Miért is nevezem paradoxonnak? Kezdjük azzal, hogy mit tanítottak akarva akaratlanul nekünk?

Ha valami nem volt jó, esetleg keserédes volt, ha nehéz volt az élet, ha valami nem volt tökéletes arra mindig ráillet ez a jelző, amit úgy ismerünk hogy "magyar narancs" és annak mesterségesen létrehozott szimbolikája..

Nézzük meg, hogy mi is lesz az első gondolatod, ha kimondjuk ezt, hogy „magyar narancs”?

Hát persze hogy a keserűen savanyú citrom, ami kicsit sárga kicsit keserű, de a mienk. Erről szólt a magyarság elmúlt száz éve egészen a rendszerváltásig és azon túl is.

De miért is lett ez belénk nevelve, miért is gondoljuk mindezt magunkról? Miért is savanyú és sárga a magyar narancs? Biztosak lehetünk benne, hogy meg van az oka, és hogy ez nem a véletlen műve.

Tegyük fel a kérdést! Biztos, hogy a magyar narancsnak nevezett valami az tényleg a valódi „narancs”?

Ha megnézzük a méltán híres klasszikust melyben ez a történet a közönség elé tárult, majd mondhatni a magyar világjáró körútjára indult, egy fontos dolgot leszögezhetünk: a film nem hazudott.

forrás: internet

De akkor miért értette mindenki félre? Vagy miért akarhatták hogy félreértsük?

Mit is látunk a filmben?  Megtermelik az első magyar narancsot, vagyis megtermelnek valamit itt Magyarországon, amely legalább ugyanolyan finom és édes, mint az eredetiek.  Vagyis kiváló minőségű.

A valódi magyar narancs, vagy akár magyar termék nemhogy nem rosszabb, de ha nem is jobb, egy szinten van az eredeti élőhelyén termelt naranccsal.

A valódi magyar narancs lédús édes és kiváló termék!  Mivel annyira gusztusos és jó minőségű így könnyen kezet emelnek rá, és huss, el is tűnt. A vezetőség meg mivel nincs mit tenni ezt egy silányabb valamivel helyettesíti.

forrás: internet

Akkor miért gondoljuk azt, hogy savanyú és sárga? Hát azért mert addig, amíg a kiváló magyar termékeket jó áron el lehet adni más országokba, azok helyett fél áron külföldről meg vesszük a kicsit savanyú és sárga „narancsot” vagyis terméket. Mindezzel még nem is lenne baj, ha nem magyarként adnák el nekünk.

Bár itt nem is csak elsősorban magáról a termékről van szó, hanem a gondolkodásmódról. Na itt jön be a paradoxon. Neked megtanították azt, hogy amit megtermelsz az bár magyar de sárga és savanyú, vagyis bármi ami magyar az nem lehet jó. Ebben a kishitűségben kell tengődnie a magyarnak. Közben pedig bármi, amit megtermelsz, létrehozol, legyen az termék, kultúra, stb, nem hogy nem rosszabb minőségű, mint máshol, hanem sok esetben jobb is lehet azoknál, de mindenféleképpen egyenrangú a más országokbéliekkel.

Összegzésként fontos bevésnünk az agyunkba, hogy a magyar narancs az a kiváló minőségű kiváló termék, melyet kicserélnek egy idegen helyről származó silányabb minőségű termékkel, s mindezt neked úgy adják el, hogy bár silány, de legalább magyar. Pedig valójában pont ez az ami nem magyar.

Mindig jusson eszedbe az, hogy ha azt hallod, hogy „magyar narancs”, akkor ne a citrom jusson eszedbe mely nem azonos a magyar naranccsal, azt neked csak úgy adták el, hogy bár keserédes, de neked ez jó lesz, mert magyar, pedig pont hogy nem az a magyar. A kiváló valódi magyar narancsodat meg jó esetben külföldön találod meg, mint külföldi áru, vagy ha itthon megkapod, akkor úgy veheted meg, mint kiváló külföldi áru. Gondolhatsz itt akár kulturális termékre, régi találmányra, valódi termékre stb.

Igazából a lényeg nem is kifejezetten a termék, hanem az a sztereotípia, hogy bármi, ami magyar az a te fejedben úgy éljen, hogy az silány vagy rossz, a valóság helyett hogy semmivel sem rosszabb, sőt sok esetben világszínvonalú, értve itt a termékeken kívül akár a kultúrát, az építészetet, gasztronómiát, és bármit, ami magyar.

A film nem tévedett, de valami vagy valaki tudatosan félrevezetett mindenkit.

Az egész gondolatmenetnek csak az volt a célja hogy bármivel is foglalkozunk, akár kultúrával, történelemmel, vagy mezőgazdasággal, az elmúlt száz, százötven évben elburjánzott ez a negatív sztereotípia mely görcsös kisebbrendűséget próbált belenevelni az emberekbe, sokszor sikerrel. Túl kell lenni ezen és meg kell ismernünk valódi önmagunkat!

"Minden magyar legyen büszke a valódi magyar narancsra, ne az annak eladott citromra!"

Kapronczay Gyécső