kép: internet

"Őseink Európában sok vidékre eljutottak a hadjárataik során. Az egyik legsikeresebb hadjáratukat alig pár évvel azután hajtották végre, hogy visszatértünk a Kárpát-medencébe.

Hogy az itáliai hadjáratot pontosan mi indította be az vita tárgyát képezi. A legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a keleti frank király Arnulf kérte fel őseinket, hogy vonuljanak be az „olasz csizmába”. Arnulf korábban többször is háborúzott Itáliával kevés sikerrel.

Őseink 899-ben sikeres hadjáratot vezettek Észak-Itáliába és elfoglalták több nagyvárosának, köztük Milánónak, Veronának és Bergamonak a környékét is. Általában elmondható, hogy a megerősített városok és erődök el tudták kerülni a dúlást. A körülöttük lévő telepek viszont már nem igazán.

A feljegyzések szerint az itáliai királyt Berengárt a magyarság betörése annyira meglepte, hogy eleinte nem is tudta mihez fogjon.

Azért belevágott egy nagyobb sereg toborzásához, amely viszont hónapokig eltartott. Végül egy 15 ezer fős sereggel igyekezett nekünk menni.

Tudomásunk szerint az itáliai fél háromszoros túlerőben volt. Berengár elbizakodottságát csak növelte, hogy a létszámfölényben lévő sereg elől folyamatosan hátráltunk. Úgy 200 kilométert vonultunk vissza Paciától egész a veronai mezőkig. Valószínűleg ügyes cselként többször is kértük a hadsereg szabad elvonulását, cserébe pedig felajánlottuk, hogy visszaadjuk az elkobzott kincsek egy részét.

Nagyon úgy néz ki hogy ez egy kiválóan alkalmazott hadicsel volt. Ezzel sikeresen megtévesztette a magyar hadsereg az itáliaiakat, akik úgy érezhették, hogy nyert helyzetben vannak.

Végül hadtesteink egész a Brenta-folyóig vonultak vissza, ahol majd ezután sor került a döntő összecsapásra. A csata előtt őseink nem csak azt ajánlották fel, hogy a békés elvonulás fejében minden zsákmányt visszaadnak, de cserébe azt is megígérték, hogy többé nem teszik be a lábukat Itália földjére, sőt állítólag a gyerekeiket is túszul ajánlották fel. Mindez igazán kecsegtető ajánlat lehetett az itáliaiak számára. Berengár a feljegyzések szerint ekkor már úgy tartotta, hogy „a magyarok már nem egyebek döglött kutyáknál”. Vérszemet kapott és nem alkudozott a békéről.

Ám az elbizakodottsága lett a veszte. A magyar hadtestek váratlanul átkeltek a Brenta-folyón és bekerítették az itáliai sereg táborát.

A nyílzápor olyan váratlanul érte az itáliai haderőt, hogy a krónikások szerint a nyíleső „sok itáliainak torkára forrasztotta a betevő falatot”. A meglepő támadás miatt óriási káosz lett úrrá a táboron. Az olaszok képtelenek voltak megszervezni a védekezést.

Azok, akik az itáliai seregből el tudtak menekülni, részben a közeli erődökbe, városokba menekültek. Hadseregünk a bevált csel után egy ideig még folytatták a dúlást. A harcok után még Velencének is nekimentünk, de a várost végül nem vettük be. 

Berengár király kénytelen volt ajándékokkal elhalmozni őseinket. Így igyekezett rávenni minket, hogy elhagyjuk az országot. Az itáliaiak a  kivonulásunk után megerősítették a városaik védelmét.

A győztes Brenta menti csata, amelyben egy többszörös túlerőt győzött le a magyar fél, a kor magyar hadivállalkozásainak egyik legnagyobb katonai diadalának számít."

forrás alapján: internet