"TURUL-HÁZI SZENT IMRE KORONAHERCEG, aki valamikor 1000. és 1007. között született Székesfehérvárott és 1031. szeptember 2-án egy vadászat során halt meg valahol Bihar Vármegyében.

Szent István király és Boldog Gizella királyné fia, Magyarország trónörökös koronahercege, Szent Gellért vértanú püspök tanítványa, Isten tisztaságos lilioma…

A rejtélyes halál

A Hildesheimi Évkönyv szerint 1031. szeptember 2-án halt meg egy vadkan-vadászat közben. A magyar krónikák szerint a baleset helyszíne az Igyfon-erdőség volt, amelyet Biharral azonosítanak, de van olyan feltételezés, miszerint a Bakonyban történt a szörnyű tragédia.

A magyar krónikák nem említik a vadkan balesetet, arról csupán a német krónika tud.

A halál okait azóta is kutatják történészek és amatőr kutatók.

Vannak olyan feltevések, hogy Vazul vagy fiai ölették meg a herceget, mások a vadkan jelentésű, és élve eltemetett Tonuzoba bosszúját látják az esetben.

Elképzelhető, hogy nem a magyarok között dúló viszály miatt halt meg a herceg, hanem idegenek végeztek vele és nem vadászaton, hanem méreggel.

Bakay Kornél megtalálta a Chronica Hungarorum mixta Polonorum című korabeli forrást, mely szerint Henrik (Imre) Szlavonia nemes hercege súlyos betegségbe esve nyolc napi haldoklás után a kilencedik napon 9 órakor a lelkét kilehelte.

Ez a leírás mérgezésre utal.

Sokan II. Konrád kíséretében keresik az elkövetőt, a német béke delegáció ugyanis Imre halála idején hazánkban tárgyalt a béke feltételeiről.

Fennállt annak a lehetősége, hogy Konrád után Imre örökölje a német-római trónt, talán ezt akarták megakadályozni egyes német érdekkörök.

Az igaznak, ha időnap előtt hal is meg, nyugalomban lesz része. Mert a tisztes aggkort nem a hosszú élet adja, nem függ az évek számától.

Sokkal többet ér az embernek a megfontoltság, mint az ősz haj, és a bűntelen élet, mint a magas kor.

Mivel kedves volt Isten előtt, szerette az Isten, és elvitte, mert bűnösök közt folyt az élete.

Elragadta, hogy a gonoszság ne ártson értelmének, és az álnokság el ne csábítsa a lelkét.

Mert a bűn igézete elhomályosítja a jót, és a szenvedély bódulata megrontja az ártatlan lelket.

Aki korán tökéletes lett, nagy kort ért meg.

Kedvét találta lelkében az Úr, azért sietett kimenteni a romlottság köréből.

Látják ezt az emberek, de nem értik, és nem veszik szívükre, hogy kegyelem és irgalom vár az Úr választottaira, és oltalom a szentjeire. (Bölcs 4, 7-15)

Világos Miklós

Árpád-házi Szent-Margit Plébánia"

forrás:/magyartudat.com/