Zarinaia szkíta királynő (illusztráció, kép pinterest, címe női íjász, készítő Bulat Gulkanov)

Zarinaia az i.e.7.században élt szkíta királynő

Legendás közép-ázsiai szkíta/szaka királynő. Híres volt szépségéről, bölcsességéről és emellett bátorságáról. Nevének írásmódjai: Zarinaia, görög leírásban Zarinaía, Zarinaea Diodorus könyvében Zarina, más írásmódban Zareena és Zarinah.

Nevének írásmódja és jelentése többfelé visszavezethető. Egyik értelmezés szerint, mai modern átiratban egy Szerín, Szerína, Szeréna alakot hozhatunk vissza.  Jelentését tekintve mai magyarra átírva jelentése szerény, tájnyelvi kiejtésben szerín.

Egy másik levezetés szerint, mely nem zárja ki a két értelmezés egyidejű igazságának lehetőségét sem, ahol egy összetett névről lenne szó, melyben Zaranya vagy Zarina nevének első tagja:

zari = sar (szár) azaz arany, az arany jelentéssel, későbbiekben királyi, uralkodói jelentéssel bír.

Zarinaia, egy feltűnően szép nő volt, harcosként és uralkodóként is kitűnt; eredményei között szerepelt számos város alapítása, írja Diodorus.

A királynő története főként görög forrásokban maradt meg.  Harcos szkíta nőként írják le. A szkíta szokások szerint, amikor a lány betöltötte a 13. életévét, megtanították neki az íjászatot és a vadászatot. A leírások alapján Kydraios (Cyradeus) szaka király nővére volt.  Férjhez ment Marmárēs/Mérmeros párthiai szkíta királyhoz. A médekkel ebben az időszakban háborút vívtak, feltehetően a miatt, mert a pártusok elutasították Asztibarasz uralmát, és inkább szövetségesként alávetették magukat a szakáknak.

Ebben az időben még nem jött létre a később ismert Pártus birodalom. A szkíta államok, köztük a pártusok állama is ekkor közel azonos hatalommal rendelkezett, mint a többi szkíta nép állama, néha az egyik néha a másik fogta egybe a többi rokon és szomszéd népeket.

szkíta harcos (Umman manda sereg, Satine Zillah)

A legenda szerint i.e. 600-as évek táján Zarinaia és a hozzá hűséges szkíta harcosok megpróbáltak segíteni a pártusoknak, hogy ellenálljanak a médek növekvő dominanciájának, és háborút robbantottak ki. Annak ellenére, hogy Zarinaia állítólag nagyszerű harcos, a háború holtpontra zuhant. Ezért végül megkötötték a békemegállapodást, amelyben Zarinaia ígéretet tett arra, hogy felhagy a pártusok támogatásával a háborúban. Amikor ez megtörtént, ő és a médek barátként váltak el egymástól. Ettől függetlenül nem ez volt a királynő egyetlen katonai hadjárata a médekkel szemben. Azt mondták, hogy sikeres hódító volt, több szomszédos területet is uralma alá vont. Ám ezek a személyesebb hódító háborúk a róla szóló legendákban nem kaptak különösebb konkrétumot vagy részletezést.

Szerelmi történetéről is maradt fenn híradás.

Valamikor Zarinaia vadászni ment, de a számos háború miatt rengeteg vadat ejtettek el korábban, így nem volt vadászható állat, ezért egy másik távolabbi területre ment vadászni, hogy szárnyasokat keressen. A királyné egy hatalmas ellenséges csapatra bukkant, kik elkezdték üldözni, végül megsebesítették Zarinaia lábát. A médek hercegének gyors lova utolérte az uralkodónőt, és meg akarta ölni, de mikor célba vette észrevette, hogy hosszú haj bújik ki a sisakja alól. A herceg megtorpant és ez után csak elfogatta a harcost kiről kiderült, hogy nő. A sisakját levetette majd a nő kérlelte, hogy ne bántsa, a herceget a királynő szépsége rabul ejtette és beleszeretett, a történések után sértetlenül, békében visszavitte a népéhez.

A méd herceget Stryangaeus-nak hívták. A szerencsés kimenetelű vadászat után Zarinaia és Stryangaeus úgy döntött, hogy találkoznak közös vadászatok során. Barátságuk és érzelmeik békéhez vezettek két állam között. Egyszer, amikor a herceg eljött egy találkozóra Zarinaia-val, Marmares elhozta őt Roksanakiba (a városba, ahol Zarinaia uralkodott). Férje, Marmares megpróbálta megölni a médek hercegét, amikor Zarinaia közbelépett és megvédte.  A leírások alapján az derül ki hogy férje ekkor meghalt, bár a híradások kevéssé egyértelműek. Ez után a médek vezetője azt javasolta neki, hogy egyesítsék a szkíta és a méd nemzeteket, de a királynő arra kérte, hogy egy év múlva találkozzanak, és csak akkor fog majd válaszolni a tervre. Az eset után azonban az uralkodó nő elutasította Stryangaeus ajánlatát, mert inkább népe függetlenségét részesítette előnyben, mint személyes érzéseit. Stryangaeus szenvedett a visszautasítástól, de elfogadta szerelme akaratát.

(Hogy a férj akkor halt-e meg vagy sem nem tudjuk biztosan. A perpatvar ténye a források alapján szépen kivehető, a királynő visszautasítja a méd herceget és a férjére hivatkozva elutasítja őt. Bárhogy is történt a királynő nem állt a méd herceg mellé sem szerelemben sem szövetségben.)

Annak ellenére, hogy Zarinaia nomád nép királynőjeként volt ismeretes, emellett települések és a civilizáció hozójaként is megemlékeztek róla. A történet szerint népével több várost építtetett, és olyan mértékben ösztönözte a mérnököket és építészeket, hogy szkíta népe az ókori Egyiptomhoz hasonló emlékműveket tudjon építeni. Ezzel összhangban Diodorus Siculus azt állította, hogy amikor meghalt, egy egyiptomi stílusú síremléket kapott, hatalmas piramissal és kolosszális szobrokkal.

Illusztráció (kép: Nimród hegy rekonstrukciós rajz, forrás: internet )

Zarinaia államának fővárosa a Sziles-folyó (Szir-darja) partján álló Sighnaq (Syganak) város volt. volt. Székhelyét Roksanaki nevű városként jelölik meg a források.

Hathon szerint Sighnaq a Karatau-hegységben található, ahonnan a Kara Ichuk folyó, a Szir-darja (Ókori neve: Sziles) mellékfolyója fakad. Klaproth elmondja, hogy a város Mutkan, a Karatau-hegységből eredő Szir-darja jobb oldali mellékfolyója mellett található.

 Kapronczay Gyécső

1, https://iranicaonline.org/articles/zarinaia
2, https://thehistorianshut.com/2021/02/25/the-legend-of-queen-zarinaia-of-the-sacae/
3, https://en.wikipedia.org/wiki/Zarinaea
4, https://en.wikipedia.org/wiki/Sighnaq