Árpád pajzsra emelése forrás: internet

Legyenek tanúink a száraz történelmi tények

A címben említett egyesülés kezdete a korábban 600-630-ig tartó gök türk megszállás alá esett szkíta néppel kezdődött, melynek türk nyelvi ragadványneve a Besgur (Badzsirt stb.) és ennek torz változatai voltak.

Ezen szkíta nemzet eredeti szövetségi elnevezése a saját nyelvén Ötagur (öt lovas vezér) volt. Ennek a nemzetnek a vezére volt Álmos. Az ötagur név torzított nevei idegen krónikásoknál uturgur, utrigur.

887-889 körül Álmos vezér megtámadja Kevét, Kiót, a mai Kijevet. A kijevi vezérek a tőlük délre élő szkita nemzetet, a hungárusokat kérik fel a város védelmére.

Az ostromban Álmos és hadserege győzedelmeskedett, elfoglalta Keve települését. A Hungárusok, (Anonimusnál kunok) látva Álmos és népe erejét, a testvériség alapján az ellenségeskedés helyett szövetséget ajánlott a testvérnépnek, melyet Álmos elfogadott. A hungárusok elfogadták, hogy Álmos dinasztiájából, fia Árpád legyen a vezér, melyet esküvel és vérszerződéssel pecsételtek meg. Árpádot pajzsra emelték, mellyel egyesült a két rokon szkíta nemzet, egy nagy nemzetté.

Ahogy anonymus elmesélé, ebben az időben döntöttek arról, hogy a közös szkíta ősről Mag’orról fogják elnevezni az egyesült szkíta nemzetet. Majd a hungárusok tanácsára közösen indultak a Kárpát-medencei szkíta hazába, melyre a hungárusok jogot formáltak Etele, és a szkíta ősiség révén. Igy egyesült a két szkíta nemzet, mely a modern kori Magyar nemzet alappillérévé vált.

 Maximiliano Hell csillagász 1772-ben (1802) ? rajzolta meg Magyarország, másik nevén Hungária térképét. Ennek részlete Árpád pajzsraemelése. A kép hivatalos címe és keltezése, helye: Hell Miksa: Tabula geographica Ungariae veteris ex historia anonymi belae regis notarii. Buda, 1802., réznyomat. Térképrészlet.

A két szkíta nemzet egyesüléskori vezérei

Álmos szkíta népének vezérei                  Ed, Edömén hungárus szkíta népének vezérei

Álmos                                                        Ed

Előd                                                           Edömén

Ond                                                           Et

Kond, Kundu                                            Böngér

Tas                                                             Ócsád

Huba                                                         Vajta

Tétény, Töhötöm                                      Ketel

szerk.: K. Gyécső