"Az ókoriak a szkítákat, és ezen belül a hunokat, magyarokat egyfajta igazságosztó szereppel látták el a végítélet történetek során. Ezért is volt, hogy Etele és a szkíta-hunok harcai során számos nyugati egyházatya vélte úgy: „Isten Ostora” megjelenése kemény, de jogos büntetés, mellyel az Úr a dekadenciába süllyedt, züllött Római Birodalmat sújtja.

Később ugyanígy gondolkodtak a Árpádékról is! Ennek a hátterében ismét egy titokzatos ősi prófécia áll. Eszerint az idők végeztével egy ikerpár, Góg és Magóg népe jön el Keletről, hogy igazságot tegyen, s megbüntesse a zsarnokokat! 

Góghoz és Magóg- ókori történészek – a szkítákkal azonosították őket. Márpedig azt jövendölték róluk, hogy az Apokalipszis idején seregeikkel együtt előtörnek Keletről, s igazságot tesznek a világban: ez pedig ezek szerint konkrétan a szkíta népről szól!

Már Ady Endre verséből ismerősek lehetnek a sorok: „Góg és Magóg fia vagyok én”… Nagy költőnk tehát a magyarság őseinek, jelképeinek mutatja be az ikerpárt, és ugyanígy vélekednek az ókori források, illetve középkori krónikáink is. Ezért is döbbenetes, hogy mindenütt említik: Góg és Magóg, illetve a népük évszázadokon át „gát mögé lesz zárva”, „be lesz börtönözve” – noha az ősidőkben nagy népként tartották számon őket!

Ugyanezt jósolják erről az ikerpárról a Korán versei is, csak ott Gógot és Magógot Jádzsúdzs és Mádzsúdzs néven találjuk meg. Történetük itt azzal egészül ki, hogy réges-régen egy bizonyos Zulkamain („Kétszarvú”) nevű vezér vasgátat épített valahol a Kaukázusban, hogy Jádzsúdzs és Mádzsúdzs népe ne tudjon a világra zúdulni. Csakhogy – az arab jóslat szerint – a végítélet napjaiban e nép áttöri a gátat, s mégis megjelenik, elhozva ezzel a gonoszok romlását, s az igazság végső diadalát… A Kétszarvút egyébként egyesek Nagy Sándorral, mások viszont magával a Sátánnal azonosítják!

Mindez ismét megerősíti, hogy e jóslatok a turáni népek szenvedését a rossz uralmával, míg „feltámadásukat” az emberiség boldogságával kötötték össze. Szó sincs tehát arról, hogy Góg és Magóg népe „rossz” volna, épp ellenkezőleg: mindenütt azt hangsúlyozzák, hogy e titokzatos kaukázusi törzs egyfajta „igazságosztó” küldetéssel rendelkezik !!

Szkíták, Szakák, turuskák, hunák

Már Ady Endre verséből ismerősek lehetnek a sorok: „Góg és Magóg fia vagyok én”… Nagy költőnk tehát a magyarság őseinek, jelképeinek mutatja be az ikerpárt, és ugyanígy vélekednek az ókori források, illetve középkori krónikáink is. Ezért is döbbenetes, hogy mindenütt említik: Góg és Magóg, illetve a népük évszázadokon át „gát mögé lesz zárva”, „be lesz börtönözve” – noha az ősidőkben nagy népként tartották számon őket!

Sokan teszik fel a kérdést: ez talán célzás volna a magyarság európai történelmére, évszázados sorstragédiáira? Több naptári rendszerből pedig kiszámítható, hogy Góg és Magóg fogságának idejét azonosították az emberiségre köszöntő sötét korokkal, míg „megszabadulásuk” egy új Aranykor kezdetét jelenti majd…

Nagy Sándor (ie 350) szír keresztény mondája például azt beszéli el, hogy a világhódító király 3000 kovács és 3000 rézműves segítségével lezáratta a kaukázusi Dariehkaput, hogy a mögötte élő hunokat elrekessze. Csakhogy egy jóslat szerint 940 év múlva (kb isz 590) a hunok áttörik e gátat, s Európára szabadulva beteljesítenek egy kozmikus küldetést: a gonoszok megbüntetését. Így is történt: Atilla király magát nem véletlenül tartotta Isten "fegyverének”, mellyel a Teremtő az igazság útjáról letért emberiséget bünteti meg!

Egy másik, 1100 körül íródott örmény szöveg viszont e 940 évet már a saját jelentől számítja. Eszerint 2040 környékén „Nimród/Ménrót [Nemroth] törzsei” – illetve Góg és Magóg utódai – újra felébrednek évszázados álmukból, s ismét dicsőséges koruk kezdődik… Állítólag egy nagy király is feltámad, hogy segítse őket, aki fehér lovon fog az élükre állni. Ezt a lovaskirályt minden forrás magával Nimróddal azonosítja – ez pedig a már ismert jóslat!

Az, hogy a hosszú elnyomás (fogság stb.) után magukhoz térő szkítákat egy fehér lovas uralkodó „karolja fel” aki viszont nem háborút, hanem békét, s egy új Aranykort hoz a Földre, az indiai szövegekben is megjelenik. Így a Visnu Puránában, ahol részletesen beszélnek Kalkiról, Visnu isten tizedik avatarjáról (megjelenési formájáról). Kalki fehér lovon fog megjelenni a Kaliyuga (a Bűn Kora) legvégén, mint a szakák, turuskák, illetve hunák királya. Csakhogy ezek a népnevek az indológusok szerint így „fejthetők meg”: a szakák a szkíták, a turuskák a turániak, a hunák pedig – nem meglepő módon – a hunok… Az indiai leírások fehér lovas Kalkiját – aki ezek szerint szkíta/ turáni/hun származású lesz – sokan a Jelenések Könyve „igazságosztójával” hozzák párhuzamba, akiről a következőt olvashatjuk:

"És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején diadém, és ráírva egy név, melyet senki sem tud rajta kívül} és vérrel festett ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje” (Jel. 19,11-13)

A fehér ló népe

És ha már az Apokalipszis fehér lovánál, és lovasánál tartunk, feltesszük a kérdést: véletlen-e, hogy a magyarságnak pont a fehér ló az ősi jelképe, totemállata? Véletlen-e, hogy a hindu jóslatok épp a fehér lovat tartják Buddha, de az igazságosztó Kalki szimbólumának is? És vajon az is csak a merő véletlen műve, hogy számos kutató megállapítása szerint maga Buddha [Buda] is egy kasmíri szkíta dinasztiából származott, s Körösi Csorna Sándor is éppen Kasmírban kereste a magyarság rokonait?

Összefoglalva:

   az egész hihetetlen rejtélynek az a lényege, hogy az ókori világ valamiért a turáni népekhez (konkrétan a szkítákhoz) kötötte az emberiség egykori Aranykorát, illetve ennek a boldog korszaknak a visszatérését. A sztyeppei népek „fogságát”, „szenvedését” a sötét korokkal látták azonosnak, „kiszabadulásukat” viszont úgy értelmezték: ez nemcsak magukra a szkítákra, de minden emberre üdvöt, szerencsét hoz! És ha a szkítákat a magyarok őseinek tekintjük, akkor ebből máris döbbenetes következtetéseket lehet levonni a magyarság jövője kapcsán – ahogy ezt sokan meg is teszik… S hogy mennyire lehet magukat a jóslatokat komolyan venni? Nos, ezt természetesen az Olvasó megítélésére bízzuk. Ám egy biztos: akár hiszünk ezekben, akár nem, az emberiség múltja egy kincsesbánya, s csak rajtunk múlik, milyen mélyre merünk hatolni benne… "