Lovas nomádokként ismeri a történelem őket, de egy nemzetközi kutatócsoport új vizsgálatai eredményeként most megkérdőjelezi ezt a képet. A Fekete-tenger északi részein feltárt sírokban talált csontvázak alapján megállapították, hogy sok szkíta csoport letelepedett életmódot folytatott.

Az amerikai Michigan Egyetem kutatója, Alicia Ventresca Miller vezette csoport a Plos One című tudományos lapban számolt be eredményeiről.

A szkíták a vaskorban és az azt megelőző időben, az időszámítás előtti 15. és időszámítás utáni 4-5. század között éltek Kelet-Európában és a közép-ázsiai pusztákon.

A tudósok 56 emberi csontvázat vizsgáltak, amelyeket három, a Fekete-tenger északi részein feltárt sírokban találtak. A fogakban és csontokban mért stroncium-, szén- és oxigénizotópokat mérték, és megállapították, mivel táplálkoztak ezek az emberek és mennyire voltak mozgékonyak.

Eszerint sokan voltak, akik egész életükben nem tettek meg nagy távolságokat. A vizsgált egyének többsége ott halt meg, ahol született, a sírhalom vonzás körzetében - mondta a kutatásban részt vevő Claudia Gerling, a Bázeli Egyetem régésze.

Ugyanakkor azt is megállapították, hogy a településeken élő szkíták kiterjedt állattenyésztéssel is foglalkoztak, táplálkozásuk alapját a köles jelentette, amely a bronzkorban került az eurázsiai pusztákon át Európába.

A kutatás eredményei alátámasztják azt az elméletet, amely szerint a szkíta szövetségi népek együttese nem jelentett homogén kultúrát, sokkal inkább állt sokféle feladatot ellátó elemekből, amelyeket különböző életmód és gazdaságtípus jellemzett.

Kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokat ápoltak egymással, amit a régészek által feltárt sírokban talált tárgyakból és írásos forrásokból tudunk - mondta Gerling.

 forrás: internet