II. András uralkodása idején (1205-1235) a pápa kérésére a magyar király elindult 20.000 fős sereggel a közel-keleti Szentföld felszabadítására, az idegen vallású népek kiűzésére. A keresztes háborúk fő ideológiája az volt a nyugatiak számára, hogy minél több embert ölnek meg a harcok során, annál nagyobb dicsőség vár rájuk a túlvilágon.

Mivel II. András és serege olyan erőt tudott demonstrálni hogy harc nélkül jutottak el céljukig és nem öltek meg egy embert sem a Szentföldön, ezért a pápa kiátkozza őt és sikertelennek minősíti az egyetlen ténylegesen sikeres keresztes hadjáratot.

II. András leírásai szerint mikor a Szentföldre ér, saját nyelvén köszönti őt és seregét az ott élő nép. Napokon át ünnepelnek a találkozás örömére, majd két hónap alatt Jeruzsálem királyává koronázzák, úgy, hogy egy csepp vér sem folyt. Természetesen a pápa számára ez nem nevezhető sikernek, de a magyarság számára igen. A mindenkori magyar király ezután 1918-ig Jeruzsálem királya titulust jogszerűen használta.

forrás: internet, I. Kiss