mitológiájában és szellemi gyakorlatában).

A rokoni kapcsolat kérdése tehát továbbra is inkább kulturális vonatkozásokban értelmezhető, mint tényleges történelmi vagy genetikai szempontok alapján. Azonban mind a kelta, mind a magyar örökség egy titokzatos és gazdag világot tár fel számunkra, amelyet érdemes kutatni. Talán ezek a hasonlóságok is annak bizonyítékai, hogy az emberiség nagy kultúrái között sokkal több a rejtett, közös kapocs, mint azt elsőre hinnénk.