Emlékezzünk! 1918. november 24-én Szerémséget bekebelezi a Szerb Királyság.
Ha a Vajdaságot szeretnénk megtalálni egy középkori magyar térképen, nem lenne sok esélyünk, mert a Magyarországra bevándorló szerbek találták ki ezt az elnevezést. A térség a 14-15. századig homogén magyar lakosságú volt (Kocsis Károly és Kocsis-Hodosi Eszter etnogeográfusok szerint). A francia délszláv szakértő, Garde Pál (Paul Garde) ugyanakkor találóan megadja eredeti nevét a régiónak: "mezopotámiáknak", "folyóközöknek" hívja. Bács vagy délszlávosan Bácska tényleg a Duna-Tisza-közének a déli csücske, a Bánság (helytelenül: Bánát, ha lehet ezt a formát ne használd) pedig a Duna alsó folyása, a Tisza és a Maros közötti részeket jelenti. (A Bánságnak ugyanakkor csak a nyugati része tartozik a mai Vajdasághoz, nagyobbik, keleti fele Román megszállás alá került Trianonban.)
„A „bájos Szerémség,” a magyarok gyönyörűsége, ősi hírnevének mind máig becsülettel megfelelt. S habár a hódítók nem igen kímélték, mégis, aki egyszer megjárta árnyas erdeit, aki időzött csinos városaiban és falvaiban, s megcsodálta kultúrnövényekkel borított földeit: az valódi elragadtatással beszél a Szerémség szépségeiről és magasztalja ez áldott vidéket.” (Hadzsics Antal: Szerémmegye, 1901)
Szerb térnyerés az eredetileg magyar lakosságú Délvidéken, a mai vajdaságra levetítve
A Tarcal lankái mögé bújva a feledés homályába merült, pedig remek természeti adottságokkal és gazdag történelemmel megáldott átmeneti vidék a Duna és a Száva között a Szerémség. Az ókori Róma virágzó tartománya volt Szirmium, ahol a népvándorlás zivataros idői után a magyarság testvér és elődnépe a Várkonyok (avarok) rendezkedtek be. A középkori magyar nagyhatalmi időkben már a királyság egyik leggazdagabb és legsűrűbben lakott vidéke lett. Termékeny földjei, a Tarcal déli lejtőin művelt szőlőfajtái egész Európában hírnevet szereztek a gyönyörű magyar Szerémségnek. Az aranykornak a török hódoltság vetett véget, amikor magyarok tömegei hulltak el vagy menekültek északra, miközben helyükre délszláv népek húzódtak fel. A szerémségi magyar szórvány szigetek ma is vészesen fogyatkoznak az újkorban bevándorolt nagy szerb tengerben.
Az újvidéki hídon átsétálva lépünk be a Szerémségbe. Pétervárad után felnézünk a Tarcal-hegységbe, majd annak, déli oldalának magyar falvaiba látogatunk. A Szávánál megtekintjük Szabács várát, majd a folyót követve annak dunai torkolatáig, Zimonyig jutunk. A Száva torkolata után végül megnézzük a Tiszáét is, illetve az azt évszázadok óta bámuló szalánkeméni várat is.
forrás nyomán: facebook/magyarforum
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.